Hogyan kampányolt Szent Ferenc az Eucharisztia illő tiszteletéért?

Assisi Szent Ferenc számára nagyon fontos volt az Oltáriszentség, hiszen felismerte, hogy a kenyér és a bor színe alatt a láthatatlan Isten láthatóvá válik. Ferenc a saját korában igyekezett feléleszteni az Eucharisztia-tiszteletet, és ő maga is sok időt töltött szentségimádással. Berhidai Piusz ferences tartományfőnöknek a Katolikus Rádióban elhangzott gondolatait közöljük. 

Szent Ferenc életéből minden embert más és más érint meg, történelmi korszakonként is változik a szentről kialakított kép. Számomra nagy élmény volt, amikor Ferenc imádságait, leveleit olvasva rádöbbentem, hogy amikor az Eucharisztiáról beszél, akkor elsősorban a saját korában élő katolikusokhoz beszél.

Azokhoz a hívekhez szól, akik elfelejtették, hogy Isten alázatosan közelít hozzánk. Ferenc föl akarta éleszteni az Eucharisztia-tiszteletet és hitünknek azt a titkát, hogy a feltámadt Jézus Krisztus az eucharisztikus színekben jelen van. Ez ma is érvényes és különösen aktuális tanítás.

Szent Ferenc megtérésének idejéből származó forrásokból azt olvashatjuk ki, hogy ő maga nagyon szenvedett attól, hogy miközben keresi Istent, nem látja. Ezért nagy felismerés és örömteli tapasztalat volt számára, hogy az Eucharisztiában láthatja a láthatatlan Istent.

Ehhez kapcsolódik a teológiai megközelítése, amit örökül hagyott ránk, és amit az első intelméből kiolvashatunk. Rendalapítónk számtalan módon prédikálja és hirdeti, hogy minden szentmisében ugyanaz történik, ami Betlehemben történt: alázatosan közénk jön az Isten. Arra hívja fel a kisebb testvérek és minden hívő figyelmét, hogy ezt ünnepeljék.

Vegyék észre, hogy az Eucharisztia Isten ajándéka, aki az oltáron, a pap kezében mindennap úgy megalázza magát, mint ahogy annak idején: emberré lett és megtestesült Betlehemben.

Szent Ferenc életrajzának egyik fontos mozzanata a sokunk számára jól ismert grecciói jelenet, amikor úgy ünnepelte a karácsonyi megtestesülést, hogy megjelenítette az első betlehemi éjszakát. Ez valójában egy éjféli szentmise volt, ahol így együtt látta az Eucharisztiát és az első betlehemet, amikor az Isten Fia emberré lett. Ez a látásmód az egyik fontos pontja Szent Ferenc Eucharisztia-tiszteletének.

A másik pedig az ebből következő gyakorlat. Szent Ferenc szabályos kampányt folytatott annak érdekében, hogy az Eucharisztiához ne csak elméleti hozzáállásunk legyen, ne csak hittel gondolkodjunk róla, hanem gyakorlatban is vegyük körül tisztelettel. Ehhez hozzátartozik a templomok tisztántartása, a liturgia megbecsülése és a liturgikus eszközök tisztelete is oly módon, hogy azok lehetőleg drágák legyenek. Az a Szent Ferenc, aki az evangéliumra hivatkozva a szegénységet valósította meg élete minden területén, az Oltáriszentséggel kapcsolatban kiemeli, hogy mindennek, amivel az Eucharisztia érintkezik, drágának és nemesnek kell lennie.

Fontos felismerés volt számára az is, hogy ha a Jóisten kegyelme a szentségeken keresztül ér el minket, akkor a szentségeket is nagyon meg kell becsülnünk. Ha pedig a szentségeket megbecsüljük, és felismerjük, hogy a Jóisten azokon keresztül alázatosan közelít hozzánk, akkor a szentségek kiszolgáltatóit is tisztelettel kell öveznünk. Ferenc erre kéri is a híveket. Így fogalmaz: „Kötelességünk tisztelni és becsülni a klerikusokat, még ha bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus legszentebb testének és vérének szolgálatáért, amelyet az oltáron megszentelnek, magukhoz vesznek és másoknak is kiszolgáltatnak.” (Szent Ferenc második levele a hívőkhöz)

Amikor Ferenc a maga korában fölszólalt az Eucharisztia-tisztelet érdekében, gyakorlatilag a negyedik lateráni zsinat (1215) reformjaival megegyező törekvésekről beszélt, sokszor még a kifejezések is megegyeznek. Ha elolvassuk a zsinat kánonjait, kiderül, hogy a korabeli eretnekmozgalmakra is reagáltak benne. Ferenc írásaiból azonban érzékelhető, hogy ő nem ellenpropagandát akart folytatni. Nem abból indult ki, hogy kik azok, akik nem hisznek, hanem egyszerűen rádöbbent arra, hogy az Egyház életén belül milyen nagy kincs a miénk.

Az Oltáriszentségben egy örömteli ajándékban van részünk: vegyük észre benne Isten alázatát, aki jelen van és velünk van.

Szent Ferenc számára az Eucharisztia mindennapi életforrás volt. Amikor a Miatyánkot kifejti, a mindennapi kenyér kéréséhez a következőket teszi hozzá: „Mindennapi kenyerünket, a te szeretett Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk ma: annak a szerelemnek az emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.”

Ezek a szavak a szentmise misztériumait állítják elénk. Ferenc számára a mindennapi kenyér elsősorban az Eucharisztia volt. Szent Klára, Szent Bonaventura, Szent Paszkál és Szent Pio atya életében is ezt vehetjük észre.

Ezzel kapcsolatban két összefüggést szeretnék kiemelni a ferences hagyományból.

Az egyik, hogy az Eucharisztia tiszteletéhez mindig társul az egyéni istenkapcsolat szomjazása. Szent Ferenc már lelki útja elején rátalál egy imádságra, amit mi magunk is mindennap imádkozunk. Ez eredetileg egy Szent Kereszt-antifóna: „Imádunk téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”

Ferenc gyakran töltött el hosszú időt csendben, egyedül vagy a testvérekkel együtt üres templomokban, ahol csak az Eucharisztia volt jelen, vagyis az eucharisztikus színek alatt az Úr Jézus. Számomra ez tanulságul szolgál a mi mindennapi áldozásunkhoz is, mert akkor lesz bennem is gyümölcsöző a szentáldozásban kapott kegyelem, ha ott van mellette a napról napra történő egyéni istenkeresés: Isten kizárólagos imádása.

A másik egy közösségi vonatkozás. Szent Ferenctől sokszor halljuk azt a szófordulatot – amit az evangéliumból vesz –, hogy a testvérek mossák meg egymás lábát, vagy azt, hogy aki elöljáró lesz a testvérek között, annak az a szolgálata, hogy a többiek lábát mossa meg.

Ferenc ezt a képet János evangéliumából veszi, mégpedig az utolsó vacsora elbeszéléséből, amelyben Isten Fia szeretetének végső jele: a tanítványok lábának megmosása.

Amikor Ferenc ezt a közösségi életre alkalmazza, azt erősíti, hogy a személyes, testvéri kapcsolataink eucharisztikus kapcsolatok. Az eucharisztikus találkozásokban pedig meg kell valósulnia az önátadásnak, az áldozatos szeretetnek és az alázatnak, ami Jézusnak ebben a gesztusában, a lábmosásban tapasztalható.

Forrás:Ferencesek.hu

Az Eucharisztia a Szentírásban

Tarjányi Béla a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara professzoraként és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat elnökeként 1995-ben szakmai megbeszélésre hívta a Magyarországon működő katolikus hittudományi főiskolák biblikus tanárait. Az Eucharisztia a Szentírásban című kötet a Biblikus Tanárok Konferenciájának 25. évfordulójára készült.

A szerkesztő és az előszót is jegyző Kocsis Imre három csoportba osztotta a tanulmányokat: biblikus teológia – exegézis – lelkiség.

A biblikus teológia című részben Török László Az Eucharisztia, Jézus lakomája címmel megvilágítja: az a tény, hogy Jézus egy lakoma, nevezetesen a pászka vacsora keretében mondta el a kenyér és a bor fölött az alapítás szavait, rámutat az Eucharisztia lakomajellegére. Ez hármas hatást kelt: az Eucharisztiában Jézus Teste és Vére táplálékká, étellé és itallá válik. A legalapvetőbb étel és ital, a kenyér és a bor „szentségi karaktert” nyer, ténylegesen és átvitt értelemben is. Ténylegesen a szentmisében, amikor Jézus parancsa szerint elismétli a pap az alapítás szavait fölöttük, átvitt értelemben pedig a keresztény kultúrkör különös tisztelettel tekint a kenyérre és borra, azzal a ki nem mondott háttértudással, hogy ezek a színek Krisztus Testének és Vérének a hordozói is. A keresztény kultúrkörben a közös emberi étkezés is mélyebb értelmet, szakrális jelleget kap, mert a háttértudásunkban mindig ott van, hogy Jézus is odaült az emberek asztalához, az étkezési imában meghívjuk, hogy legyen ma is vendégünk, így misztikus jelenléte magában hordozza az utolsó vacsorára és az eucharisztikus jelenlétre való utalást is.

A tanulmányíró szerint az Eucharisztia lakomajellegét akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük mindazt a teológiai mondanivalót és szimbolikát, amely az étkezéshez kötődik. Ez a teremtéstől kezdve egy élet- és kultikus kapcsolatot hoz létre, és megvalósítja a tökéletes kultuszt. Az ószövetségi előképek – mint Melkizedek kenyere és bora, a manna, az áldozatok, a szövetség és a pászka – az Eucharisztia fényében új értelmet nyernek. „Jézus mint új és örök főpap maga egyben az áldozat is, az igazi, az égből alászállott kenyér, aki teljes és végleges megváltást hoz.” Egy új szövetséget hoz létre, amely új életközösséget eredményez Isten és az emberek között, és előremutat az üdvösség lakomájára, ahol a hívők reménye teljessé válik.

Tarjányi Béla Az Eucharisztia értelmezései az Újszövetségben című tanulmányában kiemeli: az Eucharisztia a keresztények természetfölötti egységének szentsége, és egyben az egyenlőség záloga is. A visszaéléseket kemény szavakkal ítéli el Pál apostol a Korintusiakhoz írt első levelében. Mindazok, akik az Eucharisztiával táplálkoznak, és mégis viszálykodnak egymás között, vagy megszégyenítik a közöttük lévő szegényeket, „az Úr vacsoráját a sátán vacsorájává változtatják. Semmiféle megkülönböztetésnek nincs helye abban a közösségben, amelyet a feltámadt Krisztus Testének és Vérének köteléke fűz egybe –, hisz mindegyikük egyformán Isten gyermeke.”

Tarjányi professzor behatóan elemzi János evangéliumának hatodik fejezetét, kiemelve: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.” A tanulmány szerzője leszögezi: ez a magyarázat világosan értésünkre adja, hogy maga a Fiú az Eucharisztia, a második isteni személy, aki azért jelent meg a földön, hogy örök életet adjon az embereknek: Isten életét. Figyelemre méltó, hogy János nem közli a Máténál, Márknál és Lukácsnál olvasható Eucharisztia-alapító szavakat, és nála egészen háttérbe szorul az Eucharisztiának mint áldozatnak és áldozati lakomának gondolata. Ő ehelyett inkább azt a felismerést tárja a hívők elé, hogy „Jézus az Eucharisztiában (is) önmagával (saját istenségével, isteni életével) ajándékozza meg az embert.”

