A barátságról

   „A barátot a jó sors szerzi meg, a balsors teszi próbára.”
(Beda Vernerabilis)

Ha újrakezdhetném az egészet, mindent ugyanígy tennék

 

 „Ha újrakezdhetném az egészet, mindent ugyanígy tennék. Számtalan emberi gyengeséggel és gyarlósággal találkoztam, s mind a mai napig egyre újabbakkal találkozom. De hasznot kell kovácsolnunk belőlük. Alázatos szívvel, Krisztusért kell munkálkodnunk, Krisztus alázatosságával. Átjár minket, hogy mi legyünk az Ő szeretete és irgalmassága, az összes hibánk és gyarlóságunk ellenére”.

Kaluttai Szent Teréz anya beszédéből  

Oly sok mindent tanulhatnánk tőlük

  „Sokkal többet kapunk a szegényektől, mint amennyit mi adunk nekik. Rendkívül erős emberek, akik nap nap után étel nélkül élnek, de mégsem átkozódnak, vagy panaszkodnak. Nem kell szánnunk és sajnálnunk őket. Oly sok mindent tanulhatnánk tőlük”.

Kaluttai Szent Teréz anya beszédéből 

„Mit féltek annyira? "

 Jézus a tanítványok kérésére lecsendesíti a szelet és a hullámokat. És feltesz nekik egy kérdést, ami minket is érint: „Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?”. A tanítványok hagyták, hogy félelem fogja el őket, mert a hullámokra szegezték tekintetüket, ahelyett, hogy Jézusra néztek volna. A félelem az, ami miatt a nehézségeket, a problémákat nézzük, nem az Urat, aki olykor alszik. Velünk is így van, mint a tanítványokkal: hányszor lehorgonyzunk mereven a problémák mellett, ahelyett, hogy az Úrhoz mennénk és rá bíznánk gondjainkat! Hányszor hagyjuk az Urat egy sarokban, az élet bárkájának mélyén, hogy csak a szükség pillanatában ébresszük fel! Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét a pápa a következő buzdítással és fohásszal zárta: „Kérjük ma egy olyan hit kegyelmét, amely nem fárad bele, hogy keresse az Urat, hogy kopogtasson Szívének ajtaján. Szűz Mária, aki életében soha nem szűnt meg Istenbe helyezni a bizalmát, ébressze fel bennünk azt a létfontosságú igényt, hogy minden nap bízzunk Őbenne”.

Forrás: Vatican news 

A hit azzal kezdődik, hogy hisszük

 Ma feltehetjük magunknak a kérdést: melyek azok a szelek, amelyek életemre törnek, melyek azok a hullámok, amelyek akadályozzák hajóutamat és veszélybe sodorják spirituális életemet, családom életét, még pszichémet is? Mondjuk mindezt el Jézusnak. Ő kívánja ezt, azt akarja, hogy belé kapaszkodjunk, hogy menedéket találjunk az élet rendellenes hullámai ellen. Az evangéliumi szakasz elbeszéli, hogy a tanítványok Jézushoz közelednek, felébresztik és szólnak hozzá. Ez hitünk kezdete: el kell ismernünk, hogy egyedül nem vagyunk képesek felszínen maradni, szükségünk van Jézusra, mint a tengerészeknek a csillagokra, hogy megtalálják az útirányt. A hit azzal kezdődik, hogy hisszük: nem vagyunk elegendők önmagunk számára, éreznünk kell, hogy szükségünk van Istenre. Amikor közeledünk a kísértéshez, hogy önmagunkba zárkózzunk, amikor túljutunk a hamis vallásosságon, amelyik nem akarja Istent zavarni, akkor kiáltsunk Őhozzá, Ő csodákat tud tenni velünk. Ez az ima szelíd és rendkívüli ereje, amely csodákat tesz.

Forrás: Vatican news

Bízzuk magunkat Istenre az élet viharaiban

Ahhoz, hogy Jézus tanítványai legyünk, nem elég hinni, hogy Isten létezik, hanem nekünk is vele együtt kell cselekednünk, kiáltanunk kell hozzá és el kell ismernünk, hogy egyedül nem vagyunk képesek a felszínen maradni, szükségünk van rá, mint a tengerészeknek a csillagokra, hogy megmutassa életünk útirányát – tanította Ferenc pápa.

