Mindenható Úristen, ki Bodajk szent helyéről sugároztad szét a hit vigaszát s adtál gyógyulást a Benned bízóknak, add, hogy Szent István népe ismét erős legyen hitében. Ne tekintsd Uram bűneink súlyát, hanem a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárására tekints azon szent magyarok érdemeire, akik Szent István nyomdokain ezen megszentelt helyen jártak és ma szent színed előtt érettünk könyörögnek. A mi Urunk Jézus Krisztus által Ámen
2012. október 31., szerda
2012. október 30., kedd
adj éleslátást ...
Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig hozzá tudjak tanulni! Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba! A helyes beszéd kegyelméért is esdeklek! Döntsd el nálam mindig a kezdetet, határozd meg előrehaladásom irányát, és biztosítsd a vég sikeres és eredményes kimenetelét!
Aquinói Szent Tamás
2012. október 29., hétfő
A szék
"A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az
apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban
fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy
üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő
látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig". Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
„És békésen távozott?" - kérdezte.
„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig". Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
„És békésen távozott?" - kérdezte.
„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."
2012. október 28., vasárnap
Téged, minden gyöngédség Urát
Uram, segíts, hogy mindenki számára barát legyek, aki nem fárad bele a várásba, aki jósággal befogad, aki szeretettel ad, aki nem fárad bele a meghallgatásba, aki örömmel hálálkodik. Olyan barát, akit biztosan megtalálnak, ha valakinek szüksége van rá.
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek, akihez bárki fordulhat, amikor óhajtja;
hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni, örömteli békédet, Uram.
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek, főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.
Így anélkül, hogy rendkívüli dolgokat tennék, hozzá tudom segíteni a többieket, hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged, minden gyöngédség Urát.
Segíts, hogy biztos jelenlét legyek, akihez bárki fordulhat, amikor óhajtja;
hogy tudjak megnyugtató barátságot kínálni, örömteli békédet, Uram.
Tedd, hogy készséges és szívélyes legyek, főleg a leggyöngébbek és védtelenek iránt.
Így anélkül, hogy rendkívüli dolgokat tennék, hozzá tudom segíteni a többieket, hogy közelebb érezzenek magukhoz Téged, minden gyöngédség Urát.
Bruno Ferrero
2012. október 27., szombat
Alamizsnát kéregetett a járókelõktõl.
A német költő, Rilke egy idõben Párizsban élt. Naponta bejárt az
egyetemre egy francia barátnõje kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas
útvonalon vezetett át. A keresztezõdésnél állandóan egy koldusasszony
tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelõktõl. Mindig ugyanazon a
helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét elõre
nyújtotta, szemét a földre szegezte. Rilke soha nem adott neki egy
fillért sem. Barátnõje ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe
egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nõ csodálkozva meg is
kérdezte a költõt: - Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a
szívének szánunk - válaszolta a költõ. Másnap Rilke egy rózsabimbóval
érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a
kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a
koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költõre, nagy nehezen
felkelt a földrõl, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a
rózsát erõsen a szívére szorítva, eltávozott. Egy héten át nem látta. A
másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul,
mozdulatlanul, mint korábban. - Mibõl élhetett egész héten át, mikor
semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnõ. - A rózsából -
válaszolta a költő.
Bruno Ferrero
2012. október 26., péntek
Lelki nap november 10-én
Ferences Szegénygondozó Nővérek lelki napot
tartanak november 10-én 10 - 17 óráig az esztergomi rendházukban. A
lelki nap témája szorosan kapcsolódik a hit évéhez. Szeretettel hívnak
és várnak a nővérek 16-30 év közötti lányokat, jelentkezni lehet
november 5-ig. További részleteket M. Veronika nővértől megtudhatsz a
veronika.n@freemail.hu elérhetőségen.
2012. október 25., csütörtök
"vállalnunk kell a szenvedést nekünk is"
Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed? Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad elmenekülnünk előle!
Avilai Szent Teréz
2012. október 24., szerda
"Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket"
Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd meg őket örök világosságoddal. Engedd, Uram, hogy szent szenvedésed ereje által minden bűnös megtisztuljon, elnyerje kegyelmedet és eljusson országodba, az örök boldogságra.
Canisius Szent Péter
2012. október 23., kedd
A százados szolgájának imája
Drága Istenem!
Porból teremtettél. Hús és vér vagyok. Látok, hallok, érzek.
