Mária új módon érti meg Isten Szavát – Marko Ivan Rupnik nagyböjti elmélkedése a Vatikánban 3/2

 Mit hordoz szívében Mária? Ezt egy nagyon fontos evangéliumi szó fedi fel: az egybevetés, két különálló rész összeillesztése. Mária szívében összeveti az angyali üdvözlet szavát a kereszt tapasztalatával: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1,31–33). Mária örömmel megy Erzsébethez, méhében a jövendő Megváltóval, és tőle is azt hallja, hogy „Urának Anyja” érkezett. Ám a fölséges szavak mellett a születés képe is megjelenik lelkében: akinek országa el nem múlik, állatok között születik. Mária joggal gondolhatott Fia születésének megígért királyi nagyszerűségére, amit most a teljes nyomorúsággal kellett összevetnie. A Szűzanyát a Biblia e kettősség állandó egybevetésében ábrázolja, melynek eredménye szívében a megtérése, conversiója lesz az összeillesztett felé, aki az ő Fia.

Mária mint Isten Anyja az a bölcsesség, mely túllépve önmagán képes Istent egészen, teljes értelmével, a „két különálló rész összeillesztésével” szeretni

– fejtette ki a jezsuita teológus.

Mária és gyermeke első látogatói a pásztorok, akik a közhiedelemmel ellentétben abban a korban nem voltak megbecsült emberek, mégis közvetlenül Istentől kaptak intést az angyalokon keresztül. Az újszülött király első hódolói e lenézettek. Kezdetben van az eszme, aztán jön a valóság – mint a racionalizmus e korában: eszméhez illő valóságot szeretnénk teremteni. Mária azonban éppen ezzel ellentétes utat követ: nem a valóság megy a szó, az eszme után, hanem a valóság válik olyanná benne, hogy annak révén kijavítja magában a Szó, Isten Szava megértését, hisz mindig új módon kell megértenie az Igét, mert az események, melyek történnek, maga a történelem.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Mária új módon érti meg Isten Szavát – Marko Ivan Rupnik nagyböjti elmélkedése a Vatikánban 3/1

 A János-evangélium „erős képet” hagyott az utókorra, amint az Anyát mutatja be Fia halálakor. Ebben a mindenki által ismert képben ennek ellenére van valami rendkívüli: ez a Fiú a világ Megváltója – kezdte elmélkedését Rupnik atya.

A keleti ikonográfia úgy ábrázolja Máriát, hogy egyik kezét az arcához emeli. A bizánci felfogásban ez a gesztus azt jelzi, hogy nagy bizonytalanságban, sőt kétségek között van. A bizánci ikonok Máriája tehát nagy próbatételt él át, bizonytalanságban van. Krisztus rátekint, Mária a Fiára néz – a keleti ikonográfia szerint a Fiú ekkor adja át Anyjának a legmagasabb bölcsességet, mely a tévedés, az összeomlás, a szenvedés és végül a halál értelmét is képes meglátni – fejtette ki Marko Ivan Rupnik; majd példákkal igazolta a keleti kereszténység ikonográfiai megközelítését.

A Márk-evangéliumban a szenvedését első alkalommal megjövendölő Jézust Péter félrevonja, és hatalmas szóval – „epitimao” – megfeddi: „Ez semmiképpen nem történhet meg veled!” A kifejezést egyébként Jézus a démonok elhallgattatására használja. Péter valóban démontól megszállottá válik, mert a jövendölést nem tudja összeegyeztetni saját győzedelmes Messiás-képével. Hasonló a helyzet az emmauszi tanítványokkal – hozott újabb példát Rupnik atya, utalva a két csalódott tanítvány szavára: „Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek” (Lk 24,21).