Beszédét az évközi tizenkettedik vasárnap evangéliumi szakaszához fűzte, amely azt az epizódot beszéli el, amikor Jézus lecsendesíti a vihart (Mk 4,35-41). A bárkát, amelyen a tanítványok a tó túlsó partjára eveznek, szélvihar és hullámok támadják meg, és félnek, hogy elsüllyednek. Jézus velük van, de a bárka végében egy vánkoson alszik. A tanítványok félelemmel telve így kiáltanak hozzá: „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?” – mondta a pápa, majd rámutatott, hogy mi is gyakran kiáltunk így az Úrhoz, amikor ránk nehezednek az élet megpróbáltatásai: „Miért vagy csöndben és nem teszel semmit értem?” Ferenc pápa felsorolta azokat az élethelyzeteket, amikor reményünket veszítjük, amikor úgy tűnik, hogy valami elsüllyed, mert szertefoszlik a szerelem vagy egy terv, amibe nagy reményeket helyeztünk; vagy amikor az aggódás hullámai tartanak fogva; amikor úgy érezzük, hogy elmerülünk az élet problémái között, vagy elveszünk az élet tengerén, irányvonal és kikötő nélkül. Vagy amikor megfogyatkozik erőnk, hogy tovább haladjunk, mert nincs munkánk, vagy egy váratlan diagnózis félelmet ébreszt egészségünk vagy egy szeretett személy egészsége miatt. Olyan sok pillanatban érezzük magunkat egy vihar közepén, úgy érezzük, hogy szinte végünk van.

Forrás: Vatican news  

Ez az Ő munkája

 „Nem hinném, hogy bármiféle különleges képességeim lennének. Semmit sem várok el a munkámért cserébe. Ez az Ő munkája. Én csupán egy aprócska ceruza vagyok a kezében. Ő gondolkodik. Ő ír. Ez nem a ceruza érdeme. A ceruza mindössze rendelkezésre áll, hogy használhassák”.

Kaluttai Szent Teréz anya beszédéből  

Valóban megtapasztaltam már a szeretet örömét?

 

 „Fel kell tennünk a kérdést: Valóban megtapasztaltam már a szeretet örömét? Az igazi szeretet fáj és éget, de mégis örömmel tölt el. Épp ezért kell imáinkban fohászkodnunk, hogy legyen merszünk szeretni”.

Kaluttai Szent Teréz anya beszédéből 

 

Hagyaték - "Állok Istenért hazáért" Mindszenty József - A remény apostola

A te szemeddel tekint könyörületesen a világra.

 

Avilai Szt. Teréz:

Krisztusnak itt a földön...

Krisztusnak itt a földön
    nincs keze,
        csak a tiéd.
Krisztusnak itt a földön
    nincs lába,
        csak a tiéd.
A te szemeddel tekint
    könyörületesen a világra.
A te lábaddal jár szerte,
    hogy jót tegyen.
A te kezed,
    amellyel áld.

Krisztus szenvedése - ma

Elárulták Jézusomat.
Nemcsak kétezer évvel ezelőtt árulták el Őt.
Nemcsak a Getszemánéban árulták el Őt.
Nemcsak Júdás, a tanítvány árulta el Őt.

Uram,
sokszor; tegnapelőtt, tegnap és ma elárulnak téged.
Az én házamban árulnak el téged;
én vagyok az, aki elárultalak.
Nem csókkal árultalak el mint Júdás,
de elmulasztottam a hit cselekedeteit.
Nem ezzel a köszöntéssel árultalak el:
,,Üdvöz légy, Mester!'',
hanem elmentem a testvérem mellett
és nem üdvözöltem néhány barátságos szóval.
Uram, ne engedd, hogy életemet mint Júdás fejezzem be!

Megtagadták Jézusomat.
Nemcsak nagycsütörtök este tagadták meg Őt.
Nemcsak a főpapi palota udvarában tagadták meg Őt.
Nemcsak Péter tagadta meg félelmében Őt.

Uram,
milyen sokszor megtagadtalak, szégyelltelek.
Hányszor elvették az emberek bátorságomat a bizonyságtételhez,
hányszor becsültem többre a világ tüzét.
Segíts Uram, hogy megbánjam és visszaforduljak, mint Péter!

Megfeszítettek Jézusom,
nemcsak azok, akik ,,Feszítsd meg!''-et kiáltottak.
Megfeszített téged
nemcsak Pilátus az ő ítéletével.
Megfeszítettek,
nemcsak a katonák, akik megsebeztek téged.

Uram,
elbizakodottságom, gőgöm nem kevesebb
mint azoké a zsidóké;
félelmem - az igazság mellé kiállni -
nagyobb, mint Pilátusé;
kishitűségem mélyebb sebeket ejtenek rajtad,
mint a római zsoldosok szegei.

Ó, Jézus,
aki így imádkoztál: ,,Atyám, bocsáss meg nekik!''
bocsáss meg nekem is.
Akkor az én bűnös, régi életem megfeszíttetik,
és meghal és feltámad veled új, szent életem.

Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.

 

XXIII. János pápa imádsága

Mennyei Atyám!

Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni.

Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá.

Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.

Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.

Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő.

Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.

Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen.

