"Ne felejtsétek el: a szegények állnak az evangélium középpontjában!" Ferenc pápa 3/3.

 

Hogyan kell tehát Isten kívánsága szerint szolgálni? A gazda elmagyarázza a hűtlen szolgának: „Ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza” (Mt 25,27).

Kik számunkra ezek a „pénzváltók”, akik tartós kamatot képesek szerezni? Ők a szegények. Ne felejtsétek el: a szegények állnak az evangélium középpontjában; az evangéliumot nem érthetjük meg a szegények nélkül.

A szegények ott vannak Jézusnak a személyiségében, aki mivel gazdag volt, kiüresítette önmagát, szegénnyé tette magát, bűnné, a legsúlyosabb szegénységgé tette magát.

A szegények örök jövedelmet biztosítanak számunkra, már most lehetővé teszik, hogy meggazdagodjunk a szeretetben. Mert a legnagyobb legyőzendő szegénység a mi szeretetben való szegénységünk. A legnagyobb legyőzendő szegénység a mi szeretetben való szegénységünk!

A Példabeszédek könyve a szeretetben szorgalmas asszonyt dicséri, akinek értéke meghaladja a gyöngyét. Ezt a nőt kell utánozni, aki – amint mondja a szöveg – „kinyújtja kezét a szegénynek” (Péld 31,20). Ennek a nőnek ez a nagy vagyona! Nyújtsd ki kezed a rászorulók felé, ahelyett, hogy azt követelnéd, ami hiányzik neked: így megsokszorozod a kapott talentumokat!

Közeledik a karácsony, az ünnepek ideje. Sokan ilyenkor azt mondják: „Mit vásárolhatok? Mim lehet még? Mennem kell vásárolni az üzletekbe.” Mondj mást: „Mit adhatok másoknak?” Hogy olyan legyek, mint Jézus, aki önmagát adta nekünk, ő született ugyanis abban a jászolban.

Így érkezünk el a példázat végéhez: lesz, aki bőségben él majd, lesz, aki eltékozolta életét, és szegény marad (vö. Mt 25,29). Az élet végén ugyanis feltárul a valóság: lebukik a világ fikciója, mely szerint a siker, a hatalom és a pénz ad értelmet az életnek, a szeretet pedig, az, amit odaadtunk, valódi gazdagságként jelenik meg. Azok a dolgok elenyésznek, a szeretet viszont felragyog! Az egyik nagy egyházatya ezt írta: „Így történik az életben: miután eljött a halál, és vége az előadásnak, mindenki leveszi a gazdagság és a szegénység álarcát, és elhagyja ezt a világot. Az emberek csak tetteik alapján lesznek megítélve, egyesek valóban gazdagnak, mások szegénynek bizonyulnak” (Aranyszájú Szent János: Homíliák a szegény Lázárról, II, 3).

Ha nem akarunk szegényen élni, kérjük a kegyelmet, hogy meglássuk Jézust a szegényekben, és szolgálni tudjuk Jézust a szegényekben!

Szeretnék köszönetet mondani Isten sok hűséges szolgájának, akik nem hívják fel magukra a figyelmet, de akik így, szolgálva élnek. Például Roberto Malgesini atyára gondolok. [Comói pap, akit 2020. szeptember 15-én meggyilkoltak.] Ez a pap nem gyártott elméleteket; egyszerűen Jézust látta a szegényekben és az élet értelmét a szolgálatban látta. Gyengéden törölgette az emberek könnyeit, a vigasztaló Isten nevében. Napjának kezdete az ima volt, hogy befogadja Isten ajándékát; a nap középpontja a szeretet, hogy a kapott szeretetet gyümölcsöztesse; a vége pedig a ragyogó tanúságtétel az az evangéliumról. Ez az ember megértette, hogy ki kell nyújtania kezét a sok szegény ember felé, akikkel naponta találkozott, mert mindegyikben Jézust látta.

Testvérek, kérjük a kegyelmet, hogy ne szavakban, hanem tettekben legyünk keresztények! Hogy gyümölcsöt hozzunk, ahogyan Jézus kívánja! Így legyen!

Forrás: Magyar Kurir

2CELLOS - Hallelujah [OFFICIAL VIDEO]

Segítsen bennünket, hogy a boldogságok útján járva tápláljuk magunkban az életszentség utáni vágyat!

Krisztus hű tanítványai eme hatalmas családjának van egy anyja: Szűz Mária. Mi mindenszentek királynője címmel tiszteljük, de ő elsősorban anya, aki mindenkit arra tanít, hogy befogadja és kövesse az ő Fiát. Segítsen bennünket, hogy a boldogságok útján járva tápláljuk magunkban az életszentség utáni vágyat!

Ferenc pápa

 

Imádkozzunk a szerzetesekkel együtt szolgáló munkatársakért!

 Különleges minőség jön létre amikor szerzetesek és nem szerzetesek dolgozunk együtt. Különböző megközelítésekkel, érdekes és inspiráló munka születik, mert a szándék ugyanaz: Isten országában élni, alkotni és ezt az életet megosztani másokkal.

Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek. (Fil 1,3-7)

"Ne felejetsétek el: a szegények állnak az evangélium középpontjában" Ferenc pápa 3/2

 

Így jutunk el a példázat középpontjába: ez a szolgák munkálkodása, vagyis a szolgálat. A munkálkodás is szolgálat, mely gyümölcsözővé teszi a talentumokat és értelmet ad az életnek: ugyanis nem valami sokat szolgál annak élete, aki nem azért él, hogy szolgáljon.

Meg kell ismételnünk ezt, sokszor el kell ismételnünk magunknak: nem valami sokat szolgál annak élete, aki nem azért él, hogy szolgáljon! El kell gondolkodnunk ezen: nem valami sokat szolgál annak élete, aki nem azért él, hogy szolgáljon!

De milyen a szolgálat stílusa? Az evangéliumban a derék szolgák azok, akik kockáztatnak. Nem óvatosak és elővigyázatosak, nem őrizgetik, amit kaptak, hanem felhasználják. Mert ha nem fektetjük be a vagyont, akkor elveszítjük; mert életünk nagysága nem attól függ, mennyit teszünk félre, hanem attól, hogy mennyi gyümölcsöt terem. Hány ember tölti életét csak gyűjtögetéssel arra törekedve, hogy jól érezze magát, és nem arra, hogy jót tegyen! Milyen üres annak az élete, aki szükségleteit elégíti ki anélkül, hogy a szükséget szenvedőkre tekintene! Ha vannak adottságaink, az azért van, hogy mi magunk ajándék legyünk másoknak. Testvérek, tegyük fel a kérdést most magunknak: én csak a szükségleteimet elégítem ki, vagy képes vagyok a szükséget szenvedőkre, a szükségben élőkre is tekintettel lenni? Milyen a kezem? Ilyen [adó mozdulatot tesz] vagy ilyen [elutasító mozdulatot tesz]?

Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a befektető, kockáztató szolgákat négyszer is hűségesnek nevezi a szöveg (Mt 25,21.23). Az evangélium szerint nincs hűség kockázat nélkül. [Mondhatná valaki] „De, Atyám, kereszténynek lenni azt jelenti, hogy kockáztatunk?” „Igen, kedvesem, kockáztatást jelent. Ha nem kockáztatsz, úgy jársz, mint a [harmadik] szolga: elásod a képességeidet, a lelki képességeidet, az anyagi lehetőségeidet, mindent.”

Kockáztass! Nincs hűség kockázat nélkül. Az Isten iránti hűség azt jelenti, hogy feláldozzuk az életünket, hagyjuk, hogy a szolgálat felborítsa a terveinket.

„Van egy tervem, de mi lenne, ha szolgálnék?” Engedd, hogy felboruljon a terved, te csak szolgálj! Szomorú, amikor egy keresztény a védekezésre szorítkozik, csak a szabályok követéséhez és a parancsolatok megtartásához ragaszkodik. A „kimért” keresztények, akik sosem lépnek ki a szabályok köréből, soha, mert félnek a kockázattól. Az ilyenek lelke, hadd használjam ezt a képet, akik csak magukkal törődnek, és sosem kockáztatnak, az ilyenek lelke mumifikálódni kezd, az ilyenek végül múmiává válnak. Ez nem elég, a Jézus iránti hűség nem csak az, hogy nem követünk el hibákat. Így gondolta a példázatban szereplő lusta szolga: kezdeményezőkészség és kreativitás nélkül, hasztalan félelem mögé bújik, és eltemeti a kapott talentumot.

A gazda egyenesen „gonosznak” nevezi (Mt 25,26). Pedig semmi rosszat sem tett! Igen, de nem tett semmi jót sem. Inkább mulasztással vétkezett, mintsem a hibázást kockáztassa. Nem volt hű Istenhez, aki szereti mérhetetlenül adni magát.

