„Krisztus
testét megérinteni annyit jelent, hogy magunkra vesszük a szegények
fájdalmát. Ez a mi szegénységünk: Krisztus testének szegénysége, az a
szegénység, amelyet Isten Fia hozott el nekünk megtestesülésével. Egy
szegény és a szegényekért élő Egyház első lépései Krisztus teste felé
vezetnek”.
Ferenc pápa
Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz
Forrás:Magyar Kurír
Ön szerint bizonyosság, következmény vagy figyelmeztetés a jelenlegi világjárvány?
Ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy meg kell változni, akkor – ahogy Assisi Szent Ferenc mondja – az az első lépés, hogy én magam megváltozom. Az, hogy a világ hogyan változik majd a járvány elmúltával, elképzelhetetlen anélkül, hogy én mit határozok el, miben fogok változtatni. Fontos kérdés a gyermekkorban, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de ennél sokkal fontosabb, hogy milyen ember leszek ma. Ez határozza meg ugyanis a jövőmet. Odafigyelek másokra? Próbálok enyhíteni a másik nehézségein? Tudok másokat vigasztalni, bátorítani? Az ember arra van teremtve, hogy szeressen, és ha a természetünknek megfelelően élünk, és képesek vagyunk szeretni, akkor vagyunk igazán boldogok, hiszen mindenki akkor boldog, ha a természetének megfelelően működik.
Bízom benne, hogy ebben az időszakban sokan rátalálnak az igazi értékekre: a bizalomra, a jóságra, a segítőkészségre, melyek úgy formálják életünket, napjainkat, hogy az másoknak is javára váljék. Vigyázó Miklós atya harmincegy éven keresztül volt lelki vezetőm, tizenhét éves voltam, amikor a szülőfalumba került plébánosként. Az ő papi jelmondata ez volt:
„Azért vagyok, hogy másoknak jobb legyen.”
Minden ember élete végtelen érték abban a helyzetben, ahol éppen él, amivel foglalkozik, akkor is, ha hajléktalan, vagy ha palotában él. Minden élethelyzetben meg lehet és meg is kell találni azt, hogy az adott napon mit kell tenni másokért. Ha ezt kihagyjuk, mulasztunk. Gyakran elmulasztjuk tenni a jót, pedig tehetnénk.
Meg kell találnunk abban a hivatásban, melyben élünk azt, hogy ez az élet arra való, hogy szeressünk. A szeretet szolgálattal és áldozattal jár. Ha ezt alázatosan próbálja meg tenni valaki, akkor egyre inkább hasonlít a mesterhez, Jézushoz. Tőle tanulhatjuk meg azt, hogy az élet attól lesz szép, ha odaadjuk mások szolgálatára.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt Szakál Adrienn kérdezte, ebből a riportból kerültek ide részletek.
Forrás:haon.hu
Ez lesz a második húsvét a tavaly márciusban bejelentett pandémia szigorításai óta. Ennek fényében milyen lelkiséggel érdemes Krisztus feltámadásának ünnepére készülni?
Az ünnepnek minden évben van egy sajátos tartalma, ahogyan azt megéljük. Az embernek a hitében is fejlődnie kell, ahogy egykori tanárom mondta: „a tavalyi hitemmel idén már nem sokra megyek”. Tavaly húsvétkor, a járvány első hullámának idején a levegőben félelem és aggodalom volt. Most a helyzet még súlyosabb, de mégis ott van a reménység: van oltás és vannak gyógyszerek, de mindenekelőtt ott van a hitünk. A mostani húsvét üzenete a reménység lehet, különösen a nehéz helyzetben lévőknek. A Jézus feltámadásának hitéből fakadó reménység minden élethelyzeten, minden embert át tud segíteni. Isten nem csak e világi életünk problémáit akarja megoldani, hanem magával az élettel ajándékoz meg bennünket.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt Szakál Adrienn kérdezte.
Forrás:haon.hu
Kedves Testvéreim, ti mind, betegek, egészségügyi dolgozók és önkéntesek, forduljunk együtt imában Szűz Máriához, hogy anyai közbenjárásával támogassa és kísérje hitünket és érje el Fiánál, Krisztusnál, hogy elnyerjük a reményt a gyógyulás és egészség útján járva, a testvériség és felelősség érzését, elkötelezettek legyünk az átfogó emberi fejlődés iránt, és átérezzük a hála örömét minden alkalommal, amikor hűségét és irgalmát megcsodálhatjuk.
Ó Mária, Édesanyánk,
aki Krisztusban mindnyájunkat gyermekedként fogadsz,
támogasd szívünk bizakodó várakozását,
segíts minket betegségeinkben és szenvedéseinkben,
vezess minket Krisztushoz, aki a Te fiad és a mi testvérünk,
és add, hogy rá tudjuk bízni magunkat az Atyára, aki nagy dolgokat visz végbe.
Mindnyájatokat biztosítalak folyamatos imáimról, és szívből adom rátok apostoli áldásomat.
Kelt, 2016. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén
FERENC
Forrás:http://szentferencalapitvany.org
Az emberség és hit e gazdagsága nem mehet veszendőbe, hanem segítenie kell bennünket, hogy szembenézzünk emberi gyengeségeinkkel és ugyanakkor azokkal a kihívásokkal is, amelyekkel az egészségügy és a technológia területén kell megbirkóznunk. A Betegek Világnapja alkalmából új lendületet kell vennünk, hogy mi is hozzájáruljunk az élet, az egészség, a környezet iránti tisztelet terjedéséhez. Újult erővel kell küzdenünk az emberek épségéért és méltóságáért azáltal is, hogy a megfelelő alapállást képviseljük a bioetikai kérdésekben, a gyengébbek védelmében és a környezettudatosságban.
Forrás:http://szentferencalapitvany.org
Forrás:Keresztény Élet Portál
Bernadett, miután a Grottában járt, az imádságnak köszönhetően a maga esendőségéből támasszá válik mások számára. A szeretetnek hála képessé válik rá, hogy gazdagítsa felebarátait, és főként felajánlja életét az emberiség üdvösségéért. Az a tény, hogy a Szép Asszony azt kéri tőle: imádkozzon a bűnösökért, emlékezetünkbe idézi, hogy a betegek és szenvedők nem csupán a meggyógyulásuk vágyát hordozzák, hanem azt is, hogy keresztényként éljék életüket egészen addig, hogy Krisztus hiteles misszionárius tanítványaiként odaadják azt. Mária azt a hivatást adja Bernadettnek, hogy a betegeket szolgálja és arra hívja meg, hogy a Szeretet Szerzetesnője legyen. Ő ezt a hivatást olyan mértékben megvalósította, hogy példájára feltekinthet minden egészségügyi dolgozó. Kérjük tehát a Szeplőtelen Fogantatástól azt a kegyelmet, hogy mindig úgy tudjunk minden beteg felé fordulni, mint emberi személyhez, akinek természetesen szüksége van fizikai segítségre, alkalmasint a legelemibbekre is, de magában hordozza a maga ajándékát, amit meg szeretne osztani másokkal.
Forrás:http://szentferencalapitvany.org
Ferenc pápa üzenete a betegek XXV. világnapjára
2017. február 11.
Csodálat Isten tettei iránt:
„Nagyot tett velem a Hatalmas…” (Lk 1,49)
Kedves Testvérek!
Lélekben már most ott vagyok Massabielle Grottájánál, a Szeplőtelen Szűz szobra előtt, ahol nagy dolgokat tett a Hatalmas az emberiség megváltásáért. Szeretném kifejezni közelségemet irántatok, testvéreim, akik a szenvedés tapasztalatában éltek, valamint családjaitok iránt is. Ugyanakkor nagyra becsülöm mindenkinek a munkáját, aki szakértelemmel, felelősséggel és odaadással dolgozik szenvedésetek enyhítéséért, gyógyulásotokért, mindennapos jólétetekért a világ valamennyi egészségügyi intézményében különféle beosztásban. Arra szeretnélek bátorítani valamennyiőtöket, betegek, szenvedők, orvosok, ápolók, családtagok, önkéntesek, hogy lássátok meg Máriában, a betegek gyógyítójában Isten gyengéd szeretetének biztosítékát, amellyel minden ember felé fordul, ugyanakkor vegyétek észre, hogy ő az Isten akaratára hagyatkozás példája is. Találjátok meg mindig az Isten Igéje és a szentségek által táplált hitben azt az erőt, hogy szeretni tudjátok Istent és embertársaitokat a betegség tapasztalatában is.
Forrás:http://szentferencalapitvany.org
Marianus de Florentia (†1523) ferences történetíró tanúsítja, hogy még 1500 körül látta azt a fatáblát egy remeteségben (Cesi di Terni), amelyre Ferenc néhány verset írt, s különféle teremtményeket is festetett hozzá. A szöveg zsoltárokból és rövid liturgikus énekekből állt. Az ókeresztény kortól kezdve gyakorlat volt, hogy az oltár elé szövetből, fából, fémből vagy bőrből készült hímzett vagy festett képet, domborművet, ún. antipendiumot készítettek. Eg,y ilyen táblán állhatott ez az imádság is, amely a Naphimnusz előzményének tekinthető. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtett világot Isten dicséretére. Szűz Máriát és Szent Mihály arkangyalt is köszönti, mivel a kápolna, amelyben a ma már elveszett eredeti tábla volt látható, Angyalos Boldogasszony tiszteletére volt szentelve.