Olyan erős elvárás és reménység született emberi, nagyon is emberi szinten, mely kizárta a szenvedés és a halál, főleg egy kegyetlen halál útján keresztül történő megváltást. Ezért telik meg Mária szíve a kereszt alatt oly nehéz gondolatokkal. Hogyan lehetséges, hogy akit a világ Megváltójaként hirdettek, most így végezze? Mária azonban emlékszik a gyermek templomban való bemutatásakor hallottakra: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai” (Lk 2,34–35). Az a tőr bibliai éles kardként vág, metsz és elkülönít. Fájdalmat okoz. Mária szemlélődése a kereszt alatt egyáltalán nem békés elmélkedés.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

 

Dr. Török Csaba: A szent 40 nap

 A Jézus negyven napos pusztai magányát leíró evangéliumi szakasz megadja az előttünk álló hetek, a nagyböjt alaphangját.  A Márktól vett szakasz közvetlen folytatása a Jordánban való megkeresztelkedés elbeszélésének. Hogy a két esemény - Jézus megkeresztelkedése és a negyven napos böjt - szorosan összetartoznak, mintegy egymásból következnek, azt az evangélista azzal nyomatékosítja, hogy a tizenkettedik versben a "nyomban" szócskát alkalmazza, amely sajnos az olvasmányos könyvből kimarad. A Lélek megkeresztelkedésekor, az Atya szózatától kísérve leszállt Jézusra és nyomban kivitte őt a pusztába. Az eredeti szöveg még ennél is nyomatékosabb - a Lélek szó szerint fordítva "kidobta, kivetette" Jézust a pusztába. Ebben a szóban benne foglaltatik a Szentlélek hallatlan és ellenállhatatlan ereje, amelyet Pünkösdkor is szemlélhettünk. Akkor a gyáva apostolok a Lélek hatására szinte kitörnek az önmaguk védelmére felépített falak közül - most pedig a Lélekkel fölkent Messiás "kivettetik" a pusztába. Ez kettős jel: egyfelől jelenti, hogy a Lélek nem csak leszállt, de rajta is maradt, rajta is nyugodott onnantól kezdve, másfelől pedig jelzi Isten erejét, akaratát, amelynek beteljesítésére Krisztus érkezett.
Nem véletlen, hogy ebben a különös pillanatban szinte rögvest felbukkan a sátán. A Lélek Jézuson nyugszik, kiviszi őt a pusztába - és a kísértő is rögtön ott terem. Ha a megkeresztelkedés Jézus nyilvános működésének kezdetét jelenti, akkor ez a negyven napos pusztai magány egyszersmind a harcteret vázolja fel, ahol a csata Isten Lelke és a gonosz lélek között zajlik.
Márk sajátos módon hangsúlyozza, hogy Jézus "vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki." A görög szó, amelyet vadállattal fordítunk, nem csak egyszerűen a háziállat ellentétét jelenti, hanem az olyan vadállatot, amely halált képes hozni, akár bestiális ereje, akár mérge révén. A Jelenések könyvének tizenharmadik fejezete ugyanezt a szót használja az Antikrisztus megjelölésére - ez a fenevad úgy néz ki, mint a Bárány, azaz Krisztus, de úgy beszél, mint a sárkány, vagyis a sátán, s ezért megtéveszti az embereket.
Nem véletlen tehát, hogy ez a márki mondat messze mélyebb jelentéssel rendelkezik, mint egyfajta "nomád idill", ahol az ember együtt lakik a vadon élő állatokkal. Ez a mondat hatalmas belső feszültségről árulkodik, amely csak még inkább hangsúlyozza a Jézus megkísértésben már fölsejlő, a végletekig menő küzdelem drámaiságát.
Beda Venerabilis nagyon érdekesen értelmezi ezt a mondatot. Így ír: "Vadállatok között tartózkodik mint ember, de angyalok szolgálnak neki mint Istennek." Jézus kettős természete, Istenemberi volta mutatkozik meg itt, ahol a vadállatok között lakozás az emberi oldalt jelenti, mégpedig több szempontból:
- ez a jelképe az emberben meglévő anyagiasságnak, testiségnek, érzékiségnek, egyfajta bestialitásnak;
- ez a jelképe az ember szüntelen megkísértettségének, ahol a kísértések mind-mind magukban rejtik a bűn mérgét, amely végül megöli az embert;
- ez a jelképe a Megváltó és a sátán végső nagy összecsapásának, amelynek a tétje élet vagy halál.
Hogy mennyire túlnő az egyszerű emberi böjtön ez a momentum, amelyet Márk - szemben más evangélistákkal - eléggé szűkszavúan, a három konkrét kísértés leírása nélkül állít elénk, azt bizonyítja, hogy rögtön ebből a pusztai tapasztalatból, élményből sarjad ki a krisztusi igehirdetés magva: "Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!" (Mk 1,15). Jézus értünk kész volt felvállalni a vadállatok, vagyis a testiség, anyagiság gyarlóságai, a kísértések és bűnök közötti életet - erre azzal felelhetünk, ha mi készek vagyunk arra a létmódra, amelyet az angyalok jelenítenek meg: vagyis az értelem és akarat teljes elköteleződésére Isten mellett, amely elköteleződés nem más, mint maga a szeretet.
Így Jézus megkísértésének márki leírása igen értékes tanítást ad nekünk nagyböjt kezdetén. Pilinszky írja Kísértés című kétsorosában:

"Zuhanás, miben szállni kell sebesség és égtájak nélkül."