Az exegézis-részben Nyúl Viktor A feltámadt Jézussal az úton címmel Lukács evangéliumának az emmauszi tanítványokról szóló elbeszélését elemzi. Megállapítja: az evangélista ezzel a húsvéti epizóddal reményt és bátorítást kíván adni a keresztényeknek földi vándorútjuk során, hiszen a két zarándok kérdéseivel, küzdelmeivel, szomorúságaival, illetve várakozásaikkal, örömével és lelkesedésével minden tanítvány azonosulni tud. Lukács egyértelművé teszi, hogy Jézus Krisztus nem hagyta magára a követőit, hanem továbbra is együtt halad velük az Egyház zarándokútján az idők végéig, hogy megvigasztalja, lelkesítse és az „igehirdetés nagy kalandjára” küldje őket. Tanítja, hogy a hívő ember elsősorban a Szentírásban, az Eucharisztiában, a Péterrel egységben lévő Egyházban és a felebarátban felismerheti s másokkal is megismertetheti a megfeszített, de feltámadt Jézus Krisztust. Emellett Lukács hangsúlyozza az Eucharisztia misztériumjellegét is. „Az Oltáriszentség húsvét nagy eseményének visszaemlékező elbeszélése, Jézus velünk való együtt haladása, maradása és valóságos jelenléte.”

A lelkiség-fejezetben Székely János szombathelyi megyéspüspök egy interjúját és prédikációját olvashatjuk Isten Igéjéről és az Eucharisztiáról. A főpásztor kiemeli, hogy a cselekvő szeretet „életet adó erő, hogy ha valaki átéli azt az ajándékot, amit Isten ad nekünk, az ő szeretetét, akkor természetes lesz az, hogy másoknak is továbbadjuk, hogy mi is hasonlóvá válunk az Eucharisztiához, a mi életünk is megtört kenyér lesz, odaadott élet…, jó, mint egy falat kenyér, sokan táplálkoznak belőle. Jézus a saját testét adja nekünk, azért, hogy testvérekké tegyen minket, eggyé tegye ezt a világot.”

Forrás:Magyar Kurir

 

A betegek, a szegények gondozása olyan, mint az Eucharisztia titka

Magó M. Teréz szegénygondozó nővér a katekézisben a szerzetesek betegek közötti jelenlétének lelkiségéről beszélt. A betegek, a szegények gondozása olyan, mint az Eucharisztia titka – hangsúlyozta. Isten kiszolgáltatottá teszi magát: rászorul arra, hogy a pap szava által eljöhessen, hogy a szent szolgálatban résztvevők kiosszák, rászorul arra, hogy istenségét a kenyér színe alatt felfedezzék. Isten ugyanígy rászorulóvá teszi magát, felismerhetőségét a másik emberben, a szegényben, a betegben, akit arrébb kell helyezni, szólni kell hozzá, akiben fel kell ismerni az Úr jelenlétét. A betegek között jelenlévő szerzetesnek ez a szent szolgálata: érzékennyé válik Istennek erre az önmagát kiszolgáltató szeretetére, jelenlétére és így lesz a Teremtő munkatársa.

A személyes életedben mit jelent az Eucharisztia? 8/3. rész

A személyes életemben körülbelül egy éve új értelmet nyert a szentmisében Krisztusnak ez a szava: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem.” Valahogy sokkal személyesebbé vált, mert egy adott ponton így szólt hozzám, hogy „Klarissza, vedd és edd! Ez az én testem, amit érted adok.” Szíven talált. Az, hogy az Isten szüntelen táplál, éltet, etet. Nem szűnik meg ezt tenni. És akkor itt jön a hivatásom. Szorosan összekapcsolódik a mi hivatásunk, a szegénygondozás az Eucharisztiával, mert az Isten mást sem tesz, minthogy táplál, etet. Itt marad kenyér formájában, ami nagyon alapvető szükségletünk. Megrendít, hogy Isten nagyon benne van a világunkban és ebben a szükségletemben. És azt mondja, hogy itt vagyok és táplállak.