Annyi sok szegény tódul ide, hogy gyakran azon csodálkozom, hogyan is lehet majd ellátni őket. Jézus Krisztus azonban gondoskodik mindenről, és táplálja mindegyiket. Sok szegény jön ide az Isten házába, hiszen Granada nagy és túl hűvös város, különösen így téli időben. Több mint száztízen laknak most ebben a házban: betegek, egészségesek, ápolók és átutazók. Ez a ház valóságos anyaház, hiszen mindenféle és mindenfajta beteget befogad: bénákat, sántákat, leprásokat, némákat, elmebetegeket, paralíziseseket, bőrbetegeket, öregeket és sok gyereket, és ezenfelül számtalan idegent és átutazót. Ezek idejönnek, és itt kapnak tüzet és vizet, sót és edényeket a főzéshez, és mindezt ingyen kapják: Krisztus gondoskodik mindenről.
Tehát itt dolgozom adósságra, és Krisztus Jézus foglya vagyok. Ez az adósságom sokszor annyira fogva tart, hogy nagy tartozásaim miatt még a házat sem merem elhagyni. Amikor pedig látom ezt a sok szegény testvéremet, és látom itt mellettem szinte már az emberi erőt is meghaladó szenvedéseket, és látom, hogy mennyi lelki és testi nyomorúság kínozza őket, nagyon elszomorodom, mert nem tudok rajtuk segíteni, de mégis bízom Krisztusban, hiszen ő ismeri a szívemet. Ezért szoktam mondani: Átkozott, aki emberekben bízik, és nem egyedül csak Krisztusban. Az emberi kapcsolatok ugyanis megszűnnek, ha akarod, ha nem; Krisztus azonban mindig hűséges, és veled van, és mindenről gondoskodik. Legyünk ezért mindig hálásak neki. Ámen.
Istenes Szent János szerzetes levelezéséből
Üdvözlégy, Úrnő, szent Királynő,
Istennek szent Szülője, Mária,
ki szűz lévén Templommá lettél,
és választottja a legszentebb mennyei Atyának,
ő szentelt meg téged
legszentebb szeretett Fiával
és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége
és minden jóság
lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy, az ő palotája,
üdvözlégy, az ő sátra,
üdvözlégy, az ő háza.8
Üdvözlégy, az ő palástja,
üdvözlégy, az ő szolgálója,
üdvözlégy, az ő anyja,
és ti mindnyájan, szent erények,
akik a Szentlélek kegyelme és megvilágosítása által
betöltitek a hívek szívét,
hogy a hitetleneket
Istenben hívőkké tegyétek.
Ámen
Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc
Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti.
Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek a kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre.
Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Érezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel.
Ember, légy önmagad számára az irgalmasság mintája. Ezért másokkal szemben éppúgy haladék nélkül, ugyanolyan módon és éppen olyan mértékben gyakorold az irgalmasságot, mint ahogyan, amennyire és amilyen gyorsan kívánod azt magadnak.
Tehát az imádság, az irgalmasság és a böjt legyen számunkra együttes oltalom Istennél: legyen együttes közbenjárónk és értünk való hármas könyörgés.
Amit tehát a gőg miatt elvesztettünk, szerezzük vissza böjtöléssel. Lelkünket böjtölés által tegyük áldozattá, mert a próféta tanúsága szerint ennél semmi kedvesebbet sem ajánlhatnánk fel Istennek, hiszen ezt tanítja: Áldozat Istennek a töredelmes lélek: a megtört és megalázott szívet Isten nem veti meg (vö. Zsolt 50, 19).
Ember, ajánld fel tehát lelkedet Istennek. Ajánld fel böjtölésed áldozatát, hogy tiszta, szent és élő áldozat legyen, amely magad számára is maradjon meg, de ugyanakkor legyen adomány Istennek. Nincs mentsége annak, aki ezt megtagadja Istentől; mert ha oda tudja magát adni, lesz mentsége.
Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen irtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt.
Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság. Böjtölő testvér, csak az áramlik majd vissza bőségesen a te csűrödbe, amit irgalmasságod által előbb te kiárasztottál. Vigyázz tehát, ember, nehogy elveszítsd azt, amit magadnak akarsz megőrizni; azzal gyűjts magadnak, hogy másoknak bőségesen adsz. Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit másoknak oda nem adsz.
Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből
,,Megmutatkoztál nekem, Krisztus, a szentségeidben téged talállak." Szent Ambrus
Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbemenő változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illőt vagy nem illőt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységéről, illetve a vidám hangzatok megkülönböztetéséről: ugyanígy működik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja.
Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek előtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig, hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik, hogy vak az ő szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bűn és a gonosz cselekedet is.
Amint illő, hogy a tükör ragyogó tiszta legyen, éppúgy tisztán kell tündökölnie az emberi léleknek is. Mert amikor rozsda rágódott be a tükörbe, akkor már az ember nem láthatja benne tisztán az arcát, ugyanígy, ha bűn homályosítja el a lelket, az már nem képes vele többé meglátni az Istent.
De ha akarod, meggyógyulhatsz: bízd magad az orvosra, s kioperálja a lélek és a szív hályogát. Ki ez az orvos? Az Isten, aki az Ige és a Bölcsesség által gyógyít és éltet. Isten mindent Igéje és Bölcsessége által alkotott, mert: Igéjével erősítette meg az egeket, és Lelkével annak összes erőit (vö. Zsolt 32, 6). Legkiválóbb tulajdonsága: bölcsessége. Bölcsességében teremtette Isten a földet, az egeket okossága rendezte be; tudása nyitotta meg az örvények mélységeit és permetez harmatot a felhőkből.
Ó, ember, ha mindezt felfogod, és tisztán, szentül és igaz módra élsz, megláthatod az Istent; de mindenekelőtt szívedben első helyet a hitnek és az istenfélelemnek biztosíts, akkor a többit már könnyen fogod érteni. Amikor halandóságod köntösét leteszed, és felöltöd a halhatatlanságot, akkor látod majd igazán Istent érdemeid mértéke szerint. Isten ugyanis testedet lelkeddel együtt új életre kelti, és akkor már mint halhatatlan lény láthatod a Halhatatlant, de csak úgy, ha már most hiszel benne.
Szent Theophilus antiochiai püspöknek Autolycushoz írt könyvéből
Forrás és fotó:Magyar Kurír
1. Kimenni a pusztába nem könnyű dolog, de néha érezzük, hogy szükségünk van rá. Néha mindannyian kimegyünk oda – én például futni szoktam. Sokszor nehezen veszem rá magamat, de amikor elindulok hihetetlen szabadságot érzek: feltárul előttem a világ! Böjtölni ezt jelenti: kimenni a pusztába, meghaladni a határaidat és észrevenni a szépet!
2. Sokszor elmenekülünk a problémáink elől. A bennünket körülvevő fogyasztói társadalom rengeteg menekülőutat kínál. Néha szükségünk van arra, hogy leeresszünk, de nagyon veszélyes, ha ebben megrekedünk. A böjt egy lehetőség, hogy felfedezd a menekülőútjaidat, észrevedd, hogy ezek zsákutcák, és ne leparkolj bennük, hanem kikanyarodj belőlük.
3. Mihalec Gábor családterapeuta nagyon jól fogalmazza meg a fogyasztói társadalom lényegét: „a legtöbb ember azon a pénzen, amivel nem rendelkezik, megvesz egy sor olyan dolgot, amire nincs szüksége, hogy iriggyé tegyen vele olyan embereket, akiket nem szeret” (Mihalec Gábor: Gyűrű-kúra, 116. o.). Mennyivel jobb lenne éppen az ellenkezőjét élni: felfedezni azt, amivel rendelkezünk és azzal megteremteni azt, amire szükségünk van, hogy boldoggá tehessük azokat, akiket szeretünk.
4. A böjt hasonló a futáshoz: fontos, hogy megfelelő távot válasszunk: ne legyen se túl hosszú, se túl rövid. Ha első alkalommal le akarom futni a maratont, nem biztos, hogy sikerülni fog. De ha futóruhában elmegyek a sarki közértig és vissza, az még nem futás. Be kell lőni, hogy mi az én távom: ami még kihívás, amiben fejlődni tudok, de amit meg is tudok valósítani. Ebben nem vagyok egyedül, van egy edzőm is: Jézust a Lélek viszi ki a pusztába, engem is Ő hív, hogy menjek ki oda. Ő segít meghatározni, hogy mennyit és hogyan böjtöljek. Elengedhetetlen, hogy meghallgassam az edzőm tanácsait, böjtöléskor sem feledkezhetem meg arról, hogy a Szentlélekre hallgassak, hogy az Ő sugalmazásait és tanácsait kövessem.