A puszta az égtájnélküliség, a földre szállt semmi helye. Tájékozódási pontok, városok, utak nélkül. Ebben zuhan értünk, velünk Krisztus. A kérdés csak az, hogy hozzá hasonlatosan mi megtaláljuk-e a kiutat, amelynek végén az evangéliumi kijelentés áll: "közel az Isten országa"? Ez csak akkor lehetséges, ha a vadállatok közül az angyalok közé lépünk, ha megtaláljuk az égtájakat és irányokat, hogy már ne sebesség nélkül zuhanjunk, hanem irányba állva Isten felé haladjunk, még ha csak lassan is.
Ezt szolgálja a böjt, a bánat, az önmegtagadás, a megtérés megannyi lelki és testi jele - elszakadunk általuk a pusztán anyagitól, és képessé válunk arra, hogy elköteleződjünk. Kilépve a pusztán anyagi, bestiális létből, felemelve tekintetünket az égre, meglelhetjük az égtájakat, s ezáltal irányt szabhatunk lépteinknek - Isten országa felé.

Silvano Cola: Isteni kapcsolatok, emberi kapcsolatok

 Abban a pillanatban vagyok a legteljesebben személy, amikor szabadon és tudatosan igent mondok a másikra – akár az életem árán is. Ezt a dinamizmust Jézus a következő szavakkal fejezi ki: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja másokért”. Úgy is mondhatnánk: senki sem annyira „én”, annyira személy, mint az, aki amikor a másik egyedülálló értékének megőrzéséért magát megtagadva fölülmúlja önmagát.

Ez az isteni kapcsolatok törvénye, ahogy Jézus kinyilatkoztatta és élte, de egyben – nem is lehetne másként – az emberek társas kapcsolatainak és az élet minden megnyilvánulásának a törvénye is. Jézus segít ennek megértésében: a búzaszem nem önmaga, csak amikor kalászt hoz, de csak akkor hoz kalászt, ha bizonyos értelemben meghal. Aztán még hozzáteszi: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki azonban kész föláldozni – megmenti azt”.

Prohászka Ottokár: Töviskoszorú

 A töviskoszorút nem kell keresni, a sebeket nem kell magunkon kivésni és a keresztet nem kell hívogatnunk. - Isten kiméri nekünk, s akkor szeretettel, bátorsággal, hálaadással kell elviselnünk. A földi élet kereszthordó, a földi élet töviskoszorús, a földi szíveken sebeknek kell égniök, és a Golgota a mennybemenetel prelúdiuma.