A kereszt

Szalézi Szent Ferenc:

A kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira
nyomja válladat,
mielőtt elküldte volna hozzád az Úr,
mindenható szemével megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette,
mindkét kezével méregette,
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e a te számodra,
mint amennyit elbírsz?
Aztán megáldotta,
szent kegyelmével,
irgalmával megillatosította,
reád és bátorságodra tekintett
és így érkezik a mennyből a Kereszt,
mint Isten köszöntése, mint a te
Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

 

Elmélkedések az Evangéliumról

 Prohászka Ottokár:

Elmélkedések az Evangéliumról

,,Salve Regina'', ez a köszöntés hangzik minden nyelven. A hívő lovagias középkor pajzsra emelte az ,,Úr szolgálóleányát'' s megadta neki a címet: ,,Regina'', ,,Fölséges Asszony''. Fölség ő tényleg lélekben, nemes, érintetlen erőben; Fölség koronás szépségében, mellyel a többi közül kiválik; nevezetesen pedig

a) Angyali Fölség; tiszta, szeplőtelen, ragyogó fénnyel átjárt; angyalarcok mosolya tükrözik rajta; angyalszárnyak zománca ragyog körülötte. A ,,diadema speciei'', a szépség koszorúzza. Bernadette látta a lourdes-i Szűzet, azóta elhalt szemeiben minden földi szépség! A szépség nagy, kiváló hatalmasság a világon. Van igazság, van jóság is, de az aligha győzne szépség nélkül. Ez érvényesül, ez hódít kellemben, gráciában; a ,,gratia'' ereje van a Szűzben. Hódító erő, előtte térdre hull mindenki. Nem az az erőtlen szépség, mely azt mondja: ,,In mir ist keine Kraft, nur Schönheit''. Tota pulchra es, electa ut sol!

b) Apostoli Fölség; buzgó, lelkeket szerető és mentő hatalom, ki az Istenért lánggal égett; egy sem úgy, mint ő! Szent István apostoli Fölség lett, de ő csak az apostolok nyomán járt; de az apostolok maguk az apostoli erőt ott a Sion hegyén, a Szent Szűzzel való imában nyerték. Az apostolok koronája a tüzes nyelv, az a tűz, melyet a Szentlélek gyujt, s mi így gondoljuk, hogy ez a tűz pünkösdnapján a Szent Szűz szép fejére szállt alá, s onnét verődött szét a tizenkettőre. Mint a napsugár, mikor a tükörre vetődik s ott megtörik s tört sugarainak szivárványos sziporkázásával bomlik szét. Hol keressük hát az apostoli Fölséget? Akire leszáll a Lélek, s akit a kegyelem szivárványos koronájával megkoronázott, az ő!

c) Vértanúi Fölség. A vér azáltal lett nemes és királyi, hogy harcokon folyt, sebhelyekből szivárgott a nagy, szent ügyért, a nemzetért, a gyöngékért. A királynak oda kell adni életét nemzetéért; akkor lesz igazán király, ha az áldozat dicsfénye vegyül bele koronája ragyogásába. A Szent Szűz vértanúi Fölség: Regina martyrum; Salve virgo gloriosa, martyrumque prima rosa! Ez a vérpiros lélek, mely hét tőrrel van átdöfve, hogy fájdalmában sokak édesanyjává legyen! Ez a fölséges asszony a mi asszonyunk. Ezt állítja elénk s emeli trónra maga az Úr; fölkente; adott neki hatalmat. Prospere procede et regna! Hódíts s uralkodjál!

Salve Regina! hódolunk, mert hatalmad meghódított. Hódolunk az angyali, az apostoli, a vértanúi Fölségnek.

A gyöngék imája

 

Dsida Jenő:

A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

1924

Uram, add meg nekem mindazt, ami egyesít veled!

Uram, távolítsd el tőlem,
ami távol tart tőled!
Uram, add meg nekem mindazt,
ami egyesít veled!
Uram, végy el engem önmagamtól,
és add, hogy teljesen a tiéd legyek!

Flüei Szent Miklós fohásza

 

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

 Antoine De Saint-Exupery

 

a szegényekre, akiknek oly keserves az életük...

 

Boldog II. János Pál pápa imája az ÉLETÉRT

Ó, Mária,
ki az új világ hajnala
és az élők Anyja vagy,
rád bízzuk az élet ügyét:

Ó Anyánk, tekints a magzatok sokaságára,
akiket nem engednek megszületni,
a szegényekre, akiknek oly keserves az életük,
azokra férfiakra és nőkre, akik embertelen erőszak áldozatai,
az öregekre és betegekre,
akiket közömbösségből vagy hamis jóságból öltek meg.

Tedd meg, hogy akik hisznek Fiadban,
megismerjék és szeretettel hirdessék
korunk embereinek
az élet Evangéliumát.

