2011. szeptember 28., szerda

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozón M.Anna és M.Jácinta is ott lesz


Ha találkozni szeretnél a Ferences Szegénygondozó Nővérekkel,
akkor ez egy remek lehetőség:
      A Nagymarosi Ifjúsági Találkozón ott lesz M.Anna és M.Jácinta


A 2011 őszi találkozó plakátja

2011. szeptember 23., péntek

október 8. Lelkinap a Nővérekkel Esztergomban

Többen jelezték határon innen és határon túl, hogy későn leltek rá a felhívásra, ezért lemaradtak a Ferences Szegénygondozó Nővérek szervezésében megtartott hivatástisztázó lelkigyakorlatról. Jó hírem van a leányok számára, ugyanis a nővérek esztergomi Anyaházukban október 8-án  lelki napot tartanak. Melynek keretében lehetőség van megismerni Szent Ferenc szellemiségét, a Ferences Szegénygondozó Nővérek Rendjét. Az érdeklődök, egy napra betekintést nyerhetnek a szerzetesi életbe. Színes programot ígérnek a nővérek. Nem csak azokat a lányokat várják, akik a szerzetesi hivatásról érdeklődnek, hanem azokat is, akik a házasságra a családra vágynak.


2011. szeptember 20., kedd

M. Ágnes: Örökfogadalom, mint válasz egy meghívásra

Budapesten születtem és nevelkedtem egy nyolc gyerekes család második gyermekeként. Mindig is nagy ajándéknak tekintettem azt a szeretetteljes környezetet, amiben felnevelkedhettem. Jártunk kirándulni, biciklizni, sokat játszottunk együtt. Sokszor eszembe jut, ahogy a vasárnapnak egy külön lefolyása volt. A reggeli mise után későn reggeliztünk. Ezt mind a mai napig otthon úgy mondjuk, hogy megyünk kakaózni. Ezen a napon sok időt szenteltünk egymásra. Ebéd után gyakran elmentünk szép ruhában sétálni. Utólag most még tisztábban látom, hogy már akkor megtanultam, hogy szeretve vagyok, és szeretni tudok.
Főiskolai és egyetemi tanulmányaim után a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Kutatási Osztályán dolgoztam, mint szociálpolitikus. Nagyon szerettem a munkámat, élveztem a kutatásokat, interjúkat, és azok feldolgozásait. Mindemellett kiterjedt baráti köröm volt, sportoltam, zenéltem, kirándultam, hitoktattam.
Érlelődött bennem Isten szeretetének mély öröme és az a vágy, hogy erre én saját életemmel válaszoljak. A csendes idők, az imádságok által, családom, baráti kapcsolataim, tanulmányaim, munkahelyeimen segítségével eljutottam arra a döntésre, hogy magamat, minden képességemmel együtt az emberek szolgálatában Istennek ajándékozzam.
2005. január elején léptem be a ferences szegénygondozó nővérek szerzetesrendjébe. Az elmúlt majdnem 7 év alatt szépen fokozatosan erősödött meg bennem hivatásom. Feladatom volt, hogy közösségünk tagjait és életét egyre jobban megismerjem, hogy bekapcsolódjak a közösség életébe, imádságában, szolgálatában egyaránt. A rend különböző házaiban hosszabb-rövidebb időt töltöttem, hogy rálátásom legyen rendünk egészére. Szerzetesi tanulmányaim után Szécsénybe kaptam dispoziciót. A Ferences Betánia Idősek Otthona vezetésével lettem megbízva.
Nagy boldogság, nagy öröm számomra ez a mai örökfogadalom. Ez az, amire már évekkel ezelőtt várakoztam, hogy életemet ünnepélyesen és egészem Istennek, aki nekem Teremtőm, Védelmezőm és Társam, egészen Neki ajándékozzam. Így menyasszonya lehetek annak a Jegyesnek, aki életét egészen nekem adta. Nagy öröm, hogy együtt ünnepelhettem régi családommal - testvéreimmel, és az új családommal szerzetestestvéreimmel, a Betánia otthon lakóival, régi és új barátokkal és ismerősökkel.
A szentmise után folytatódott az ünneplés a kastélykertben, ahol több mint háromszázan jöttünk össze. A bogrács ebéd, torták és sütemények elfogyasztása után, lehetőség volt találkozásra, beszélgetésre. Volt családi népzenélés, testvéreimből összeállt vonósnégyes, hivatásom történetéről készített ajándékfilmet is megnézhettük. A vendégek kvíz játékkal mérhették össze tudásukat.
Mi is a szerzetesség? A szerzetes élet lényegéhez tartozik, hogy ingyenes és ajándék. Ingyenes: mert az Isten szeretete ingyenes. Nem érdemelhetjük ki, Ő feltétel nélkül szeret bennünket, és választ ki bennünket a szerzetesi életre. Meghív minket, nem azért mert különbek, vagy jobbak lennénk másoknál, hanem azért, mert különleges módon akar betölteni minket szeretetével.
Ajándék: mert Istentől kaptuk a hivatásunkat, de az egész egyháznak és társadalomnak is ajándék a szerzetesi hivatás. Nem a munkája miatt ajándék, hanem Istennek szentelt volta miatt. A szerzetes értéke nem hasznosságában van, hogy hány gyermeket tanított, vagy hány beteg ágya mellett virrasztott – ez már a gyümölcs. A szerzetes értéke létében van: Istennek való lefoglaltságában – Istennek való teljes odaadottságában, és ezt fejezik ki a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalma.
Legnagyobb ajándék számomra, hogy hivatásomban Istennel élhetek, hogy ő lehet a társam, hogy az ő kedvét kereshetem életem minden pillanatában. Hálás vagyok, hogy mindenkit imádságban hordozhatok, hogy Isten elé vihetek, hogy rábízhatok. Szerzetesként élve szeretném azt az örömet, amit én kaptam mindenkinek továbbadni.
Erre az ünnepre választottam egy mottót: „Mert örökké szeret!” Megtapasztaltam egész életemben, hogy Isten szeretete körülvett, vezetett és óvott. Kezdve szüleim szeretetétől – egészen a mai napig. Megtapasztaltam, hogy ajándék az életem, hogy Isten tartja kezében, hogy számít rám, hogy szeret. Az én emberi törékeny szeretetem nagyon gyenge, de ő előbb szeretett! Hiszem és tudom, hogy az Ő szeretete soha nem hagy el! Mert örökké szeret engem és mindenkit! 
Írta: Hajós M. Ágnes

