2012. december 18., kedd

Jézus Krisztus szeretet parancsa.




“Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.”

(Máté 5; 43-44.)

Kedves testvérek!

Kérem engedjék meg, hogy ezen Újszövetségi idézettel kezdjem. Miért? Gondoljuk végig. E szakasz mindegyik evangélistánál szinte megtalálható, főként a szinoptikusoknál. Nagyon fontos és nehéz parancs ez. Hisz mi emberek nem igazán tudunk ezzel nagyon sokat kezdeni emberi mivoltunkból kifolyólag. Istennek persze ez sokkal könnyebb. Viszont Jézuson keresztül megmutatja, nekünk hogyan is kell ezt tennünk. Gondoljunk csak arra, hogy mikor eljön az idő, és neki a próféták által megjövendölt áldozatot be kell mutatnia Isten akaratából nem haragszik azokra kik elfogják, megkorbácsolják és megfeszítik. Sőt sajnálja és imádkozik értük a kereszten. Képesek vagyunk e mi erre? Megtudjuk e tenni, hogy aki valamilyen formában nagyon mélyen megbánt minket, azt nem utáljuk meg, hanem imádkozunk érte? Nehéz, ugyan de nem lehetetlen Isten segítségével mind ez menni fog.

De találunk, más szeret parancsot is például: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)



Újra és újra megtaláljuk, a szeret parancsot valamilyen formában. Ez az egyik legfontosabb parancs. Itt a földi vándorlásunk során nem csak próbatételek teljesítést kell végezzük az örök boldogság elérése érdekében. Mi egymásra is vagyunk utalva. Nem ölhetjük, verhetjük vagy bármely más módon bánthatjuk a másikat! Miért? Nagyon egyszerű erre a válasz. Mi TESTVÉREK vagyunk. Krisztus Urunk által. Ki emberré lett, és így a mi testvérünk is. Gondolkodjunk el rajta.

Így karácsony közeledtével ez nagyon is aktuális kérdés. Hisz nem csak a megváltónk születése napját várjuk, hanem egy számunkra nagyon fontos testvér születésnapját is egyben. Mind két elnevezés fontos és igaz. Megváltónk és testvérünk, sőt Urunk is, hisz az Atyának fia. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy aki minket megváltott és Urunk is az egyben testvérünk is. Testvérek szeresük egymást. Ne ellenségeskedjünk, legalább ebben az időben bocsássuk, meg egymásnak minden bűnt-mit ellenünk elkövetett valaki.

A tanítványok befogadása (10, 40-42)
(Mk 9,41; Lk 10,16; Jn 13,20)
40. Aki titeket befogad, az engem fogad be,
és aki engem fogad be, az azt fogadja be,
aki elküldött engem.
41. Aki befogad egy prófétát azért, mert az
próféta, prófétának járó jutalmat kap;
aki pedig egy igaz embert fogad be azért,
mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat
kap.
42. Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet
ad inni egynek a kicsinyek közül, mert
az tanítvány: bizony, mondom nektek,
semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.


Ez az ige szakasz mit itt olvashattak pedig hívja fel figyelmünket arra, hogy ne csak megbocsássunk egymásnak, de ha valamelyikünknek szüksége van valamire, akár egy pár kedves szóra akkor azt ne tagadjuk meg tőle. Ha „elesett” segítsünk rajta. Segítsünk azon testvéreknek kik így karácsony közeledtével hajlék nélkül vagy mély szegénységben élnek. A hajléktalannak ne pénzt adjunk, hanem ruhát vagy ételt. Mint ahogyan nemrégiben a híradásokban halhattuk, hogy egy pesti aluljáróban egy rendőr saját pénzéből vett cipőt egy hajléktalannak. Nem sok, vagy nagy értékű ajándékot adott. De mégis azt, adta amire a legnagyobb szüksége volt ott a hideg aluljáróban. Cipőre. E cipő akkor és ott a legértékesebb volt a hajléktalan számára. Sokan nem tudják, hogy a Ferences Szegénygondozó Nővérek egész évben ehhez hasonló módon segítenek embertársaiknak. Egy 85 évvel ezelőtt megalkotott program, módszer alapján. Gondolom kitalálták, hogy ez az Egri Norma.