Eszközöld ki számukra
a kegyelmet,
hogy mindig új ajándékként fogadják;
az örömöt,
hogy egész életükben emlékezve rá,
tiszteljék ezt az Evangéliumot;
és az állhatatosságot,
hogy bátran tanúskodjanak róla,

s így minden jóakaratú emberrel együtt építhessék
a szeretet és az igazság civilizációját
Isten, az élet Teremtője és szerelmese
dicséretére és dicsőségére

Ezen bizonyosság arra ösztökél, hogy hozzád siessek

 

 Jusson eszedbe, ó, legkegyesebb Szűzanya,
hogy soha nem fordult még elő, hogy valaki, aki védelemért,
segítségért vagy közbenjárásért fordult hozzád, segítség nélkül maradt volna.
Ezen bizonyosság arra ösztökél, hogy hozzád siessek, ó Szüzek Szüze, Édesanyám.
Hozzád jövök, igen, előtted állok, bűneimmel és bánataimmal.
Te, a Megtestesült Ige Anyja,
ne vesd meg kéréseimet,
hanem irgalmadban hallgass meg és válaszolj nekem.
Ámen.

Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

 Kalkuttai Szent Teréz anya 8 parancsolata

1. Amit az évek hosszú során át felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.
   Ne törődj vele! Te csak építs!
2. Ha valakinek segítesz az emberek haragudni fognak rád.
   Ne törődj vele! Te csak segíts, akinek szüksége van!
3. Minden telhetőt tegyél meg a világért, ezért rúgást fogsz kapni cserébe.
   Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
   Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, a tisztesség, és az igazmondás támadhatóvá tesz.
   Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte.
6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik, és önző.
   Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátaidat!
7. Ha jót cselekszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
   Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid, és igaz ellenségeid lesznek.
   Ne törődj vele! Te csak kövesd a céljaidat!
   

 

Május a Szűzanya hónapja

 
“Szűz Máriát nem csak azért választotta ki Isten, hogy Jézus anyja legyen, hanem azért, hogy a mienk is” – mondta egykoron Boldog Brenner János. Május az égi édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária hónapja, melynek első vasárnapján az édesanyákat és a nagymamákat ünnepeljük. Hajdu István atya, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánjának ünnepi gondolatait közöljük:

Minden esztendőben, amikor elérkezik május hava, az ember szívét betölti egy érzés, amely megerősíti őt a mindennapi teendőiben. Elmúlt a tél, a hideg, a bolondos április is tovaszállt. Május van. A nappalok hosszabbak és melegebbek, az éjjelek pedig hűvösek. A fák még inkább színesek, mint zöldek, virágaikban pompáznak. A rétekre fényűző, tarka szőnyeget terít a tavasz. Szárba szökkenek a vetések, amelyek megajándékoznak majd minket a mindennapi kenyérrel. Az ág ringatta fészkekben már új generációt költ a vadmadár, és dús orgonaillat köszönti reggel a felkelő Napot. Az ember terveket sző, hogyan alakítsa életét, mind egyénileg, mind közösségi szinten. Legyen az jövő, család, munka, a dolgos napok megtelnek élettel, mint a természet, még ha sok nehézség is adódik a mindennapokban.

Május van. Krisztus népe pedig Szűz Máriának ajánlja a legszebb hónap alkonyát. A májusi estéken a hívó harangszó, a Boldogasszonyt dicsérő énekeink felejthetetlen dallamai, a loretói litánia invokációi és az Eucharisztia előtt felszálló, imát szimbolizáló tömjénfüst éppen úgy elválaszthatatlan az egyházi év májusától, mint maga a Mária-tisztelet a keresztény élettől.

Ez a közel 800 éves (az 1500-as években Loreto városában már nyilvánosan végzett), a Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság, a maga szépségével arra hívja tekintetünket, hogy mi is elmélkedjünk a Szent Szűz üdvösségrendjében betöltött szerepéről. Isten szűz Anyját, az erények hordozóját, az ószövetségi előképekben jövendölt Boldogasszonyt, az Oltalmazót, a Királynőt kéri: „Könyörögj érettünk!”. Kérjük Őt, mint gyermek az édesanyját, hogy segítsen bennünket. Segítsen, hogy mindig a mennyei Atya akarata szerint alakítsuk életünket, segítsen, hogy valóban megtegyük mindazt, amit Szent Fia mond nekünk, segítsen bennünket, hogy a Szentlélek elárasszon kegyelmével és Isten országának megjelenítői legyünk ebben a világban.

Szűz Mária a mi Anyánk, akire Jézus nagypénteken, agóniája közben rábízott minket, Szent János apostol képében. Így válunk valóban Jézus hiteles tanúivá, tanítványaivá, igazán húsvéti emberekké a történelem nagyszombatjain.

