2013. szeptember 26., csütörtök

Gloria in excelsis deo - Dicsősség a magasságban Istennek

Dicsőség a magasságban Istennek!
És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Dicsőítünk Téged, áldunk Téged,
imádunk Téged, magasztalunk Téged.
Hálát adunk Neked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk, mennyei Király,
mindenható Atyaisten.
Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú.
Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia,
Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr,
te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében!
Ámen.
 
"Nagy doxologiának is nevezik, mely ama himnuszból áll, melyet Lukács evangeliuma szerint az égiek zengtek Krisztus születése alkalmával: «Gloria in excelsis Deo, et in terra pax hominibus bonae voluntatis», többféle hozzáadásokkal, melyek szerzőjéül részint Telephorus pápát tartják, ki a II. sz.-ban elrendelte a G. felvételét a mise-énekek közé. Mások szerint szent Hilárus lett volna a szerzője (a IV. sz. évgén)."Forrás: Pallas Nagylexikon
"A doxológia Isten fölségének dicsőítését jelenti. Az ünnepi szentmise állandó része a Dicsőség a magasságban Istennek... 56 egyszólamú (gregorián) dallamát ismerjük. A legrégibb vsz. a 10. sz-ból való, a Liber Usualis 15. sz. dallama. - A többszólamú és zenekari misekompozíciók állandó része." forrás:  Magyar katolikus Lexikon
 

2013. szeptember 25., szerda

Áldott légy...



Áldott légy, mindenek Alkotója!
Áldott légy, teremtő Bölcsesség!
Áldott légy, felfoghatatlan Szentség!
Áldott légy, mindenható Szabadság!
Áldott légy, határtalan Szeretet!
Áldott légy, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene!
Áldott légy, aki az élők Istene vagy és nem a holtaké!
Áldott légy, aki megközelíthetetlen fényességben lakozol!
Áldott légy, Világosság Atyja, akiben nincsen semmi sötétség!
Áldott légy, Szépség Szerzője!
Áldott légy, kifürkészhetetlen Mélység!
Áldott légy Fiad megtestesüléséért a Szűz méhében!
Áldott légy az evangéliumért, amit Fiad hirdetett!
Áldott légy Fiad kereszthaláláért és föltámadásáért!
Áldott légy a Szentlélek kiáradásáért!
Áldott légy a hit ajándékáért!
Áldott légy, aki isteni természeted részeseivé teszel bennünket!
Áldott légy a földi nyomorúságban és áldott légy a mennyei dicsőségben!
Áldott légy mindenütt és mindörökkön örökké!
Amen.

2013. szeptember 24., kedd

Mária képe



Óh Mária, szent vagy!

Örök, egyetlen vagy,
Akin az időknek
Árja nyomot nem hagy!
Istenbe vetetted
Teljes bizodalmad:
Isten kegye által
Nagy a Te hatalmad!

Alázatos voltál,
Hitben gazdag voltál,
Angyaltiszta szép Szűz!
Szeplőtelen oltár!
Valamerre léptél,
Liliomok keltek,
Isten madárkái
Vigan énekeltek.

Képedet viseljük,
Szivedet tiszteljük,
Minden halandóknak
Föléje emeljük!
Tehozzád hasonlók
Akarunk mi lenni,
Jóságod ölében
Ringatva pihenni!

Képed a keblünkön,
Szived a szivünkben:
Ne legyünk esendők
Soha semmi bűnben!
S ha miként epedtünk,
Tiszták nem lehettünk:
Istennek szent anyja,
Könyörögj érettünk!

2013. szeptember 22., vasárnap

Öröm az életünkben

          Franz Werfelnek van egy regénye, melynek ez a címe: Az elsikkasztott mennyország. A regény témája nem vág ugyan ide, de címe nagyon. Mert ez a cím azt sugallja, hogy sikkasztani nem csak anyagi értéket lehet. Sőt, nem is az a legnagyobb baj, ha anyagi értékek vesznek, sikkadnak el. Sokkal nagyobb baj, ha az életünkből a mennyország sikkad el. S ez nem csak akkor baj, ha az üdvösségünk veszik el. A földi életünk tulajdonképpen a megkezdett örökélet. Ha pedig ez így van, akkor lehetetlen, hogy ennek a mennyországnak az előíze, öröme már most ne érződjék rajtunk, ne nyilvánuljon meg valamiképpen életünkben.
  