A szolga a legsúlyosabb sértést követi el: visszaadja neki a kapott ajándékot. „Te ezt adtam nekem, én ugyanezt adom neked, semmi többet.” Az Úr viszont arra hív bennünket, hogy nagylelkűen vessük be magunkat, a szeretet bátorságával győzzük le a félelmet, emelkedjünk felül a bűnrészessé tevő passzivitáson. Ma, a bizonytalanság idején, a kiszolgáltatottság idején ne tékozoljuk el életünket csak magunkra gondolva, mások iránt közömbösen! Ne tévesszük meg magunkat azzal, hogy „béke és biztonság van” (1Tessz 5,3)! Szent Pál arra biztat bennünket, hogy nézzünk szembe a valósággal, ne engedjük megfertőzni magunkat a közönnyel.

forrás:Magyar Kurir

A szentség "ajándék és hivatás"

 

Minden szent egy üzenet, amelyet a Szentlélek választ Jézus Krisztus gazdagságából, és ajándékba ad a híveknek.

Olyan emberekről van szó - tette hozzá Ferenc pápa -, akik nagyon is a "földön jártak, megtapasztalták az élet mindennapjainak nehézségeit, annak sikereivel és kudarcaival együtt, az Úrban találva meg az erőt, amellyel mindig talpra álltak és folytatták útjukat". Ferenc pápa ezeknek a példaképeknek a követésére szólította fel a mai embereket is.

A szentség "ajándék és hivatás" - hangoztatta az egyházfő. 

Ferenc pápa

Forrás: Magyar Kurir

 

 

Emlékezzünk hitére: legyen példa számunkra, hogy megéljük tanúbizonyságunkat!

 Szent II. János Pál, akit az élet szenvedélyes szeretete jellemzett, s aki Isten, a világ és az ember misztériumának vonzásában élt, Isten rendkívüli ajándéka volt az Egyház számára. Emlékezzünk hitére: legyen példa számunkra, hogy megéljük tanúbizonyságunkat!
#SzentII.JánosPál

Ferenc pápa twitter üzenete

 

Ima a kereszt előtt

 Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.

Assisi Szent Ferenc imája 

A Miatyánk kifejtése

 (Expositio in Pater Noster)

Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Aki a mennyekben vagy:

az angyalokban és a szentekben;
te világosítod meg őket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök, akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
Szenteltessék meg a te neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,  ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége

Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel és vezess bennünket a te országodba,
ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk,
hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
hogy teljes elménkből minden szándékunkat
feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
lelkünk és testünk minden rezdülését
a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
erőnkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani,
mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a magunkén,
szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk, és senkit meg nem bántani.
Mindennapi kenyerünket, a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma:
annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére,

mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért és közbenjárására.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek:
és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássunk;
add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
senkinek rosszért rosszal ne fizessünk,
s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk.
És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba.
De szabadíts meg a gonosztól:
a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké. Ámen.

Assisi Szent Ferenc

Isten azonban ingyen ad, egészen odáig, hogy ....

 Aki nem a testvéri ingyenesség szerint él, fullasztó üzletté teszi az életét, s folyton azt méricskéli majd, mit adott ő és mennyit kapott cserébe. Isten azonban ingyen ad, egészen odáig, hogy „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is” (Mt 5,45).

#MindnyájanTestvérek

Ferenc pápa twitter üzenete

Ahol imádság van, ott a testvérek is fontossá válnak.

 Az ima az élet középpontja. Ahol imádság van, ott a testvérek is fontossá válnak. Aki imádja Istent, szereti a gyermekeit. Aki tiszteli Istent, tiszteli az embereket.

Ferenc pápa  Twitter-üzenete

#ÁltalánosKihallgatás

Imádkozzunk az egészségügyben szolgáló szerzetesekért!

 

„A szív bölcsessége: testvérünk mellett állni. A beteg ember mellett eltöltött idő szent. Isten dicsérete, amely hasonlóvá tesz bennünket Fiához, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért” (Mt 20,28).
A szív bölcsessége: kilépni önmagunkból testvérünk felé. Világunk olykor elfelejti annak az időnek az értékét, amit a beteg ágya mellett töltünk, mivel mindenki siet, tenni, termelni akar, és megfeledkezik az önzetlenségről, a másokról való gondoskodásról, a másik ember ápolásáról.
A szív bölcsessége: szolidaritást vállalni testvérünkkel anélkül, hogy elítélnénk őt. A szeretetnek időre van szüksége. Időre a betegek ápolására és időre a meglátogatásukra.” Ferenc pápa

„A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába” (Jób 29,15)

"Ne felejtsétek el: a szegények állnak az evangélium középpontjában!" Ferenc pápa 3/1.

November 15-én délelőtt a szegények világnapján a Szentatya a Szent Péter-bazilikában mutatott be szentmisét, melyen főleg szegény, nélkülöző emberek vettek részt, továbbá jelen voltak az őket segítő önkéntesek és a karitatív szervezetek képviselői. A Szentatya teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

 A hallott példázatnak van kezdete, középpontja és vége, melyek megvilágítják életünk kezdetét, középpontját és végét.

A kezdet. Minden egy nagy jóval kezdődik: a gazda nem tartja meg vagyonát magának, hanem a szolgáknak adja; az egyiknek öt, a másiknak kettő, a harmadiknak egy talentumot, „kinek-kinek rátermettsége szerint” (Mt 25,15). Kiszámították, hogy egyetlen talentum mintegy húszévnyi munkabérnek felel meg: hatalmas vagyon volt, mely aztán egy életre elegendő volt.

Íme, ez a kezdet: számunkra is minden Isten kegyelmével indult – mindig minden Isten kegyelmével indul,

nem saját erőnkből –, Isten kegyelmével, aki Atya, és aki nagy értéket adott kezünkbe, mindegyikünkre más-más talentumot bízott. Nagy vagyon hordozói vagyunk, mely nem attól függ, hogy mennyit birtoklunk, hanem attól, hogy kik vagyunk: a kapott élettől, a bennünk rejlő jótól, a kitörölhetetlen szépségtől, mellyel Isten megajándékozott bennünket, hiszen az ő képmására teremtettünk. Mindegyikünk értékes az ő szemében, mindegyikünk egyedülálló és pótolhatatlan a történelemben! Így néz ránk Isten, így hallgat bennünket Isten!

Rendkívül fontos, hogy emlékezzünk erre: túl sokszor előfordul, hogy életünkre tekintve csak azt látjuk, ami hiányzik, azért panaszkodunk, ami nincs birtokunkban. És akkor engedünk a „bárcsak!” kísértésének: bárcsak megkapnám azt a munkát, bárcsak enyém lehetne az a ház, bárcsak lenne pénzem és sikeres lennék, bárcsak ne lenne ez a problémám, bárcsak jobb emberek vennének körül, stb.

A „bárcsak”-kal való álmodozás meggátolja, hogy meglássuk a jót, és elfeledteti a talentumokat, melyekkel rendelkezünk.

Nincs neked az, de van neked ez, és a bárcsakozás elfeledteti veled ezt. De Isten ránk bízta a talentumokat, mert ismer mindannyiunkat, és tudja, mire vagyunk képesek; gyengeségeink ellenére bízik bennünk. Abban a szolgában is bízik, aki elrejti talentumát: reméli, hogy félelmei ellenére ő is jól fogja használni, amit kapott. Az Úr tehát azt kéri tőlünk, hogy ne a múltban nosztalgiázva, hanem visszatérésére szorgalmasan várakozva használjuk fel a jelen időt. Az a balga nosztalgiázás, mely sárga, fekete folyadékként megmérgezi lelkünket, és arra késztet, hogy állandóan hátrafelé tekintsünk, hogy állandóan másokra nézzünk, de sosem a saját kezünkre, a saját munkalehetőségeinkre, melyeket Isten adott, a saját körülményeinkre…, a szegénységeinkre.

 Forrás:magyarkurir.hu

 

 

„Most zarándokként jöttem ide.”

 „Most zarándokként jöttem ide.” Amikor pápaként 1979-ben először tért vissza Lengyelországba, Auschwitz-Birkenauba is elment, hogy virágot helyezzen el és térdre ereszkedve imádkozzon a koncentrációs táborban. Személyes barátai is voltak, akiket itt öltek meg: a szülővárosa lakosságának negyedét alkotó zsidók közül majdnem mindenki Auschwitzban halt meg, de sok katolikus papot, szerzetest és apácát is idehurcoltak a németek. A 14-es barakkban a másvalaki helyett önkéntesen a halált választó Maximilian Kolbe atyát 1982-ben II. János Pál avatta szentté, a zsidók és keresztények közötti kapcsolatok javítása pedig a pápa egyik fő célkitűzése volt. (Fotó: AFP)

Forrás:Index

Katolikus egyház elismert szentje lett

 

A társadalmilag még egyházi mércével is inkább konzervatív, a tömegeknek ellenszenves ügyekben is elvei szerint kiálló, ugyanakkor érzékeny, a tolerancia és a kultúrák közötti megértés fontosságát hangsúlyozó II. János Pál nem csak az egyházban vált fontos személlyé; különleges vonzereje és a tömegkommunikáció révén modern médiaikonná is válhatott. Katolikus körökben a szentatya szinte a világi celebritykhez hasonló státuszt élvezett, halála után rögtön megjelentek a „Santo Subito!” feliratú táblák is, melyek az azonnali szentté avatását követelték. Bár a katolikus egyházban hagyományosan hosszú idő telik el a boldoggá majd szentté avatásig, ez a várakozás az elmúlt években is nagyon erős maradt. Lengyelországban minden évben elterjedtek a közeli avatásról szóló pletykák, hogy aztán 2011-ben előbb a boldoggá avatásra kerüljön sor, majd 2013-ban Ferenc pápa a szentté avatási folyamatról is beszámoljon. Így rendkívül rövid idő alatt, kilenc évvel a halála után II. János Pál a katolikus egyház elismert szentje lett.

