2016. december 30., péntek

Ferences Betánia: az otthon melege

Az időskor súlyos keresztje a magány, ami sokszor lelki gyötrelmekkel, betegségekkel társul. A magány, amikor az idős ember nem tudja gondolatait másokkal megosztani, nincs, akivel szót váltson, amikor feleslegesnek érzi magát. Lelke a dermedt hidegség fogságában vergődik, szenved.
 Szécsény. A Ferences Betánia Idősek Otthona és Testvéri Közössége (Betánia palesztinai település volt, itt élt Jézus barátja, Lázár, akit az Úrjézus gyakran meglátogatott és fel is támasztott. A SZERK.) ezt a súlyos keresztet veszi le harminc ember válláról. A városban a rendszerváltást követően, 1994-ben nyitotta ki az otthon az ajtaját, az ott élő nővérek lelkük kapuját, hogy tizenkét idős ember méltó körülmények között élhesse le hátralévő éveit. Az igényekkel szemben az otthon már akkor kicsinek bizonyult.
– A Jóisten segítségével, jóakaratú emberek támogatásával, 2006 telén nyitotta meg kapuját az új Betánia Otthon, itt  harminc lakó számára tudunk otthont biztosítani, ez mellett napi ellátást is nyújtunk azoknak, akik részt vesznek az életünkben – mondta Takács Etelka Mária Klarissza nővér, az otthon vezetője.
Az otthon a szó legnemesebb értelmében otthont jelent. Olyan helyet, ahol lakói nap mint nap átélik a törődést, nem érzik magukat feleslegesnek. Biztonságban tudhatják életüket, ami lelki megnyugvást ad számukra.
– Az otthon lelkületét az határozza meg, hogy mi itt egy nagy családot alkotunk, a lakók, a kollégák és a ferences szegénygondozó nővérek. Ez a szemlélet a mindennapjainkban is megmutatkozik. Assisis Szent Ferenc szellemében mindenkit testvérként szeretünk, mindenki mellé testvérként állunk – fogalmazott Klarissza nővér.
– A bejárati ajtó fölé ez van írva: „Testvéri közösség Jézus Krisztusban…”
– Ez valóság! Jézus Krisztus tényleg jelen van. Jelen a kápolnában, az oltári szentségben, jelen minden lakóban, minden munkatársban és nővérben. Ő a ház vezetője, akivel együtt működhetünk, őt követve és szeretve tesszük a dolgunkat – fogalmazott az otthon vezetője.
A ház lakói megtalálják az életük hátralévő éveinek az értelmét is, nem érzik magukat felesleges embernek. Mindenki fontos, értékes, kisebb feladatok elvégzésére önként vállalkoznak. Van, akik az alma pucolásában, a dió törésében, a folyosó seprésében segédkezik, más az imaórán vezet egytized Rózsafűzért. A lakók meglátogatják egymást és elbeszélgetnek. Mindenki hasznosnak érzi magát, együtt élik meg a közösségi életet. Gyakoriak a közös programok, a séták, megemlékeznek egymás születésnapjáról. Amikor ott jártunk, készültek az Erzsébet és a Katalin napra, emléktárgyakat készítettek a városi adventi vásárra. Színes és tartalmas az életük!
Az idős korban az emberek nagy része már nagyon sok veszteségen van túl. Elveszítette családtagjait, barátait, szép lassan egyedül maradt. Az otthon abban is segít, hogy ne zárkózzanak be magányukba, kinyíljanak egymás felé.
Valkó István 13 éve eltemette a feleségét. A 83 éves férfi egyedül élt kisgéci lakásában. Február 3-án este olyan szerencsétlenül esett el a lakásban, hogy képtelen volt felállni, reggel így talált rá öccsének a felesége. Kórházba került, ott volt április végéig, végül a szécsényi Betánia Otthon lakója lett.
– Jól érzem itt magam, mi egy nagycsalád vagyunk, nem unatkozunk, részt veszünk a szentmiséken, az imaórákon, számomra már ez az igazi otthon. Halottak napján a testvérem, aki gyakran meglátogat, eljött értem, hazavitt a temetőbe, de már vágytam vissza. A nővérek úgy törődnek velünk, mint annak idején az édesanyánk – tört fel az őszinteség a férfiből.
A ludányhalászi Mester Tamás két évi várakozás után került be az otthonba.
– Magányosan éltem, nem nősültem meg. Nagyon rossz volt egyedül. Mint a kisgyermek, hogy mikor jön a Jézuska, én is úgy vártam az értesítést, mikor jöhetek be. Itt jó körülmények között vagyok. Az életem során megszoktam a munkát, itt is segítek a folyosó takarításában. Mi történik a megyében, arról a Nógrád Megyei Hírlapból tájékozódom, ami az otthonunkba is jár. A tv betekintést enged a nagyvilág életébe. A nővérek aranyosak, figyelmesek, törődnek velünk – nyílt meg a 86 éves férfi.
Egy édesanya számára nincs nagyobb lelki fájdalom, mint a fia felvesztése. A szécsényi Majoros Jánosné fia tragikus körülmények között, 33 évesen hunyt el. A férjét 14 éve veszítette el. A másik gyermeke Balassagyarmaton lakik.
– Jó kis közösségben élünk itt együtt. Igaz, hogy már járókával megyek, de nem hagyom el magam! Az almatisztításban is segítek. Mindent megkapunk a nővérektől, szeretetükkel körülvesznek, ápolnak, gondoznak minket. Nem vágyom sehová. Azt mondom, hogy a Jóisten áldja meg a nővéreket, az itt dolgozókat – mondta az ősz hajú, 84 éves Majoros néni.
A szeretet, az otthon melege tölti meg a szécsényi Betánia Otthon lakóinak a szívét és lelkét!