2011. szeptember 19., hétfő

Megújították ideiglenes fogadalmaikat M. Teréz és M. Lúcia nővérek

 
 
Két fiatal Szegénygondozó Nővér megújította ideiglenes fogadalmát Mária neve napján Szeptember 12-én.
Ezzel kapcsolatban az Új Misszió katolikus folyóirat Októberi számában M. Teréz és M. Lúcia nővér fogadalomújítását mutatja be. A nővérek a beszámolóban megosztják velünk, hogy mit jelent számukra az elköteleződés és a fogadalomújítás.

2011. szeptember 15., csütörtök

M. Gilberta nővér: Szerényen, alázattal, tisztelettel az emberek iránt - ezt a képzést kaptuk.

"A testvérek és nővérek hivatása arra szól, hogy a sebeket gyógyítsák, a sérülteket bekötözzék és a tévelygőket visszahívják" - olvasható Regulájukban.
Tóth Mária Gilberta nővér 1950. június 10-ére, a szerzetesek elhurcolására így emlékezik vissza:
- Budapesten, a zugligeti úton lévő, eredetileg lelkigyakorlatos házunkban éltem meg 1950 júniusát. A háborúban kibombázták pestszentlőrinci szeretetotthonunk szegény lakóit, s ezért a Zugligeti úton helyeztük el őket. Harmincan voltak, mi nővérek pedig tízen. Vártuk, mire ébredünk... testvéreink többsége hazatért szüleihez, rokonaihoz, csak négyen maradtunk, mert gondozottjainkat nem hagyhattuk magukra. Meglepetésünkre senki nem jött értünk... Mi pedig folytattuk addigi munkánkat. Egyik társunk - szokás szerint - ment az ellátási összegért az akkori önkormányzathoz, de - mondvacsinált okokra hivatkozva - egyetlen fillért sem kapott. Nem volt miből eltartanunk szegényeinket, ezért egyik nővértársunk, aki széles ismeretségi körrel rendelkezett, régi barátnői segítségével beajánlott minket mosónőnek, takarítónőnek.
Az így keresett összegből tartották el a házukban lakó húsz szegényt, s magukat négyüket, egy éven át. Akkor - 1951 szeptemberében - megjelentek a tanácstól, hogy valamit kezdjenek a házzal. Nagy meglepetésükre nem találták üresen. Maguk kicsodák, kérdezték a már civil ruhát viselő nővérektől.
- Mondtuk, hogy szerzetes nővérek vagyunk. De maguk mit akarnak, kérdeztük - folytatja az emlékezést Gilberta nővér. - Hogyan maradhattak itt, faggattak tovább. Mondtuk: itt felejtettek bennünket, a lakókkal együtt. Erre azt válaszolták: el kell hagynunk a házat, s természetesen gondoskodjunk a lakókról is.
Ekkor elmesélték az eltelt egy év történetét. A hivatal embere csodálkozott, hogyan lehet ekkora áldozatot hozni. Az épületben mégsem maradhattak. Végül a nővérek - akkori szóhasználat szerint - egy közületi irodahelyiséget kaptak, ahol meghúzhatták magukat, szegényeiket pedig állami szociális otthonokban helyezték el. Nehezen kaptak munkát, Gilberta nővér előbb gyárban dolgozott, majd 1953 táján - "amikor a kórházak várták vissza a nővéreket, természetesen civilben" - ápolónő lett a Madarász utcai kórházban.
- Ebben a korban a szociális otthonokat elköltöztették Budapestről vagy megszüntették őket mondván, nem lesz többé szegény.
Gilberta nővér, miután az idősgondozást érezte hivatásának, később a Fő utcai szociális otthonba került, ahol tizenhét évig dolgozott. 

