2012. április 30., hétfő

Magnificat

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme ezentúl boldognak 
hirdet minden nemzedék, mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
 ő, akit Szentnek hívunk. Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma
 azokon, akik istenfélők. Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket
 széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig 
felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti a gazdagokat elbocsátja 
üres kézzel. Gondjába vette gyermekét, Izraelt: megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
LK. I,45-56 
Van a II. János Pál  pápának egy gyönyörű imádság verse, melynek azt a címet adta: Magnificat. Ezt a költeményt még 19 évesen írta, s megható, hogy benne nem egy a nagybetűs élet kezdetén álló fiatalember szólal meg, hanem olyan elkötelezettséggel és alázattal beszél az Úr által rendelt feladatairól, mint egy élete alkonyán lévő, számadást készítő, hálát adó felnőtt. Még az is kiolvasható belőle, hogy nagy felelősséget vesz majd a vállára embertársaiért – mintha tudta volna már akkor a jövőjét. Szerettem volna, ha ez a költemény is elhangzik az Élet-képekben, de sajnos nem sikerült lefordíttatnom időben magyarra, a színházi bemutatóra. Pedig ez lett volna a darab végén a finálé: a versben a Szentatya Mária Magnificat-ja nyomán megírta a saját élete ajándékairól, a Gondviselő Isten kegyelmi szeretetéről szóló dicsőítő hálaénekét az Úrhoz. Ezzel kapcsolatban idézem őt „Redemptoris Mater” (Az ember Megváltója) kezdetű enciklikájából: „A ’Magnificat’-ban a Szűzanya szavai olyan mély hitből fakadnak, melyek nem évülnek el a hosszú évszázadok folyamán sem. Mária folyamatosan jelen van ugyanis Isten népe hitének útján a világosság felé.”
Toldi Éva

2012. április 29., vasárnap

Hivatások vasárnapja április 29.

Isten egyeseket, férfiakat és nôket olyan mélységben érint és szólít meg, ahogy másokat nem. Ez nem érdeme a kiválasztottnak, hanem kizárólag az Úristen tetszésén alapuló meghívás, mely következésképp nem a tökéleteseknek, a másoknál kiválóbbaknak szól, hanem azoknak, akiket Isten prófétai hivatásra választ, hogy már itt a földön az eljövendô világ jelei legyenek. A szerzetes legbensôbb tapasztalata, hogy Isten egyedülálló módon megszólította ôt. Lénye legmélyén nem arra érzi felszólítva magát, hogy ne nôsüljön meg vagy ne menjen férjhez, hanem hogy mindenestül legyen az Istené, olyan fokú önátadásban, hogy a házasság kimarad az életébôl. Számára ez a keresztségben kapott megszentelô kegyelem megélésének, kibontakoztatásának útja, az üdvözülés módja, és nem más.
                                                                                                                    Barsi Balázs

II. János Pál többször mondta a fiataloknak a következőket: „Ne féljetek elfogadni a meghívást! Bizonyára nem lesztek megkímélve a nehézségektől és áldozatoktól sem, és mégis boldogok lesztek, hogy szolgálhattok, és annak az örömnek lesztek a tanúi, amelyet a világ nem tud megadni. Ismerjétek fel a papságnak, szerzetességnek ennek az isteni ajándéknak és titoknak a lelki gazdagságát.” A Szentatya Isten ajándékának tekintette saját papságát, és megértette, hogy Krisztus példáját követve jó pásztorként kell odaadni az életét. 

Fiatalok, ne féljetek meghallani Isten hívó szavát! Ne féljetek, igent mondani erre a hívásra!

A Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje 1927-ben alakult Eger városában, három alapító nővér szeptember 14-én tette le fogadalmát Mátraverebély - Szentkúton. 30'-as évek elejére már 25 nővér követte Szent Ferenc lelkiségét, igennel válaszoltak Isten hívására. Az új generációhoz tartozó néhány fiatal nővérektől  M. Ágnes, M. Klarissza, M. Teréz, M. Lúcia és M.Eszter idősebb nővér hivatásaiból merítettünk egy csokorra valót.

M.Eszter nővér hivatása:
Eszter nővér 14 évesen érezte Isten hívását, és kötelezte el magát arra, hogy életét Istennek szentelje. Így került szülőfalujából, Jászjákóhalmáról Ludányba, ahol akkoriban a rend anyaháza és noviciátusa volt. Édesanyja, aki mélyen hívő asszony volt, szívesen adta lányát az Úrnak és szeretetével, bátorításával mindvégig kísérte ezen az úton. 16 évesen már fogadalmas nővérként gondozza a szegényeket, kimossa tetveikből a hajléktalanokat, akiknek a teste már kisebesedett a poloskáktól, tetvektől.

Ágnes nővér hivatása:
Érlelődött bennem Isten szeretetének mély öröme és az a vágy, hogy erre én saját életemmel válaszoljak. A csendes idők, az imádságok által, családom, baráti kapcsolataim, tanulmányaim, munkahelyeimen segítségével eljutottam arra a döntésre, hogy magamat, minden képességemmel együtt az emberek szolgálatában Istennek ajándékozzam. Megtapasztaltam egész életemben, hogy Isten szeretete körülvett, vezetett és óvott. Kezdve szüleim szeretetétől – egészen a mai napig. Megtapasztaltam, hogy ajándék az életem, hogy Isten tartja kezében, hogy számít rám, hogy szeret. Az én emberi törékeny szeretetem nagyon gyenge, de ő előbb szeretett! Hiszem és tudom, hogy az Ő szeretete soha nem hagy el! Mert örökké szeret engem és mindenkit!

M. Klarissza nővér hivatása:
Kicsi korom óta emberekkel akartam foglalkozni. Igazából mindig vágytam arra, hogy a szegényeket, betegeket szolgáljam. Isten adta a szívembe ezt a vágyat. Nem éltem ilyen közegben, nem lehetett hallani erről az életformáról, egyszerűen a szívemben az Úristen hívott, közvetlenül és ez a vágy egyre erősebb volt. Akkor már tudtam, hogy ferences szeretnék lenni, mert Szent Ferenc nagyon megérintett, és azt gondoltam, hogy én is így akarok élni, ahogy Ő élt. Ezt a helyi közösségen belül, már eléggé intenzíven éltük. Tehát, hogy mindenünk közös, ne ragaszkodjunk semmihez, nagyon szeressük egymást. A szegényekhez jártunk ki takarítani, énekelni, felvidítani őket, szóval egy nagyon ferences és fokoláre lelkiségű közösséghez tartoztam, ami sokat adott és így nagyon elevenen éltük Szent Ferenc lelkiségét. A Barátok Templomában van egy gyönyörű Szent Klára szobor, és ott mindig kértem a Szent Klárát a hivatásomért, illetve amikor Somlyóra jártam a nagyszüleimhez – ők Somlyótól 20 km-re laknak –, akkor a Szűzanya kezébe is odatettem. 

 M.Teréz nővér hivatása:
Hálás vagyok, hogy Égi Édesanyám egyszerű és bizalommal teli szavai mellé („Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.”) én is odatehettem saját igenemet az Úristen kezébe. Vágyom rá, hogy Máriával együtt én is egyszerűen és bizalommal szolgáljam őt életem minden napján. És bár tudom, hogy saját erőmből gyenge vagyok, mégis van reményem, ahogy Gábriel arkangyal is mondta: „Istennél semmi sem lehetetlen.” 