5. Ha jó távot választottam, bemelegítettem, és összeszedetten végigfutottam a pályát, akkor egy jóleső fáradtság tud eltölteni. A jó böjt eredménye is egy jóleső fáradtság. Nem kínozni kell magunkat! A jó böjtben újra és újra azt érezzük, hogy van értelme, mert tisztulunk!
6. Persze futáskor is az izmok akkor fejlődnek igazán, amikor már fáj. Érdemes elmenni a határainkig és feszegetni azokat. Ha túl könnyű teljesíteni az elhatározásodat, akkor az azt jelenti, hogy nem fejlődsz.
7. Talán ismered azt a népszerű mondást, hogy ,,Gondolkozz globálisan és cselekedj lokálisan!” Lehet-e annál globálisabban gondolkodni, hogy Istennek, az univerzum urának a szemével nézem a dolgokat? És lehet-e annál lokálisabban cselekedni, hogy magamon próbálok változtatni? Ahogy Teréz anya is mondja: „Meg akarod változtatni a világot? Változz!”
8. Kimenni a pusztába – ennek van egy magányossága. A futás is tud magányos dolog lenni, de az emberek szeretnek közösen futni, rengeteg ilyen esemény van. Ilyenkor erőt tudunk meríteni a másikból! Egyszer lefutottam a Vivicitta-félmaratont, de egyedül sohasem sikerült volna. Hatalmas erőt adott, hogy mások ott futnak és küzdenek mellettem. A nagyböjt is egy ilyen esemény: erőt merítünk egymásból, látjuk a másik küzdelmét, törekvését.
9. A böjt nem egyszerűen fogyókúra, hanem egy lelki kúra. Kihívás a testnek, hogy a lélekre is hassunk, a lelkünk is fejlődhessen ezáltal. Éppen ezért nem csak ételről lehet lemondani, tarthatsz internetböjtöt is, vagy elhatározhatod, hogy ébredéskor csak egyszer nyomod ki a szundit – vagy egyszer sem.
10. A lényeg, hogy ne egyedül találd ki, hogy mit határozol el! Hallgass az edződre, hallgass a Szentlélekre! Engedd, hogy Ő vigyen ki a pusztába! „Betelt az idő. elközelgett a mennyek országa” (Mk 1,15). Haladd meg a határaidat, vedd észre a szépet! Indulj!
Forrás:777blog.hu
Rácz Piusz OFM
forrás:Martinus.hu
Ámen
(Róma, 1962 őszén)
Máté 17,2
1
„Elváltozék...” Köntöse mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, –
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad,
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát,
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban,
Nem látjuk többé az Isten fiát.
2
Testvérem, társam, embernek fia,
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.
(1932)
Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót:
Magyar Kurír
Ám a legnagyobb „új helyzet” a kereszt. Hogyan lehet a kettőt összeilleszteni? Akit szült, és akit keresztre feszítenek, az ő Fia. A személy változatlan, a körülmények eltérőek. A személy viszonyt, kapcsolatot jelent, így tehát az anyát, aki maga egy kapcsolat, nem lehet elszakítani a Fiától, sem születésétől, sem életétől, a történetétől, sem halálától. Szó, esemény, történelem, anya, emberség – kapcsolta össze a kulcsfogalmakat a szónok. – Krisztus a kereszten nyitott oldalából szüli, az Atya erejével, az új emberiséget.
Mária keresztre feszített Fia feje fölött olvassa az Írást: „király”. Hol van tehát az ígért dávidi trón? Mária tovább töpreng, és összeilleszt, mint Pál apostol: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről... Nekünk azonban feltárta Isten a titkot a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is” (1Kor 2,2.10). Amit Mária a Szentlélek erejében megsejt, felfedez, valójában a szeretet titka – mint az adomány titka, mint az ön-odaajándékozás titka. Pontosan úgy, ahogy a Fia tette a kereszten. Nem dávidi trón, hanem a feláldozott ajándék Bárány: Isten a történelmet a Bárányon keresztül kormányozza – aki az ön-odaajándékozás.
A nagyböjt arra készít fel, hogy Jézus keresztáldozatában önmaga értünk tett felajánlását ismerjük fel, hogy készek legyünk önmagunk odaajándékozására. Mária a kereszt alatt a szívében összeillesztette az Igét és a történelmet, felismerte és elfogadta Fia áldozatát – hangzott el Marko Ivan Rupnik jezsuita teológus, mozaiművész elmélkedésében.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