Munkája lényegét így foglalja öszsze: 
- Szerényen, alázattal, tisztelettel az emberek iránt - ezt a képzést kaptuk. A szegény, beteg emberektől soha ne azt kérdezzük, hová tartozik, hanem azt, hogy mi fáj, miben segíthetünk.

Forrás:Új Ember
Szöveg és kép:Elmer István


2011. szeptember 14., szerda

M. Klára nővér: "Nagy szüksége van erre a világnak..."

Esztergom, a városba vezető főutca. A ferences rendházzal és gimnáziummal szemközt földszintes, sárga épület. A csengő fölött kis betűkkel a kiírás: Ferences Szegénygondozó Nővérek. Valaha a város hegyek felé vezető részén volt a házuk, 1990-ben adományként kapták ezt a helyet, ahol ma a közösség anyaháza működik. Az újrainduláskor még kétszázan voltak, mára harmincan maradtak, mondja Várnai Klára nővér, s küldetésükről, az új hivatásokról beszél. Ő maga korábban műszaki könyvtárosként dolgozott, s az 1980-as esztendőkben kötelezte el magát a szerzetesség mellett. 

 Várnai Klára nővér: "Nagy szüksége van erre a világnak..."

Szerzetesi élete során Klára nővér ápolónői képesítést szerzett. Jó, ha ilyen végzettséggel rendelkeznek a nővérek, mondja, hiszen a rend a szociális hivatást, a szegények testi-lelki gondozását, ápolását tekinti hivatásának.
Oslay Oswald ferences tartományfőnök 1927 decemberében kezdeményezte Páhok Franciska és Krómann Magdolna harmadrendi tagok részvételével az alapítást Egerben. Oswald atya, fölismerve korának szükségletét - a huszas, harmincas évek szociális ínségét -, világi szakemberekkel együtt kidolgozta az úgynevezett Egri normát, melyben összekapcsolta az önkéntes társadalmi szociális mozgalmat az egyház karitatív munkájával.
- Ma is szeretnénk a szociális munkában az akkor megfogalmazott hármasságot érvényesíteni: a gondoskodást, a tanúságtevő jelenlétet és a testvérként való megjelenést - mondja Klára nővér. - Nagy szüksége van erre a világnak, hiszen egyre zárkózottabbak, sérültebbek, reményvesztettek az emberek.
A betegek és szegények gondozásában elsősorban a szellemiségre helyezik a hangsúlyt, ahogyan János evangéliumában olvashatjuk: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt." Az újraindulás nehézségeivel nekik is meg kell küzdeniük. Ma még kevesen vannak, de előttük lebeg a régi nővérek példája: Szent Ferenc bűnbánó ruháját magukra öltve, biciklivel és gyalog járták a tanyákat és falvakat, városokat és cigány negyedeket.

Forrás: Új Ember
Szöveg és kép: Elmer István

2011. szeptember 2., péntek

Lelkinap a Nővérekkel


Többen jelezték határon innen és határon túl, hogy későn leltek rá a felhívásra, ezért lemaradtak a Ferences Szegénygondozó Nővérek szervezésében megtartott hivatástisztázó lelkigyakorlatról. Jó hírem van a leányok számára, ugyanis a nővérek esztergomi Anyaházukban október folyamán lelki napot tartanak. Melynek keretében lehetőség van megismerni Szent Ferenc szellemiségét, a Ferences Szegénygondozó nővérek rendjét. Az érdeklődök, egy napra betekintést nyerhetnek a szerzetesi életbe. Színes programot ígérnek a nővérek: Többek között lesz Szentmise, Szentségimádás, előadás, kötetlen együttlét, kisfilm és közös ebéd. A lelki nap időpontjáról, felhívásáról később még hírt adunk.