M.Lúcia nővér fogadalom újításakor:
Számomra ez a fogadalomújítás, az Isten irgalmáról, irántam tanúsított szeretetéről szól. Arról, hogy megadja a lehetőséget, újra a megtérésre, hogy megismerjem és buzgóbban kövessem Őt. Mindezt a közösségen keresztül, a nővéreimen keresztül mutatja számomra. Akikre Isten után, rá is bíztam újra magamat. A hűség és a hit kegyelmét kérve, szeretném járni ezt az utat, amelyen Isten kegyelméből elindulhattam.

 Jézus ma is meghív és mondja: „JÖJJ, KÖVESS ENGEM”.

Köves engem, úgy ahogy vagy, nem a tehetségedre vágyom, nem a rendkívüli tulajdonságaid kellenek, nem kell nekem bizonyíts és ezért rekordokat megdönts, úgy gyere ahogy vagy. 

Egy dolgot kérdez Jézus: Szeretsz engem? Ez az egyetlen és legfontosabb dolog.

Szeretettel hívnak a nővérek minden 17-35 év közötti lányt a hivatástisztázó lelkigyakorlatukra:
 

2012. április 28., szombat

Ne féljetek a szenvedéstõl és a haláltól!

 Mivel Krisztus keresztje a szeretet és a megváltás jele, nem kell meglepõdjetek azon, hogy minden igazi szeretet áldozatot követel. Ne féljetek tehát akkor, amikor a szeretet túl sokat követel! Ne féljetek, amikor a szeretet áldozatot követel! Ne féljetek Krisztus keresztjétõl! A kereszt az Élet Fája. Minden öröm és minden béke forrása. Ez volt az egyetlen mód Jézus számára, hogy eljusson a feltámadásra és a gyõzelemre. Az egyetlen mód számunkra is, hogy részt vegyünk az õ életében, most és mindörökké.
 
(II. János Pál pápa beszéde Aucklandben - 1986. november 26.)

2012. április 27., péntek

Mária, reménység anyja, légy velünk!

Mária, reménység anyja, légy velünk!
Taníts minket, hogy az élő Istent hirdessük; segíts tanúskodnunk Jézusról, az egyetlen Üdvözítőről;
tégy minket szolgálatkésszé a felebarát iránt, befogadóvá a rászorulók iránt,
tégy az igazságosság megvalósítójává és egy igazságosabb világ szenvedélyes építőivé;
járj közben értünk, hogy úgy munkálkodjunk a történelemben, hogy bizonyosak legyünk az Atya tervének teljesedésében.
Az új világnak Hajnala, mutasd meg, hogy a reménység anyja vagy, és virrassz felettünk!
Virrassz az európai egyház fölött: legyen az evangélium jó közvetítője; l
egyen az igazi közösség helye; teljesítse küldetését, mely arra szól, hogy
hirdesse, ünnepelje és szolgálja a remény evangéliumát, mindenki békéjére és örömére.
Béke Királynője, oltalmazd az emberiséget a harmadik évezredben!
Virrassz az összes keresztény fölött: járják hűségesen az egység útját a kontinens egyetértésének kovászaként;
virrassz a fiatalok fölött, akik a jövendő reményei, hogy nagylelkűen kövessék Jézus hívását.
Virrassz a nemzetek vezetői fölött: a közös ház építését tekintsék feladatuknak,
melyben megbecsülik minden egyes ember méltóságát és jogait .
Mária, ajándékozd nekünk Jézust! Segíts, hogy őt kövessük és őt szeressük!
ő az Egyház, Európa és az emberiség reménye, ő velünk és közöttünk él Egyházában.
Veled együtt mondjuk: „Jöjj el, Úr Jézus!” (Jel 22,20)
A dicsőség reménye, melyet ő árasztott a szívünkbe, teremje meg az igazságosság és a béke gyümölcseit!

II. János Pál pápa

őrködj virrasztó lélekkel

Kezdődik Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak Polikárphoz írt levele

Nagyra becsülöm istenes lelkületedet, amely megingathatatlan sziklaként áll a hitben, és magasztalom Istent, hogy láthattam szent arcodat. Bárcsak az Úrban mindig együtt lehetnénk! Kérlek téged a kegyelem által, amely eláraszt, gyorsítsd futásodat a versenypályán, és mindenkit buzdíts, hogy üdvösségét elnyerje. Tisztségedet védd meg minden testi és szellemi gondoskodással. Legyen gondod az egységre, ennél semmi sincs fontosabb. Tűrj el mindenkit, mint téged is eltűr az Úr; mindenkit viselj el szeretetben, mint ahogy meg is teszed. Szüntelenül az imádságnak élj. Kérj nagyobb bölcsességet, mint amelyben részed van, őrködj virrasztó lélekkel. Isten példája szerint beszélj mindenkivel: mindenki baját vedd magadra, mint igazi atléta. Ha több az erőfeszítés, több lesz jutalmad is.

2012. április 25., szerda

Hol kezdjük tehát?

Nem semleges az ember élete itt a földön. Szabadságunkban képesek vagyunk örömöt vagy szomorúságot, fényt vagy sötétséget, békét vagy békétlenséget, életet vagy halált sugározni magunk körül. Ti vagytok a föld sója, a világ világossága - jelöli ki hivatásunka az Úr. Mégis, sokszor eluralkodik rajtunk a kétkedés : a mi dolgunk felemelni szavunkat a korrupció ellen, a katolikus intézmények jogaiért, a családot és az életet kikezdő törvények ellen? A kereszténység a hit tanúinak hősies nemzedékeit adta, akik korukban bátran mertek a föld sója és a világ világossága lenni. Ha kihűl a szeretet, ellanyhul a hit, és könnyen megtörik az apostoli lelkesedés. Hol kezdjük tehát? Ápoljuk magunkban a szeretet lelkületét!

forrás: Adoremus

2012. április 24., kedd

"minden számítást a szegletkőtől kiindulva kell kezdeni"

A gyilkos szőlőművesek példabeszédébe az egész üdvtörténetet belesűríti Jézus. Izrael az Úr kiválasztott szőlője, akit kitartó szeretettel vesz körül az Isten. A szőlő ura hiába várja a termést, a szőlőmunkások a prófétákat, sőt, egyszülött Fiát is megölik. Jézus feltámadása után a főtanács előtt Péter apostol Jézusnak itt elmondott szavait idézi: a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. A gótikus székesegyházak építészei jól tudták, hogy minden számítást a szegletkőtől kiindulva kell kezdeni. Ő a forrás és a csúcs. Vajon a mindennapi döntéseimben, közéleti állásfoglalásaimban, életvezetésemben milyen helyet foglal el Jézus?

forrás: Adoremus

2012. április 21., szombat

"Jézus Krisztusnak a jegyese is"

Jeruzsálem Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

„Katolikus" Egyház: mindannyiunk szent édesanyjának ez a sajátos neve; de az Egyház Isten egyszülött Fiának, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a jegyese is (mert meg van írva: Ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte (Ef 5, 25), úgy szeresse a férj is a feleségét). Az Egyház előképe és hasonlata is a magasságbeli Jeruzsálemnek, amely szabad asszony és mindnyájunk anyja (Gál 4, 25). Előbb gyermektelen volt, de most már számtalan gyermeke van.