Dr. Kerényi Lajos: A betegágyon szentek teremnek

 Az ember lelke mélyén ott rejtőzik a transzcendencia utáni vágy, amelyet belénk oltott a Jóisten, hiszen a maga képére teremtett bennünket. A beteg emberben tehát magát Jézus Krisztust szolgáljuk. A betegség folyamán felborul az ember testi, lelki, szellemi egyensúlya, aktivitása, a környezetével való kapcsolata, csökken autonómiája, kiszolgáltatott lesz. Ahogy az egészség az oszthatatlan testi-lelki egységben megalkotott egész ember állapotát jelzi, úgy a betegség is az egész embert érinti. Jézus rátette kezét a szenvedőre, és meggyógyította. Az apostolokat is azzal a megbízatással bocsátotta útjukra, hogy „hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket". A lelkipásztorok Krisztus szeretetével együtt elviszik a betegágyakhoz a jövőbe vetett hitet is, hogy a párnákba takart szenvedők ne nyugtalankodjanak, mert az „Atya házában mindenkinek helye van". Az evangélium, a jézusi tanítás gyógyít, felszabadít, békességet ad mindazoknak, akik elfogadják az Úr közeledtét. Csak el kell takarítani a világnak ezt az istenarcot elfedő, borzasztó kínálatát, amely erkölcsileg és tudatilag is oly mélyre taszítja az embert.
A betegségben félelem, szorongás, depresszió keríti hatalmába az embert. Ezért olyan fontos, hogy a papok rendszeresen látogassák a betegeket. Oldják magányosságukat, mert talán az ilyenkor tapasztalt elhagyatottság érzése a legnagyobb betegség.
Alkalomadtán tíz-tizenkét tanítvány, barát is elkísér a kórházba, ahol egy kisebb, énekszóval, gitárral kísért ünnepséget rendezünk. A Szentírásból a segítő, gyógyító, nyugalmat adó Jézus cselekedeteiből olvasunk fel. Utána együtt elmondjuk a Miatyánkot, az Üdvözlégyet, majd énekelünk. A párnák között többen sírdogálnak...
A felszabaduló érzelmek segítik a lélek gyógyulását. A testi-lelki szenvedés valósága alázatra int papot, orvost, ápolót, hozzátartozót, gyakorlatilag mindenkit, aki a beteg körül segédkezik. Kiszolgáltatott helyzetében az ágyban fekvő beteg ilyenkor szorul a legtöbb törődésre, odafigyelésre. Krisztus szeretetével kell megértenünk állapotát. Ha nem „morog", ha nem lázadozik, ha képes vállára venni a keresztet, a szenvedés a bűntől való megváltás eszköze lehet. Aki Jézus nevét hívja segítségül, üdvözül. Teilhard de Chardin írta nagybetegen fekvő nővérének, hogy a szenvedésből energia születhet, amely képessé tesz arra, hogy figyelmünket Istenre összpontosítsuk. „Te mozdulatlanul, ágyhoz szögezve, lelked legmélyén nagy-nagy csendben alakítod át fénnyé a világ legszörnyűbb árnyait." A betegágyon szentek teremnek, akik a szentek közösségének erőteréhez kapcsolódva teszik szebbé a világot.
Én nem téríteni megyek a kórházba. Jókedvvel elbeszélgetek velük, s akkor még a nem hívők szívében is fölkel Isten és a lelki tisztulás utáni vágy. Istenfogalma mindenkinek van, s ha fölébresztjük valakiben a szeretetnek, a jónak, az igazságnak az akarását, ha ezekre igent mondanak, akkor már jó úton járnak. Sose kérdezem meg, hogy akar-e valaki gyónni, de a beszélgetések, az ott kialakuló hangulat hatására a szentgyónásra mindig van jelentkező. Megerősíti őket, ha a találkozások alatt megtapasztalják Jézus szeretetét. Ezért merem bátran kijelenteni, hogy nem hal meg ember Isten nélkül, mert tényleg úgy van, ahogy Ady írja versében: az ember „Istenhez hanyatló árnyék".

II. János Pál pápa: Nagyböjti üzenet

 

  A Nagyböjt minden évben értékes idő arra, hogy hathatósabbá tegyük az imádságot és a böjtöt, és megnyissuk szívünket az isteni akarat tanulékony befogadására. Ilyenkor lelki útmutatót kapunk, amely előkészít bennünket, hogy újra átéljük Krisztus halálának és feltámadásának nagy titkát, mindenekelőtt Isten Igéjének buzgóbb meghallgatása által. Emellett fontos a halandóságunkat szem előtt tartva a nagylelkű szolgálat is, amely megmutatkozik abban, hogy ilyenkor a környezetünkben élők rászorulókat jobban segítsük.

VI. Pál pápa: Szolgálat szeretetből

 Abban látom Szent József nagyságának titkát – amely teljes összhangban van alázatával –, hogy föl tudta áldozni életét a Megtestesülés misztériumáért, és az üdvözítő küldetés szolgálatáért. Úgy használta törvényes tekintélyét – amely a szent családban megillette őt –, hogy teljesen odaajándékozta önmagát, életét, munkáját. Emberségéből fakadó hivatását, a szűkebb család iránti szeretetet úgy tudta átalakítani, hogy önmagát, szívét és minden képességét emberfeletti ajándékká tette. És közben szeretettel szolgálta a házában növekvő Messiást, akit az ő fiának és Dávid fiának neveztek, de aki valójában Mária fia és Isten fia volt.

