2011. december 31., szombat

Himnuszt fogok írni a csendhez…

Hozzád, csend, aki a gyümölcsök heged_se vagy. Hozzád, aki a pincék, présházak és csűrök lakója, a méhek szorgalmának mézes bödöne vagy, a tenger nyugalma vizeinek bősége felett.
Hozzád, csend, amelybe a hegyek csúcsáról letekintve bezárom a várost. Amikor elcsendesül szekereinek zöreje, lakóinak zajongása, üllőinek csengése. …
Hozzád, Isten éber őrködése lázunk felett, Istennek az emberek háborgására borított köpenye.
Hozzád, asszonyok csendje, … a nap és az élet minden hiúságának csendje, az életé, amely a napok kévéje. Asszonyok csendje, szentély és örök folytatás. … Az asszonyé, aki hallja méhét feszítő magzatát. Csend, hűséges őrzője belézárt becsületemnek és véremnek.
Hozzád, a férfi csendjéhez, aki fejét könyökére hajtva töpreng, és erejének pocsékolása nélkül kapja és gyártja gondolatai nedvét. Csend, amelynek segítségével tanulhat, de feledhet is, mert jó néha nem tudni. Csend, a férgek, az élősdik és az ártalmas füvek elutasítása. Csend, amely védelmez gondolataid gomolygása közben. Gondolatok csendje. Méhek nyugalma, mert elkészült a méz, és immár elrejtett kinccsé kell válnia. És érlelődnie. Szárnyaikat bontogató gondolatok csendje, mert nem jó dolog, ha nyugtalankodsz elmédben vagy szívedben. Szívek csendje. Érzékek csendje. Ki nem mondott szavak csendje, mert jó dolog újra meglelned Istent, aki a csend az örökkévalóságban. … Isten csendje, amely olyan, mint a pásztor álma, mert nincsen annál édesebb álom, … amikor nincs többé sem pásztor, sem nyáj, hiszen ki tudná megkülönböztetni egyiket a másiktól a csillagos ég alatt, mikor minden gyapjú puha álom?
Ó, Uram, egy napon begyűjtvén csűrödbe teremtményeidet, nyisd meg e nagy kaput az emberek fecsegő nemzetsége előtt, … és vétessék el kérdéseinktől az ő értelmük, ahogyan a betegségből gyógyul ki az ember … mert az igazság a kérdés megszűnésével jött el hozzánk. Uram, a bölcsesség nem válasz, hanem a folyton változó szavakból való kigyógyulás. Azoktól tudom, akik szeretik egymást, akik lábukat lógatva, szorosan egymáshoz simulva üldögélnek a narancsültetvény alacsony kőkerítésén, és jól tudják, hogy nem kaptak választ tegnap feltett kérdéseikre. Én azonban ismerem a szerelmet, és ezért tudom, hogy azt jelenti: megszűnik a kérdezés. … Ó szószátyárok! Kérdéseitek teljesen tönkretették az embereket! Esztelen, aki Istentől remél választ. Ha magához fogad, ha meggyógyít, azt azzal cselekszi, hogy kérdéseidet, mint a lázat, a kezével szünteti meg. Ez így van. Uram, egy napon csűrödbe begyűjtvén Teremtett világodat, nyisd fel előttünk szárnyas ajtódat, és vezess be bennünket oda, ahol nem válaszolnak többé, mert nem lesz többé válasz, csak boldogság: a kérdések záróköve és lényege, arc, amely boldoggá tesz. És aki átlép rajta, felfedezi az édes vizek végtelenségét, amely nagyobb a tengerek végtelenségénél, és amelyet már régebben is sejtett, a forrásvizek dalolását hallgatva… Csend, hajót befogadó rév. Isten csendje, minden hajók menedéke.

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella, XXXIX

Vallomás, ima


Hozzon a mai nap belső békét számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy.
Kis Szent Teréz

Ó, Uram, múltamat irgalmadra, jelenemet szeretetedre, jövőmet gondviselésedre bízom.
Szent Pió atya


2011. december 29., csütörtök

Assisi Szent Ferenc művei Opuscula S. Francisci

Egy névtelen domonkos kézirat arról tanúskodik, hogy Ferenc Intelmeinek gyűjteménye már 1231-ben kézről-kézre járt Párizsban. Jellege a középkori reportatio: egy hallgató lejegyezte Ferencnek a Szentíráshoz fűzött tanításait a káptalanok során. Összességében nézve, az Intelmek a testvéri szeretetben kibontakozó lelki szegénység dicsérete. Megmutatkozik bennük Ferenc felfogásának mélysége az evangéliumi szegénységet illetően.

Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ezek tiszteletre méltó atyánk, Szent Ferenc szent intelmeinek szavai, melyeket valamennyi testvérhez intézett.

2011. december 27., kedd

Boldogok...

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz életük.
Boldogok, akik tudják, másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól megkímélik magukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, de látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömben indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetleneknek hinnék magukat, mert ők öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak is mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Dr. Gyökössy Endre

2011. december 22., csütörtök

Legyetek bizonyosak, hogy az Isteni gondviselésben soha nincs hiány...

M. Rita nővér
"Legyetek bizonyosak, hogy az Isteni gondviselésben soha nincs hiány. A hiány az emberekben van, nem a Gondviselésben. A Gondviselés még soha se jutott csődbe: neki nem nehezebb ötezret táplálni, mint ötszázat. Amikor valamiben hiányt szenvedünk, az csak bizalmunk hiányára vall. A gondviselésbe vetett rendes bizalomra Isten csak rendes módon válaszol, - viszont rendkívüli módon gondoskodik arról, aki rendkívüli bizalommal hagyatkozik rá."    
Cottolengo Szt. József                                                                                                                                         

2011. december 21., szerda

„Magasztalja lelkem az Urat...”


