2011. október 9., vasárnap

A San Damiano-i feszület - I. rész

A 12. századból való feszület egy szír szerzetes alkotása. Nevét onnan kapta, hogy abban a Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomban függött, amelyet palesztinai szerzetesek építettek a 7. században Assisiben, az umbriai kisvárosban. A kis templomról nevezték el a környéket is, mely ősidők óta tiszteletben álló hely, gyógyforrások övezte Nympharium. A pogány időkben a keresztények gyülekezőhelye, majd Szent Felician hirdette itt az Evangéliumot és gyűjtötte össze az Eucharisztia ünneplésére a hívőket.
A kis kápolna már romokban állt, amikor Szent Ferenc 1206 őszén betért ide. Az oltár fölötti ikonkereszt előtt imádkozva hangot hallott. „Ferenc, menj és állítsd helyre házamat, mert mint látod, roskadozik." Ferenc Krisztus parancsának engedelmeskedve látott neki a kis templom megjavításához. A kereszt „a keresztény ókor alkotásainak késői utódja", az örökké élő Krisztusnak az ikonja. Szimbólumok sorával és gazdagságával beszél az Istenfiának és egyházának már a kereszten való megdicsőüléséről. Bár a keresztre feszítésről mind a négy Evangélium beszámol. a legrészletesebben János, ezért az ő leírása szolgálhatott a feszületen látható motívumok forrásául. Jánosnál Jézus már a kereszten diadalmaskodik. Azt a mozzanatot mutatja meg, hogy az Emberfia fölemeltetett, az Üdvösség jele (Jn 3,14). János passió-elbeszélésében Jézus méltóságteljesen halad a kereszt felé, diadallal száll fel reá, hiszen ott alapítja meg Egyházát, amikor a „Lelket adja" (Jn 19,30) és oldalából vért és vizet folyat. Keresztje az üdvösség eleven jele, az „élet fája". (Jel 22,2)
János evangéliuma szerint Jézus tettei és szavai révén úgy nyilatkozik meg mint a világ Világossága. Megvilágosító tevékenysége abból ered, ami benne van: az Isten szava, az igaz Világosság. Így a körülötte zajló dráma nem más, mint a világosság és a sötétség összecsapása. A szenvedés órájában, amikor Júdás eltávozik a vacsoráról, hogy kiszolgáltassa Jézust, János szántszándékkal jegyzi meg: „Éjszaka volt." (Jn 13,30) Jézus elfogatása alkalmával pedig maga kijelenti: „Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé." (Lk 22,53) Ezt a sötétséget, a bűnt jelképezi a kereszt fekete alapszíne. Ám Jézus kereszthalálával győzött a sötétség felett a világosság, diadalmaskodott a Szeretet.

 A keresztet, mint a legfőbb Szeretet jelét vörös szín keretezi, a szeretet jelképes színével szinte kiszorítva a gonoszságot és bűnt szimbolizáló fekete színt. Az egész feszület Krisztus keresztre feszített testének világosságától ragyog. Krisztus világossága valójában Isten dicsőségének fénye (2 Kor 4,6). Így nyilatkozik meg a Krisztus-Világosságon keresztül az isteni lényeg. A kereszt alapszínében dominál az arany és a sárga, a mennyei szférát, az isteni világosságot jelképezve. A kereszten finom fehér vonalakkal megrajzolt növényi mintákat is látunk. Ezekkel a stilizált díszekkel a kereszt valóságos élő fává, életfává lesz.
A feszületet kagylók lánca keretezi. A kagyló is, mint a feszület annyi más motívuma, szimbolikus tartalmú. A korai keresztényeknél alakja révén szív-szeretet szimbólum, de a katakombák kagylóábrázolásai a feltámadásra is utalnak. Egy ókori szerző a kagylóhéj két felét az Ó- és Újszövetséggel, a benne rejlő kincset, a gyöngyöt pedig Krisztussal hozza kapcsolatba. A keresztikon így nem más, mint a legnagyobb kincset magába rejtő zárt világ, Isten országának titokzatos misztériuma, melybe a hit által léphetünk be. Érdekes megfigyelni, hogy a kereszt függőleges részének alján mintegy ebbe a misztikus világba bejáratot hagyva - megszakad a kagylókoszorú. A „bejáratnál" látható ábrázolások ma már elmosódottak, talán éppen a hívők tiszteletének estek áldozatul, de kivehető két alak, akik felsőtestükkel - tehát lelkükkel - már éppen átlépték Isten országát, az Égi lakás kapuját. Ezért viselnek dicsfényt. Azokat a keresztényeket jelképezik, akikről Szent Pál mondja: „Szeretetből eleve arra rendelt, hogy - akaratának tetszése szerint- Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk, s magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában fölkarolt minket." (Ef 1,4) Bennük magára ismerhet a keresztény ember, aki Krisztusban megkapta „a megígért Szentlélek pecsétjét" (Ef 1,13) és a meghívást Isten országának dicsőségére. Ám amíg teste börtönének foglya, „távol jár az Úrtól" (2 Kor 5,7), mennyei honvágy gyötri, s az Istentől kapott örök hajlékba vágyik. (2 Kor 5,2)
A kereszt függőleges szárának alján egy sziklatömböt láthatunk. A kereszt szinte ezen az alapzaton nyugszik, ebből nő ki. A szikla jelképezheti Krisztust (1 Kor 10,12) illetve Pétert. Péter - a szikla, amelyre az Egyház épül – részesedik ebből a szilárdságból („te Péter vagy és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta."  Mt 16,18). Az Istent szerető ember is krisztusi alapokra építi házát, egész életét (Lk 6,46). 


forrás: Soós Sándor és Soós Sándorné Rózsa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése