Sokakat meglepett, hogy Ancsi
bejelentette itt hagyja a világi életet és elmegy szerzetesnővérnek. Szerette a
családját, munkahelyét, a gyermekeket, a plébániaközösséget. Sok hívő is
értetlenül állt és sajnálták, esetleg már el is temették.
Ilyenkor jönnek a kérdések: Csalódott
a szerelemben?
Rábeszélte valaki?
Valami titkos, rejtett dolog van az életében?
Nem is könnyű ezt megérteni, mert
van benne valami misztérium hasonló ahhoz, mint mikor egy lány szerelmes lesz
egy fiúba és már nem érdekeli a többi 1000 fiú csak az az egy fiú, aki a szívét
rabul ejtette. Hasonlóan történik ez az Istennel, mivel az Isten személyesen
szeret minket, és egészen közel jön hozzánk. És megtörténik, hogy valakit megigéz
Jézus tekintete, szépsége, jósága és ez annyira betölti szívét, hogy úgy érzi
nem fér bele ebbe a kapcsolatba egy fiú sem. De Isten megadja a szabadságot,
annak akit meghív egy ilyen szoros kapcsolatra. Nem kényszerít senkit arra,
hogy csak az Ővé legyen, ha nem így dönt, az Istenben nem lesz sem harag, sem
bosszú, csak szeretet. Mert az Isten csak szeretet és a szerzetesi hívatást
csak akkor érdemes vállalni, ha lenyűgözött és megérintett az Isten szeretete,
ami sokkal több, mint egy emberé és egészen más, mivel az Isten lélek.
A szerzetes nem elit katolikus
keresztény, ugyanolyan esendő mint bárki, küzdő, hús- vér ember, akit újra és
újra magával ragad az Isten gyöngéd jósága és irgalma. A szerzetes olyan ember,
akit szíven talált az Isten. Egyedül ezért érdemes elmenni papnak vagy
szerzetesnek.
Csalódásból nem fakadhat boldog
élet és nem is jellemző, hogy valaki ezért választaná a szerzetesi hívatást. Ez
egy tévhit. A másik tévhit, hogy olyan kis szende, ügyefogyott fiatalok valók
szerzetesnőnek, mert ott nincs élet, sem boldogság. Ha egy fiú megérdemel egy szép lányt akkor az Isten nem? Vagy sajnáljuk
Tőle?
Szerzetesi életem kezdetén
sokszor feltették nekem a kérdést, : „Jé a kedves nővér szokott nevetni és
szabad? Soha nem értettem, hogy miért
nem nevethetnék, hiszen, ha valaki boldog akkor automatikusan jó kedve van.
Isten az élet teljessége és az igazi boldogság forrása, minél közelebb vagyunk
hozzá annál jobban megtapasztaljuk az igazi boldogságot. Az igazi boldogság nem
egy szenvedés és problémamentes állapot, hanem a tiszta szeretet és öröm
túlcsordulása a szívünkben. És ezzel ajándékozza meg az Úr azt, aki Őt
választja. Ahogy nem sajnáljuk a házasságban élőket, azért mert csak egy férfit
vagy nőt választottak egy életre és az összes többiről lemondtak, úgy nem kell
sajnálni azokat a fiatal lányokat vagy fiúkat sem, akik „CSAK” az Istent
választják. Benne mindent megkapnak és még annál is többet.
Úgy ahogy egy házasságban naponta
tenni kell azért, hogy az a házasság jól működjön, a szeretetkapcsolat élő
maradjon ugyanúgy a szerzetesi életben is naponta tenni kell azért, hogy az
istenszeretet ki ne hűljön a szerzetes szívében. A jó kapcsolat úgy marad meg a
házasságban, ha a házastársak fontosak egymásnak, sokszor beszélnek egymással
és szakítanak időt egymásra. A szerzetességben is hasonló a helyzet, mi ezt a
beszélgetést imádságnak hívjuk, és ezért is van sok imádság a szerzetes
életében és ezért van az, hogy bizonyos dolgok nincsenek egy szerzetes
életében. Az Istennel való kapcsolat kap prioritást és minden ennek rendelődik
alá.
Mi van akkor, ha valaki elmegy szerzetesnek és mégsem lesz az,
meggondolja magát?
Ismét jönnek a kérdések,
ítéletek: miért jött haza? biztos nem bírta stb.
A rendbelépéstől az örökfogadalomig
hosszú út vezet, ez kb. 6-8 év. Ez az időszak pont ezért olyan hosszú, hogy a
fiatalnak legyen ideje átgondolni hívatását és ha esetleg felismeri, hogy más
az ő útja szabadon elmehet.
Ha valaki ebben az időszakban
megy el semmi tragédia nincs, hiszen a jelöltidő és a noviciátus ezért vannak,
hogy jobban felismerjék hivatásukat.
A szerzetesi élet egy közösségi
élet, melyben az Isten után ott van egy közösség, aki engem befogad. Ez a
közösség emberekből áll. A hivatás másik fontos összetevője, hogy a közösség
igent mond rám, befogad és az új tag is ismerkedik a közösséggel, tanul
beilleszkedni.
Szerzetesnek csak
testileg-lelkileg egészséges fiatalt lehet felvenni, mert a szerzetesi élet és
ezen belül a közösségi élet komoly alkalmazkodó- és teherbíró képességet kíván.
Nálunk, Ferences Szegénygondozó
Nővéreknél a Rendbelépést megelőzi egy hosszabb ismerkedési időszak. Pl. van
egy fiatal lány, valami mocorog benne, de még ő sem tudja mi az és eljön
hozzánk lelki napra, aztán nyáron a lelkigyakorlatunkra, utána mindegyik
házunkba elmegy egy-egy hétre, hogy lássa, kipróbálja ezt az életet, tartja
velünk a kapcsolatot és ezek a találkozások segítik őt, hogy dönteni tudjon. Ha
úgy érzi, hogy ez az amire ő vágyik kéri a felvételét a Közösségbe.
A Tanács meghallgatása után az
általános főnöknő dönti el, hogy felvételt nyert-e az illető.
A felvétel után megkezdődik a jelöltidő, ami 1-2 év. A jelöltidő alatt
a fiatal beköltözik a Közösségbe és ismerkedik a szerzetesi élettel, részt vesz
a különböző szolgálatokban. Ebben az időszakban a jelöltmesternő kíséri, aki
számára tanításokat tart. Ahhoz, hogy a szívében is meg tudjon érkezni a
közösségbe és elcsendesedjen az imában, szükséges, hogy felvegyen egy
távolságot az addigi életterétől.
A jelöltidő egy nagyon szép és
izgalmas időszak, még minden az újdonság erejével hat, sok közös program,
esemény és feladat színesíti. Emellett egy küzdelmes időszak, hiszen sok új
dolgot kell megtanuljon, megszokjon, elfogadjon, amit eddig nem csinált, vagy
teljesen másképp csinált.
Takács M. Klarissza
ferences
szegénygondozó nővér