Szentatyánk, Ferenc pápa éppen ezért rendelte el „Mária az Egyház Anyja” emléknapját, Pünkösd főünnepét követő hétfőn: „A földi zarándokútját járó Egyház nap mint nap megtapasztalja Mária anyai közelségében, hogy küzdelmeiben nincs egyedül. Anyai kéz vezeti Isten népét az üdvösség útján. Az égen feltűnő nagy, a megdicsőült Istenanya számunkra nem valami távoli, szép szimbólum, hanem az Egyház reménycsillaga: Isten népe a teljességre, az örök boldogságra hivatott. Róma emeritus püspöke, XVI. Benedek pápa 2005 Nagyboldogasszony ünnepén elhangzott homíliájának gondolatai segítsenek bennünket, hogy felismerjük Máriának, az Egyház Anyjának mennyei, ugyanakkor hozzánk nagyon is közeli gondoskodásának, szerető figyelmének örömteli valóságát: A mennyben van egy édesanyánk. Az ég nyitva áll, a mennyországnak szíve van”.

Május van. Ilyenkor égi Édesanyánk mellett, a hónap első vasárnapján a földi édesanyákra is tekintünk. Köszöntjük saját édesanyánkat, akár itt, akár az élet túlsó partján van már. Köszöntünk minden édesanyát, akiknek Isten adta életünk legnagyobb szolgálatát. Mert édesanyánk nélkül nem lennénk ezen a világon. Ahogyan Isten szolgája, Mindszenty József bíboros mondja: „Is­ten vég­te­len böl­cses­sé­ge ezer és ezer mó­dot ta­lált vol­na ar­ra, mi­ként je­len­jék meg itt a föl­dön, hogy a meg­vál­tás mű­vét vég­hez­vi­gye, de azt az anyák ve­gyék ki­tün­te­tés­nek, hogy egy anyá­nak a kar­ja­in je­lent meg és egy anya ol­da­lán har­col­ta vé­gig is­te­ni éle­tét.” Maga a teremtő Isten szentelte meg az édesanyai hivatást. Hiszen Urunk Jézus Krisztus fogantatásával beteljesedett Isten terve, amelyet az emberről elgondolt. Ehhez pedig szükség volt egy názáreti ifjú lány igenjére, aki ez által anya lett, Istennek Szent Anyja. Méltó megköszöni ezért az édesanyáknak, hogy ők is igent mondanak, elfogadják a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza őket. Hosszan lehetne ecsetelni az édesanyai hivatás szépségét és magasztosságát, mégis minden szó kevés ahhoz, hogy ezt megtegyük. Amint a loretói litánia invokációi se tudják maradéktalanul kifejezni a keresztény ember kötődősét, szeretetét Szűz Máriához. Alapigazság, hogy minden emberi életet a hivatás tesz értékessé, mely olyan, egész életünket kitöltő, felkészültségre és állhatatosságra épülő program, amely se többet se kevesebbet nem kíván, mint az egész életünket a földön.

Május van, Szűz Mária hónapja, amikor bontakozik az élet és virágba borul a természet. Köszöntjük Isten Édesanyját, kérje Szent Fiát, hogy az életet szerető, az életért fáradozó hivatásunkban, mindannyian állhatatosak lehessünk.

Hajdu István
a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánja

Forrás: Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet

"amikor a megszentelt élet vonzását megéreztük"

 Mint minden meghívástörténetben, most is egy találkozásról van szó. Jézus a halászok mellett elhaladva megpillantja őket és közeledik feléjük… Olyan pillanat ez, mint amikor azzal a személlyel találkoztunk, akivel eldöntöttük, hogy házasságban megosztjuk egymással az életünket, vagy mint amikor a megszentelt élet vonzását megéreztük: egy találkozás meglepetését éltük át és ugyanebben a pillanatban megsejtettük egy olyan öröm ígéretét, amely képes betölteni az életünket. Így fordult Jézus azon a napon a Galileai-tenger partján e halászok felé, „megtörve a normalitás bénultságát” (Szentbeszéd a Megszentelt Élet 22. világnapján 2018. február 22.). És rögtön egy ígéretet is tett nekik: „Emberek halászaivá teszlek titeket” (Mk 1,17).

Ferenc pápa

Ó Mária, Isten anyja! Köszöntjük Szűzanyánkat, mindannyiunk édesanyját!

 Ó, Mária, Isten Anyja,
Énnekem is jó Anyám!
Szívemnek szent lángbuzgalma
Dicsér későn és korán.
Bánatomban, örömömben,
Jó, balsorsban csak azt zengem:
Üdvözlégy, Szűz Mária,
Üdvözlégy, Szűz Mária!

Hajnal keltén ha megkondul
Magas tornyon a harang,
Mintha szózat szállna égből,
Imára kelt fel e hang.
Megköszöntlek, szép szűz hajnal,
Ezt rebegem az angyallal:
Üdvözlégy...

Ha délre száll az arany nap,
Szól a harang újólag,
Érzelmeim Hozzád vonnak,
Ismét Téged áldalak.
Áhítattal, csöndes halkkal,
Ezt sóhajtom forró ajkkal:
Üdvözlégy...

Ha feljön az est csillaga,
Munkámat bevégezem,
Istenemnek hálát adva,
Feléd tárul két kezem.
Az estéli harangszóra,
Indul nyelvem e szép szóra:
Üdvözlégy...