 Forrás:Index

Hogyan kampányolt Szent Ferenc az Eucharisztia illő tiszteletéért?

Assisi Szent Ferenc számára nagyon fontos volt az Oltáriszentség, hiszen felismerte, hogy a kenyér és a bor színe alatt a láthatatlan Isten láthatóvá válik. Ferenc a saját korában igyekezett feléleszteni az Eucharisztia-tiszteletet, és ő maga is sok időt töltött szentségimádással. Berhidai Piusz ferences tartományfőnöknek a Katolikus Rádióban elhangzott gondolatait közöljük. 

Szent Ferenc életéből minden embert más és más érint meg, történelmi korszakonként is változik a szentről kialakított kép. Számomra nagy élmény volt, amikor Ferenc imádságait, leveleit olvasva rádöbbentem, hogy amikor az Eucharisztiáról beszél, akkor elsősorban a saját korában élő katolikusokhoz beszél.

Azokhoz a hívekhez szól, akik elfelejtették, hogy Isten alázatosan közelít hozzánk. Ferenc föl akarta éleszteni az Eucharisztia-tiszteletet és hitünknek azt a titkát, hogy a feltámadt Jézus Krisztus az eucharisztikus színekben jelen van. Ez ma is érvényes és különösen aktuális tanítás.

Szent Ferenc megtérésének idejéből származó forrásokból azt olvashatjuk ki, hogy ő maga nagyon szenvedett attól, hogy miközben keresi Istent, nem látja. Ezért nagy felismerés és örömteli tapasztalat volt számára, hogy az Eucharisztiában láthatja a láthatatlan Istent.

Ehhez kapcsolódik a teológiai megközelítése, amit örökül hagyott ránk, és amit az első intelméből kiolvashatunk. Rendalapítónk számtalan módon prédikálja és hirdeti, hogy minden szentmisében ugyanaz történik, ami Betlehemben történt: alázatosan közénk jön az Isten. Arra hívja fel a kisebb testvérek és minden hívő figyelmét, hogy ezt ünnepeljék.

Vegyék észre, hogy az Eucharisztia Isten ajándéka, aki az oltáron, a pap kezében mindennap úgy megalázza magát, mint ahogy annak idején: emberré lett és megtestesült Betlehemben.

Szent Ferenc életrajzának egyik fontos mozzanata a sokunk számára jól ismert grecciói jelenet, amikor úgy ünnepelte a karácsonyi megtestesülést, hogy megjelenítette az első betlehemi éjszakát. Ez valójában egy éjféli szentmise volt, ahol így együtt látta az Eucharisztiát és az első betlehemet, amikor az Isten Fia emberré lett. Ez a látásmód az egyik fontos pontja Szent Ferenc Eucharisztia-tiszteletének.

A másik pedig az ebből következő gyakorlat. Szent Ferenc szabályos kampányt folytatott annak érdekében, hogy az Eucharisztiához ne csak elméleti hozzáállásunk legyen, ne csak hittel gondolkodjunk róla, hanem gyakorlatban is vegyük körül tisztelettel. Ehhez hozzátartozik a templomok tisztántartása, a liturgia megbecsülése és a liturgikus eszközök tisztelete is oly módon, hogy azok lehetőleg drágák legyenek. Az a Szent Ferenc, aki az evangéliumra hivatkozva a szegénységet valósította meg élete minden területén, az Oltáriszentséggel kapcsolatban kiemeli, hogy mindennek, amivel az Eucharisztia érintkezik, drágának és nemesnek kell lennie.

Fontos felismerés volt számára az is, hogy ha a Jóisten kegyelme a szentségeken keresztül ér el minket, akkor a szentségeket is nagyon meg kell becsülnünk. Ha pedig a szentségeket megbecsüljük, és felismerjük, hogy a Jóisten azokon keresztül alázatosan közelít hozzánk, akkor a szentségek kiszolgáltatóit is tisztelettel kell öveznünk. Ferenc erre kéri is a híveket. Így fogalmaz: „Kötelességünk tisztelni és becsülni a klerikusokat, még ha bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus legszentebb testének és vérének szolgálatáért, amelyet az oltáron megszentelnek, magukhoz vesznek és másoknak is kiszolgáltatnak.” (Szent Ferenc második levele a hívőkhöz)

Amikor Ferenc a maga korában fölszólalt az Eucharisztia-tisztelet érdekében, gyakorlatilag a negyedik lateráni zsinat (1215) reformjaival megegyező törekvésekről beszélt, sokszor még a kifejezések is megegyeznek. Ha elolvassuk a zsinat kánonjait, kiderül, hogy a korabeli eretnekmozgalmakra is reagáltak benne. Ferenc írásaiból azonban érzékelhető, hogy ő nem ellenpropagandát akart folytatni. Nem abból indult ki, hogy kik azok, akik nem hisznek, hanem egyszerűen rádöbbent arra, hogy az Egyház életén belül milyen nagy kincs a miénk.

Az Oltáriszentségben egy örömteli ajándékban van részünk: vegyük észre benne Isten alázatát, aki jelen van és velünk van.

Szent Ferenc számára az Eucharisztia mindennapi életforrás volt. Amikor a Miatyánkot kifejti, a mindennapi kenyér kéréséhez a következőket teszi hozzá: „Mindennapi kenyerünket, a te szeretett Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk ma: annak a szerelemnek az emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.”

Ezek a szavak a szentmise misztériumait állítják elénk. Ferenc számára a mindennapi kenyér elsősorban az Eucharisztia volt. Szent Klára, Szent Bonaventura, Szent Paszkál és Szent Pio atya életében is ezt vehetjük észre.

Ezzel kapcsolatban két összefüggést szeretnék kiemelni a ferences hagyományból.

Az egyik, hogy az Eucharisztia tiszteletéhez mindig társul az egyéni istenkapcsolat szomjazása. Szent Ferenc már lelki útja elején rátalál egy imádságra, amit mi magunk is mindennap imádkozunk. Ez eredetileg egy Szent Kereszt-antifóna: „Imádunk téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”

Ferenc gyakran töltött el hosszú időt csendben, egyedül vagy a testvérekkel együtt üres templomokban, ahol csak az Eucharisztia volt jelen, vagyis az eucharisztikus színek alatt az Úr Jézus. Számomra ez tanulságul szolgál a mi mindennapi áldozásunkhoz is, mert akkor lesz bennem is gyümölcsöző a szentáldozásban kapott kegyelem, ha ott van mellette a napról napra történő egyéni istenkeresés: Isten kizárólagos imádása.

A másik egy közösségi vonatkozás. Szent Ferenctől sokszor halljuk azt a szófordulatot – amit az evangéliumból vesz –, hogy a testvérek mossák meg egymás lábát, vagy azt, hogy aki elöljáró lesz a testvérek között, annak az a szolgálata, hogy a többiek lábát mossa meg.

Ferenc ezt a képet János evangéliumából veszi, mégpedig az utolsó vacsora elbeszéléséből, amelyben Isten Fia szeretetének végső jele: a tanítványok lábának megmosása.

Amikor Ferenc ezt a közösségi életre alkalmazza, azt erősíti, hogy a személyes, testvéri kapcsolataink eucharisztikus kapcsolatok. Az eucharisztikus találkozásokban pedig meg kell valósulnia az önátadásnak, az áldozatos szeretetnek és az alázatnak, ami Jézusnak ebben a gesztusában, a lábmosásban tapasztalható.

Forrás:Ferencesek.hu

Imádkozzunk a sajtóban, médiában megjelenő szerzetesekért!

 Assisi Szent Klára a televízió és a benne dolgozók védőszentje e látomása miatt: „Miként ő betegségében minden gondolatával Krisztusán csüngött, azonképpen Krisztus is meglátogatta őt szenvedéseiben. Karácsonynak abban a szent órájában, melyben az angyalokkal egyetemben az egész világ az újszülött Kisdednek örvendezett, az úrnők a matutinum elmondására valamennyien a kápolnába vonultak, és súlyosan beteg anyjukat egészen magára hagyták. Mikor tehát a kisded Jézusról kezdett elmélkedni és módfölött sajnálkozott azon, hogy dicsőítéséből nem veheti ki részét, mély sóhajtással így szólt: ,,Uram, Istenem, íme, egyedül maradtam veled ebben a kis hajlékban.'' De íme, abban a pillanatban csodaszép ének hangja ütötte meg fülét, mely Szent Ferenc templomából hangzott ki. Tisztán kivehette a zsolozsmázó testvérek ujjongó örömét, nyomon kísérhette az énekesek ajkán felcsendülő harmóniákat, sőt még az orgona búgását is hallotta.