Böngészem az átdolgozott és felújított, több mint harmincezer címszót tartalmazó Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát (Akadémia Kiadó 2003.), és felütöm a Magnificat szónál. Csalódom. Ugyanaz a tárgyi tévedés – Máriát dicsőít ének a római katolikus liturgiában – a fogalom értelmezésénél, mint az 1957-ben megjelent első, majd azt követő bővített kiadásoknál. Hiába, a negyven év nem múlt el nyomtalanul. Pedig a szerkesztőknek csak a Bibliát kellett volna fellapozniuk. A katolikus liturgiában canticumnak (kiséneknek) hívják azt a zsoltárszerű éneket, melynek szövege az Újszövetségbõl való és Lukács evangéliumában található alfabetikus sorrendben, az alábbiakban: Benedictus (Lk 1.68-79); Magnificat (Lk 1.46-55); Nunc dimittis (Lk 2.29-32). Magyarázatra szorul a horae canonicae (imaórák) fogalma is. A katolikus szertartásrendben a zsolozsma egyes imádságainak elmondására kijelölt órák, illetve a hozzájuk tartozó imádságok. A középkori szerzetesek közös imádságokra gyűltek össze ezekben az időpontokban. A hét időpont és a hét imádság: matutinum hajnalban (a név is hajnalit jelent latinul); prima 6 órakor (elsőt jelent, mert az ókori számításban reggel 6 volt a nap első órája); tertia [tercia] 9 órakor ('harmadik'); sexta délben ('hatodik'); nona 3 órakor ('kilencedik'); vesperas 6 órakor ('esti'; még 'vecsernye'); és completorium napnyugta után ('bevégzés'). Egy hétre és a hét-hét alkalomra elosztva elimádkozzák (régebben el is énekelték) mind a 150 zsoltárt, valamint himnuszokat, olvasmányokat és imákat. (Ez a zsoltárbeosztás II. Vatikáni Zsinat után némileg módosult.)
A Benedictus a canticumok egyike, Zakariás hálaéneke fiának, Keresztelõ Jánosnak születése alkalmából. Ugyanezzel a szóval kezdődik a Sanctus második sora a misében; egyházzenei művekben gyakran önálló tétel. A latin szó annyit jelent: 'áldott'.
A Nunc dimittis az agg Simeon hálaéneke; amikor Jézust – 8 nappal születése után – bemutatták a templomban és Simeon karjába véve az Üdvözítőt, ezt énekelte. Az ének latin kezdőszavai azt jelentik: 'Most elbocsátod' (a te szolgádat Uram).
A Magnificat (lat. 'magasztalja'), a Boldogságos Szûz dicsőítő és hálaéneke, melyet akkor mondott, amikor meglátogatta Erzsébetet, aki mint Megváltója anyját köszöntötte õt. A Szent Szûz énekkel ad hálát megváltottsága kegyelmeiért. Az ének latin szövege e szavakkal kezdődik: Magnificat – anima mea Dominum. Et exsultavit spiritus meus: - in Deo salutari meo... Tudnunk kell még, hogy a Magnificat a zsolozsma állandó része. A latin szertartásban az esti dicséret canticuma, a bizánci liturgiában viszont a reggeli. Átvette a katolikus liturgiából a reformáció is; latinul, majd Luther fordításában németül is énekelték. Magnificatnak hívják a zeneirodalomban az említett evangéliumi szakaszra énekelt dallamot és nagyobb zeneművet. A XV. sz. óta többszólamú vokális megzenésítései is ismertek. Gregorian dallamai díszesek, ünnepélyesek.
A pádovai Scrovegni-kápolnában látható Giotto Vizitáció címû nagyméretű freskója, mely a két tiszta, nemes jellemű asszony találkozását ábrázolja. A későgótika egyszerű vonal- és színvilágával jól érzékelteti Mária és Erzsébet szeretetteljes rokoni kapcsolatát. Vajon meg tudja-e érteni ezt a csodálatos képet az, aki nincs tisztában a Magnificattal. De utalhatnánk Botticelli hasonló témájú festményére is (Firenze, Uffizi 1480.k.), ahol a művész angyalok körében festi le Máriát. Bámulatos és felemelő, a gótikus szobrászat csúcsának tekinthető a Magnificat a svájci Fribourg székesegyházában is.
Meg tudjuk érteni, át tudjuk érezni e műalkotásokat a világ egyik legszebb imájának mélyebb ismerete nélkül? S ha már a vizitációt említettem, nem állhatom meg szó nélkül az említett és jogosan kritizált idegen szavak szótárának e szóhoz fűzött magyarázatát sem: „a Jézust méhében hordozó Szűz Mária és a Keresztelő Szent Jánossal terhes Erzsébet találkozásának jelenete, ill. ennek ábrázolása a keresztény művészetben”. Mennyivel szebben fejezi ezt ki csodaszép nyelvünk, amikor azt mondja, hogy a gyermekét váró Mária látogatása idős rokonánál, Erzsébetnél, aki Keresztelő Jánost hordta méhében, s kettőjük találkozása, mint képzőművészeti ábrázolás tárgya. A legszebb vizitációk egyike minden bizonnyal a magyarországi M.S. mester (1506) alkotása.
A Magnificat megértéséhez vissza kell mennünk a Találkozáshoz (Lk 1,39-56.).
Mária és Erzsébet találkozása összefűzi a János és Jézus születésének hírüladásáról szóló két elbeszélést, de a születésükről és a gyermekkorukról szólókat is. Az Erzsébettel való találkozás mélyebben megérteti Máriával a saját üzenetét és hálatelt szívvel dicsőítő éneket zeng Isten üdvözítő működéséről.
Röviddel az angyali üdvözlet után Mária útja Názáretből Júda egy városába vezet. A vándorút végén Mária belép Zakariás házába és üdvözli Erzsébetet, aki eltelik a Szentlélekkel. Erzsébet dicsőítő énekének végső szavaival boldognak magasztalja Máriát. Boldog vagy, mert hittél. Mária azért lett Jézus Krisztus anyja, mert hívő engedelmességgel igent mondott az angyali üzenetre.
Az angyal üzenetéből, a lélektől eltöltött Erzsébet prófétai szavaiból és az Írásból Mária felismeri, milyen nagy dolgot tett vele az Úr.
Mária himnikus evangéliuma Isten dicséretének akkordjaival kezdődik, majd megénekli a hatalmas szent és irgalmas Istent, üdvözítő tevékenységének alaptörvényeit és ígéreteihez való hűségét dicsőíti. Ez a messiási-eszkatológikus öröm áthatja Mária szívét és lelkét. Mária az alacsonyakhoz, vagy kicsikhez és a szegényekhez számítja magát és ez a boldognak hirdetés is – amit Erzsébet kezdett is – soha nem ér véget. Minden nemzedék hallatja hangját Mária dicséretében. Éneke kezdetén arról az üdvösségről beszélt, amelyet Isten neki magának készített, a végén pedig arról, amely népére virradt. Ami Máriával történt, az megy végbe Isten egyházában is. Mária anyasága minden mást felülmúl. Ő annak a Messiásnak szűzi anyja, akitől áldást kap a föld minden népe és anyasága minden más anyaságot megkoronáz.
Mária Isten iránti háláját a Magnificatban az ószövetségi énekek nyelvén fejezi ki. Éneke Isten népének éneke lesz. Az egyház azért énekli a Magnificatot esti imája közben, mert elmélkedve ekkor tekint végig a nap történésein.