Szenográdi Ferenc
forrás:Nógrád Hírcentrum 2016.

2016. december 29., csütörtök

Ágoston István: Szent Ferenc leányai Baján



Háztörténet 1929–1948

Messziről indul ez a recenzió, de talán a XXI. században is megértésre talál, vagy legalábbis kíváncsivá teszi a szociális bajokra érzékeny olvasót.
Egy olyan országban, ahol a veszteség, de a győzelem is lelkiismeret−furdalást szül ezernyi változatban, ott nem lehet véletlen, hogy a sok rossz mellett az emberi jóság titok−országútján megérkezik a ferences gondolattal. Megtölti hittel az időt és a teret, aztán cselekvéssé lesz a gondoskodás, és jóleső játékká szelídül a kemény fizikai munka a nincstelenekért. A magányosan maradtak, elhagyottak és árvák pártolókra találtak – bármilyen hihetetlen –, a hit és a szeretet kézen fogva vezette a szerencsétleneket. Kályha nélkül meleget, tányér nélkül étket adtak lelküknek és testüknek. Szép ez a szerető szerelem, és csak fokozza az idő, az 1920−as évek vége! A lélek mosolya melegítő tűzként világít az I. világháború és Trianon után. Egerben elkezdtek valamit (ezért lett Egri Norma) és folytatták 1948−ig Magyarország nyolc városában.
A régi könyvek szép szokása szerint köszöntik olvasóikat a szerzők, Merk Zsuzsa történész és a művelődéstörténeti riportjai és kötetei alapján ismert Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa. A könyv a Baján 1929−ben letelepedett Ferences Szegénygondozó Nővérek háztörténete. A társulat rendházai közül csak itt maradt meg sértetlenül a kéziratos napló. Érdemes ezt a történetet is a recenzióban elmesélni, mert regényes. 1991−ben került a Türr István Múzeumba Molnár Ferencné (Viszmeg Rozália) ajándékaként, aki Budapestre ment férjhez, majd visszament Bajára, és a háború utáni idők forgatagában, több költözködés közben is megőrizte a nővérek Háztörténetét. Ezt egyik rokona, a Szent Ferenc leányainak is segítő Becze Kató bízta rá, és megtisztelő bizalommal adta át a bajai közgyűjteménynek további megőrzésre. A Háztörténet egy 24,5×35 cm nagyságú, barnás cseppmintás, gerincén és sarkain kék szövettel erősített, jóminőségű, vonalazott lapokat tartalmazó könyvszerű füzetben van. A vastag kartonból készült fedőlapon piros szegélyű vignettára egyetlen szót írtak fekete tintával: Háztörténet. A lapok színes metszésűek, az előzék− és hátlap kék−fehér, stilizált virágmintájú. A 369 oldalas könyvben 177 oldalon olvasható a Háztörténet. A többi üres. 1929−től 1948 márciusáig gondosan feljegyezték szorgos tevékenységük mindennapjait. Beszámolnak gazdálkodásuk gondjáról, bajáról, a város polgárainak lelkes vagy tartózkodó támogatásáról, jeles vendégeikről. Aggódva figyelik az ország sorsát érintő külpolitikai eseményeket. A szépen formált betűkkel megírt lapokon sajátos történelmet írnak, egy kisváros szociális gondoskodásának epizódjait. Álljon itt egy példa rögtön az első bejegyzésből: „Baja város szegényügyének ez egy újabb áldásos lendületet jelentett. Idáig főleg hatósági feladat volt Baján a szegényügy ellátása.”
Itt kell szólnunk P. Oslay Oswald ferences szerzetesről, aki sokirányú tevékenysége közben megismerkedett az emberi élet sok bajával, nyomorúságával. Az a társadalmi kihívás foglalkoztatta, hogy miként lehetne megoldani a szegények és az elesettek ügyét. Így bontakozott ki lelkében az Egri Norma vagy Magyar Norma eszménye. „Be kell vallanom, hogy az Egri Normát a modern szociális jótékonysággal szemben érzett és most már nyíltan bevallott elégedetlenségem szülte” – írta Oslay Oswald egyik tanulmányában. Ugyanis maga a gondolat annak felismeréséből adódott, hogy ha a Trianonban lesújtott, kifosztott magyarság nem képes az egyes tényezők erején túlnőtt szegényügy megoldásán eredményesen munkálkodni, nagy eredményeket érhet el összefogott erőkkel. Ahogy a Városok Lapja 1938. március 1−jei számában írja, P. Oslay normájában egyesítette a közhatalmat, a társadalmat és az egyházat. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy−egy város, falu, tehát egy adott település ebben az időben kétféle szegénygondozási rendszert ismert. Az egyik a zárt, az intézeti, azaz a szegényházi elhelyezés volt, a másik a nyílt, a rendszerint pénzsegélyek formájában történő gondoskodás. Az I. világháborút követően, a 20−as évek elejére, a szegényházak megteltek, a koldulás tömegessé vált. Az egyesületek által végzett szegénysegélyezés alkalomszerű volt. Országosan körülbelül 800 szervezet foglalkozott mindkét területtel, és még ide számíthatjuk a plébániákon található Szent Antal perselyeket és más egyházi, de nem egyesületi segélytevékenységet. A szegényügy ilyen mérvű szétforgácsolódása az amúgy is szűkös anyagi eszközök célszerű felhasználását teljességgel lehetetlenné tette. Az Egri Norma P. Oslay Oswald által létrehozott szerzetesrend, a Ferences Szegénygondozó Nővérek ezeket az anyagi erőket egyesítették és összefogták. Okulásul érdemes idézni Borbíró Ferencnek, Baja polgármesterének a Városok Lapjában megjelent gondolatait: „A társadalom valójában csak adakozásra képes, adományának állandóan jó és eredményes felhasználására képtelen. A közhatóságok csak szervezni és irányítani tudnak: csak fokozni képesek a szellemi és anyagi erőket, a végrehajtás az ő kezükben is hamarosan elgépiesedik. Amit ebbe a munkába az egyház ad: az a hit, amely fel tudja belül is emelni az elesett embert; a gondozó szeretet, amely becsessé, százszoros értékűvé tudja tenni az emberbaráti alamizsnát. Az ehhez szükséges melegszívű, áldozatos munkát nem lehet az élet ezer gondja közt élő társadalomtól elvárni; nem lehet megkapni a hatóságnak bármily lelkes, de mégis csak anyagiakért dolgozó alkalmazottjától sem. Ennek a nehéz munkának alázatos szolgálatára csak a lelkes ferences nővérek százainak sorompóba állítása volt a megoldás.” Ez az új gondolat, a szegényügynek az Egri Norma szerinti megoldása újságcikkek százait szülte. A kötet mellékletéből kiderül, hogy a Városok Lapja, a Népszava, a Független Magyarság, a Baja−Bácska sok−sok oldalon foglalkozott a szegénygondozással és a ferences nővérek szeretetszolgálatával. A Szent Ferenc leányai tevékenységével Baja város közgyűlése rendszeresen foglalkozott. Ugyancsak a mellékletben kapott helyet a kalocsai Érseki Levéltárban található levelek közül jó néhány. Természetesen a gondolat szülőatyját egy rövid életrajzból megismerheti az olvasó.
A szerzők igyekeztek árnyalttá tenni a Szegénygondozó Nővérek bajai munkásságát, ezt segíti a jegyzetanyag, valamint a Zarka Magdolna által gondosan összeállított mutató. A kötet a mai napokra is érvényes tanulságokkal szolgál, mert szándéka szerint jóra emlékezteti a világ gondjaiban elmerült társadalmat.