2012. április 20., péntek

Szolgálatunk tennivalói

Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Hallgassuk meg, hogy mit mondott az Úr akkor, amikor igéjének hirdetőit útnak indította: Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra (Lk 10, 2). A sok aratnivalóhoz képest kevés a munkás, és ezt csak szomorúan állapíthatjuk meg. Vannak még ugyanis, akik meghallgatnak a jó hírt, de nincsenek, akik hirdessék. Pedig tele van a világ papokkal, az Úr aratásában mégis nagyon kevés munkást találunk, mert a papi szolgálatot elvállaltuk ugyan, de a szolgálatunkkal járó kötelességünket már nem teljesítjük.
Fontoljátok meg azonban, kedves testvéreim, fontoljátok meg, amit mondott az Úr: Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Tinektek kell tehát értünk imádkoznotok, hogy mi meg tudjuk tenni, ami kijár nektek, nehogy lusta legyen a nyelvünk a buzdításra, és ha már az igehirdetői állást elfoglaltuk, nehogy e némaságunk vádoljon minket az igazságos bíró előtt. Gyakran megtörténik, hogy a saját bűneik miatt van megkötve az igehirdetők nyelve. Gyakran pedig a hallgatóság bűnös lelkülete akadályozza meg vezetőit abban, hogy eredményesen tölthessék be igehirdetői szolgálatukat.
A Zsoltáros arról az esetről beszél, amikor az igehirdető a maga bűnössége miatt nem tud gyümölcsözően beszélni: A gonoszhoz így beszél Isten: Törvényeimet mit emlegeted? (Zsolt 49, 16). Ezekielnél viszont arra céloz az Úr, hogy a hallgatóság bűne miatt nemül el az igehirdetők ajka: A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem leszel olyan, mint a korholó férfiú, mert ellenszegülő nemzedék ez (vő. Ez 3, 26). Mintha csak nyíltan azt mondaná, hogy azért veszem el tőled az igehirdetés szavait, mert az a nép, amelyik cselekedetei által megvet engem, nem méltó arra, hogy az igehirdetés által az igazság birtokába jusson. Nem lehet tehát egykönnyen felismerni, hogy kinek a bűne miatt gyengül az igehirdetés ereje. Azt azonban teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a lelki-pásztorok némasága olykor a saját romlásukat is okozza, de mindig kárára van a híveknek.
Van azonban más is, szeretett testvéreim, ami a lelkipásztorok életmódjával kapcsolatban nagyon lesújt. Magamat is éppúgy vádolom, nehogy valaki esetleg igazságtalannak érezze azt, amit megállapítok; igaz ugyan, hogy a mostani zavaros közállapotok okozta helyzetemet akaratom ellenére kell eltűrnöm.
Nagyon belemerültünk ugyanis a közügyekbe, és amit megtiszteltetésből el kellett vállalnunk, az elvon attól, ami köteles munkaként vár reánk. Az igehirdetés szolgálatát elhanyagoljuk, és úgy vélem csak kárhozatunkra hívnak minket püspöknek, hiszen tisztségünknek csupán a nevét, de nem a kötelezettségét vállaljuk. Mert azok, akik ránk vannak bízva, hátat fordítanál? Istennek, és mi hallgatunk. Bűnökben vergődnek, és mi kezünket sem mozdítjuk, hogy a bajukon segítsünk.
De hát mikor is tudnánk mások életét megjavítani, ha egyszer a magunk életmódjával sem törődünk? Világi gondokba merülünk, és bensőnkben annál érzéketlenebbek leszünk, minél feltűnőbben adjuk magunkat a világi ügyekre.
Az Anyaszentegyház találóan adja ezeket a szavaltál ellanyhult elöljárói ajkára: Elküldték szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam (Én l, 6). Igen, őrök lettünk a szőlőkben, ezért a magunk szőlőjére már végképp nem vigyáztunk: számunkra idegen tevékenységekbe gabalyodunk, a magunk szolgálatának a tennivalóit meg elhanyagoljuk.

2012. április 19., csütörtök

Föltámadt az Úr! Alleluja.

Részlet Prohászka Ottokár 1905-ben papírra vetett elmélkedéséből
MS mester: Feltámadás, Selmecbánya 1506 

Föltámadása ünnep, mint ahogy a ragyogó nap ünnepel, midőn éltetőleg s biztatólag önti ki fényét az emberiség küzdő porondjára s késztet élni s örvendezni. A föltámadt Úr az életet örök életté, az örömöt halhatatlan örömmé varázsolja; azért húsvéti reggele a halhatatlan, örök élet napkelete. Személyében ez a halhatatlan, örök élet lépett be a mi empirikus, historikus világunkba s egymásba köti a fájdalomnak s a halhatatlanságnak világát, azt, melyben küzdünk, azzal, melyben hiszünk. Meglengeti fejünk fölött a győzelem pálmáját. E pálma suhogása a leghatalmasabb hősköltemény, a legfölségesebb zsoltár, a leglendületesebb himnusz egyben, s nemcsak győzelemről, hanem végleges diadalról suttog, mellyel csak az élet győzhet a halál fölött, mikor hirdeti: vagyok, leszek, meg nem halok soha.
S ezt az Ember-fia mondja, a föltámadott, megdicsőült Isten-ember, s ezt nekünk mondja. Nem mint szimbólumot, hanem mint tényt; nem mint páratlan kiváltságot, hanem mint általános világrendet a hitnek s az erénynek világában. S a kereszténység úgy is fogja föl Krisztus Urunk húsvétjét, mint tényt és just, mint történelmet s örök reményt, melyet bennünk történelemmé, valósággá vált majd ki az ő kegyelme. Eszményekkel s elvont ideákkal, szimbólumokkal és üres reménységgel be nem érjük; mi realisták vagyunk – a történelemben Krisztus föltámadásának realizmusáig s reményeinkben saját feltámadásunk világot koronázó kegyelméig.
Ez a kettős realizmus jellemzi a kereszténységet, ez állítja bele diadalmasan a világba a krisztusi hitet a filozófiák absztrakcióival és szimbólumaival szemben!
A filozófiák is vajúdnak; embert akarnak teremteni; megalkotják hosszú sorokban egymást váltogatva s egymást cáfolva az ideális ember képét; a képet, az eszmét, az üres, de meg nem testesült ideált. Ez üres nonsens-szel jönnek a vásárra s kínálgatják nagy hanggal az ideált, mely nem valóság, s az ideális életet, mely nem él. Csoda-e, hogy az emberiség vállat vonva megy el a vásári kikiáltók bódéi mellett, ahol gondolatot mérnek meleg élet helyett?!
A kereszténység másképp tesz: a valóságos életet kereső emberiségnek bemutatja a megdicsőült embert; a föltámadás fényében állítja szemeink elé a legragyogóbb valóságot, minden fejlődésnek tetőpontját, minden filozófiának vérmes álmát: a megdicsőült, halhatatlan embert!

forrás: vörösvár újság 2006 március

2012. április 18., szerda

Örök hála legyen neked, Uram, Jézus Krisztus

A Szent Brigittának tulajdonított imádságokból
Örök hála legyen neked, Uram, Jézus Krisztus, áld haláltusádban minden bűnösnek reményt nyújtottál a bűnbocsánatra, amikor a hozzád forduló gonosztevőnek_ irgalmasan megígérted a mennyország dicsőségét.
Örök dicséret neked, Uram, Jézus Krisztus, minden egyes óráért, amelyet értünk, bűnösökért oly nagy keserűségben és gyötrelmek között elszenvedtél a kereszten. Hiszen sebeid égő fájdalmai oly kegyetlenül járták át boldog lelkedet, és oly irgalmatlanul hasogatták szentséges szívedet mindaddig, míg csak szíved utolsó dobbanásával ki nem lehelted lelkedet, amikor fejedet lehajtva alázattal ajánlottad magadat Istened és Atyád kezébe, és kihűlt tested ott maradt a kereszten.
Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, aki drága véreddel és szent haláloddal megváltottad a lelkeket, és számkivetésükből irgalmasan visszavezetted őket az örök életbe.

2012. április 17., kedd

Kérdezd meg magadtól, mikor voltál boldog!