Márpedig a két hely sokkal távolabb van egymástól, semhogy Klára pusztán emberileg véve hallhatta volna az éneket, feltéve, hogy az ünnep nesze Isten különös rendeléséből hatott el hozzá, vagy pedig hallását élesítette meg minden emberi mértéket meghaladó módon.De még ennél a hangcsodánál is csodálatosabb volt, hogy vele egyidejűleg méltónak találtatott arra is, hogy az Úr jászolát szemlélje. Mikor tehát másnap reggel leányai köréje gyűltek, boldogságos Klára ezekkel a szavakkal fogadta őket: ,,Áldott legyen az Úr Jézus Krisztus, aki, mialatt ti valamennyien magamra hagytatok, nem hagyott el. Mert íme, Krisztus kegyelméből végigélvezhettem az egész ünnepi istentiszteletet, mely ma éjjel Szent Ferenc templomában végbement.” (Ferences Források)

Idézet az imaszándékhoz:

„Az evangélium hirdetésében mindenki helyet kaphat, sőt kell is munkálkodnia, ha komolyan akarja venni ezt a jézusi küldetést. Jézus puritán feltételekkel indította útjára tanítványait,amivel az is a célja volt, hogy ne az eszközökben bízzunk, hanem a tanúságtevő személyes hitében, elköteleződésében. Ezért jó, hogy a média nagy eszköztára közepette is vállaljuk, hogy puritán módon, eszköztelenül hirdetjük az igét.” (Bábel Balázs)

"Szó és csend. A kommunikációra nevelni magunkat azt jelenti, hogy nem csak beszélni tanulunk meg, hanem hallgatni, szemlélődni is, és ez különösképpen fontos azoknak, akik evangelizálnak: a csend és a szó is alapvető és szerves része az Egyház kommunikációs tevékenységének annak érdekében, hogy megújultan hirdesse Krisztust a kortárs világban. Az Egyháznak a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül végzett egész evangelizációs tevékenységét Máriára bízom, akinek csöndje „meghallgatja és kivirágoztatja az Igét.” (XVI. Benedek)

Az Eucharisztia a Szentírásban

Tarjányi Béla a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara professzoraként és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat elnökeként 1995-ben szakmai megbeszélésre hívta a Magyarországon működő katolikus hittudományi főiskolák biblikus tanárait. Az Eucharisztia a Szentírásban című kötet a Biblikus Tanárok Konferenciájának 25. évfordulójára készült.

A szerkesztő és az előszót is jegyző Kocsis Imre három csoportba osztotta a tanulmányokat: biblikus teológia – exegézis – lelkiség.

A biblikus teológia című részben Török László Az Eucharisztia, Jézus lakomája címmel megvilágítja: az a tény, hogy Jézus egy lakoma, nevezetesen a pászka vacsora keretében mondta el a kenyér és a bor fölött az alapítás szavait, rámutat az Eucharisztia lakomajellegére. Ez hármas hatást kelt: az Eucharisztiában Jézus Teste és Vére táplálékká, étellé és itallá válik. A legalapvetőbb étel és ital, a kenyér és a bor „szentségi karaktert” nyer, ténylegesen és átvitt értelemben is. Ténylegesen a szentmisében, amikor Jézus parancsa szerint elismétli a pap az alapítás szavait fölöttük, átvitt értelemben pedig a keresztény kultúrkör különös tisztelettel tekint a kenyérre és borra, azzal a ki nem mondott háttértudással, hogy ezek a színek Krisztus Testének és Vérének a hordozói is. A keresztény kultúrkörben a közös emberi étkezés is mélyebb értelmet, szakrális jelleget kap, mert a háttértudásunkban mindig ott van, hogy Jézus is odaült az emberek asztalához, az étkezési imában meghívjuk, hogy legyen ma is vendégünk, így misztikus jelenléte magában hordozza az utolsó vacsorára és az eucharisztikus jelenlétre való utalást is.

A tanulmányíró szerint az Eucharisztia lakomajellegét akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük mindazt a teológiai mondanivalót és szimbolikát, amely az étkezéshez kötődik. Ez a teremtéstől kezdve egy élet- és kultikus kapcsolatot hoz létre, és megvalósítja a tökéletes kultuszt. Az ószövetségi előképek – mint Melkizedek kenyere és bora, a manna, az áldozatok, a szövetség és a pászka – az Eucharisztia fényében új értelmet nyernek. „Jézus mint új és örök főpap maga egyben az áldozat is, az igazi, az égből alászállott kenyér, aki teljes és végleges megváltást hoz.” Egy új szövetséget hoz létre, amely új életközösséget eredményez Isten és az emberek között, és előremutat az üdvösség lakomájára, ahol a hívők reménye teljessé válik.

Tarjányi Béla Az Eucharisztia értelmezései az Újszövetségben című tanulmányában kiemeli: az Eucharisztia a keresztények természetfölötti egységének szentsége, és egyben az egyenlőség záloga is. A visszaéléseket kemény szavakkal ítéli el Pál apostol a Korintusiakhoz írt első levelében. Mindazok, akik az Eucharisztiával táplálkoznak, és mégis viszálykodnak egymás között, vagy megszégyenítik a közöttük lévő szegényeket, „az Úr vacsoráját a sátán vacsorájává változtatják. Semmiféle megkülönböztetésnek nincs helye abban a közösségben, amelyet a feltámadt Krisztus Testének és Vérének köteléke fűz egybe –, hisz mindegyikük egyformán Isten gyermeke.”

Tarjányi professzor behatóan elemzi János evangéliumának hatodik fejezetét, kiemelve: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.” A tanulmány szerzője leszögezi: ez a magyarázat világosan értésünkre adja, hogy maga a Fiú az Eucharisztia, a második isteni személy, aki azért jelent meg a földön, hogy örök életet adjon az embereknek: Isten életét. Figyelemre méltó, hogy János nem közli a Máténál, Márknál és Lukácsnál olvasható Eucharisztia-alapító szavakat, és nála egészen háttérbe szorul az Eucharisztiának mint áldozatnak és áldozati lakomának gondolata. Ő ehelyett inkább azt a felismerést tárja a hívők elé, hogy „Jézus az Eucharisztiában (is) önmagával (saját istenségével, isteni életével) ajándékozza meg az embert.”

Az exegézis-részben Nyúl Viktor A feltámadt Jézussal az úton címmel Lukács evangéliumának az emmauszi tanítványokról szóló elbeszélését elemzi. Megállapítja: az evangélista ezzel a húsvéti epizóddal reményt és bátorítást kíván adni a keresztényeknek földi vándorútjuk során, hiszen a két zarándok kérdéseivel, küzdelmeivel, szomorúságaival, illetve várakozásaikkal, örömével és lelkesedésével minden tanítvány azonosulni tud. Lukács egyértelművé teszi, hogy Jézus Krisztus nem hagyta magára a követőit, hanem továbbra is együtt halad velük az Egyház zarándokútján az idők végéig, hogy megvigasztalja, lelkesítse és az „igehirdetés nagy kalandjára” küldje őket. Tanítja, hogy a hívő ember elsősorban a Szentírásban, az Eucharisztiában, a Péterrel egységben lévő Egyházban és a felebarátban felismerheti s másokkal is megismertetheti a megfeszített, de feltámadt Jézus Krisztust. Emellett Lukács hangsúlyozza az Eucharisztia misztériumjellegét is. „Az Oltáriszentség húsvét nagy eseményének visszaemlékező elbeszélése, Jézus velünk való együtt haladása, maradása és valóságos jelenléte.”

A lelkiség-fejezetben Székely János szombathelyi megyéspüspök egy interjúját és prédikációját olvashatjuk Isten Igéjéről és az Eucharisztiáról. A főpásztor kiemeli, hogy a cselekvő szeretet „életet adó erő, hogy ha valaki átéli azt az ajándékot, amit Isten ad nekünk, az ő szeretetét, akkor természetes lesz az, hogy másoknak is továbbadjuk, hogy mi is hasonlóvá válunk az Eucharisztiához, a mi életünk is megtört kenyér lesz, odaadott élet…, jó, mint egy falat kenyér, sokan táplálkoznak belőle. Jézus a saját testét adja nekünk, azért, hogy testvérekké tegyen minket, eggyé tegye ezt a világot.”

Forrás:Magyar Kurir

 

Szent Ferenc is: várta az Istennel való találkozást, számára a halál az emberi élet beteljesedése volt.

Néha fel sem fogjuk Isten végtelen szeretetét, mondta szentbeszédében Székely János megyéspüspök. Isten aki a csillagokat alkotta, aki boldogságban és végtelenségben élt eljött erre a sáros földre, a gyarló, botladozó emberért: ember lett és szeretett miket a keresztig. Szent Ferencet ez a végsőkig való szeretet lassan teljesen meghódította, egészen betöltötte: Krisztus lett számára minden. Összenőtt az élete a betlehemi jászol alázatával, a kereszt önfeláldozásával. Lassan élte meg ezeket a lépéseket, Jézus lassan kopogtatott hozzá: pl. amikor Rómában odaült a koldusok közé, hogy átkerüljön a gazdagoktól a szegények oldalára. De Krisztus szólt hozzá a San Damiano-i keresztről is, amikor arra buzdította, hogy építse újra az Egyházat. És Greccioban, ahol felépítette az első betlehemet, mert látni akarta a kisded Jézust. Még a halálakor is ezt mondta: kezdjük el követni Krisztust.