Hű gyermeked leszek mindig,
Ígérem ezt, Szűzanyám.
Ó, el ne hagyj engem soha,
Oltalmazó Pátrónám!
Benned bízva, Téged áldva,
Csak e szó jön az ajkamra:
Üdvözlégy...

Isten hozzánk fordul és arra hív, hogy „szálljunk be” egy nagy tervbe

 

Isten megszólítása egyáltalán nem valamiféle beavatkozás az ember szabadságába, nem egy ketrec vagy egy reánk nehezedő teher, sokkal inkább egy szeretetteljes kezdeményezés, amellyel Isten hozzánk fordul és arra hív, hogy „szálljunk be” egy nagy tervbe, amelyben ő a részvételünket kívánja. Ebben a hívásban pedig a tenger sokkal tágasabb horizontját és egy sokkal gazdagabb halfogás lehetőségét nyitja meg számunkra.

Ferenc pápa

A hivatás tehát meghívás arra, hogy ne a parton álldogáljunk hálókkal a kezünkben....

 Isten terve ugyanis az, hogy életünk ne vesszen el a banalitásban, ne ragadjon bele a mindennapi szokások tunyaságába és ne maradjon tétlen olyan döntések előtt, amelyek új értelmet adhatnak neki. Az Úr nem akarja, hogy megelégedjünk azzal, hogy tengünk-lengünk, nem akarja, hogy azt higgyük, lényegében nincs semmi, ami megérné a szenvedélyes erőfeszítést, nem akarja, hogy kioltsuk belső nyugtalanságunkat vagy lemondjunk új utak kereséséről. Ha néha megajándékoz egy „csodálatos halfogás” élményével, azért teszi, mert segíteni akar, hogy felismerjük, közülünk mindenki – különféle módon – valami nagyra hivatott és hogy életünk ne akadjon meg az értelmetlenség hálójában, ami megbénítja a szívet. A hivatás tehát meghívás arra, hogy ne a parton álldogáljunk hálókkal a kezünkben, hanem azon az úton kövessük Jézust, amelyet ő eltervezett a mi számunkra és a körülöttünk élő emberek javára és boldogságára.

Ferenc pápa

Olyan döntésekre gondolok, mint Krisztusban házasságot kötni

 A keresztény élet azon döntésekben mutatkozik meg, amelyek nemcsak a mi egyéni utunknak adnak világos irányt, hanem a társadalomban is hozzájárulnak Isten Országának növekedéséhez. Olyan döntésekre gondolok, mint Krisztusban házasságot kötni és családot alapítani, kitartóan dolgozni munkaköri-szakmai hivatásokban, elköteleződni a szolidaritás és a felebaráti szeretet mellett, társadalmi és politikai felelősséget vállalni stb. Ezek olyan hivatások, amelyek az igazságosság, a szeretet és a jóság ígéreteinek hordozóivá tesznek minket, nemcsak saját magunk számára, hanem annak a társadalmi és kulturális környezetnek javára is, amelyben élünk, amelynek bátor keresztényekre és Isten Országának hiteles tanúira van szüksége.

 Ferenc pápa

Az Úrral való találkozásban néhányan megérzik a megszentelt élet vagy a papi hivatás rendkívüliségét.

 

Az Úrral való találkozásban néhányan megérzik a megszentelt élet vagy a papi hivatás rendkívüliségét. Ez a felfedezés egyszerre fellelkesít és meg is ijeszt. Az ember arra érez meghívást, hogy emberhalásszá váljon az egyház hajójában, mégpedig önmaga teljes odaadottságában, illetve elköteleződve az evangélium és testvérei hiteles szolgálatában. Merészséget kíván meg a döntés, hogy mindent hátrahagyjunk azért, hogy az Urat kövessük, egészen neki szenteljük magunkat azért, hogy művében részt vehessünk. Számos belső ellenállás akadályozhatja egy ilyen döntés meghozatalát. Néhányakban akadályt jelenthet a túlságosan világias környezet, amelyben Isten és az evangélium számára látszólag nem akad hely, mások elbátortalanodnak és egyfajta „reményfáradtságba” süllyednek (Szentbeszéd a lelkipásztorok, szerzetesek és világi mozgalmak tagjainak tartott szentmisén, Panama, 2019. január 26.).

 

Ferenc pápa

Ha ő titeket erre az útra hív, akkor ne húzzátok vissza az evezőket a csónakba, hanem bízzátok rá magatokat.

 

Nincs annál nagyobb öröm, mint életünket az Úrért kockáztatni. Különösen nektek, fiataloknak szeretném mondani: ne legyetek süketek az Úr hívására! Ha ő titeket erre az útra hív, akkor ne húzzátok vissza az evezőket a csónakba, hanem bízzátok rá magatokat. Ne hagyjátok, hogy eltántorítson benneteket a rátok törő bénító félelem a magaslatok láttán, amelyekre az Úr meghív. Mindig gondoljatok arra, hogy az Úr azoknak, akik hálóikat és csónakjukat elhagyják az ő követéséért, megígéri egy új élet örömét, ami eltölti a szívet és lelkesít hivatásuk ösvényén haladva.