Ha van valaki, akire ráillik az evangéliumi kifejezés, hogy „szeretetből szolgál”, akkor Szent Józsefre bizonyosan ráillik, aki – nekem úgy tűnik – szeretetbe öltözött. Olyan ez, mint egy jellemvonás, amely meghatározza őt, mint ragyogás, amely megdicsőíti őt. Szolgálni Krisztust – ez volt az ő élete. Szolgálni Őt mély alázatban, a legteljesebb odaadottságban, szolgálni Őt szeretettel és szeretetből.

Pilinszky János: Nagyböjti levél

Bűneinkről hajlamosak vagyunk valamiféle jogászi szintről ítélkezni, s így, ha mindjárt esendőnek és
bűnösnek érezzük is magunkat, úgy véljük, mérhetetlen távolság választ el bennünket a „nyilvános bűnösöktől”, a „bűnözők” kirekesztett világától. Ez igaz lehet, és kikerülhetetlen a gyakorlatban. Vallásos értelemben azonban nincs ildomos és ildomtalan, következményekkel járó és következmények nélküli bűn. Bármilyen bűnről legyen is szó: a felismerés és a beismerés minden kiút kezdete.
A valóban fölismert bűn elviselhetetlen súllyal nehezedik ránk. Mégis, és itt van Isten végtelen irgalma, nincs erény, mely pontosabb, gyökeresebb leckét adhatna nekünk az alázatról, mint épp a fölismert és megszenvedett bűn kétségbeesésig ható, lényegében elviselhetetlen terhe. Aki ezt csak egyszer is megtapasztalta, aki ebből csak egyszer is leckét kapott, tudja igazán, hogy gyötrelmére egyedül az ártatlanul szenvedő Isten bocsánata hozhat föloldozást és gyógyulást.
A nagyböjt ilyen értelemben az alázat legfőbb iskolája számunkra, „a katarzis évada”, mely halandó voltunk megértésében, belátásában és elfogadásában tetőzik. Az, hogy bocsánatot nyerünk, és az, hogy halálunk után az örök élet ígérete vár ránk: tökéletesen ingyenes, isteni ajándék. A nagyböjti időszak szelleme fokozhatatlanul drámai, se a bűn realitását, se a halál tényét nem szépíti. Ellenkezőleg: mindkettőnek, a halálnak és a bűnnek is, pontosabban halálunknak és bűneinknek is teljes súlyát tárja elénk. Félelmetes iskola. És szabadulásunk belőle – minden megszenvedettsége ellenére – mégse valamiféle törvényszerű átmenet gyümölcse, hanem olyan ajándék, mely minden reményt, minden elképzelést fölülmúl békéjével és makulátlan szeretetével.
Ha az újkori irodalomból azt az írót kellene megneveznem, akinek műveiben a nagyböjt nagy metafizikai drámája a legmélyebben és talán legszélesebben nyert megfogalmazást, minden bizonnyal Dosztojevszkij nevét említeném legelöl. Ő talán az egyetlen „klasszikusunk”, akinek „mondandója” még ma is nyitottan áll előttünk. A „bűn őrületétől” kevesen gyötrődtek annyit, mint ő (egyik rövid posztumusz műve a világirodalom legfélelmetesebb önvallomása), de a megsebzett „Báránytól” nyert ítélet csodálatos békéjéről se tudott író nálánál „többet” papírra rögzíteni.
Az, hogy befejezésül épp Dosztojevszkijre hivatkozom, többek közt azt is bizonyítja számomra, hogy a nagyböjt „enyhített”, mai formája semmiképp se von le semmit annak örök (égetően örök) aktualitásából. Ellenkezőleg: minél előbbre jutunk a történelemben, annál nyilvánvalóbban fölszínre kerül az emberi sorsnak az a „mélyrétege”, változatlan, lényegbeli tényezőivel együtt, amiről az Evangélium beszél. Milyen jó volna végre valóban meghallanom, meghallanunk.

Az irgalmasság....