Karácsony táján legyünk mi is szociálisan érzékenyek, vállaljuk fel ha segítünk valakinek. Ne féljünk segíteni másoknak. Sosem tudhatjuk, hogy mikor van ránk szükség. Álljunk készen a segítségnyújtásra. Egy - két évvel ezelőtt a Ferences Szegénygondozó Nővérek általános főnöknője Takács M. Klarissza nővér cikkét közöltük le itt a blogon. A következő rész is szerepelt benne. Engem nagyon megfogott és az óta sokszor beszéltem róla másoknak. Így karácsony közeledtével a segítség nyújtás egyik igen megható példájaként szeretném, újra elővenne e kis szakaszt a cikkből. Bízom benne, hogy önöket is megérinti e megható történet.

„Egy este csengetnek. Jól öltözött fiatalember kér két gyermekének valami ennivalót, mert a felesége lelépett pénzzel, bankkártyával, gondolkodni is alig képes. Vasárnap este van, minden zárva. Kihez forduljon? Milyen nagy értékké válik ilyen helyzetben egy fél kenyér, egy péksütemény, 1 kg. cukor.”

 

Segítsünk egymásnak, egymáson. Álljunk készen a segítségnyújtásra vagy annak elfogadására! A saját környezetünkben, ha kicsit jobban körülnéznünk biztosan találunk, olyan valakit kinek segíthetünk valahogyan. Például egy magányosan karácsonyozó szomszéd vagy ismerős, vagy ismeretlen laki környékünkön. Ne menjünk el mellette szó nélkül. Álljunk meg egy kicsit, beszélgessünk vele. Legyen hozzá egy pár kedves szavunk. Ha beinvitál, fogadjuk jó szívvel és éreztessük vele, hogy van aki odafigyel rá, és nincs egyedül. Soha sem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk hasonló helyzetben. Gondoljunk bele és így látogassuk meg magányosan élő embertársainkat környezetünkben. Ne szégyelljünk segíteni vagy éppen segítséget kérni.


Kívánok minden kedves testvéremnek Krisztus Urunk és Istentől áldott, békés karácsonyi Ünnepeket!

Szabó Tamás

2012. november 19., hétfő

"SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT!"




2196 Jézus, amikor megkérdezték tőle, hogy melyik az első parancs, azt felelte: "Az első ez: Halljad, Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.  Ezeknél nagyobb parancs nincsen." (Mk 12,29--31)

   Szent Pál apostol emlékeztet rá: "Aki (...) szereti felebarátját, teljesítette a Törvényt. Hiszen a Ne törj házasságot, Ne ölj, Ne lopj, a másét ne kívánd, s minden egyéb parancsot ez az egy szó foglalja össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak; a Törvény teljessége tehát a szeretet." (Róm 13,8--10)

Mind e mellett azért a lelkiségben a legnyilvánvalóbb amit Asissi Szent Ferenc hagyott testvéreire regulájában. Ez pedig a nővérek regulájában a következő képen található:
 
„A szolgálat és munka módjáról szóló részben:
   A testvérek és nővérek, akiknek az Úr megadta a szolgálat és a munka kegyelmét, koldusként szolgáljanak és dolgozzanak, hűségesen és odaadással, hogy a henyélésnek, a lélek ellenségének elkerülésével ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, melyet minden földi dolognak csak szolgálnia szabad.(1Reg 7,1; 2Reg 5,1-2; vö. RegCl 7,1-2)”