A másik a szentáldozás pillanata. Ott élem meg azt, hogy a legközelebb jön Jézus. Mindig megrendít újra és újra, hogy egyesülni akar velem. Itt van az az Isten, aki ennyire kicsinnyé lesz. Egészen megrendít, milyen az Isten. Nem azt nézi, hogy milyen lényegtelen dolgokkal foglalkozom, és alig tudok rá figyelni, mert lekötnek a dolgok. De Ő jön és kicsivé teszi magát.

 Beszélgetések az Eucharisztiáról szerzetesekkel – NEKtek (V. rész) Mészáros Anett kérdéseire Takács M. Klarissza válaszolt. Forrás:www.iec2020.hu

 

 

Hogyan valósul meg a közösségetekben ez konkrétan? 8/2. rész

Szent Ferenc korától kezdve a ferences család őrzi ezt a hagyományt. Szent Ferenc azt mondta nekünk, hogy amikor bemegyünk egy templomba, akkor így köszöntsük Jézust: „Imádunk téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot." Minden zsolozsmát és imát így kezdünk. Ez az első mondatunk reggel hatkor, így kezdődik a napunk. Ha autóban zsolozsmázunk, akkor is el szoktuk mondani, mert ott is velünk van az Úr. Nagyon hálás vagyok Szent Ferencnek, ahogyan felfedezteti velünk az Eucharisztiát. Azt, hogy Krisztus ezt a módot választotta, hogy velünk maradjon, hogy bennünket tápláljon és erősítsen.

Beszélgetések az Eucharisztiáról szerzetesekkel – NEKtek (V. rész) Mészáros Anett kérdéseire Takács M. Klarissza válaszolt. Forrás:www.iec2020.hu

A rendi karizmátok, a szegénygondozó életetek hogyan kapcsolódik az Eucharisztiában jelenlévő Krisztushoz? 8/1. rész

 Rendünk lényegében van benne az Eucharisztiával való kapcsolatunk. Nem a karizmánk egy szelete, hanem a lényege. Alapító atyánk - Oslay Oswald ferences atya - írt egy könyvet a nővéreknek, a rendi karizmáról és 12 pontban foglalta össze a Ferences Szegénygondozó Nővérek lelkiségét. Ennek az első és második pontja az Eucharisztiával függ össze. Úgy hangzik, hogy a nővérek a tabernákulumban lakó fehér Jegyesnek az élő, mozgó és meleg monstranciái, és a nővérek az eucharisztikus Jézus jegyesei. Mi alapvetően úgy határozzuk meg magunkat, hogy az eucharisztikus Jézus jegyesei vagyunk. Élő, mozgó, meleg monstranciává szeretnénk válni. Ahogy szerzetessé válunk, az egy folyamat az életünkben, ahogy az Ő jegyesévé válunk, az is egy folyamat.

Ahogy a szerzetesi éveim haladnak, egyre jobban megszólít ez. Amikor éreztem a hívást, akkor is jegyesi kapcsolatot jelentett számomra az Istennel való kapcsolat. Ahogyan egy házasságban, itt is mélyül. Aztán a jegyesekből férj lesz és feleség, egymáshoz alakulnak, csiszolódnak, formálódnak. Valami hasonlót tapasztalok meg az Úristennel való kapcsolatban is. A szerzetesi életünk mindennapjaiban az Eucharisztia ünneplése nagyon-nagyon meghatározó.

Beszélgetések az Eucharisztiáról szerzetesekkel – NEKtek (V. rész) Mészáros Anett kérdéseire Takács M. Klarissza válaszolt. Forrás:www.iec2020.hu