 AZ IRGALMASSÁG CSELEKEDETEI

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni
2. a szomjazóknak italt adni
3. a szegényeket ruházni
4. fogságban lévőket kiváltani
5. a betegeket meglátogatni
6. az utasoknak szállást adni
7. a halottakat eltemetni

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni
2. a tudatlanokat tanítani
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni
4. az élőkért és holtakért imádkozni
5. a szomorúakat vigasztalni
6. az igazságtalanságokat békével tűrni
7. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani

Te légy a szegénységben bőségük, a böjtölésben eledelük, a betegségben orvosságuk!

Tekints le Uram azokra, akik a szerzetesi élet hivatását Tőled kapták, és fogadalmaikat a Te kezedbe helyezték.
Add meg hát nekik védelmedet és vezetésedet.
Legyen meg bennük, Uram, a Te Lelked adományaként az okos mértékletesség, a bölcs jóság, a komoly szelídség, a tiszta szabadság.

Ízzék bennük a szeretet és kívüled semmit se szeressenek.
Éljenek dicséretes módon, de dicséretre ne törekedjenek.
Téged dicsérjenek testük szentségével és lelkük tisztaságával, szeretettel féljenek Tőled és szeretetből szolgáljanak Neked.
Te légy az ő tisztességük, örömük: Te a szomorúságban vigaszuk, kétségben tanácsuk, sérelmekben oltalmuk, szorongatásban türelmük.

Te légy a szegénységben bőségük, a böjtölésben eledelük, a betegségben orvosságuk! Benned legyen mindenük, Téged mindenek felett szeressenek. Amit fogadtak őrizzék és meg. Általad és nyerjék el életük koronáját. Amen.

(Pontificale Romanum)

 

A hűség az érett emberi kapcsolatok jellemzője, még a barátságban is, mert egy barát “hitelesnek bizonyul, ha minden körülmények között barát marad.”

“Nem lehet csak addig szeretni, amíg ’kényelmes’; a szeretet akkor lép túl saját magán, amikor mindent odaad tartalékolás nélkül” – mondta a pápa. A hűség az érett emberi kapcsolatok jellemzője, még a barátságban is, mert egy barát “hitelesnek bizonyul, ha minden körülmények között barát marad.”

Természetesen Krisztus jó példája ennek, “a hűséges Barát, aki még akkor is örömmel fogad el minket, amikor hibákat követünk el, és mindig azt akarja, ami jó nekünk, még akkor is, ha nem érdemeljük meg.”

Ferenc pápa megjegyezte, hogy ez a feltétel nélküli szeretet alapvető emberi szükséglet, “és azok, akik nem kapják meg ezt az elfogadást, magukban hordoznak egy bizonyos hiányérzetet, gyakran anélkül, hogy tudnák.”

A szív, amely nem tapasztalja meg a feltétel nélküli szeretetet “pótlékokat” keres, és elfogadja azokat a “kompromisszumokat és középszerűségeket, amelyeknek épp csak a szeretethez hasonló íze van”.

Kockázatos az éretlen és kiforratlan kapcsolatokat “szeretetnek” nevezni, azzal az illúzióval, hogy megtaláltuk az élet fényét egy olyan dologban, amely a legjobb esetben is csak annak a tükröződése. A pápa arra figyelmeztetett, hogy ez vezethet minket ahhoz, hogy túl nagy hangsúlyt fektessünk a fizikai vonzerőre. Bár Isten ajándéka, a fizikai vonzerő csupán “előkészíti az utat” egy “hiteles és hűséges kapcsolathoz”.

A hűség valóban egyfajta életforma, egyfajta életstílus. Az ember hűséggel dolgozik, őszinteséggel beszél, hű marad az igazsághoz saját gondolataiban és saját cselekedeteiben.

A hűséggel átszőtt élet minden téren kifejezésre jut, és olyan férfiakká és nőkké tesz minket, akik minden körülmények között hűek és megbízhatóak. Ferenc pápa azonban megerősítette, hogy az emberi természet nem elég ahhoz, hogy ilyen szép életet alkosson. Szükség van arra, hogy Isten hűségessége belépjen az életünkbe, hogy kiáradjon ránk. A hatodik parancsolat arra hív minket, hogy fordítsuk a tekintetünket Krisztusra, aki saját hűsége által elveszi tőlünk hűtlen szívünket, és új, hűséges szívet ad számunkra. Őbenne, kizárólag Őbenne van szeretet tartalékolás nélkül, mindenre kiterjedő odaadás zárójelek nélkül, ragaszkodás és teljes elfogadás.