2012. november 18., vasárnap

Az állás


Már szóltunk arról, hogy az Istennek kijáró tisztelet bizonyos meghatározott testtartást kíván. Isten olyan végtelenül nagy, mi pedig olyan parányiak vagyunk, hogy e tudat külsőleg is megnyilvánul: megkicsinyít, térdre kényszerít bennünket.
A hódolatos lelkület azonban még másképpen is megnyilvánulhat. Képzeld el, hogy ülsz, és pihensz vagy beszélgetsz valakivel. Most olyan személy jön, akit nagyon tisztelsz, és hozzád fordul. Ugye ilyen esetben rögtön fölkelnél, egyenes állásban hallgatnád meg szavait és válaszolnál neki? Mit jelent ez? Az állás mindenek előtt összeszedettséget jelent, mert ilyenkor az ülés kényelmes testtartásával szemben fegyelmezett, feszes testállást veszünk fel. Annyit is jelent, hogy figyelünk, mert az állásban van valami feszültség, éberség. És végül azt is jelenti, hogy készen állunk, mert aki áll, minden további nélkül útnak is indulhat. Haladéktalanul végrehajthat egy megbízatást, hozzáfoghat valamilyen munkához, mihelyt erre parancsot kap.
Az állás tehát az Isten előtti hódolat másik oldalát mutatja meg. A térdelésben kifejezésre jutott az imádás, nyugodt kitartás, - itt pedig az éber, tevékeny lelkület. Ilyen tisztelet tölti el a készenlétben álló szolgát, a harcra kész katonát. Az ilyen hódolattal teljes tisztelet állást kíván.
Fölállunk, midőn elhangzik a szentmisében az örömhír, az evangélium. Állnak a keresztszülők, amikor a gyermek helyett leteszik a keresztségi fogadást. Állnak a gyermekek is, midőn első áldozásuk alkalmával megújítják ezt a fogadást. Állnak a jegyesek, amikor az oltár előtt örök hűséget fogadnak egymásnak. És még sok más szertartásnál is állunk…
Némelykor a magánimádságban is igen kifejező lehet az állás. Az első keresztények szívesen imádkoztak állva. Bizonyára ismerős a katakombák Orante-képe: egyenes testtartású alak, nemesen leomló ruhában, kitárt karokkal. Szabadon és fegyelmezetten áll, hallgatva az igét és készen arra, hogy vidám lélekkel lásson neki teljesítéséhez.
Van úgy is, hogy nem megy a térdelés, az ember feszélyezve érzi magát általa. Ilyenkor jót tesz az állás: felszabadít. De csakis a helyes állás! Akkor, ha mindkét lábunkon állunk, és nem támaszkodunk. Egyenes térdekkel, nem pedig hanyagul, meghajlítva azokat. Ki kell húznunk magunkat, uralkodnunk kell önmagunkon.
Ezzel az imádság fegyelmezett, de ugyanakkor szabad is lesz, telve hódolattal és tettrekészséggel.
Romano Guardini

2012. november 17., szombat

II. János Pál imája a nagy jubileumra


1. Légy áldott, ó Atyánk,
Ki végtelen szeretetedben
egyszülött Fiadat ajándékoztad nekünk.
Ő megtestesült a Szentlélektől
a Szűzanya legtisztább méhében,
és immár kétezer éve megszületett Betlehemben.
Útitársunk lett,
s új értelmet adott a történelemnek:
közös utunknak az Új Ég és Új Föld felé,
melyet szorongás és szenvedés,
hűség és szeretet kísér.
Ennek végén Te, aki a halált legyőzted,
minden leszel mindenben.
Dicséret és dicsőség Néked, Legszentebb Háromság,
egyedüli és legfőbb Isten!
 
2. Kegyelmedtől, ó Atyánk, a jubileumi szentév
legyen a teljes megtérés
és a Hozzád való örömteli visszaérkezés ideje,
legyen az emberek közti megbékélés
és a nemzetek között újra megtalált egyetértés ideje.
Olyan idő, amelyben a lándzsát sarlóvá alakítják át,
a fegyverek zaját pedig a béke dalai váltják fel.
Add meg, ó Atyánk, hogy a jubileumi szentévet
a Lélek hangjára figyelmesen,
Krisztus követésében hűségesen,
az Ige hallgatásában szorgosan,
a kegyelem forrásaiból gyakran merítve élhessük meg.
Dicséret és dicsőség Néked, Legszentebb Háromság,
egyedüli és legfőbb Isten!
 