Amikor nap-nap után rád szomjazva neked szánom időm egy részét,
gyakran nem érzem, hogy ott vagy velem,
nem mutatod meg nekem jelenlétedet.
Olyankor akkora szükségét érzem annak,
hogy láthassalak, érinthesselek, hús-vér testemmel érzékelhesselek.
Amikor nap-nap után rád szomjazva neked szánom időm egy részét,
gyakran nem érzem, hogy ott vagy velem,
nem mutatod meg nekem jelenlétedet.
Olyankor akkora szükségét érzem annak,
hogy láthassalak, érinthesselek, hús-vér testemmel érzékelhesselek.
Uram, te Kafarnaumban, amikor gyógyítottál,
testileg ugyan nem voltál jelen, hatalmad mégis megnyilvánult,
és minden száj a környéken az élő és gondoskodó Istent dicsőítette.
testileg ugyan nem voltál jelen, hatalmad mégis megnyilvánult,
és minden száj a környéken az élő és gondoskodó Istent dicsőítette.
Köszönöm neked, Istenem, hogy ezáltal azt is megmutattad,
hogy ha nem is érzékelem jelenlétedet, akkor is ott vagy velem,
erőddel és hatalmaddal mellettem állsz és védelmezel engem.
hogy ha nem is érzékelem jelenlétedet, akkor is ott vagy velem,
erőddel és hatalmaddal mellettem állsz és védelmezel engem.
Kérlek, add, hogy a csüggedés és magány óráiban
ez mindig eszembe jusson!
ez mindig eszembe jusson!
Ámen.
2012. október 22., hétfő
Wass Albert: Büntetés és jutalom
Jót
tettél és nem fizettek érte? Mit adtál Te a napnak éltető melegéért?
Vagy a földnek, hogy ellát kenyérrel?Rosszat cselekedtek Veled és nem
érte őket semmi büntetés? Rövidlátó vagy, ha jutalmat és büntetést
emberi csereeszközök értékével mérsz. A jó nem más, mint a dolgok ősi és
természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út. Jutalma önmagában
van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket ad, amiket nem vásárolhatnál
meg Dárius kincsén sem, s amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom.
Mondom, mint ahogy az egyenes út jutalma éppen az, hogy nem tértél le
róla.
Akik letérnek erről az útról, éppen azzal, hogy gonoszat cselekedtek Veled, azokat sajnálnod kell inkább, mert a görbe utak szörnyűségesen nehezek. Gondolj arra: föl kell építeni a békességet ezen a világon. És békességet építeni csak jóindulatból lehet. Nem elég tehát, ha nem gyártasz rossz téglákat valamely épülethez. Tégla nélkül nem épül föl semmiféle fal. Jó téglákat kell gyártanod. Ha az emberiség két százaléka rossz téglát gyárt, kilencvennyolc százaléka pedig Veled együtt tétlenül henyél jó és rossz között: ki építi föl vajon a békesség házát?
Wass Albert
Akik letérnek erről az útról, éppen azzal, hogy gonoszat cselekedtek Veled, azokat sajnálnod kell inkább, mert a görbe utak szörnyűségesen nehezek. Gondolj arra: föl kell építeni a békességet ezen a világon. És békességet építeni csak jóindulatból lehet. Nem elég tehát, ha nem gyártasz rossz téglákat valamely épülethez. Tégla nélkül nem épül föl semmiféle fal. Jó téglákat kell gyártanod. Ha az emberiség két százaléka rossz téglát gyárt, kilencvennyolc százaléka pedig Veled együtt tétlenül henyél jó és rossz között: ki építi föl vajon a békesség házát?
Wass Albert
2012. október 21., vasárnap
2012. október 20., szombat
2012. október 19., péntek
Az Egyház szívében én a szeretet leszek
A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz Önéletrajzából
Amikor
a vértanúság vágya nagyon elfogott, Szent Pál leveleit vettem kezembe,
hogy végre válaszra találjak. Éppen A korintusiakhoz írt első levél
tizenkettedik és tizenharmadik fejezetét pillantottam meg. Az előbbiben
azt olvastam: nem lehet mindenki egyszerre apostol, próféta és tanító,
és hogy az Egyház különböző tagokból áll, és a szem nem lehet
egyszersmind kéz is. Noha világosan érthető válasz volt ez számomra, de
mégsem olyan, ami csillapította volna vágyamat, és nem hozott békét a
lelkemnek.