 forrás: Udvarhelyi Olivér,  kesz.hu

2011. december 20., kedd

Nagy örömöt hirdetek nektek!

Felkelt az Üdvösség napja karácsony éjjelén. Menjetek „Betlehembe – hirdeti az angyal – ott van a ti váltságotok”
                Istálló a palotája, jászol a trónusa. Onnan tart programbeszédet az Égi Szülött, „oktatván minket, hogy lemondván az istentelenségről és a világi kívánságokról józanul, igazán és ájtatosan éljünk”.  (Tit. 2. 11-12)
                Én vagyok az Alfa és az Omega  - mondja – a kezdet és a vég.
Mégis megaláztam magam az istálló koldusáig, hogy ti is megalázva magatokat őszinte bűnbánattal – Isten szemében felmagasztaltassatok.
                Szegénységet vettem magamra, hogy megtanítsam a világot arra, hogy amit egy szegénynek tesztek nekem teszitek.
                Király vagyok és mégis az állatok közt a helyem. Kerestem szállást Betlehemben, de elűztek onnan engem. Bezörgetek minden lélek ajtaján, de a legtöbbször csak azt hallom: - Jézus, Isten fia, mi közünk veled?! Pedig én bocsánatot hozok a bűnre, gyógyulást a betegségre és békességet a szívbe.
                Hideg tél fogadott a földön, de a tél fagya nem kínoz annyira, mint a szívek hidegsége. Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsaimat, s ennél a szeretetnél felmelegednék.        
Éjjel születtem e világra, a bűn sötét éjszakáján. Csak a hitnek csillaga ragyogott, s a virrasztok találtak meg engem. Most már mindennap veletek vagyok oltáraitokon és a hívő lelkeknek megmutatom az élet utait és betöltöm őket örömmel.
                Mosolygó gyermek képében jöttem hozzátok, most pedig a kenyér hó tiszta alakjában időzöm köztetek, hogy megértsétek: szeretetet hoztam és szeretetet akarok… Elhagytam a Mennyországot
és emberré lettem, mert gyönyörűségem az emberek fiaival lenni…     
Jöjj hát a mi szívünkbe édes kicsi Jézus! Te vagy a legszebb karácsonyi ajándék, s mikor bűntől megtisztult lelkünkbe szállsz, akkor van igazi karácsonyunk!…