3. Tartsd meg, ó Atyánk, a Lélek erejével Egyházad,
amely az új evangelizáláson fáradozik.
Vezesd lépteinket a világ útjain,
hogy életünkkel hirdessük Krisztust.
Irányítsd földi zarándoklatunkat
a világosság Városa felé.
Jézus tanítványai sugározzanak szeretetet
a szegények és elnyomottak felé,
legyenek szolidárisak a szükséget szenvedőkkel,
nagylelkűek az irgalmasság cselekedeteiben,
s bocsássanak meg testvéreiknek,
hogy maguk is elnyerjék a te irgalmadat és bocsánatodat.
Dicséret és dicsőség Néked, Legszentebb Háromság,
egyedüli és legfőbb Isten!
 
4. Tisztítsd meg, Atyánk, Fiad tanítványainak emlékezetét,
és add, hogy elismerjék bűneiket.
Add, hogy egyek legyenek, hogy így a világ higgyen.
A nagy vallások követői között bontakozzék ki a párbeszéd,
és minden ember örömmel fedezze fel, hogy a te gyermeked.
Mária, a nemzetek Anyja esdeklő szavához
társuljon az apostolok és keresztény vértanúk könyörgése,
minden egyes népnek és minden idők igaz embereinek imája,
hogy  a szentév minden hívő és az egész Egyház számára
a megújult reménység és a Lélekben való ujjongás éve lehessen.
Dicséret és dicsőség Néked, Legszentebb Háromság,
egyedüli és legfőbb Isten!
 
5. Mindenható Atyánk, a világmindenség és az emberiség Teremtője,
az Élő Krisztus, az idők és a történelem Ura által,
az egész világot megszentelő Lélekben,
legyen Neked dicséret, tisztelet és dicsőség
most és mindörökké. Ámen!

2012. november 15., csütörtök

A keresztvetés


Te most keresztet vetsz, mégpedig szépen. Nem olyan elnyomorított, összekapott keresztet, amelynél nem lehet tudni, hogy mit akar jelenteni. Nem. Te szépen veted a keresztet, nyugodtan, megadva a módját: a homlokodtól a melledig, egyik válladtól a másikig. Megérezted-e, miként fogja át egész lényedet? Szedd össze magad egészen: minden gondolatodat és egész érzelemvilágodat foglald bele ebbe az egy jelbe, miközben homlokodtól melledig, egyik válladtól a másikig formálod. Akkor majd megtapasztalod, hogy egészen átölel téged, a testedet és lelkedet is: összefog, fölavat, megszentel.
Honnan van ez? Onnan, hogy a kereszt min­denünk, a kereszt megváltásunk jele. A kereszten váltott meg minden embert a mi Urunk. A kereszt által szenteli meg az embert lényének legparányibb ízéig. Imád­ság előtt azért vetünk keresztet, hogy elrendezzen és összefogjon minket, hogy fogja össze Istenben gondolatainkat, szívünket és akaratunkat. Imádság után pedig azért, hogy megmaradjon bennünk Isten ajándéka. A kísértés idején, hogy megerősítsen. A veszélyben, hogy oltalmazzon. Áldáskor, hogy Isten életének teljességét fogadjuk lelkünkbe, és ez ott bent mindent megtermékenyítsen és megszenteljen.
Gondolj erre, valahányszor keresztet vetsz. Ez a legeslegszentebb jel. Éppen azért vesd szépen: nyugodtan, teljes nagyságában és arra gondolva, amit cselekszel. Akkor azután egész valódat átfogja: külsődet, belsődet, gondolataidat, akaratodat, érzés- és kedélyvilágodat, jártodat-keltedet, és mindent megerősít, lefoglal, megszentel Krisztus erejében, a szentháromságú Isten nevében.

Romano Guardini

2012. november 14., szerda

„Én vagyok az Út.”