Székely János hozzátette: Szent Ferenc békességet sugárzott maga körül. Idézte Celanoi Tamást, aki azt írta a szentről szóló életrajzi könyvben, hogy nem akadt olyan testvér, akiben ha belső háborúság dúlt és hallgatta Szent Ferenc szavait, ne érezte volna, hogy a keserűsége elmúlik. Ferencből áradt a hiteles, igazi öröm. A Biblia arra tanít minket, hogy az öröm nem is annyira az ember tulajdonsága, hanem Istené. Az emberi világ sebzett, töredezett. Aki igazán boldog az az Isten, aki a lét teljességében él. A Biblia így nevezi: boldog Isten, aki örül az ő műveinek. Székely János hangsúlyozta, hogy mi emberek akkor tudunk örülni, ha befogadjuk Isten teljességét, örömét. Az öröm ajándék, nem a mi tulajdonságunk, az emberi világba odaföntről jön.

Szent Ferenc öröme ilyen volt: föntről kapott ajándék. És ezt az örömet nem vette el a szenvedés és a fájdalom sem. A Biblia szerint az öröm és a fájdalom nem is zárják ki egymást. A felszínen persze úgy tűnik, hogy igen, de mélyben az önátadás, az áldozat és a szeretet és a szeretetből fakadó öröm édestestvérek. A mélyben szenvedés és az öröm testvérek. Ilyen volt Ferenc öröme: a fájdalomban is felragyogó isteni öröm. Az igazi öröm megmarad a kereszt óráiban is, hangsúlyozta Székely János és erősebb a halálnál is. Ezért is Ferenc halála átkelés. Ő ünnepelte a halálát. 

 

Forrás: Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök

Mindszenty bíboros egyik legmeghatározóbb gyermekkori élménye egy vasvári búcsú volt.

 

Mindszenty bíboros egyik legmeghatározóbb gyermekkori élménye egy vasvári búcsú volt. A közel százezres tömegben ő az Édesanyja mellet állt, az Édesanya keze a vállán nyugodott. Az akkor 10 éves Pehm József ámulattal nézte az éneklő, imádkozó sokaságot, és azután megrendülten látta, hogy Édesanyja arcán folynak a könnyek. Ezeket a könnyeket nem csak az élet terhei, szenvedései csalták elő, hanem a megrendültség és öröm könnyei is voltak. Mindszenty bíboros életének kitörölhetetlen élménye volt ez a búcsú, az édesanyja megrendültségének átélése, az imádkozó és éneklő sokaság hitének megtapasztalása. Induljunk mi is hasonló lelkesedéssel, nyitott szívvel a hitünk nagy ünnepére! Ahogyan 1938-ban hívő emberek százezrei töltötték meg a főváros utcáit és tereit, legyen ez ugyanígy 2020-ban is!

Részlet:Szombathely, 2020. január 6-án, Urunk megjelenésének ünnepén

Imádkozzunk azokért, akik a szerzetesi hivatást fontolgatják szívükben!

 

Lehet először egy gondolat, amely újra és újra felbukkan, hogy egyedülálló módon tartozzam Krisztushoz. A gondolatból aztán képek születnek a lélekben, erősödik a vágy és utána cselekszem. Lehet, hogy erőteljes hangot hallok belülről. Lehet, hogy gyermekkoromtól vágyom rá és hosszú idő után eljön az a pillanat, hogy igent mondok. Lehet egy pillanat műve, mint amikor a sötétben fényt gyújtanak...Bárhogy történik, mindig személyes és vonzó a hívás. Egyedülálló módon felszabadítja a szívet. És a válaszom?

"Veled, föltámadt Krisztus, felfedezésről felfedezésre haladunk. Ahogy megpróbáljuk felfedezni, mit is kívánsz, életünk megnyílik a Szentlélek előtt. És a Lélek beteljesíti bennünk azt is, amit még remélni sem mertünk." (taizéi ima)

"Szemeim előtt radikális emberek olyan kis csoportja áll, amelynek tagjai valóban teljes szívükből akarják követni Krisztust. Titkot hordoznak magukban, arról tanúskodik életük. Boldogok benne. Olyan emberek, akik ezt a "megfoghatatlan életet élik, örömet sugároznak és Istenre figyelmeztetnek." (Piet van Breemen SJ)

„Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek” (Mt 5,4). Ellentmondásos szavaknak tűnnek, mert a sírás nem az öröm és a boldogság jele.

„Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek” (Mt 5,4). Ellentmondásos szavaknak tűnnek, mert a sírás nem az öröm és a boldogság jele. Sírásra és szenvedésre okot a halál, a betegség, az erkölcsi bajok, a bűn és a hibák adnak: egyszerűen a törékeny, gyenge és nehézségekkel teli mindennapi élet. A hálátlanságok és meg nem értések sebeit hordozó, megpróbált élet. Jézus boldognak mondta azokat, akik sírnak ezek miatt, és mindezek ellenére bíznak az Úrban, és az ő oltalma alá húzódnak. Nem érzéketlenek, nem is keményítik meg szívüket a fájdalomban, de türelmesen reménykednek Isten vigasztalásában, és ezt a vigaszt már ebben az életben megtapasztalják.

A harmadik boldogságban Jézus kijelenti: „Boldogok a szelídek, mert örökölni fogják a földet” (Mt 5,5). Testvérek, szelídség! A szelídség jellemző Jézusra, aki azt mondja magáról: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű vagyok” (Mt 11,29). Szelídek azok, akik képesek az önuralomra, akik teret engednek a másiknak, meghallgatják és tisztelik életmódjában, szükségleteiben és kéréseiben. Akik nem akarják sem elnyomni, sem kisebbíteni a másikat, akik nem akarnak felülkerekedni és uralkodni mindenen, akik nem akarják saját elképzeléseiket és érdekeiket másokra kényszeríteni. Az ilyen emberek, akiket a világi mentalitás nem becsül meg, értékesek Isten szemében, aki örökségül adja nekik a megígért földet, vagyis az örök életet. Ez a boldogság is itt, lent kezdődik, és odafenn, a mennyben, Krisztusban teljesedik be. A szelídség! A mai életben – a világban is, ahol sok az agresszió, de a mindennapi életben is – az első dolog, ahogy reagálunk, az agresszió, a védekezés… Szelídségre van szükségünk, hogy a szentség útján előrehaladhassunk! Meghallgatás, tisztelet, nem támadás: szelídség!

Kedves testvérek, ha a tisztaság, a szelídség és az irgalmasság mellett döntünk; ha azt választjuk, hogy lélekben szegényen és szomorúan az Úrra bízzuk magunkat; ha az igazságosság és a béketeremtés mellett kötelezzük el magunkat – mindez azt jelenti, hogy szembeszállunk ennek a világnak a mentalitásával, a birtoklásnak, az esztelen szórakozásnak, a leggyengébbekkel szembeni arroganciának kultúrájával. A szentek és a boldogok ezen az evangéliumi úton jártak. A mai főünnep, mindenszentek ünnepe, az életszentségre szóló személyes és egyetemes meghívásra emlékeztet bennünket, és biztos példaképeket kínál számunkra erre az útra, amelyet mindenkinek egyedülálló és megismételhetetlen módon kell végigjárnia. Gondoljunk csak a szentek ajándékainak és konkrét történeteinek kimeríthetetlen változatosságára: a szentek nem egyformák, mindegyiknek megvan a maga személyisége, és életszentségét mindegyikük saját személyisége szerint alakította ki! Mindannyian képesek vagyunk erre, mi is tudunk ezen az úton járni! Szelídség, kérlek benneteket, szelídség! És járjunk az életszentség útján!

Krisztus hű tanítványai eme hatalmas családjának van egy anyja: Szűz Mária. Mi mindenszentek királynője címmel tiszteljük, de ő elsősorban anya, aki mindenkit arra tanít, hogy befogadja és kövesse az ő Fiát. Segítsen bennünket, hogy a boldogságok útján járva tápláljuk magunkban az életszentség utáni vágyat!

Ferenc pápa

Forrás:Magyar Kurír

Tudatára kell ébrednünk, hogy ma vagy együtt menekülünk meg, vagy egyikünk sem....

 Tudatára kell ébrednünk, hogy ma vagy együtt menekülünk meg, vagy egyikünk sem. A világ bármely pontján tapasztalható szegénység, hanyatlás és szenvedés olyan problémákat okoz, melyek végül az egész bolygót érintik. #FratelliTutti

Ferenc pápa

Az elsők között adományozott a gyűjtemény számára feszületet: azt, melyet a Covid-19-megbetegedéssel küzdve nap mint nap szemlélt a kórházi szobában, ahol ápolták.

 

A pápa is elküldte adományát a szicíliai Caltagironéban szeptember 14-én megnyitott Feszületek Nemzetközi Múzeuma számára. A keresztet a helyettes államtitkár adta át november 6-án Calogero Peri caltagironei megyéspüspöknek egy kísérőlevéllel, melyben a pápa elismerően szól a jelentős kezdeményezésről.