Tovább olvastam, és nem csüggedtem; és e felemelő eligazításra találtam: Törekedjetek az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek (1 Kor 12, 31). Az Apostol tényleg megmutatja, hogy szeretet nélkül ezek az értékesebb adományok semmit sem érnek, és hogy a szeretet a magasztos út, amely biztosan Istenhez vezet. Végre megnyugodott a lelkem.
Amikor az Egyház misztikus testét vizsgálgattam, ahogy Szent Pál leírta, én egyik tagjában sem ismertem rá magamra, vagy inkább mindegyik tagban magamat szerettem volna látni. A szeretet adott új fordulatot a hivatásomnak. Ekkor megértettem, hogy az Egyház valóban különböző tagokból álló test, de akkor ebből a testből sem hiányozhat egy fontos és nagyon nemes tag. Ekkor értettem meg, hogy az Egyháznak szíve is van, s ez a szív szeretettől lángol. Megértettem, hogy egyedül ez a szeretet serkenti cselekvésre az Egyház tagjait, de ha kihalna benne ez a szeretet, akkor az apostolok sem hirdetnék azután már tovább az evangéliumot, a vértanúk sem ontanák már tovább a vérüket. Teljesen beláttam és megértettem, hogy a szeretet magában foglal minden hivatást; hogy a szeretet minden, és hogy a szeretet összekapcsol minden kort és helyet, egyszóval: hogy a szeretet örök.
Ekkor megittasult lelkem nagy örömében felkiáltottam: Ó, Jézusom, Szerelmem, végre megtaláltam hivatásomat; az én hivatásom: a szeretet. Én ugyanígy megtaláltam helyemet is az Egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem. Az Egyháznak, az én anyámnak a szívében én a szeretet leszek; így minden leszek, és így megvalósul a lelkem vágya.
Tovább olvastam, és nem csüggedtem; és e felemelő eligazításra találtam: Törekedjetek az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek (1 Kor 12, 31). Az Apostol tényleg megmutatja, hogy szeretet nélkül ezek az értékesebb adományok semmit sem érnek, és hogy a szeretet a magasztos út, amely biztosan Istenhez vezet. Végre megnyugodott a lelkem.
Amikor az Egyház misztikus testét vizsgálgattam, ahogy Szent Pál leírta, én egyik tagjában sem ismertem rá magamra, vagy inkább mindegyik tagban magamat szerettem volna látni. A szeretet adott új fordulatot a hivatásomnak. Ekkor megértettem, hogy az Egyház valóban különböző tagokból álló test, de akkor ebből a testből sem hiányozhat egy fontos és nagyon nemes tag. Ekkor értettem meg, hogy az Egyháznak szíve is van, s ez a szív szeretettől lángol. Megértettem, hogy egyedül ez a szeretet serkenti cselekvésre az Egyház tagjait, de ha kihalna benne ez a szeretet, akkor az apostolok sem hirdetnék azután már tovább az evangéliumot, a vértanúk sem ontanák már tovább a vérüket. Teljesen beláttam és megértettem, hogy a szeretet magában foglal minden hivatást; hogy a szeretet minden, és hogy a szeretet összekapcsol minden kort és helyet, egyszóval: hogy a szeretet örök.
Ekkor megittasult lelkem nagy örömében felkiáltottam: Ó, Jézusom, Szerelmem, végre megtaláltam hivatásomat; az én hivatásom: a szeretet. Én ugyanígy megtaláltam helyemet is az Egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem. Az Egyháznak, az én anyámnak a szívében én a szeretet leszek; így minden leszek, és így megvalósul a lelkem vágya.
2012. október 18., csütörtök
Az igaz lelkű pap élete világosságot áraszt, és derűt sugároz
Azok,
akik az Úr oltárához vannak rendelve, fényként világítsanak, és az
erkölcsi feddhetetlenség tiszteletreméltó példájával járjanak elöl,
kerüljék a bűnök minden szennyét és tisztátalanságát. Erényes életük
által legyenek saját maguk és embertársaik számára a föld sója, tetteik
ragyogó fényességével a világ világossága, és világítsák meg mások
életet, hiszen isteni tanítónk, Jézus Krisztus nemcsak apostolainak és
tanítványainak, hanem az ő összes utódainak és a papoknak is mondta: Ti
vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem
való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák (Mt 5, 13).