Ha szeretsz, kövesd őt. Szeretlek, válaszolod, de merre kövessem? Ha ezt mondaná neked Urad, Istened: Én vagyok az igazság és az élet, minthogy az igazságra vágyódsz, és kívánod az életet, nyilván keresnéd az utat, amely ezekhez vezet, és ezt mondanád magadnak: Nagy dolog az igazság, nagy dolog az élet, csak tudnám, hogyan jut el oda lelkem!
Keresed az utat? Halld, előbb már megmondta: „Én vagyok az Út.” Mielőtt megmondta volna neked, hova vezet, megjelölte magát az utat: „Én vagyok az Út.” Hova vezet? „. . . és az igazság és az élet”. Előbb megmondta, milyen úton járj, utána pedig tudtodra adta, hova jutsz. Én vagyok az út, én vagyok az igazság, én vagyok az élet. Midőn az Atyánál volt, igazság és élet; testet öltve úttá lett.
Nem mondják neked: Fáradozz, hogy megtaláld az utat, hogy azon eljuss az igazságra és az életre; nem ezt mondják neked. Lusta, kelj fel! maga az út jött hozzád, és felkeltett az álomból, ha ugyan felkeltett; kelj fel és járj!
 (Szent Ágoston)

2012. november 11., vasárnap

Isten akarata, hogy szentek legyünk

A kiválasztás, kegyelmének ajándéka, egyúttal célunkat is világosan kijelöli, a személyes életszentséget. Szent Pál tömören kimondja: haec est voluntas Dei: sanctificatio - Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődéstek. Ne felejtsük el tehát soha, hogy ezt a magas célt akarjuk elérni, ezért vagyunk az Úr nyájában.
Belső élet, lelki élet. Ezzel a követelménnyel véteti észre magát mindegyikünk lelkében a Mester. Szentekké kell válnunk; mégpedig, ahogy mifelénk mondják: tetőtől talpig - olyan keresztényekké, akikért akár szenttéavatási pert is lehetne indítani, hamisítatlanokká. Bármi más (életút választása) azt jelentené, hogy egyetlen Mesterünk méltatlan tanítványai vagyunk, kudarcot vallottunk. ...
De ne felejtsétek el, hogy senki sem születik szentnek. A szent szentté válik. Azzá lesz az isteni kegyelem és az ember együttes működése hatására. Az első századok egyik keresztény szerzője így ír az Istennel való egyesülésről: Minden, ami fejlődik, kicsinykként kezdi. Táplálékot vesz magához és ettől állandóan nő, és nagy lesz.

2012. november 10., szombat

Isten van!

Szalézi Szent Ferenc azt mondta, hogy a kegyelem olyan, mint a méhecske a virágban: bármilyen állapotban él valaki, ha jót akar, és engedi és akarja, a kegyelem termékennyé teszi az életét; és hazavezeti a mennyországba. Szent Tamás ugyanezt mondja: ha ezt az alapvető igazságot fölismered, elfogadod, hogy az Isten van! és engeded, hogy minden, ami ebből következik, valóra váljon, bármilyen állapotban élsz – légy egy kis cseléd, egyetemi tanár, légy a világ tudósa, mindegy! –, a magad állapotában oda fogsz érkezni a megfeszített Krisztushoz.
Azonban akinek az életéből ez az alapfölismerés – Isten van! – hiányzik, annak szétesik az élete. Ezt követően pedig lehet igazságkeresés címén, jelentéktelen kérdésekről késhegyre menő vitákat folytatni. Míg ha ez az alapfölismerés megvan, minden, ami az emberrel történik, egységes egésszé áll össze, és a végén kikerekedik belőle a szent élet.

2012. november 9., péntek

Ferenc-Francesco

Szent Ferenc egyik nagy titka ez: kegyelemként újra fölfedezte, mit jelent a lelki szegénység, amit jó mindegyikünknek látni, ízlelgetni, mégpedig a gyakorlatban ízlelgetni, mert a mai világ egyik alapvető bajának orvossága. A lelki szegénység ugyanis nem az a nincstelenség és nyomor, ami ma a világot annyira gyötri és nagyon sötét dolgokat vetít előre. Az evangéliumi szegénység nem az, hogy valaki elvesztette a lakását, elvesztette a családját, elvesztette mindenét, hajléktalanul bolyong az aluljárókban – nem ez a lelki szegénység. Ferenc ezt fedezte föl.
Amikor ezen a fölfedező úton elindult, már elmúlt 20 éves. Az az embert szerető Krisztusnak a titka, hogy miért pont Ferencet szemelte ki erre és választotta ki erre. Őt, aki egy gazdag család egyetlen gyermeke. Minden ott volt körülötte, amivel egy gyereket el lehet kényeztetni. Még a nevében is megmutatkozik, mert beceneve van. A Ferenc-Francesco névnek nincsenek bibliai előzményei. Ez a név a papától származik, aki a kisfiú keresztelésekor azt mondta: János legyen a neve. Az lett. De ahogy cseperedett ez a gyermek, mind jobban megmutatkozott benne édesanyja – aki francia volt – kedvessége és szeretetreméltósága, s a papa, aki nagyon szerette a feleségét, úgy kezdte szólongatni, becézni a kicsi fiút: te kis francia! Francesco!