A keresztre feszítésről elnevezett caltagironei kegyhelyen szeptember 14-én nyitotta meg a keresztkiállítást Calogero Peri caltagironei megyéspüspök. A kegyhely rektora kérvényezte, hogy a Szentatya is küldjön feszületet a kiállításra, melyre válaszul a pápa egy mellkeresztet adományozott a gyűjtemény számára.

Az adomány kísérőlevelében a pápa elismerően nyilatkozik a jelentős kezdeményezésről. Bátorítja az ősi kegyhelyre látogató zarándokokat, hogy egyre jobban kövessék Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. A Ferenc pápa által adományozott feszületet a hónap első péntekén, november 6-án szentmise keretében adták át.

A szertartást Peri püspök celebrálta, akinek a múzeumot ajánlották, ugyanis az elsők között adományozott a gyűjtemény számára feszületet: azt, melyet a Covid-19-megbetegedéssel küzdve nap mint nap szemlélt a kórházi szobában, ahol ápolták.

A Szent Damján-kereszt egy kis reprodukciójáról van szó, ami a betegség napjaiban erőt adott neki, kérdésekre sarkallta és imára ösztönözte. Amikor kijött a kórházból, kérte, hadd vihesse magával. Aztán úgy döntött, hogy a múzeumnak ajándékozza, hálából Istennek gyógyulásáért.

A caltagironei Feszületek Nemzetközi Múzeumában már több mint 150 műalkotást állítottak ki.

Forrás: Vatikáni Rádió - Magyar Kurír

 

 

Imádkozzunk a jelöltekért!

 

A jelölt személyisége azáltal fejlődik, hogy életét egyre inkább az Evangélium szerint alakítja, és megismeri azt a kölcsönös adást, elfogadást, amely fenntartja a közösséget. Ezenkívül felülvizsgálja elhivatottságát, össze tudja-e egyeztetni a rend életmódjával adottságait, képes-e a személyes kibontakozásra, és készségesen lép-e be a noviciátusba.

 „Örök Ige, Te öröktől fogva elfogadod az Atya szeretetét, és válaszolsz hívására. Nyisd meg a jelöltek szívét és lelkét, hogy megtanulják elfogadni Annak szeretetét, aki őket a Te képmásodra gondolta el, és legyen bátorságuk megvalósítani képmásodat. Tedd őket erőssé és nagylelkűvé, képessé arra, hogy engedelmeskedjenek szavadnak, merjenek lelkesedni követésed szépségéért.” („Papi és szerzetesi hivatások Európában” Kongresszus záródokumentuma nyomán)

Az emberré lett Fiúval való találkozás, a Megváltó előtti hódolat valószínűleg az ő életútjukat is megváltoztatta.

 „Máté evangéliuma a napkeleti bölcsekről szóló beszámoló végén (Mt 2,12) megjegyzi, hogy a bölcsek, miután befejezték “zarándoklatukat”, “más úton tértek vissza hazájukba”. Az emberré lett Fiúval való találkozás, a Megváltó előtti hódolat valószínűleg az ő életútjukat is megváltoztatta. Remélhetőleg a zarándoklatok segítenek bennünket keresztény életutunk megújításában. Mindenesetre alkalmat adnak arra, hogy átéljük életünk zarándok jellegét és lehetőséget arra, hogy megváltozott szívvel térjünk vissza a mindennapi életbe.” Dolhai Lajos

Európának ma nagy szüksége van az evangélium újra fölfedezésére

 „Segítenünk kell a fiataloknak, hogy rájöjjenek: a hit nem áll szemben az értelemmel. Az ifjúságpasztorációs felelősök és munkatársak haladjanak együtt a fiatalokkal, álljanak mellettük az élet sokszor nehéz helyzeteiben. Ezáltal örömmel tanúskodhatnak társaik körében az evangéliumról életükkel és szavaikkal egyaránt, hiszen Európának ma nagy szüksége van az evangélium újra fölfedezésére.” Ferenc pápa

Ti vagytok ...

 

„Ti vagytok a világ jövője, ti vagytok az egyház reménysége, ti vagytok az én reménységem!” 

Szent II. János Pál pápa a fiatalokhoz

A szó bibliai értelmében vett - szegénység

 „Ahhoz, hogy Krisztussal szegények legyünk, meg kell tapasztalnunk az Ő gazdagságát. Amíg valaki nem éli meg ezt a gazdagságot, nem lesz, nem lehet szegény. Nem azt mondjuk ezzel, hogy nem élhet nélkülözésben - élhet; sem azt, hogy nem élhet akár rendkívüli lemondások között - ezt is megteheti; de ez önmagában még nem lesz igazi - a szó bibliai értelmében vett - szegénység. Ahhoz, hogy szegények legyünk Krisztussal, és vele élvezzük a szegénységet, meg kell tapasztalnunk Isten országát.” Örsy László

Mindegyikünk életében van egy galileai tapasztalat

„Meggyőződésem, hogy ott, ahol olyan nevelők vannak, akik saját tanúságtételükkel képesek átadni másoknak a megszentelt élet szépségét, nincs hivatáskrízis. Erre kaptatok meghívást, kedves nevelők! Ne legyetek csupán tanítók, legyetek mindenekelőtt a krisztuskövetés tanúságtevői saját karizmátok által! És ez úgy lehetséges, ha minden nap újra felfedezitek azt az örömöt, hogy Krisztus tanítványai lehettek.
Mindegyikünk életében van egy galileai tapasztalat, mint az első tanítványok életében. Ezt a Galileát, ahol találkoztunk Jézussal nem lehet elfelejteni. És a tanúságtétel akkor lehetséges, ha gyakran elzarándokolunk a mi Galileánkba, hiszen másként fennáll a veszélye annak, hogy nem tudjuk, miért vagyunk ott, ahol vagyunk.” 

Ferenc pápa

....Rögtön kigyullad a szemük és fénylik a lelkük

 

"Mint a ragyogó aranyszemek az iszapban és a homokban láthatatlanok, de ha lemossuk róluk a salakot, rögtön szemünkbe mosolyog a fényük: úgy vegyük le a szegényekről az elhagyatottság fájdalmas lelki lehangoltságát és rögtön kigyullad a szemük és fénylik a lelkük." (Oswald atyánk)

 

Imádkozzunk a szerzetesekért!

 „Tegyük magunkévá az evangéliumi mustármaghoz hasonló kicsiny és alázatos intézmények és jelenlétek stílusát, amelyekben határtalanul tündököl a jel intenzitása: a bátor szó, az örvendező testvériség, a gyenge hang meghallgatása, Isten emberek közötti otthonának emlékezete.” 

Részlet a Fürkésszétek! című levélből

Kovász vagytok, amelyből jó kenyér készülhet sok ember számára

 „Kovász vagytok, amelyből jó kenyér készülhet sok ember számára, olyan kenyér, amelyre oly nagy az emberek éhsége: hogy meghallgassátok szükségeiket, vágyaikat, csalódásaikat, reményeiket. Hasonlóan azokhoz, akik előttetek jártak hivatásotok útján, ti is vissza tudjátok adni a reményt a fiataloknak, segíthetitek az időseket, utakat nyithattok a jövő felé, szeretetet áraszthattok mindenhol és minden helyzetben.” 

Részlet a Fürkésszétek! című levélből

Látsz-e olyan megnyilatkozását vagy megnyilvánulását, amelyre azt lehet mondani, hogy a nevelésünknek irányt adna?

Ferenccel kapcsolatban az a történet, legenda jut eszembe – elsőre talán nem is gondolnánk ideillőnek –, amikor éjszaka egy fiatal testvér jajveszékelésére ébred, akit a kemény szerzetesi élet, a böjtölés elgyötört, és nagyon éhes. Azonnal megterít, és enni ad neki. Mit jelent ez? Szent Ferenc esetében egyfajta hihetetlen szabadságot még attól is, amelyet magára nézve az istenkeresésben ideának tart. Ahogy látja, hogy a magától megkövetelt önsanyargatásba a másik beletörne, képes elszakadni ettől. És itt ahhoz a gondolathoz térnék vissza, amelyről korábban beszéltem a nevelésben mutatott megértés kapcsán.
A másik téma már nem legenda, és többen a lelki vezetés mintájának látják. Leó testvér hivatáskrízissel keresi meg Szent Ferencet. Döbbenetes, de Ferenc azt mondja Leónak nagyon egyszerűen megfogalmazva, hogy csinálj, amit akarsz! Ha az istenkeresésben más életforma tűnik alkalmasabbnak, akkor válaszd azt! Hogyan tükrözhetjük ezt az itteni nevelésünkre? Arra törekszünk a kollégiumban, hogy együtt keressük kinek-kinek az útját, megpróbálunk segíteni egymásnak abban, hogy ezt találja meg, és teljesedjen ki benne. Ha színész szeretne lenni, legyen az, ha orvos, akkor orvos, ha gyári munkás, akkor az. Teljesen mindegy, mert ez csak a feladatszintű élet vagy útkeresés, a lényeg, hogy találja meg ezek mélyén az Istennek tetsző életformát. Ugyanis erre tudja azt mondani majd egy nő, hogy rád bízom magam, neked adom az életem. És természetesen idevehetjük a papság vagy a szerzetesség választását is, mint lehetséges hivatást. Ferenc említett történetei a tiszteletről is szólnak. Tisztelet a másik irányába, tisztelettel és megértéssel figyelem annak a kis személyiségnek az alakulását, akinek az előrehaladását rám bízták.