„Kérdezd meg magadtól, mikor voltál boldog! Amikor
annyira lefoglalt egy jó szívvel végzett munka, hogy számodra megszűnt minden más? Vagy akkor, amikor azzal beszélgettél, akit lelked annyira szeret? Mindkét esetben elfeledkeztél magadról. Az ember igazán akkor boldog, amikor nem is tudja.”
fr. Barsi Balázs ofm

2012. április 16., hétfő

Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre

 Szent Ambrus püspök "A misztériumok" című értekezéséből

Már beláttuk azt, hogy nagyobb a kegyelem ereje, mint a természeté, és mégis tovább soroljuk a prófétai áldás kegyelmét. Ha ugyanis a próféta emberi áldásának oly nagy volt a hatalma, hogy megváltoztatta a természetet, akkor mit mondjunk az Isten által végbevitt konszekrációról, amelyben Urunknak, Üdvözítőnknek szavai fejtik ki erejüket? Mert az a Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre. Ha ugyanis olyan nagy hatalma volt Illés szavának, hogy tüzet hozott le az égből, akkor ne lenne annyi ereje Krisztus szavának, hogy az elemek mivoltát átváltoztassa? Azt olvastad az egész világ teremtéséről: Csak szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek (Zsolt 32, 9). Vajon Krisztus szava, amely a semmiből meg tudta teremteni azt, ami még nem létezett, most ne tudná a már meglévőt átváltoztatni azzá, ami előbb még nem volt? Mert nem kisebb dolog új természetet alkotni, mint a meglévő dolgok természetét átváltoztatni.
De miért szaporítsuk a bizonyítékokat? Mutassunk rá magára Krisztusra, és ennek a misztériumnak igazságát az ő megtestesülésének misztériumával igazoljuk. Vajon a termeszét rendje szerint volt-e az Úr Jézusnak Máriától való születése? Ha a természet rendjét nézzük, a férfi és a nő egyesülése által történik a nemzés. Világos tehát, hogy a természet rendjén kívül történt az, hogy a Szűz fiút szült. Ez a test is, amely a konszekrációval jön létre, a Szűztől származó test. Miért kutatod tehát a természet rendjét Krisztusnak ebben a testében, hiszen a természet rendjén kívül történt az Úr Jézusnak a Szűztől való születése is. Valódi teste volt Krisztusnak, amelyet felfeszítetek és amelyet elte­mettek; valódi tehát itt ez a szentségi test is.
Maga az Úr hirdeti: Ez az én testem (Mt 26, 26). Az isteni szavakkal történő konszekráció élőit más dolognak, kenyérnek nevezi, az átváltoztatás után testnek hívja. Ő maga mondja, hogy ez a saját vére. A konszekráció előtt másnak, bornak nevezi, az átváltoztatás után vérnek mondja. Te pedig azt mondod: Ámen", ami annyit jelent: Bizony, úgy van." Amit a szád mond, azt a szíved is vallja; s ami a szavaidban hang­zik, az hassa át lelkedet is.
Az Egyház pedig, ismerve ezt a nagy kegyelmet, buzdítja fiait, buzdítja barátait, hogy járuljanak a Szentséghez, és így szol: Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim! (Én 5, 1). Hogy mit együnk, és mit igyunk, a próféta által más helyen így mondja meg neked a Szentlélek: ízleljétek, és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki benne bízik (Zsolt 33, 9). Ebben a szentségben Krisztus van jelen, mert ez Krisztus teste. Tehát ez nem testi, hanem lelki táplálék. Azért mondja az Apostol ennek előképéről, hogy atyáink lelki ételt ettek, és lelki italt ittak (vő. l Kor 10, 3). Mert az Úr teste szellemi test, Krisztus teste isteni szellem teste, mert Krisztus szellem, amint olvassuk: Szellem a mi számunkra az Úr Krisztus (vő. Siral 4, 20 a LXX szerint). És Szent Péter levelében olvassuk: Krisztus meg is halt értetek (vő. l Pét 3, 18). Röviden összefoglalva: ez a táplálék megerősíti szívünket, és ez az ital az ember szívét megvidámítja (vő. Zsolt 103, 15), amint a Próféta mondja.

2012. április 15., vasárnap

"minden benne áll fönn"

Damaszkuszi Szent János áldozópap beszédeiből

Az volt a Gondviselés terve, hogy Annától szülessék meg az Istenszülő Szűz. A természet emiatt nem merte más gyermekkel megelőzni ezt a kegyelemtől áldott magzatot. Ezért maradt gyermektelen az anya addig, amíg a kegyelem meg nem termetté benne gyümölcsét. Mert elsőszülöttként kellett a világra jönnie annak, akitől születik majd az egész teremtés elsőszülöttje, és minden benne áll fönn (Kol l, 17).
Milyen boldog házaspár vagytok, Joakim és Anna! A teremtett világmindenség lekötelezve érzi magát nektek, mert általatok nyújtotta át a Teremtőnek a mindennél értékesebb ajándékot, a Teremtőhöz egyedül méltó tisztaságos édesanyát.

2012. április 13., péntek

Alleluja! Alleluja! Alleluja!

A húsvéti virrasztás csúcspontján elhangzik egy szó, amelyet hamvazószerda óta nem lehetett hallani, de ettől az éjszakától kezdve elkísér bennünket az egész liturgikus év folyamán. Az alleluja héber kifejezés, amelyet az egyház változatlanul, lefordítás nélkül átvett, akárcsak az Ámen-t. A zsoltárokban lelhető fel ez a felkiáltás, amikor az Úr dicséretére szólít fel.
A szó értelmi tartalma semmiképpen sem igazolja önmagában a későbbi nemzedékek számára érthetetlen héber szó átvételét a húsvéti ünneplés kifejezésére. Az őskeresztények valószínűleg mélyen átérezték, hogy a húsvét titka, megváltásunk misztériuma előtt elnémul az ember, nem talál kifejezést, ami némileg fedné a kimondhatatlan tartalmakat. Isten irgalmasságának túláradása olyan csodálatba ejtő felismerés, hogy csak dadogásra, gyermeki gügyögésre futja. A sírgödör sötétségéből ismét felkelt Jézus Krisztus, a legigazibb Napunk. A nagypénteken ránk boruló sötétség után a húsvéti ragyogás örömteli ujjongásra vált. Allelujázásunk annak a reménységnek a kifejezője, hogy közel van már az a nap, amikor a világosság betölti mindazokat a mélyedéseket, amelyek még mindig nagypéntek sötétségében gyötrődnek.

2012. április 11., szerda

Újuljatok meg hitben, amely az Úr teste, és szeretetben, amely az Úr vére!

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a trallesziekhez írt leveléből