     A Szűzanya a Magnifikátban azt énekelte: Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. S valóban Boldogasszonynak hívjuk őt, pedig nem volt asszony a világon, aki olyan mélyen érezte volna át a szenvedést, mint ahogyan ő érezte azt. De hát úgy látszik, nagyon igaz a költő szava: A fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze. A boldogságnak valahogyan ikertestvére, közeli rokona a fájdalom is. Ezért a fájdalom – vagy mondjuk így: az élet terhe – igazában nem szüntethetné meg az örömöt. A mennyország örömének valahogyan mindig át kell itatódnia az életünkön. Chaplin, a nagy nevettető írta az önéletrajzában: Minden élőlény közül csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni. Mégis az ember tud egyedül nevetni! – Igen, mert az ember nemcsak a halált tudja előre, de a halálon is túl tud látni.
        Miért van hát, hogy néha mégis olyan nagyon ránk tudnak telepedni a terheink? Hogyan lehetne ezektől úgy megszabadulni, hogy, bár érezzük súlyukat, de ne nyomjanak össze, belülről ne nyomorítsanak meg? Egy vers így fejezi ki ezt a vágyat: „Szeretném, ha a szenvedés nem tenne ronccsá,/ nem mérgezné meg a józan észt / bennem a gyötrelem. Szeretnék jó maradni, / nem veszteni el a derűt…” – Igen, bele nem rokkanni a bajokba, hogy a szenvedés ne tegyen ronccsá! Hogyan lehet ezt elérni?
       Azt hiszem, gyakran kellene az evangélium egy sokat idézett mondatán elgondolkoznunk. Jézus mondta: Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen engem. Minden nap újból felvenni a keresztet, ez lehangolónak, elkeserítőnek látszik. Pedig azért egy nagy feloldódás is van benne. Mert mindennap csak úgy tudom felvenni a keresztemet, ha mindennap le is teszem azt. És ezt néha elfelejtjük! Magunkkal cipeljük terheinket akkor is, amikor le kellene tenni azokat. Feloldódni, örülni. Túllátni a bajokon: abban a biztonságban élni, hogy a legfontosabb: az Isten rám áradó szeretete most is megvan, működik az életemben. Ez bizony életmentően fontos! Mert egyensúlyos ember csak akkor tudok maradni, ha ennek a rám áradó szeretetnek biztonságában élek.
     XXIII. János pápáról közismert az a kis történet, hogy egy este, amikor nagyon nyomták a gondok, az aggodalmak és a saját tehetetlensége, és már napok óta aludni se nagyon tudott, egy csomó eredménytelen őrlődés után egyszer csak azt mondta magának: János, János, miért képzeled magad olyan fontosnak? Nem te kormányozod az anyaszentegyházat, hanem a Szentlélek! Ebben aztán tökéletesen meg is nyugodott, és elaludt.
     Bizony, nekünk sem tenne jót, ha túlfontoskodnánk magunkat! Nem könnyelmű meggondolatlansággal, nem félvállról véve a dolgokat, de tudjunk bízni a megoldásokban is velünk levő Istenben, és őrizzük kiegyensúlyozottságunkat. Azt mondják: a rózsának száz tövise van és egy virága, s mégis a virágot nézzük rajta. Kár volna az életünkben is csak a töviseket látni, mikor abból gyönyörű virág is ki akar bontakozni.
                                                                                                                                               P. László

 forrás: ÖRÖMÜNK OKA - Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány

2013. szeptember 18., szerda

egyszerű gyermeki szívvel

Semmit ne kérjek, és mégis mindig kérjek!
Egyet, mindig ezt az egyet:
Általa, Vele, Benne, Érte éljek! ...
Ezt se szóval, ne összekulcsolt kézzel,
Még csak ne is egy tekintettel,
de igen, ó igen!
– egyszerû gyermeki szívvel!
 Ámen


2013. szeptember 6., péntek

Meghívó

Szertetettel hívnak minden kedves barátjukat, jó tevőjüket a Ferences Szegénygondozó Nővérek
Közössége 2013.09.07 11:00-kor kezdődő szentmisére a jászberényi nagytemplomba, ahol hálát adnak Tóth Ilona M. Aquináta ferences szegénygondozó nővér 70 éves fogadalmi jubileumáért.
Lelkemnek hő vágya szeretni téged, 
Örömben s bánatban szolgálni néked!
Szívem, ő Mária, érted lángol s ég,
Kit szeretnünk adott az irgalmas ég.