Keppel Dániel interjúja Komáromi Előd atyával

Forrás:ferencesek.hu

Úgy kell élnünk, hogy bármely pillanatban meg tudjunk állni Isten előtt!

 Mit gondolsz, a boldog halál kegyelem vagy jutalom?

Azt válaszolnám erre a kérdésre, hogy inkább ajándék. Azért nem tartom jutalomnak, mert akkor mindenki, aki szép életet élt, szépen kellene, hogy meghaljon – márpedig ez nem mindig van így, gondoljunk csak a mártírokra, vagy a 100 évesen elhunyt nagymamámra – 46 unoka, halálakor 69 dédunoka, 11 gyermek –, aki élete utolsó 7 évében ágyhoz volt kötve, pelenkázni kellett és még sorolhatnám. Ez boldog halál? Olyan szempontból mégis igen, hogy ugyanúgy fellelhető benne a tranzitus. Hihetetlen mély hit, állandó istenkeresés az utolsó pillanatig. A boldog halál nem a szenvedés meglététől vagy az attól való mentességtől függ. A boldog halál azt jelenti – azt hiszem –, hogy az ember egységben marad egész életével: rákos kínszenvedések közepette is tanúságtevőként tud meghalni. Van olyan halál, amely felemelő, mert érezzük, hogy átmenet. Gyakorta szoktuk azt imádkozni, hogy mentsen meg az Isten a hirtelen és készületlen haláltól. Balázs atyától hallottam, ami nekem egyébként nagy vigasztalást adott, hogy nem a hirtelen haláltól kell félnünk, sokkal inkább a készületlentől. A hangsúlyt ez utóbbira kell tenni. Úgy kell élnünk, hogy bármely pillanatban meg tudjunk állni Isten előtt!

Keppel Dániel interjúja Komáromi Előd atyával

forrás:ferences.hu 

 

Ha bárki kérdezi

„Ha bárki kérdezi, hol tettetek fogadalmat, milyen regulátok van vagy melyik szerzet tagjai vagytok, azt feleljétek, hogy a keresztény vallás első és legfőbb reguláját, vagyis az evangéliumot követitek, az ugyanis minden regula forrása és alapja.” 

Etienne de Muret

Imádkozzunk a szerzetesek szüleiért és testvéreiért!

 Boldogságos Szűz Mária, te egészen egyedülálló módon élted át Jézussal együtt a magányosságot. Rád bízzuk a szerzetességre készülőket, a szerzeteseket és szüleiket!

„Bízzuk rá magunkat az Úr jóságára és irgalmára, és Ő mindent elrendez úgy, ahogy a legjobb.” (Idézet Kis Szent Teréz édesanyja, Szent Zelie Martin leveléből.)

„mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára”.

 Kedves nővérek és testvérek! 

Imáitokat kérve, az együttműködés szándékával fordulok felétek, hogy még szorosabb összefogással meg tudjunk erősödni hivatásunkban, életünkkel és tetteinkkel Krisztust tudjuk adni a világnak! Keressük közösen azokat a találkozási pontokat, amelyek a párbeszéd útján indítanak el bennünket, hogy hivatásunk valóságát jobban meg tudjuk élni, és még láthatóbbá tudjuk tenni főegyházmegyénkben minden jóakaratú ember számára!
A feltámadt Üdvözítő tegyen képessé bennünket, és adjon kellő erőt, hogy a remény emberei legyünk! Fontoljuk meg Szent II. János Pál pápa szavait, mert belőlük bátorságot és bizakodást meríthetünk, amire mindnyájunknak szüksége van ahhoz, hogy szembenézzünk a feladattal, amely felülmúlni látszik erőinket: „Új évszázad, új évezred nyílik meg Krisztus fényében. Nem mindenki látja azonban ezt a fényt. A miénk az a csodálatos (…) feladat, hogy visszatükrözzük. (…) Beleremegünk ebbe a küldetésbe, ha gyöngeségünkre tekintünk, amely gyakran szürkévé és színtelenné tesz minket. Ez a küldetés azonban lehetségessé válik, ha beleállva Krisztus fénysugarába, megnyílunk a kegyelem előtt, mely új emberré alakít bennünket.” (Novo millennio ineunte, 54.) Ez az a remény, amelyet szóval és példával hordoznunk kell, amerre járunk, amelyet nekünk, megszentelt életet élőknek hirdetnünk kell „mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára”.
Urbán Erik OFM (A megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynök levele szerzeteseknek)

Az igazi szeretet nem törődik a másoktól elszenvedett rosszal. Csak örül, hogy jót tehet. Ferenc pápa

"Ma az emberek szenvednek a szegénység, de a szeretethiány miatt is." Ferenc pápa

"Mennyi ártatlan ember és gyermek szenved a világban! Urunk, adj nekünk békét!" Ferenc pápa

"Jézus azért jött, hogy megmentsen minket: ne utasítsuk vissza ezt a csodálatos ajándékot! " Ferenc pápa

"Isten együttérzése, velünk-szenvedése értelmet ad küzdelmeinknek és szenvedéseinknek, értékessé teszi azokat."Ferenc pápa

"A hit nem jelenti azt, hogy nem lehetnek nehéz pillanataink; de az erőt igen, amellyel szembenézhetünk azokkal, tudván nem vagyunk egyedül." Ferenc pápa

Ferenc pápa Twitter üzeneteiből

Szegénység

Lehet, hogy ez most furcsának tűnik egy szerzetes szájából, de nem szeretem ezt a szót. Úgy veszem észre, hogy vannak olyan szavak az életünkben, amelyek devalválódtak, vagy éppen túl sokat jelentenek. Ezzel a fogalommal kapcsolatban a környezetünk felől olyan elvárás érkezik, amely a szegénységet sokkal inkább a nyomor kategóriájába sorolja, és például a tisztes szegénység lehetőségét nem is társítja mellé. Magamról azt merem mondani, hogy mi annak idején szegénységben nőttünk fel. De ez nem látszott! Amikor valaki belépett hozzánk, mit láthatott? Ötezer könyv, képek a falon, antik bútorok, gyönyörű polcrendszer, amelyet a nagybátyánk készített, rendezett környezet sok szobanövénnyel. Édesapám mindig ingben és zakóban járt. A külsőn nem látszott, se a hat gyermeken, hogy szegények lennénk. Szüleim hitoktatók, édesapám 25 évig újságkihordásból kereste a mindennapi kenyérre valót. Szerzetesként egyébként nem szegénységet, hanem tulajdonnélküliséget fogadtunk. Számomra ez azt jelenti, hogy amim ma van, az esetleg holnap már nem lesz, és ezzel semmi gond. Ilyen értelemben a szegénység szabadságot jelent és valami végtelen nagy leegyszerűsödést. Ezt tapasztaltam meg Bánk atya halálos ágyánál, körülnézve a szobájában, vagy a 100. életévében lévő nagymamámnál, aki süketen és vakon, szinte teljesen elzárva a külvilágtól úgy feküdt a rácsos ágyában, mint egy kisbaba. Meg kell tanulnunk, hogy semmit sem viszünk magunkkal. Birtokolunk dolgokat, de emellett egyszerűségre és nagy fokú szabadságra törekszünk.

Komáromi Előd ferences szerzetes

 Forrás: ferencesek.hu

Minél kevesebbet tartunk meg magunknak önmagunkból, annál inkább Ő tölt be minket.

 „Mindannyiszor, amikor lemondunk valamiről az Úrért és Őrá figyelünk, edényt készítünk mi is az Ő kegyelme számára. Ő mindig adná, sőt, öntené belénk a kegyelmét, de ha nincs edényünk, mert nem készülünk a fogadására, nem lehet a miénk. Készítsünk helyet a szívünkben az Úr számára! A kegyelem, amit nekünk akar ajándékozni, valójában Ő maga. Minél kevesebbet tartunk meg magunknak önmagunkból, annál inkább Ő tölt be minket. Nem lehet, hogy ez ne látszódjon meg rajtunk. A megújulás, az átalakulás útja ez. Nem lehet más. Csak a Krisztussal eltöltött, a krisztusivá váló emberek változtathatják meg a világot – maguk körül és globálisan is.” 

Részlet Majnek Antal OFM munkácsi megyéspüspök beszédéből

Imádkozzunk valamennyi szerzetesért, hogy felismerjék Máriában, milyen tökéletesen át tudja hatni az embert az isteni kegyelem!

 
„Uram! Vedd életemet a kezedbe, és tedd vele azt, ami Neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó. Mert minden szeretet.
Csak önmagamtól szabadíts meg! Add, hogy hallgatagon, csöndesen belenyugodjak szent akaratodba. Akkor majd fölgyullad szívemben örömöd fénye. Lángja a Te dicsőségedre lobbanjon. Csak ezért éljek! És töltse be egész életemet a szeretet egyetlen gondolatával, és egyetlen kívánságával, hogy szerethessek, nem az érdemért, nem is a tökéletesség, az erény szentségéért, hanem egyedül Érted Istenem!” 