Ferenc pápa

„Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek”

 Az egyetlen isteni szeretetnek ez a két kifejezése különös tisztasággal és intenzitással van jelen azok szívében, akik úgy döntöttek, hogy elindulnak a papság és a megszentelt élet felé vezető úton. Az Isten iránti szeretetnek a papok és a szerzetesek a látható képmásai, akkor is ha ez nem mindig valósul meg tökéletesen. Szent Péternek az isteni mesternek adott határozott válasza fejezi ki ezt a legjobban: „Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,15). A szeretetnek a felebarátok iránti konkrét megnyilvánulása ad másik döntő ösztönzést arra, hogy valaki a papi vagy szerzetesi hivatást válassza. Az arsi plébános gyakran ismételte ezt a mondatot: „A pap nem önmagáért, hanem értetek pap.”

XVI. Benedek

„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által”

Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje

 Isten feltételek nélkül, ingyenesen ajánlja fel szeretetét mindenkinek. A papság összefüggésében szemlélve ezt a szeretetet Boldog II. János Pál így fogalmazott: a szolgálattal járó cselekedetek mind arra ösztönöznek, hogy állandóan növekedjünk a Jézus Krisztus iránti szeretetben és szolgálatban, aki az egyház feje, főpapja és jegyese, olyan szeretet, amellyel egyre inkább választ adunk Isten Krisztusban adott szabad és ingyenes szeretetére. Ő az aki megteszi az első lépést és nem azért, mert kivételes jóságot tapasztalt bennünk, hanem azért, mert „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm. 5,5). 

XVI.Benedek

"akiben felfedezzük Krisztus Urunk arcát"

 

Isten szeretete mindig velünk van, hűséges önmagához, ezért állandóan hirdetni kell Isten hívó szavának szépségét, főként az új nemzedékeknek. A keresztény élet igazi mértékét az jelenti, hogy úgy szeretünk, ahogy Isten szeret. Az önátadó szeretet talaján, az isteni szeretetre való megnyílásban fakadnak és növekednek a hivatások. A szeretet forrásából merítve, az Ige és a szentségek gyakori vételén keresztül válunk képessé arra, hogy szeressük a másikat, akiben felfedezzük Krisztus Urunk arcát. A két szeretet – Isten és a felebarát iránt – közötti eltéphetetlen kötelék ugyanabból az isteni forrásból ered és afelé irányul. Nagy Szent Gergely pápa ezt így fogalmazza meg: „Szívünk talajába Isten elültette az iránta való szeretet magját, amely kizöldült a testvéri szeretet ágaként.” 

XVI: Benedek

„igen” kimondását az isteni szeretet hívására

 

A Szentatya a hivatások világnapjára írt üzenetében végül megszólítja a püspököket, papokat, szerzeteseket és a lelkipásztori munkában elkötelezett minden személyt. Azt kéri tőlük, hogy közösségeikben figyeljenek fel a hivatások jeleire. Fontos, hogy az egyházban olyan feltételeket teremtsenek, amelyek elősegítik az „igen” kimondását az isteni szeretet hívására. A hivatáspasztoráció feladata, hogy ehhez hasznos útvonalat jelöljön ki. Ebben központi helyet foglal el az Isten Szava iránti szeretet a Bibliával való ismerkedésen keresztül, a személyes és közösségi imádság. Elsősorban azonban az Eucharisztia legyen a hivatás felé való haladás életadó központja. Ige, imádság és Eucharisztia: három értékes kincs ahhoz, hogy megértsük az Isten országáért teljesen átadott élet szépségét. 

XVI. Benedek

 

Szűz Mária, minden hivatás példaképe nem félt kimondani „igen”-jét az Úr hívására.

 Szűz Mária, minden hivatás példaképe nem félt kimondani „igen”-jét az Úr hívására. Ő kísér és vezet bennünket. Mária a hit nagylelkű bátorságával énekelte meg azt az örömöt, hogy kilépett önmagából, és rábízta életének terveit az Istenre. Hozzá fordulunk, hogy teljesen nyitottak legyünk arra a tervre, amelyet Isten mindannyiunknak egyenként készített; hogy növekedjen bennünk a vágy a kivonulásra, és hogy sietve elinduljunk a többi ember felé (vö. Lk 1,39). Szűz Mária védelmezzen bennünket, és járjon közben mindnyájunkért.