Írta: Kovács Gyula, megjelent az Egri Katolikus Tudósítóban         

2011. december 19., hétfő

Az apáca csókja

Befészkelte magát a nagypapa ölébe, aki a Bibliából olvasott neki. Próbálta el­képzelni a hallottakat. Amikor az Isten szeretetéről azt tudta meg, hogy a tenyerébe véste őt is, az érettségire készülő nagybáty­jaira gondolt, akik a tételeket a mandzset­tájukra írták. Biztos így írja őt is az Isten a tenyerébe – gondolta. Vasárnaponként, amikor nagymama koldusa becsoszogott, ő terített és könnyes szemmel nézte a rongyos, szegény embert. Talán már akkor tudta, értük fog élni.
kép csak illusztráció
A család szó nélkül vette tudomásul, ami­kor érettségi után közölte, szegény gondozó ferences nővér lesz. Engedelmességet, szegénységet, tisztasá­got fogadott az oltár előtt. Balassagyarmaton a gettóba hordta az élelmet, titokban. Ők az én zsidó szentjeim – mondogatta. Torpedó nővérnek hívták, mert mindig futott. Bármennyire próbálta titokban tartani, a nyi­lasokat valaki értesítette, azok pedig figyel­meztették a főnöknőt, hogy rossz vége lesz a látogatásoknak. Kispestre helyezték. Egy napon, a járdán eszméletlenül fekvő embert talált. Ő maga törékeny volt, meg sem bírta mozdítani. Bezörgetett hát egy kapun, hogy segítséget kérjen. Idős bácsi jött ki a hí­vásra. Hozott egy taligát és felváltva tolták a zárdáig az eszméletlen embert. Megmosdatták, megetették, orvost hívtak. Nem kérdezték, honnan jött, ott is maradt náluk. Volt férfimunka bőven a ház körül. Boldogan élt volna a zárda kerti lakában, ha egy napon a nővéreket fel nem pakolják egy teherautóra, hogy internálják őket. Embertelen körülmények között próbáltak életben maradni. Akkor kapta meg a hírt, hogy édesanyját és nagybátyáit letartóztatták összeesküvés vádjával. Civil ruhát szerzett és elszökött. Isten tud­ja, hogy sikerült megtudnia, hol őrzik a fe­rences „összeesküvőket”. Napokig ólálkodott az ávó környékén. Lát­ta, amint reggelenként egy fiatal, elegáns tiszt száll ki egy autóból. Hozzálépett és szó nélkül megcsókolta. Az ávós megtorpant. Adja át az édes­anyámnak, ezt a csókot kérem – mondta sze­líden. A tiszt lesütötte a szemét, és halkan ennyit mondott: menjen innen! Lesütött szemében állítólag megcsillant egy könnycsepp. Mi történt, mi nem, talán ennek a csóknak köszönhetően édesanyját „csak” internálták Kistarcsára. Harangozó lett valahol a környéken, hogy esténként a kistarcsai tábor ablakai alatt sír­dogáljon. Melyik ablak mögött sírhat édesanyám, pityergett bánatosan. Amikor ellopták ócska biciklijét, gyalog ment kilométereken át. Esténként a gyónta­tószékben húzta meg magát.
Teltek az évek, kis ügyeskedéssel ápolónő lett egy kórházban. Megtetszett az orvosnak, aki kerek-perec megkérte a kezét. Nekem vőlegényem van, doktor úr, és én hűséges maradok hozzá – felelte.
Vőlegénye? – hüledezett az orvos. És hol van? Soha nem láttam.
A nővér a Hiszekegyből idézett:
„…Megfeszítettük, meghalt és eltemették.
 Harmadnap feltámadt halottaiból,
felment a mennybe, és ott ül az Atya jobb­ján...”
Summa, summárum – állás után kellett néznie.
Egy gyermekotthonban lett gondozó, ahol a buta párttitkárt bőszítette fel. Egy reggel az irodában cetlire írva ezt lát­ta: vegyetek mallachúst! Szammár, aki írta, firkantotta alá. Aztán a gyermekotthont megkívánta Buci Gyuri és a gyerekeket szétdobálták. Hányatott sorsán hihetetlen derűvel szó­rakoztat bennünket ma is. Elhatároztam, megkeresem a nyalka ávóst, akit azt hiszem meg is találtam. Keres­tem valami emberit az „előadó” vonásaiban. Az előadónak kellett az őrizetesből kiverni a vádemeléshez szükséges tanúvallomást. Már nem él.
Vajon tudat alá gyűrt lelkiismerete meg­szólalt-e az utolsó óráján? Emlékezett-e az apáca sírós csókjára? És hallotta-e a megkínzottak jajgatását?
Hitem szerint igen. A megbocsátásról: tudom, hogy könnyebb lenne. Csakhogy nem megy. Bocsásd meg Uram, de nem tudok megbo­csátani! Jézus a keresztfán azt mondta: Bocsáss meg nekik, Atyám! Ezt én is elmondom, de elhallgatok, ami­kor azt kellene mondanom, – miképpen mi is megbocsátunk. Nem kértek bocsánatot, pedig nekik is könnyebb lenne. Járom a temetőket és emlékezem rájuk. Családom meghurcolt tagjairól szólt a tör­ténet. Rájuk is gondolok, akik kínozták őket, bennünket. Szent Mihály Arkangyalt kérem, őrizzen meg a Gonosztól. „...A sátánt és a többi gonosz szellemet ta­szítsd vissza a kárhozat tüzére!...” Nekik az jár.