Legyetek szelídek, és újuljatok meg hitben; a hit az Úr teste; újuljatok meg szeretetben, amely Jézus Krisztus vére. Ne legyen semmi bajotok egymással. Ne szolgáltassatok a pogányoknak ürügyet arra, hogy néhány esztelen miatt az Istenben élő közösséget káromolják. Mert jaj annak, aki miatt gyalázva. káromolják nevemet egyesek! (Vö. Iz 52, 5).
Fogjátok be hát fületeket, ha valaki úgy akar benneteket oktatni, hogy mellőzi Jézus Krisztust, aki Dávid nemzetségéből származott, Máriától született, valóban megszületett, evett, ivott, valóban kínzatást szenvedett Poncius Pilátus alatt; igazán keresztre feszítették, és meghalt; látták ezt az égiek és a földiek meg az alvilág, ő igazán fel is támadt a halálból, feltámasztotta őt Atyja, mint ahogy az ő hasonlatosságára az Atya támaszt majd fel minket is Jézus Krisztusban, akik hiszünk őbenne; aki nélkül nincs igaz életünk.
Óvakodjatok tehát a vadhajtásoktól, amelyeken halált hozó gyümölcs terem; aki megízleli, tüstént meghal. Ezeket nem az Atya ültette. Mert ha az Atya ültetvénye volnának, meglátszanának rajtuk a kereszt ágai, és a gyümölcsük romolhatatlan volna. Kínszenvedésében Krisztus ezzel a kereszttel hív benneteket, akik az ő tagjai vagytok. Nem születhet külön a fej, külön a tagok; megígérte ugyanis az egységet Isten, aki maga az egység.
Üdvözöllek benneteket Szmirnából Isten azon egyházaival együtt, amelyek mellettem állnak. Ezek minden testi-lelki jókkal elláttak engem. Bilincseim amelyeket Jézus Krisztusért hordok esdekelve, hogy elér­jem Istent arra kérnek titeket: maradjatok meg egyetértésben és kölcsönös imádságban. Úgy illik ugyanis mindnyájatokhoz, és különösen a presbiterekhez, hogy az Atya, Jézus Krisztus és az apostolok tiszteletére püspökötöknek örömet szerezzetek.
Óhajtom, hogy szeretettel hallgassatok rám, nehogy ez a levelem vádirat legyen ellenetek. Imádkozzatok értem is, aki Isten irgalmából a ti szeretetetekre szorulok, hogy méltó legyek elérni a rám váró sorsot, és ne legyek elvetésre méltó.
Köszönt titeket a szmirnaiak és efezusiak szeretetközössége. Minden imádságtokban gondoljatok a szíriai egyházra, amelynek nem vagyok méltó a nevét viselni, hiszen az utolsó vagyok közülük. Köszöntlek benneteket Jézus Krisztusban. Engedelmeskedjetek a püspöknek, mint Isten parancsának; éppúgy a presbitereknek is. Osztatlan szívvel szeressétek egymást.
Értetek áldozom fel magamat, nemcsak most, hanem majd, amikor Istent is elnyerem. Még mindig veszélyben vagyok, de hűséges az Atya Jézus Krisztusban, hogy megtegye az én kérésemet és a tiéteket is. Az a vágyam, hogy benne makulátlannak bizonyuljatok.

2012. április 10., kedd

Assisi Szent Ferenc

ferences életeszmény

  A ferences életeszmény (Franciscanum Vitae Propositum) az elmúlt évszázadokhoz hasonlóan ma is állandóan vonzza férfiak és nők sokaságát, akik az evangéliumi tökéletesség után vágyódnak és Isten országát szomjazzák. Assisi Szent Ferenc példájától sarkallva, a Reguláris Harmadik Rend tagjai elindulnak Krisztus követése útján, nyilvános fogadalmakkal fogadva az engedelmesség, szegénység és tisztaság evangéliumi tanácsainak megtartását, és az apostoli tevékenység számtalan formájának adják át magukat. Hogy a lehető legjobban kibontakoztassák választott életformájuk lehetőségeit, egészen átadják magukat az imának, növekedni próbálnak a testvéri szeretetben, igazi bűnbánatban élnek és gyakorolják a keresztény önmegtagadást.
     Mivel a ferences életeszmény követésének ezek az elemei és indítékai világosan megvannak „Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rendje testvéreinek és nővéreinek regulájában és életében”, és mivel nyilvánvaló összhangban vannak az igazi ferences szellemmel, Mi, teljes apostoli tekintélyünkkel, megállapítjuk, kijelentjük és elrendeljük, hogy a jelen Regula megfelelő erővel és súllyal tárja a testvérek és nővérek elé a ferences életnek ezt a hiteles tartalmát, ugyanakkor nem feledjük, amit elődeink, X. Leó és XI. Piusz az „Inter cetera” és a „Rerum conditio” kezdetű apostoli konstitúcióikkal a maguk idejében erről a témáról elmondtak.
     Mivel tudjuk, hogy a jelen Regula milyen szorgalmasan és gondosan járta végig a maga megújulásának útját, és milyen állhatatossággal érkezett el a különböző nézetek megkívánt összhangjához, a kollegiális megbeszélés és tanácskozás, javaslatok és kiegészítések révén, ezért jól megalapozott reménnyel bízunk abban, hogy a megújulás vágyott gyümölcsei teljesen beérnek. Továbbá elhatározzuk, hogy döntésünk a jelen pillanattól fogva érvényben legyen, és hatályosan kötelező legyen a jelenben és a jövőben.

Kelt Rómában, Szent Péternél, 1982. december 8-án, pápaságunk ötödik évében.
II. János Pál pápa

2012. április 8., vasárnap

Beteljesedett!

Várhelyi Ilona
MUNKÁCSY MIHÁLY: GOLGOTA
Beteljesedett!


Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának legnagyobb méretű, színvilágával is lenyűgöző darabja a Golgota. A művész maga nem a hely szín nevét, a Golgotát, ha nem Jézus utolsó szavát találta alkalmasnak arra, hogy a kép címe – azaz neve – legyen: „Consummatum est!”, azaz: Beteljesedett!

A Golgota címet inkább egy fajta munka címnek tekinthetjük, amit az tán Sedelmeyer használt és terjesztett el a kép bemutatásai során. A téma ismertsége is nagyban elősegítette, hogy a festmény Golgota címen menjen át a köztudatba. Az igazi, a Munkácsy által adott cím azonban sokkal kifejezőbb. Nem csak a golgotai esemény értelmére utal, hanem a művészi üzenetet is magába sűríti. Így az igazi, eredeti cím fejezi ki a lényeget, ezért értelmezésünknek is ez a kiindulópontja. [...]

Krisztus él a kereszten
A képzőművészet újabb kori történetének nagy Golgota-képeivel ellentétben Munkácsy Krisztusa még él a kereszten! Nem azért él, mint ha innen – emberileg nézve – még len ne vissza út! Munkácsy élő Krisztusa a korai bizánci ikonok teológiai tartalmához hasonlóan azt sugall ja, hogy az élet nem szüntethető meg a test gyötrelmes halálával, bár a test földi szenvedése és halála is örök tör vény. Azzal, hogy Munkácsy nem a lel két ki lehelt Jézust, hanem a súlyosan szenvedőt mutatja, talán ennek a történetnek az örök jelen idejűségét akarja érzékeltetni.
Az élő arc már része annak a bonyolult tartalmi sűrítésnek, amelyhez nem elegendők a formai bravúrok.
Ez a hatalmas mű majd nem közvetlenül a Krisztus Pilátus előtt című festményt követi Munkácsy életművében. (Az Ec cehomo jóval később, csak 1896-ban, a magyar honfoglalási millennium évében keletkezett.
A Golgotát viszont csak három év választja el a Krisztus Pilátus előtt című képtől.) Minden jel és életrajz adat arra mutat, hogy Munkácsy a feltámadás problémájával viaskodott. Ez egyrészt személyes hitének próbaköve volt, más részt szembesülés a művészi ábrázolás korlátjaival. Már a Krisztus Pilátus előtt festését megelőzően is a feltámadás vizuális ábrázolhatatlanságát tartotta a legnagyobb művészi kihívásnak. Kereste a megoldást, hogyan tudná a feltámadás hagyományos megjelenítését elkerülve érzékeltetni Krisztus feltámadását. A feltámadás hite viszont azonos Jézus Krisztus istenségének elfogadásával. Ez már túlmutat a vizualitáson, és csakis szimbólumokkal fejezhető ki.
Közben a Krisztus Pilátus előtt világhódító diadala Munkácsyt már-már erkölcsi kényszerhelyzetbe hozta a folytatást illetően. Lendületesen fogott hozzá a golgotai jelenet felvázolásához. Közben, a számos előtanulmány és váz lat után, 1883-ra – Sedelmeyer kérésére – elkészíti a kép feles másolatát is. A teljes méretű, több mint hét méter széles kép – karlsbadi gyógykúrája után – 1884-re készül el. Túljutott azon a fázison, amikor mások Golgota ábrázolásait tanulmányozza, végre kialakult benne a saját Krisztus-képe.
Az első kép sikere után, amikor a Krisztus-téma folytatásáról esett szó, Munkácsy tehát a feltámadás témájára gondolhatott. Ennek ellentmondó meglepetés, hogy igen gyorsan, már 1881. július 7-re megfestette a Krisztus a sziklasírban című mű vét, amit azonban nem engedett közönség elé. Még a műtermében sem állította ki, nemigen mutogatta látogatóinak. Talán csak ne ki saját magának volt szüksége arra, hogy egy ember ki te rí tett holttestében is szembesítse magát Jézussal, és feltegye a kérdést: ez lenne ő? Ezt a Jézust hiszem, vagy leg alább tisztelem? Bizonyára eszébe jutott Pál apostol véleménye: ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitünk. (Vö. 1Kor 15,12–28.) Talán Munkácsy maga is eljutott az apostol gondolatáig: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt halottaiból.” (1Kor 15,19–20) A Krisztus a sziklasírban tehát tisztázó előtanulmánynak tekinthető. [...]