 Fordította: Ward Henrietta

 forrás:777blog.hu

A szeplőtlen szeretet, azaz a szeretet, amin az egoizmus nem hagyott foltot.

 

A szeretetben hibázni is lehet. Lehet, hogy bizonyos dolgokat nem tudsz megérteni; lehet, hogy megzavarodsz. A dráma akkor kezdődik, mikor elkezded elrejteni magad. Egy kapcsolat akkor működik, ha senki sem félti a sebezhetőségét: „meztelenek voltak, de nem szégyenkeztek egymás előtt”. Ha bízom benned, nem félek attól, hogy látod a gyengeségeimet. Akkor van probléma, ha elkezdem elrejteni magam: ha hibázok, nem tudok felelősséget vállalni érte. Akkor van probléma, mikor már nem akarom többet látni a sebezhetőségedet: mikor elfordulok, ha látom, hogy gyenge vagy.

Ádám és Éva elrejtőznek, mert szégyellnek Isten elé kerülni. Többé nem bíznak meg Benne. Hogy lehetne igazi a szeretet, mikor a másik egy fügefa leveleivel próbálja elfedni magát?

Ez Isten irgalmasságának az első gesztusa: “Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.” (Ter. 3:21). Felruházni valakit gondoskodásról tesz tanúságot, a méltóság visszaadására: Meztelen voltam és felruháztál — ez az irgalmasság egyik testi cselekedete!

Nekünk, embereknek elképzelhetetlen, hogy olyasvalakiről gondoskodjunk, aki épp az imént árult el, akiben csalódunk kellett, aki úgy döntött, elhagy.

Ez azonban a szeplőtlen szeretet, azaz a szeretet, amin az egoizmus nem hagyott foltot. A szeplőtlen szeretet nem hibátlan – mint tökéletes – szeretet, hanem az a szeretet, ami hagyja bepiszkítani magát a másik emberségétől. A szeplőtlen szeretet nem önsanyargató szeretet, nem érzéketlen szeretet, nem megindíthatatlan, vagy kétséget nem szenvedő.

Remélem sosem gondolok Mária Szeplőtlen Szívére úgy, mint egy érzéketlen szívre!

Mária nem azért szeplőtlen, mert nem tud érezni. Mária tisztasága nem egy steril kórházi szoba tisztasága!

Isten Igéje ott éri Máriát, ahol van, a házában, mindennapi életében, az ő történetében. Ott kéri arra, hogy szeplőtlen szívvel szeressen.

Mária a szeretetet választja, annak ellenére, hogy nem érzi magát felkészültnek, hogy a dolgok nem tiszták, hogy az ő útja nem nyílegyenes út, annak ellenére, hogy így nem saját maga az első az életében, hogy egy másik személlyel kell törődnie, hogy az elutasítást, a meg nem értettséget, a nevetségessé válást kockáztatja.

A Szeplőtlen Szív egy paradoxon, mert ez egy olyan szív, ami engedi magát szenvedéstől bepiszkolni, ami nem hátrál ki a nehéz helyzetekből, egy szív, ami teljesen, elkötelezetten van ott.

Figyeljünk oda, hogy ne próbáljuk meg a szívünket tisztán, érintetlenül, tökéletesen hagyni, nehogy olyan szívünk legyen, ami csak magát képes szeretni.

Fr. Gaetano Piccolo

Forrás: Catholic Link, 777blog.hu
Fotó: unsplash.com

 

Amikor valaki szeret, akkor nem számolgat......

Lisieux-i Szent Teréz mondásai a szeretetről:

 1. Szeretetben élni olyan, mintha örökké hajóznánk, az öröm és a béke magvait elhintve a szívekben.

2. Ne szalassz el egyetlen lehetőséget sem egy kis áldozat meghozatalára, legyen az egy mosolygós tekintet, vagy egy kedves szó. A legkisebb dolgot is a jóért, a szeretetért tedd.

3. A kedvesség az egyetlen vezércsillagom, melynek fényében egyenesen hajózok, és a mottóm a vitorlámra van írva: Szeretetben élni.

4. Nagyon jól tudjátok, hogy a mi Urunk nem a tetteink nagyságát, nem is a bonyolultságukat nézi, hanem azt a szeretetet, amivel tettük őket.