Thomas Merton

A remény emberei között a Szegénygondozó nővérek, közel 100 női- és férfi szerzetesrend között megtalálhatóak ők is

A remény emberei, 2018 - Egy kiadvány, ami képet ad a magyarországi szerzetesrendekről.

Ludány ahol a Ferences Szegénygondozó nővérek Anyaháza volt 2/2.

 A Szent András plébániatemplom szomszédságában található az egykori Ráday kastély, melynek építése Ráday Pál – II. Rákóczi Ferenc kancellárja – nevéhez fűződik. A munkálatok 1700-ban kezdődtek el és 2 évig tarthatott a kastély felépítése. 1702-ben azonban még csak egy földszintes ház épült fel Alsó- és Felső Ludány határán. 1713. október 1-én itt látta meg a napvilágot korának egyik jelentős irodalomtudósa, Ráday (I.) Gedeon. 1715-ben húztak rá az épületre még egy szintet, és egészen 1738-ig volt ilyen állapotban az úrilak. Ebben az évben (1738) ugyanis szörnyű csapás érte a családot, melynek súlyosságát Ráday Pálné, Kajali Klára írta le naplójában: „Ápr. 20 lőtt egész Ludánynak az én minden ottan levő épületeimmel edgyütt szörnyű égése. Mencse meg az Úr minden hiveit íly rettenetes tüzi veszélytül”. A kastély kiégett, azonban nem telt bele 2 év és ismét régi fényében ragyogott az épület

I. Gedeonnak és utódainak köszönhetően a falu bekapcsolódott a korabeli kulturális vérkeringésbe. Az alsó ludányi kastélyban vetették meg a több tízezer kötetre rúgó híres Ráday könyvtár alapjait, melyet a péceli kastély felépítése után oda helyeztek át. Többször járt Gedeonnál jó barátja Kármán József, majd pedig később a nyelvújítás egyik úttörője, Kazinczy Ferenc kétszer – 1803-ban és 1831-ben – látogatta meg III. Pált és családját. Mindkét látogatásáról lelkesen írt úti jegyzeteiben az itt töltött időről. 1840-ben a kastély a losonczi Gyürky család, majd a XIX. század második felében a Pejacsevich Mikó família kezébe került.

1931-ben Ludány földesura gr. Pejacsevich Mikó Endre a Ráday-féle kastélyt, az újonnan alakult Szegénygondozó Nővérek Társulatának adta el. A kastély területén levő saját kápolnájukat 1931. november 1-én áldották meg, védőszentjük a Szentséges Szív lett. Miután a Társulatot tartománnyá emelték, a szerzet egyházi joghatósága Páhók Mária Franciska (a rend egyik alapítója) ludányi újoncmestert nevezte ki tartományfőnöknővé. A ludányi szeretetház a főnöknő és titkárnőjének állandó tartózkodási helye, a rendnek pedig tartományi székháza lett, innen vezetve a 30-as évek végére 48 zárdával rendelkező Társulatot. 1934-ben Bayler István ludányi plébános Oslay Oswalddal (a rend alapítója) együtt felvetették egy járási szeretetház gondolatát, és több évi tárgyalás után 1937 márciusában nyílt meg a Szeretetház és Üdülő. Erre a célra a nővérek a kastélyhoz tartozó versenyistállókat és cselédlakásokat engedték át. A szeretetház 60 fő befogadására volt alkalmas, az üdülőben pedig egy közfürdő is létesült, mely az egész környéken páratlan volt.

A világháború kitörése után a Szeretetházban lengyel menekülteket fogadtak be. 1940. nyarán egy kis kápolnát építettek a zárda területén. 1944 végén ’45 elején a község a front közepén állt. Orosz repülők többször lőtték és bombázták a falut, egy bomba éppen a zárda falai mellé helyezett benzines gépkocsikat találta el, ezek felrobbanása megrongálta a kastélyt. 1945. februárban román hadikórház lett a zárdából.

A front elvonulta után egy évvel, 1946. június 21-én Mindszenty József itteni látogatása során a zárdában szállt meg. Sötét fellegek gyülekeztek a 40-es évek végén a katolikus egyház felett, melynek szele már 1948-ban érintette a községet. Ekkor államosították ugyanis a katolikus iskolákat. 1950-ben megtörtént a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása. Sorsát a Társulat sem tudta elkerülni. Még ugyanebben az évben országosan 300 nővérnek kellett beszüntetnie tevékenységét. 1950. június 10-én 150 apácát szállítottak a ludányi rendházba, ahol 1 hónapig tartózkodtak, majd innen Jászberénybe víve, szétengedték őket. A rend feloszlatása után a kastély előbb SZÖVOSZ iskola, majd pedig ideg és elmegyógyintézet lett, ahol a nővérek egy része is tovább folytatta munkáját. Az egykori Ráday kastély jelenleg is ezt a funkcióját tölti be, az idők folyamán modern épületekkel gazdagodva.

Említésre méltó a kastély védettség alatt álló 8 hektáros parkja, (ami az intézmény jellegéből adódóan, engedéllyel látogatható) mely 23 fafajnak ad otthont a páfrányfenyőtől kezdve a török mogyoróig; köztük olyanok is, melyeket még a Ráday család ültetett. Ezek évszázados bizonyítékai az egykoron itt élt nemesi család valaha volt gyönyörű angol parkjának.

A falu további épített emlékei még az 1802-ben épült barokk jellegű kőkereszt, a szintén barokk jellegű plébániaház, valamint a halászi kápolnaiskola és a háborús hősi emlékművek.
Sajnos a régi népi építészet remekei közül ma nincs mivel büszkélkedjen a falu, mivel a régi palóc házakat átalakították, nem gondolva az építészeti emlékek megőrzésére sem.

Forrás:Ludányhalászi  

Ludány ahol a Ferences Szegénygondozó nővérek Anyaháza volt 2/1.

Szegénygondozó nővérek szeretetét örökíti meg ez a freskó

Az egykori Alsó- és Felső Ludány találkozási pontjánál található Szent András apostol tiszteletére felszentelt templom története, az Árpád-ház kihalásáig, 1301-ig nyúlik vissza. Ekkor már, mint meglévő épületről beszél a forrás, így minden bizonnyal az Árpád korban készült el (valószínűleg a tatárjárás után, mikor is, az Ipoly menti templomok is áldozatul estek a pusztításoknak). Az 1332-1337. évi pápai tizedösszeírás kapcsán ismerjük meg az egyházközség első név szerinti plébánosát Michael atyát. A XVI. században, majd a XVII. század második felében a település oszmán megszállás alá került. Az 1680-as évek felszabadító harcai, majd az azt követő pestisjárvány következtében, Ludány egy időre lakatlanná, a templom tűz martalékává vált. Az 1680-as évek végére, 90-es évek elejére visszatért lakosság, minden bizonnyal helyreállította a romos templomot, és ezután ajánlották fel először Szent András apostol tiszteletére. A jelenlegi egyházi épület 1760-61 folyamán épült a régi templom helyén (amit 1760-ban bontottak le) és Szent András apostol tiszteletére szentelték fel. A XIX. század második felében mind a parókián, mind a templomon többször végeztek felújítási munkálatokat. A XX. század elejére ismét szüksége mutatkozott a templom felújításának. 1913-ban kívül-belül megújult az épület. 1914-ben egy héttel a Nagy háború kirobbanása előtt adták át a templom máig használatos orgonáját, melyet a temesvári orgona gyáros Wegenstein Lipót és fiai cég épített. 1924-ben villám csapott a toronyba, súlyos kárt okozva benne. 1928-ban az egy hajós templomot kereszthajóval bővítették. 1930-ban a Szent Imre év kapcsán a községi közgyűlés kimondta, hogy a templom melletti teret Szent István fiának tiszteletére, Szent Imre térnek nevezik el. Az építőmester hanyagsága miatt 1939-ben ismételten szüksége mutatkozott az épület renoválásának. Ekkor a kereszthajókat mellékhajókká bővítve, az épület elnyerte mai formáját. Az 1944-45-ös helyi harcokban, a templom déli oldala ágyúbelövést kapott, több találat érte a tetőt is, melyet később a hívek közös munkával kijavítottak. 1946 őszén megkezdték a megrongálódott templom és a torony helyreállítását. A 1970-es évek végén a templom ékes szószékét elbontották, díszes falfestményeit puritánabb freskókra cserélték. Az utóbbi években kívül-belül megújult a Szent András plébániatemplom, melynek a 2008 év végén felújított tornyát, Szent Család vasárnapján (december 28.) dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, ünnepélyes keretek között szentelte fel. Külsejét vizsgálva: vaskos homlokzati középtorony. A második emeleten félköríves ablakok, csúcsív, óra, párkány, új gúlasisak. A kórus felé a régi hajórészen két-két ablak. A kórusrésznél az oldalfalakon egy-egy ajtó. Belseje: Eredetileg a torony alja volt a szentély. Ma ez a sekrestye. Keresztboltozatos és három boltíves. A szentély fiókos cseh süvegboltozású. A szentély felőli régi két barokk boltívet áttörték és két mellékhajót építettek hozzá. Ívnyílásos falazott orgonakarzatot építettek és mögötte félemelet magasságban helyezték el az orgonát. 

 

Forrás:Ludányhalászi