Tér- és színszimbolika, párhuzamos ellentétek

Egy magaslaton, hegyen vagyunk. Valamiképpen a világ tetején. A hegy a Bibliában és az emberi tapasztalatban az istenélmény gyakori színhelye. Mózes a hegyen kapta a törvényt, Ábra hám a hegyen kész volt fel áldozni fiát, Izsákot, Illést a hegyen igazolta Isten, Jézus a hegyen mutatta meg isteni dicsőségét, és a Golgota is hegy. Jézus áldozatát is, mi ként az üdv történet nagy hegyi jeleneteit kozmikus jelenségek kísérik. A Koponyák helyének elsötétülő egéről, a megmozduló földről, a sziklák megrepedéséről leginkább Máté evangéliuma tudósít (27,51–53). A templom függönyének kettéhasadása, a sírok megnyílása – az elbeszélés érzékletessége ellenére – jelképes értelmű lehet már az evangéliumban is, hiszen ezek valami új erő, új korszak megjelenését hivatottak jelezni. A hatalmas vászon drámai koloritja az ábrázolt esemény kozmikus jelentőségét hangsúlyozza. A hátteret magába nyelő, hatalmas felületű sötét ég előtt a fehér szín ismét kompozíciós szerepet kap, és ez segít az üzenet megértésében. A térérzékeltetés esz közeivel a sötétségből ki emelt felfeszített test fehérsége vonzza az első tekintetet. Majd a másik fehér folt, az ún. arab lovas alakja készteti gondolkodásra a látvány befogadóját, s hogy végül a lovas átható tekintete visszavezesse figyelmünket is a kereszten még élő Jézusra. Nem lehet nem gondolni e világos felületek szemlélésekor a János-prológusra:
„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.” (Jn 1,4-5)
Az érzelmi viszonyulások egész tárházát felvonultatja, hogy mindenkor minden embere megtalálja saját helyét a kereszthez képest. A kereszt tövében a gyászolók megrendülése nyugalmas, statikus képet ad. A János-evangélium három asszonyról tesz említést, Munkácsy őket ábrázolja: „Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.” (Jn 19,25) Könnyű őket beazonosítani. Az anya zokogó fájdalmát, a hosszú hajú Magdolna kétségbe esett gyászát a másik Mária széles mozdulata teszi elevenné. Jánosban, a szeretett tanítványban, akit Jézus végső gondoskodása anyja támaszává rendelt, a keresztény hagyomány az egyházat látja megszemélyesítve. Ők négyen fájdalmukkal ott maradnak Jézus mellett, a többiek azonban már mozgásban vannak, indulnak hazafelé. A statikus keresztcsoporthoz tartozik a két lator is. Az ő jelenlétük is része a messiási jövendölések beteljesülésének: Az Úr Szolgája „halálra adta életét, és a bűnösök közé számították, pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár”. (Iz 53,12) A két bűnöző még másképpen is „közreműködik” az ószövetségi írások igazolásában: nekik majd csontjukat törik, de Jézusnak, mint húsvéti báránynak, nem törhet csontja. (Vö. Kiv 12,46; Zsolt 34,21.) Az ő halálának biztosítéka a lándzsa lesz, amellyel a katona majd megnyitja oldalát. (Vö. Zak 12,10.) Talán annak nincs különösebb jelentősége, hogy ez a fegyver az egyetlen tárgy, amely mindhárom Krisztus-képen megtalálható. A lándzsa itt az őrzésre rendelt katona kezében van, akit szokatlan pózban, ülve látunk a kép jobb sarkában. Őt is a statikus csoporthoz számít hatjuk. Ezek a mellékszereplők is bizonyítják állításunkat, hogy Munkácsy a kompozíció két súlypontját nem akarta sematikus és didaktikus módon felhasználni a jók és rosszak elkülönítésére. Ennek a szinte mozdulatlan csoportnak ellenpontja egy mozgásban lévő, dinamikus csoport a lovas körül. üdvösség feloldozó ígéretét: „Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) Dolga végeztével útnak indul a hóhér is, őt is megilleti az ünnepi vacsora és a másnapi nyugalom. Létrája kettéosztja a képet, és egyúttal átvezeti tekintetünket a másik fő alakra, a lovasra. Az ún. arab lovas e csoport központi figurája. Jézus mellett rá vetül a legerősebb fény. Ez a kiemelt helyzet már mutatja, hogy az ő alakja is szimbolikus, és sokkal jelentőségteljesebb annál, hogysem egynek tekintsük a résztvevők közül. Mögötte sötét arcok, gonosz indulatok...

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Munkácsy igen jól sűríti a történéseket, s ezzel felidézi az evangéliumok mondatait. Mint már volt szó róla, a művész valószínűleg azért tér el a konvencióktól, és nem a lelkét kilehelt Jézust, ha nem még az élőt ábrázolja, hogy a meggyalázott Szenvedő Szolga szavait örökké jelen időben halljuk. Gyötrelme, ruháinak elosztása és a felkiabált gúnyos szavak – „Az Úrban bízott, ment se meg őt” – Jézusnak azt a zsoltárt juttatják eszébe, amelyben ez az ironikus mondat is elhangzik, és amellyel az itt meg élt események döbbenetes tartalmi és formai egyezést mutatnak. [...]