írta: Zsákai Piroska, megjelent a Mementó újságban

2011. december 18., vasárnap

Jubiláns Eszter nővérünk


M. Eszter nővér a járókával
2001. okt. 6-án ünnepelt a Ferences Szegénygondozó Nővérek közössége. Eszter nővér – aki már 11 éve Szécsényben szolgál – első fogadalmának hatvanadik évfordulóját ünnepelte.
Eszter nővér sok évvel ezelőtt, 14 évesen érezte Isten hívását, és kötelezte el magát arra, hogy életét Istennek szentelje. Így került szülőfalujából, Jászjákóhalmáról Ludányba, ahol akkoriban a rend anyaháza és noviciátusa volt. Édesanyja, aki mélyen hívő asszony volt, szívesen adta lányát az Úrnak és szeretetével, bátorításával mindvégig kísérte ezen az úton.
16 évesen már fogadalmas nővérként gondozza a szegényeket, kimossa tetveikből a hajléktalanokat, akiknek a teste már kisebesedett a poloskáktól, tetvektől.
M. Ágnes, M. Eszter, M. Teréz és M. Anna nővérek
Hivatásának, életének egyik legszebb élménye, amikor egy Nagycsütörtökön a veszprémi szeretetházba váratlan vendég érkezett. Mindszenty József – akkor még veszprémi püspök – eljött, hogy nagycsütörtökön Jézus példájára megmossa a szegények lábát. Leült az öregek közé, bagót, cigarettát vitt nekik, és elbeszélgetett velük. Nemcsak a szegényeknek, hanem Eszter nővérnek is mélyen a szívébe vésődött a szentéletű főpásztor egyénisége.
1950-ben rendünk működésének betiltása után Eszter nővér Jászberénybe került, ahol a szociális otthon vezető-főnővére lett. Ruhát cserélt, – mert kellett, – de szívet nem. Tovább fáradozott a szegények és betegek szolgálatában.
1990-ben újraindulhattak a szerzetesrendek. Eszter nővér ismét meghallotta az Úr hívó szavát és örömmel válaszolt rá: „Követlek, Uram, bárhová hívsz!”
M. Eszter nővér, aki a mai napig felveszi a szentruhát
És most 60 éves fogadalmasként felcseng szívéből a hála: „Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit Ő nekem juttatott.”

M. Klarissza 
ferences szegénygondozó nővér

Eszter nővért ma is ünnepelhetjük, hiszen még mindig Szécsényben van, már 21  éve, első fogadalmát pedig  70 éve tette le. A csodálatos nő Jézus jegyese, elmondhatjuk, hogy egy életre tiszta szívéből és komoly elhatározásából vállalta a hivatását.