5. Szeressünk, hiszen a szívünk erre teremtetett!

6. A szeretet mindent meg tud valósítani. A leglehetetlenebb dolgok is könnyűvé válnak, ahol a szeretet munkálkodik.

7. Megértettem, hogy a szeretet minden hivatást magában foglal. A szeretet minden, és mivel örökkévaló, átölel minden időt és teret.

8. Én a teremtmények legkisebbike vagyok, és felismerem értéktelenségem. De azt is tudom, hogy a nagylelkű és nemes szívek szeretnek jót cselekedni.

9. Szeretet nélkül még a legbriliánsabb tettek is semminek számítanak.

10. Amikor valaki szeret, akkor nem számolgat.

11. Már tudom, hogy az igazi adomány abból áll, hogy hogyan viseljük szomszédaink hiányosságait. Nem lepődünk meg a gyengeségeiken, hanem tanulunk legkisebb erényeikből is.

12. Használd jól az ajándékokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, ami megadatott neked.

 Forrás:777blog.hu

Fotó:Ferences Szegénygondozó nővérekről és egy hivatás iránt érdeklődő lányról.

Koldusként jövök hozzád, mert te hívsz.....

 

„Koldusként jövök hozzád, mert te hívsz, aki gazdag létedre értem szegény lettél, hogy szegénységeddel gazdaggá tedd koldus voltomat. Gyengélkedőként jövök hozzád, mert nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Bicegve jövök hozzád és ezt mondom. Irányítsd lépteimet a te ösvényeiden! Mint vak tapogatózom hozzád és ezt mondom. Világosítsd meg szememet, hogy soha ne aludjam a halál álmát!” (Szent Ágoston)

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt.
Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak.
Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak.
Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet.
A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe.
Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.

Nemcsak a testet, hanem a teljes embert segítve támogassuk a betegeket.....

Urunk, Te vagy az Út: add, hogy mindennap a nyomodban járjunk.
Nemcsak a testet, hanem a teljes embert segítve támogassuk a betegeket, hogy bizalommal járják földi útjukat a veled való találkozásig.
Te vagy az Igazság: adj nekünk bölcsességet és tudatosságot, hogy megértsük és elfogadjuk az ember sorsának titkát, a Te akaratod szerint közeledjünk hozzá, és így fedezzük fel a gyógyulás lehetőségét.

Te vagy az Élet: add, hogy hivatásunkkal az élet evangéliumát hirdessük, s arról tanúskodjunk.
Elkötelezetten védelmezzük az életet a fogantatástól a természetes befejezésig, tartsuk tiszteletben minden ember méltóságát, különösen a leggyengébbekét és a leginkább szükséget szenvedőkét.
Urunk, tégy minket olyanná, mint az irgalmas szamaritánus, hogy készek legyünk befogadni, gondozni és vigasztalni mindenkit, akivel találkozunk.
Ámen.

(Szent II. János Pál pápa nyomán)

„Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük.”

Érdemes gyakran és figyelmesen olvasni Gyökössy Endre református lelkész, pszichológus, író gondolatait, mert megállásra sarkallnak és arra, hogy ismét forduljunk a Teremtőnk felé. Most 7 felemelő idézetet gyűjtöttünk össze tőle.

1. „Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik – éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem felfelé emel!”
2. „Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük.”
3. „A hálában összeér az ég a földdel.”
4. „Akik Istent szeretik, minden javukra van, még a tépés, még a szaggatás is. Finommá, lággyá teszik az elkérgesedett emberi lelket, a szeretetnek olyan mélységét és erejét hozzák felszínre, amelyet e nélkül el sem lehet képzelni.”
5. „Mindenkinek szüksége van támaszra, de mindenkinek szüksége van arra is, hogy támasz legyen.”
6. „Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak.”
7. „Lehet, hogy a fát villám sújtja, lehet, hogy derékba törik, de új hajtást hoz mindaddig, míg a gyökér él; márpedig a gyökér maga Jézus Krisztus!” 

 Forrás: 777blog.hu

de új hajtást hoz mindaddig,......

 „Lehet, hogy a fát villám sújtja, lehet, hogy derékba törik, de új hajtást hoz mindaddig, míg a gyökér él; márpedig a gyökér maga Jézus Krisztus!” Gyökössy Endre