2012. november 7., szerda

Páli Szent Vincéről

Egyik este, későn ment hazafelé, és rettenetes perlekedést, kiabálást hallott. Közelebb érve kezdte megérteni a sötétben két, kegyetlen gorombasággal vitatkozó nő szavait. Az egyik valami gyereket követelt vissza, a másik pedig rikácsolva ordított, hogy nem adja. Hozzájuk érve látta, hogy az egyik lenn áll az utcán, a másik az emeleti ablakból kiabál. Az utcán lévő asszonyt Vince megpróbálta lecsillapítani, és megkérdezte, mi a baj? Az elmondta neki: „Én, nyomorult, megszültem egy gyereket és nem tudtam róla gondoskodni, ezért kitettem az utcára. Az a gyerek most már három éves, és megtudtam, hogy ennél az asszonynál van, ott fönn az emeleten. És ez az asszony egy „angyalcsináló”, aki elemészti a kicsinyeket, akik hozzá kerültek, de amelyik erősebb, azt fölneveli, és ha lány, akkor prostituált lesz, ha fiú, akkor rabszolga lesz belőle, mert eladja.”
Vincét ez annyira megdöbbentette, hogy ettől kezdve minden erejével a nyomorultak felé fordult és segítette őket.

2012. november 6., kedd

Szent Mihály napja

Szent Mihály ünnepe azért került erre a napra, mert az egyik nagyon fontos jelenése ezen a napon történt Dél-Itáliában. Egy iszonyatos járvány közepette, amikor úgy tűnt, hogy Itáliának az a fele kipusztul – nincs mentség, nincs hova menekülni, nincs gyógyszer... –, akkor Siponto város püspökének látomása volt, melyben sugallatot kapott, hogy menjenek ki egy meghatározott helyre, és ott Mihály főangyal segíteni fog. A püspök böjtöt hirdetett, zarándoklatot hirdetett és – Szent Mihály valóban megjelent. Adott egy jelet, hogy aki hittel fogadja, az megmenekül.
Így került az ünnep erre a napra. Szent Mihályt az Egyház tulajdon védőszentjének, védőangyalának tekinti. Mihály egy a főangyalok közül. Ha az angyalok rangsorát, a kilenc kart nézzük, akkor Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Ráfael mint főangyal a második szinten állnak. 1970-ig külön ünnepük volt, azóta mindhármukat ma ünnepeljük.

292 Gábor főangyal napja március 24., Rafael főangyalé október 24. volt.

2012. november 5., hétfő

Árassz el áldásoddal....





Szeretett Jézusom! Árassz el áldásoddal. Nyílj meg számomra, és engedj  be   édességed tárházába. Szívem-lelkem  utánad eped.  Kérlek, csak  te légy  a   gazdám! Tied vagyok, te pedig enyém vagy. Add, hogy lelkem új  lendülettel   növekedjék élő szeretetedben; kegyelmedből legyek virágod, mint a  völgyek   lilioma a folyóvizek partjain.

Nagy Szent Gertrúd

2012. november 4., vasárnap

"küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! "




Irgalmas  és  szent  Urunk,  küldj  szüntelenül  új  munkásokat   Országod   aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban  kövessenek   Téged! Engedd,  hogy  akik  arcodat  szemlélik,  örömmel  válaszoljanak  a   csodálatos küldetésre,  amelyet rájuk  bíztál, néped  és valamennyi  ember   javára. Istenünk, aki  az Atyával  és a Szentlélekkel  élsz és  uralkodol,   most és mindörökké. Ámen.

Boldog II. János Pál pápa