Valóban eltapodják az emberek, mint hitvány szemetet, a tisztátalan és szennyes lelkű papot, akit átjárt a bűn utálatossága, és foglyul ejtettek a gonoszság bilincsei. Értéktelennek tartják őt, mint aki nem használ sem önmagának, sem másoknak. Szent Gergely pápa így tanítja: „Ha valakinek az életét megvetik az emberek, a prédikációját sem fogják megbecsülni.”
A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak (1 Tim 5, 17). Valóban kétszeres tiszteletet érdemelnek az ilyen méltó életű papok. Megbecsülést szereznek hivatásuk és egyéni életük által. Az ideigvaló javakat összekapcsolják a lelkiekkel, a mulandókat pedig az örökkévalókkal. A földön élnek halandó teremtmények között a természet viszontagságainak igájában, de szorgosan keresik az ég angyalainak társaságát, hogy mint éber szolgák tetszést találjanak a király előtt. Így, miként a nap is odafönt kel föl Isten magasságában, de a föld számára világít, ugyanígy a papok világossága is világítson az embereknek, hogy a papok jótetteit látva dicsőítsék a mennyei Atyát (vö. Mt 5, 16).
Ti vagytok a világ világossága (Mt 5, 14). A világosság ugyanis nemcsak magának világít, hanem szétszórja sugarait mindenfelé, és megvilágít mindent, amit csak maga körül talál, így világítja meg az igaz lelkű papság sugárzó élete mások életét is a szentség fényével, és így árasztja derűjét mindazokra, akik életét szemmel tartják. A papot arra rendelték, hogy másokat gondozzon, de saját élete példájával kell megmutatnia az embereknek, hogy miként éljenek az Úr Egyházában.
Valóban eltapodják az emberek, mint hitvány szemetet, a tisztátalan és szennyes lelkű papot, akit átjárt a bűn utálatossága, és foglyul ejtettek a gonoszság bilincsei. Értéktelennek tartják őt, mint aki nem használ sem önmagának, sem másoknak. Szent Gergely pápa így tanítja: „Ha valakinek az életét megvetik az emberek, a prédikációját sem fogják megbecsülni.”
A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak (1 Tim 5, 17). Valóban kétszeres tiszteletet érdemelnek az ilyen méltó életű papok. Megbecsülést szereznek hivatásuk és egyéni életük által. Az ideigvaló javakat összekapcsolják a lelkiekkel, a mulandókat pedig az örökkévalókkal. A földön élnek halandó teremtmények között a természet viszontagságainak igájában, de szorgosan keresik az ég angyalainak társaságát, hogy mint éber szolgák tetszést találjanak a király előtt. Így, miként a nap is odafönt kel föl Isten magasságában, de a föld számára világít, ugyanígy a papok világossága is világítson az embereknek, hogy a papok jótetteit látva dicsőítsék a mennyei Atyát (vö. Mt 5, 16).
Ti vagytok a világ világossága (Mt 5, 14). A világosság ugyanis nemcsak magának világít, hanem szétszórja sugarait mindenfelé, és megvilágít mindent, amit csak maga körül talál, így világítja meg az igaz lelkű papság sugárzó élete mások életét is a szentség fényével, és így árasztja derűjét mindazokra, akik életét szemmel tartják. A papot arra rendelték, hogy másokat gondozzon, de saját élete példájával kell megmutatnia az embereknek, hogy miként éljenek az Úr Egyházában.
2012. október 17., szerda
viaszgyertya megtanít arra
Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért
érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja
életünket.
Molnár Ferenc2012. október 16., kedd
Olyan ember vagyok
Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember
vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a
csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.
Paulo Coelho2012. október 15., hétfő
Isten "táncolja" a teremtést
Isten "táncolja" a teremtést. Ő a Táncos, a teremtés az Isten tánca. A
tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül.
(...) Abban a pillanatban, hogy a táncos megáll, a tánc megszűnik
létezni. Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat
reflektál, és túl sokat beszel. (...) Maradj csendben, és nézd a
táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó
levél, egy madár, kő... A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz!
Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor, remélhetőleg, hamarosan
megpillantod Őt - magát a Táncost.
Anthony de Mello
2012. október 14., vasárnap
2012. október 10., szerda
Wass Albert: Te és az Isten
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszorkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törodik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelosséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.
Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.
Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.
Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.
És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszorkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.
Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törodik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.
Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelosséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.
Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.
Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.
Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
2012. október 8., hétfő
Esztergomban Szent Anna gyógyító imaszolgálat veszi kezdetét, a Ferences Szegénygondozó Nővérek és a Szent Ferenc Kisnővérei szervezésében.
Gyógyító imaszolgálat
alkalmával megérint bennünket az Úr, testi-lelki betegségeikből meggyógyít. Krisztus gyógyító és szabadító jelenlétét megtapasztalhatjuk, hiszen minden áldozás
előtt ezt imádkozzuk: "csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én
lelkem”. Jeremiás 33:6 "Én majd bekötözöm és orvosolom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke."
2012. október 7., vasárnap
Beszélgetés a Ferences Szegénygondozó Nővérekkel mai nap a rádióban
Katolikus Rádió - Keresztény Közéleti Akadémia 2012.10.07. 17:34
A ferences szegénygondozó nővérek alapításának 85. évfordulóján az egri norma és a szegénygondozás időszerűségéről beszél Magyar Gergely, Beer Miklós és a nővérek. Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor
Köszöntöm a kedves hallgatókat, Szerdahelyi Csongor vagyok. A mai
műsorban arra keressük a választ, hogy nekünk, keresztény embereknek mi
is a küldetésünk, kötelezettségünk környezetünkkel szemben. Erre minden
korban keresték a választ a felelősséggel gondolkodó emberek. Ilyen volt
Oslay Oswald ferences provinciális, aki 1927-ben, vagyis 85 éve
kidolgozta egri norma kartatív módszert és megalapította az azt
megvalósító közösségét, a ferences szegénygondozó nővérek rendjét.
Alapításukra szeptember 14-én emlékeztek Mátraverebély-szentkúton. Először
Magyar Gergellyel, a jelenlegi ferences provinciálissal beszélgetek,
utána összeállítást hallhatunk arról, milyen is volt a két világháború
közötti időszak leghatékonyabb és legkeresztényibb szegénygondozása,
majd Beer Miklós váci püspök gondolatat halljuk a szegénygondozás mai
helyzetéről.
2012. október 5., péntek
Egy hónapja már a jegyesével van...
Süllei László érseki helynök temetési beszéde
Kedves
Gyászoló Család! Kedves Testvérek!
Ilon nővért jöttünk temetni. A nővért,
aki a ludányi anyaházból indult útnak, amely olyan normát adott, amelyet ismét
felfedezett a világ. A beteget, az elesett embert nem kell intézményekbe
szállítani, mert a megszokott falak és környezete jobb hatással vannak rá, mint
bármilyen orvosság, kezelés, orvosi felügyelet. Megelőzték korukat, mégsem
fogadta el őket a világ, amint ezt előre megmondta Jézus. Nagyon egyszerű
gyógymód, de a világnak 70 évet kellett várnia arra, hogy ezt a lelkületet
felfedezze. A szegénygondozó nővérek, vagy ahogy Neni sokszor nevetve mondta a
ludányi és a világi megszólítást. Szent Ferenc kutyái. Igen a világ így nevezte
őket, mert a lehullott kenyeret felvették, az eldobott ételt felhasználták és
még másoknak is juttattak belőle. Mintha ezt is újra tanulná a világ. Szinte
újra és újra megismételték a kenyérszaporítás csodáját. Hát igen tanulhatott a
világ emberséget, megértést és elfogadást a szegénygondozó nővérektől.
Ez a rend az embert helyezte előtérbe,
az embert, aki segítségre szorul, az embert, aki kiszolgáltatottá vált, aki
támogatásra szorult. A gondozást nem egy idegen látta el, hanem magas etikai
normával rendelkező nővérek, akik egyénre szabott, lélekkel átjárt gondozást
végeztek. Legfontosabb feladata az Egri Normának az volt, hogy visszaadja az
embernek emberi méltóságát. Nem csak ruhát és kenyeret adott, hanem
vele együtt elfogadást, szeretetet és személyes törődést. Amikor befejezték a
betegek körül a fizikai munkát, akkor következett a lelkigondozás, életvezetési
tanácsokat adtak, házasságokat rendeztek, zarándoklatokat szerveztek.