Az arab lovas
A hatalmas festmény két nagy, világosan elkülöníthető egységét egy feltűnő és átható szemkontaktus tartja össze. A lóháton ülő alak Jézusra szegezett tekintete szinte átmetszi a kép síkját. Az evangéliumok nem tesznek említést erről a személyről. Ezt a rejtélyes alakot – véleményem szerint – máig félreértetik az elemzők. Sokan úgy gondolják, hogy valami főember lehet, akinek köze van a kivégzés végrehajtásához. Valóban, ha végig nézzük a különböző korok Golgota-ábrázolásait, találunk né hány olyan képet, ahol láthatunk lovat és lovast is. Legtöbbször a kivégzést irányító katona ül a lovon. Itt azonban a lovas nem ró mai katona. Egy másik magyarázat azon alapul, hogy Munkácsy maga arab lovasnak nevezte ezt az alakot. Sőt, ha jobban megfigyeljük a lovas arcát, feltűnik vonásainak hasonlósága Jézuséihoz. De nem csak a lovast, ha nem a lovat is meg kell figyelnünk! A ló valóban arab, egy szép arab mén. Szí ne, nemes vonalú fej formája, sörénye, patája egyértelmű fajta sajátosságokat mutat. Azért volt szüksége Munkácsynak egy ilyen lóra, hogy hangsúlyozza a fehér színt. Ugyanezért tette a lovas a felső, vörösbarna köpenyét háta mögé a nyereg be, hogy így világos felső ruhája nagy felületet képez zen. A Golgota színvázlatán még nem fehér ruha van a lovason, tehát tudatosan formálta ilyen hangsúlyosra ezt az alakot. Mindez arra utal, hogy egy szimbolikus A kép bal sarkában mellét verve futó alak különösen feltűnő módon ellenpontozza a másik oldalon ülő katona mozdulatlanságát. A futó férfi alakjában is jelképet láthatunk. Az evangéliumok és a történeti hűség nem támasztja alá, hogy – mint szokás – a tettét megbánó áruló Júdást vagy a keresztényüldöző Sault lássuk benne, de a szimbólum nem is a historikus hitelesség eszköze. A főpapok, farizeusok, vének, vagy is a fő tanács tagjai közül többen itt vannak még, de ők is indulnak haza. Arckifejezésük alapján őket is megosztják a látottak. Van, aki arcán megdöbbenéssel, felismeréssel és félelemmel tekint vissza a keresztre, mint akiben feltámadt a lelkiismeret, míg mások önigazoló nyugalommal sétálnak hazafelé, hogy felidézzék az Úr szabadításának húsvéti emlékezetét, és magukat is egy fajta szabadítónak tekintsék. A fő pap „hivatalból” volt itt, hátha a „gonosztevők” az utolsó pillanatban megbánást tanúsítva papi áldást, imát kérnek haláltusájukhoz. De egészen más történik! Az áldozat imádkozik értük, a jobb la tor tér meg, és az igazi főpap, Jézus mondja ki az figurát látunk itt, s ha ez így van, akkor ennek meg fejtésén keresztül juthatunk el Munkácsy üzenetének lényegig. De akkor ki ez a rejtélyes alak?

A győzedelmes fehér lovas

Úgy vélem, üzenete közvetítésére Munkácsy a Jelenések könyvéből választott egy képet: „Ekkor láttam a meg nyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz láng ja.” (Jel 19,11) A lovas átható tekintete mellett jobban meg kell figyelnünk ruházatát is. Felső szegélye körül vérfoltokat látunk. A Jelenések könyve szerint: „Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje.” A jelenésben még ez az alak a „Királyok Királya és uralkodók Ura” ne vet is viseli.
Ha mindezt összevetjük Munkácsy eredeti szándékával, amely a feltámadás megjelenítésére irányult, talán jogosan feltételezhetjük, hogy a lovas szimbóluma az Igéjében feltámadó Krisztust, Isten élő Igéjét, az evangéliumot, azaz az Örömhírt jelenti. A lovas előtt már futásban van egy ember, de a ló még áll, indulásra készen. A lovas a jobb kezével még lazán tartja a kantárt, baljával pedig még támaszkodik a ló tomporán. Hátradőlve, a kereszt felé fordulva feszülten várja Jézus Krisztus utolsó leheletét, hogy majd a Lélek lendületével, innen a kereszt tövétől induljon győzedelmes útjára Isten Igéje, azaz a keresztény igehirdetés. Ezzel a jel képpel jut el Munkácsy Jézus zsoltár imájának utolsó szavaihoz: „Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek.” (Zsolt 22,31–32) Új nép születik tehát, új nemzedékek felé indul az Ige. A születendő keresztény nép számára teljesedik be, válik igazzá a megváltás ígérete. A Jelenések könyvében a győzedelmes fehér lovas az a küldött, aki „szájának éles kardjával”, vagyis igéjével végső győzelmet arat a világot uraló gonosz erők és a halál fölött. A sátán legyőzése után elérkezik az Isten új országa, az új Jeruzsálem, ahol a Bárány trónja ragyog. Megvalósul az a nem e világból való ország, amelynek királya Pilátus előtt állt, és akinek királyságát a kereszt felirata hirdette. Ebben az országban új ének hangzik föl: „Méltó a Bárány, akit meg öltek, hogy övé legyen a hatalom (...) Méltó vagy Uram, (...) mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, és Istenünk királyságává és papjaivá tetted őket.” (Jel 5,12; 9–10) Ez az új nép meg fogja érteni azt, amit a régi nép nem értett meg: ki volt és miért lett az Isten emberré. A Jelenések könyvében a trónon ülő mondja: „Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.” (21,6) Munkácsy trilógiáját tehát úgy is értelmezhetjük, hogy az emberi egzisztenciát mélyen érin tő Krisztus-eseményt mondja el három tételben. Bemutatja azt az embert, aki „megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg.” (Iz 53,3–5) Munkácsy vizuális érzékletességgel egymásra vetíti az evangéliumok leírásait, a 22. zsoltárt, Izajás próféta messiási jövendöléseit és a Jelenések könyvének apokaliptikus szimbólumait. Így a biblia mélyebb ismerete alapján tanúsítja, hogy Jézus a Krisztus. Az Élő Ige végső megidézésével a világ végezetéig tartó keresztény misszió forrását találja meg a keresztben. Az Ige a megtestesülés titka által testté lett, a kereszthalál pillanatában pedig a test visszalényegült Igévé, hogy a világ időbeli és térbeli végéig új népe között maradjon.

(Keresztesné Vásárhelyi Ilona:
Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt.
Déri Múzeum, Debrecen, 2009. 88–113. Részletek.

Húsvét az új élet ünnepe

2012. április 6., péntek

"Üzen az Örökkévaló" - Kerényi Lajos piarista atya Húsvéti köszöntője

Ünnepek nélkül elgépiesedik az életvitel. Az élő pedig kiüresedik, elszürkül, közömbössé, szerethetetlenné válik. Elvesznek az eszmények, szétesünk. Találóan mondja Ady: "Mi egyesítsen, nincsen eszme." (Karácsony - Ma tán a béke...)
Pedig de fontos az "idő és az örökkévaló érintkezése" (Pilinszky). Az egyházi év ünnepeiben valami égi többlet sugároz éppen az Örökkévalóból.
A járulékos elemek nyomasztó romhalmaza alól ki kell szabadítanunk a lényeget. Az észrevétel lehetősége csak rajtunk múlik. Az Örökkévaló mindig üzen. Mi nem vagyunk minden esetben alkalmasak, tiszták, befogadók.
Mi a szent üzenet e szent napon? A keresztúton botladozó Jézus üzenete: elvenni a bűnök terhét a világból. A szenvedés, a szerető szenvedés erre képes!
Jézus kéri, hogy mi is segítsünk neki.
A hitleri haláltáborban vértanúságot szenvedett Edith Stein /Szent Benedikta nővér/ elénk tárja ennek módját: "A kereszt terhe, melyet Krisztus magára vett: az emberi természet elfajzása minden velejáró bűnnel és szenvedéssel együtt, amely az emberiséget sújtja. A keresztút értelme, hogy elvegye ezt a terhet a világból. Az Üdvözítő nincs egyedül a keresztúton. Mindazok, akik az idők folyamán nehéz sorsukat a szenvedő Üdvözítőre gondolva hordozták és hordozzák, vagy önként vállalt vezekléseket végeztek és végeznek, eltörölnek valamit az emberiség hatalmas adósságtömegéből."
"Vezeklő szenvedésre az képes, akinek szemei nyitottak a világ történéseinek természetfeletti összefüggéseire." /A kereszt lábánál/
Az örökkévaló üzenete ez!