(Türr István Múzeum, Baja, 2003)



2016. július 6., szerda

Fiatalok Lelkigyakorlata




Felkelek és Atyámhoz megyek!

Elsősorban 18 és 35 év közötti fiatal felnőtteket hívunk és várunk erre a lelkigyakorlatra, akik segítséget keresnek életük egy-egy fontos döntéséhez, hivatástisztázáshoz. Melynek megtaláláshoz négy dolgot biztosan ad a lelkigyakorlat.

-IDŐ arra, hogy megállj.
-CSEND, amiben helyükre kerülnek dolgaid.
-IMA, ami felemel és magával ragad.
-KÖZÖSSÉG, aki támogat elhatározásodban.

Van más kérdésed is, amire választ keresel életed hivatásához? Gyere és találd meg Istenben, az Ő segítségével.

A lelkigyakorlat Ferences Szegénygondozó Nővérek szervezésében kerül megrendezésre Szentlélek támogatásával 2016. augusztus 05-09. Szécsény.

Részletes információ és jelentkezés: Magó M. Teréz nővérnél: 20/620-1978 telefonszámon vagy a magosarj@gmail.com levélcímen.




2016. március 15., kedd

Kiállítás Április 1-től


Minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak a Nővérek kiállításukon az üllői Városházán.