Sokszor találkoztam Nenivel, aki gyakran
jött haza, Ludányhalásziba különösen nyáron és novemberben, elhunyt rokonaihoz,
de mint gyerek nem nagyon tudtam, hogy mit is csinál, Mariska neni, így
neveztem. Így amikor a Ferences Gimnázium felvételijénél megkérdezték,
rokonom-e, ismerem-e Ilon nővért, egyből rávágtam, hogy nem. Aztán a papám jött
a segítségemre és rögön kiigazított, hogy igen rokonok vagyunk. Hát ilyen
skizofrén volt a nővérek élete, és sorsa, amikor le kellett tagadnia saját
hivatását egy furcsa világban, pedig ők igaz értékeket hordoztak akkor is és ma
is. Aztán a gimnáziumban tényleg megismertem őt. Vasárnap együtt hallgattuk a
Pápa rózsafüzér imádságát, a vatikáni rádión keresztül. Mesélt a rendről, Erdős
Matyi bácsiról, aki ott kezdte papi működését. Aki a rendszerváltás után
szabályzatot készített, regulát javított, hogy a rend, újra elkezdhesse
munkáját. Franciskáról, az alapítóról, is hallottam tőle, akiről most már a
rádióban is megemlékeznek, hogy Krisztus sebeit viselte. Aztán egy konferencián
voltam Debrecenben a főpásztorral, ahol a szociális ellátás volt a fő téma, na
és kik a Konferencia fő előadói, ismét a szegénygondozó nővérek. Hát így élték,
élik a mindennapi életüket ők. Dolgoznak a betegek mellett, a szegények
ágyainál. Ha kell, a rendszerváltás előtt a mosodában, a konyhán, és ha az élet
újra szólítja őket, akkor házakat nyitnak. Szentendrén, Siófokon, Szécsényben,
Nagyvenyinben és Esztergomban.
Sok-sok szolgálat, sok-sok áldozat,
mindezt Krisztusra nézve, tőle tanulva. Ferences alapítás a szegénygondozó
nővérek közössége, mert Szent Ferenc példája ma is vonzó, még 800 év után is
tud tanítani, tud életet adni ennek a mi világunknak. Még a számítógép és az
elektronika világának is tud értéket mutatni és adni. A nővérek hivatása ugyanis arra szól, hogy a sebeket gyógyítsák, a
sérülteket bekötözzék, ahogy a regulájukban írva van.
Sok pap
köszönheti Ilon nővérnek és imádságos közösségének hivatását, így én is. Amikor
felszenteltek, együtt mentünk ki Krumbachba, hogy ott a nővéreknek misét
mondjak, akiket a magyar állam nem tűrt meg, így kint, hazánktól távol
dolgoztak az emberért. Mennyi élet- helyzet, mennyi fájdalom, mennyi kereszt és
a nővérek csak szolgálnak, csendben észrevétlen. Siófokon is találkoztam velük
az új intézmény megáldásakor. Mennek és házat nyitnak, mert a világnak most
erre van szüksége. Nem azt kérdezik, hogy bírják-e, nem azt kérdezik, hogy
lesz-e erőnk elvégezni a feladatot, hanem mennek és hordozzák, felmutatják
Krisztust ebben a világban is.
Ha Istennek
ajándékozzuk magunkat, teljesen el kell veszíteni magunkat. A szegénygondozói nővéri
szolgálatod által, a Ferences Gimnáziumban végzett több évtizedes szolgálatod
által olyan mintát adtál nekünk, amely vonzóvá tette személyedet. Olyan szerető
tekintetre van szükségünk, ahogy azt Te mutatattad, hogy észrevegyük a
mellettünk lévő testvért, aki elhagyatottságot, kudarcot, bizalmatlanságot
érez. A szeretet fantáziájára van szükségünk, hogy életet adjunk ennek a
világnak. Volt benned erő, volt benned humor és a szeretet fantáziáját is
birtokoltad.
Honnét van az
erő, honnét vette Ilon nővér a mindennapi munkához az erőt, már reggel ott
voltak a nővérek a szentmisén, mi még aludtunk a gimnáziumi szobánkban ők már
elkezdték a szolgálatot. Neni tudom, hogy mosolyogsz rajtam, mint mikor a
kórházban beszélgettünk. Még a szomszéd ágyon lévőt is mosolyra fakasztottad.
Tudom, hogy mosolyodban, most is ott van az elfogadás, ott van a megértés, ott
van a szeretet. Köszönöm, hogy továbbra is imádkozol értünk, a családért
Marikáért, Erzsikéért, Anikóért, a gyerekeikért és a testvéredért. Köszönöm,
hogy tényleg Neni lettél nekem Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)