Áldott, Kegyelemteljes Húsvéti Ünnepet kíván, szeretettel
Lajos atya

"Ne féljetek Krisztustól, nem vesz el tőletek semmit és mindent megad nektek." /XVI. Benedek pápa/

2012. április 5., csütörtök

„Bárány a kereszttel”

Nagyításhoz kattintson a képre!Ez a legfontosabb Krisztus-szimbólumok egyike – a feltámadt Krisztust jelképezi. Jézus feltámadása a keresztény hit központja és alapja.
Szimbólum: a bárány a kereszttel
A Bárány magát Jézus Krisztust jelképezi mint az Isten előtti áldozatot. A Bárány bal mellső lábával tartott kereszt alakú zászlótartó rúd Jézus kereszthalálát és szenvedéseit, a fehér zászlón ábrázolt kereszt pedig Jézus kiontott vérét jelképezi. A lépegető bárány arra utal, hogy mindig előbbre kell haladni a hitben, Krisztus megismerésében.

2012. április 4., szerda

A „szent sírok”

Amikor a keresztesháborúk idején megszűnt a lehetôsége a jeruzsálemi Szent Sír-templomba való zarándoklásnak, egyre több templomban állítottak fel állandó kôépítmény jellegű szent sírt, ahol ugyanazokat a búcsúkat engedélyezték, mint a jeruzsálemi Szent Sír-templomban. 
A húsvéti ünnepkörbe tartozóan Nagycsütörtökön az áldozás utáni könyörgést követően magyarországi szokás szerint az Oltáriszentséget és a szent keresztet átviszik a „szent sírhoz”, amely Jézus jeruzsálemi sírjának után képzése, a sziklasír kőpadján fekvő, gyolcsba göngyölt halott Jézus Krisztus templomi megjelenítése. A hívek letérdelnek, s énekkel hódolnak a szentsír előtt. 

A középkor szemléletességet kívánó lelkülete a Húsvét elôtti napokban ideiglenes szent sírt állított fel egy mellékoltárnál, ahová a nagycsütörtöki oltárfosztás után az Eukarisztiát is elhelyezték, és a nagypénteki keresztleleplezés után a feszületet is odatették. A nép a kereszthódolatot itt folytatta, megcsókolva a kitett feszületet.
A barokk kor kezdte a halott Krisztus testét barlangszerűen kiképzett sírba helyezni, s az Oltáriszentséget szentségmutatóban, lepellel letakarva, a szent sír fölé tenni. Ez lett a negyvenórás szentségimádás kiindulópontja. A szent sírtól indult el a nagyszombati feltámadási körmenet. Régi neve: „Úrkoporsó”.

Forrás: http://www.malezi.hu/

Mátyás király kálváriájára gyakran gondolunk Húsvét tájt, hiszen ez az ország legértékesebb kálváriája, mely az Esztergomi Bazilika kincstárának féltett tárgya. Mátyás kálváriája 72 cm magas, 5,4 kg súlyú, és tiszta aranyból készült, számtalan keleti gyöngy és drágakő felhasználásával. Két részből áll. A művészi alkotás alsó részét Anto-nio Pollaiolo, neves firenzei ötvössel készíttette el a király. A kálvária hármas talpon áll, melyek szfinxekben végződnek, és a király címerét tartják. A szfinxek egyiptomi mitológiai oroszlánok voltak, a királyok jelképei.
A korona után legértékesebb műkincsünk 1402-ben, Párizsban készült. Mátyás király kálváriája: Az aranyzománc ötvösmunka felső részében a kereszt mellett a fájdalmas anya és Szent János evangélista áll, a főpap börtönében a oszlophoz kötözött Krisztus, a börtön gótikus fülkéiben a próféták szobrai: Illés, Ézsaiás, Jeremiás. A kálvária talpazata Mátyás király címerével. (Hangban: A talpazat Mátyás király idejében készült, itáliai mesterek munkája, reneszánsz stílusjegyekkel.)Felirat: Kinizsi Pál országbíró levele - Temesvár 1494. Levél - kézirat. (Hangban: A levél részlete: Corvin János Bakócz Tamás püspöknek zálogul adta a keresztet 5200 forintért.) Corvin János levele, nyilatkozat a kereszt átadásáról és lemondás a visszaváltás jogáról, aláírás és pecsét. Kálvária. Térkép. Festmény: A Pozsonyi vár. Metszetek: Várak. Térkép. A kálvária sérülései, repedései. Metszet: Mátyás főherceg. Mátyás főherceg levele a kálvária visszaküldéséről 1593-ban. A kálvária részletes bemutatása. (Hangban: A kálváriát Bakócz az általa épített esztergomi kápolnára hagyta, jelenleg a főszékesegyház kincstárában található.) Esztergomi Székesegyház.

 

Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza

Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza (Jn 6, 44). Ne gondold, hogy az Atya akaratod ellenére vonz, hiszen szeretetével vonzza lelkedet. Ne féljük azoktól az emberektől, akik nagyon is távol vannak az isteni dolgok ismeretétől, és csak szavakon nyargalnak, és a Szentírásnak evangéliumi igéjével esetleg cáfolnának bennünket, és azt mondanák: „Hogyan hihetek szabad akarattal, ha már vonzanak engem?" Erre én így felelek: „Kevés az, hogy akaratod révén vonz; vonz még az örömöd által is."


Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

2012. április 3., kedd

Óvakodjatok és tartózkodjatok

 






„Óvakodjatok és tartózkodjatok minden rossztól,
és maradjatok állhatatosak mindvégig a jóban.”
(Szent Ferenc meg nem erősített regulája 21,3)


Tábor hegyéről Jézus a Kálvária hegyére vezet

Szent Mária Bernadett szűz írásaiból 

A megfeszített Jézus buzdított, hogy legyen bizal­mam és bátorságom követni őt: Ma elvezetlek a Tábor hegyére, hogy erőt és bátorságot nyerj; holnap a Kálvá­ria-hegyre viszlek, hogy megtapasztald szeretetemet." Bátorság, lelkem, kövesd a Kálváriára induló Jézust, vagyis ne féljünk attól, hogy megaláznak, megvetnek, és közömbösek lesznek irántunk. Ma a Tábor hegyére vezet Jézusom, hogy ott erőt és bátorságot kapjak, és példájával megerősítve nagylelkűen és szeretettel indul­ jak a Kálvária hegyére. Azért vagyok ugyanis itt a föl­dön, hogy Isten dicsőségéért és a lelkek megszenteléséért dolgozzam.
Ó, Mária, jó Anyám, kérlek, vésd lelkembe megfe­szített isteni Jegyesem képét és vonásait, hogy ezután kívánságai az én kívánságaim legyenek, szeretete pedig az én szeretetem. Anyám, legyen meg az Úr akarata, ha azt kívánja, hogy még sokáig éljek itt a földön, de segíts, hogy életem állandó hálaadás és szeretet legyen. Ha pedig magához akar hívni, úgy legyen, de kérd, hogy minden szennytől tisztítsa meg szívemet. Igent mondok az életre, a szenvedésre, a halálra. Anyám, a te szelíd szívedben mindenre igent mondok. Taníts meg az önátadásra, hogyan viseljem el, ha megszólnak, bán­tanak, rágalmaznak, megvetnek, eltaszítanak és gyötör­nek. Ó, hogy dicsőíteném Istent! Milyen gyors és haté­kony eszköz ez a tökéletesség elérésére!
Mennyi ellensége van Jézusnak bennem, s ezek az én ellenségeim is. Harcolni akarok Jézus és lelkem bel­ső ellenségeivel, harcolni mindhalálig: nincs helye a bé­kekötésnek, még a fegyverszünetnek sem. Nem elegen­dő a békekötés, mert az ellenség hamar erőre kap, és legyőzve is újra támad, ha győzelmünk után megpihe­nünk. Egyedül a halál után leszünk biztonságban az ilyen ellenségektől.