Ferenc pápa 

az „út liturgiája”

 Jézus társunkul szegődik utunkon. A szívünkben keletkező kérdések és a környező valóság kihívásai hatására lehet, hogy úgy érezzük: nem látunk tisztán, nincsen elegendő erőnk és fogytán a reményünk is. Komoly veszély, hogy a keresztény misszió csupán megvalósíthatatlan utópiának tűnik fel a számunkra, de legalábbis olyasvalaminek, ami meghaladja az erőinket. Ha azonban a pillantásunkat a feltámadt Jézusra vetjük, aki együtt halad az úton az emmauszi tanítványokkal (vö. Lk 24,13–35), újra erőre kaphat a bizakodás. Ez az evangéliumi jelenet valójában az „út liturgiája”, amely megelőzi az ige és a kenyértörés liturgiáját. Azt tanítja meg nekünk, hogy utunk során, minden lépésünknél ott halad mellettünk Jézus! A két tanítvány, akit mélyen megsebzett a kereszt botránya, hazafelé megy a vereség útján járva. Szívükben egy összetört reményt és egy megvalósulatlan álmot hordoznak. A szomorúság átvette bennük az evangélium örömének helyét. Mit tesz Jézus? Nem ítéli el őket, velük halad ugyanazon az úton, nem falat emel, hanem új rést nyit. Lassanként átalakítja kétségbeesésüket, felszítja szívük tüzét, megnyitja a szemüket azáltal, hogy hirdeti nekik az igét és megtöri a kenyeret. Hasonlóképpen a keresztény sem egymaga végzi a missziót, hanem megtapasztalja a fáradság idején és az értetlenségben is, hogy „Jézus vele együtt jár, vele együtt beszél, vele együtt lélegzik, vele együtt dolgozik. A missziós feladat közben érzi maga mellett az élő Jézust” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 266).

Ferenc pápa

Mindennek legmélyebb gyökere a szeretetben van

 

Minden keresztény hivatás gyökerénél megtalálható a hit megtapasztalásának ez az alapvető mozzanata: hinni azt jelenti, hogy kilépünk saját magunkból, énünk kényelmességéből és rugalmatlanságából, hogy életünk középpontja Jézus Krisztus legyen. Ábrahám nyomdokain elhagyjuk saját földünket, bizalommal útra kelünk abban a tudatban, hogy Isten megmutatja számunkra az utat az új föld felé. Ez a „kilépés” nem azt jelenti, hogy megvetjük saját életünket, érzéseinket, emberségünket. Éppen ellenkezőleg: aki Krisztus nyomdokain járja az utat, az élet bőségét találja meg, miközben önmagát teljesen Isten és az Ő országa szolgálatába állítja. Jézus mondja: „Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége” (Mt 19,29). Mindennek legmélyebb gyökere a szeretetben van. Valóban, a keresztény hivatás elsősorban szeretetteli meghívás, amely vonzza az embert, és az önmagán való túllépésre, az önközpontúságból való kilépésre ösztönzi, amely egy „állandó kivonulás a magába zárkózó énből önmaga elajándékozásának szabadsága felé, s éppen ezáltal önmaga megtalálása, sőt Isten felfedezése felé” (XVI. Benedek, Deus Caritas est kezdetű enciklika, 6).

Úgy összetartoznak ketten, mint a jobb és bal kéz, mint a jobb és bal szem.

 

A társ nem tárgy, nem eszköz, nem is háztartási vagy pénzkereső gép, hanem valóban társ. Úgy összetartoznak ketten, mint a jobb és bal kéz, mint a jobb és bal szem.

- Gyökössy Endre

Boldogok, akik ....

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

- Dr. Gyökössy Endre

a hallgatás hit

 

A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit.

- Teréz anya

A szeretet gyümölcse a szolgálat

 

A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.

- Teréz anya

Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés

 Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek. Paulo Coelho

Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.

 Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erény, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti, hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem szükségszerűen rossz - épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami a bensődben történik. Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.

Paulo Coelho

 

Mi a legviccesebb az emberben?

 

Mi a legviccesebb az emberben? (...) Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna. Paulo Coelho

Adj nekem, jóságos Jézusom...

 

Nursiai Szent Benedek mindennapi imája

Adj nekem, jóságos Jézusom,

Téged megértő értelmet,

Téged átélő érzelmet,

Hozzád siető lelket,

Irántad buzgó bensőséget,

Rád bukkanó bölcsességet,

Téged felismerő világosságot,

Érted égő szeretetet,

Benned élő szívet,

Téged dicsérő tetteket,

A Te szavaidra hallgató fület,

A Te szépségedet szemlélő szemet,

A Te fölségedet magasztaló nyelvet,

Neked kedves életmódot,

A Tőled küldött bajokat elviselő békességet,

Hozzád vágyó hű kitartást,

És adj, Jézusom, boldog halált!

Jutalmazz jelenléteddel,

Fényes feltámadással,

És az örökké boldog életben add jutalmul magadat.Ámen

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem, több okom van a hálára, mint a panaszra

Szent II. János Pál pápa 2000-ben írta az alábbi gyönyörű imádságot.

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket! Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél.

Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.

Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy te nem mész nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem, több okom van a hálára, mint a panaszra.

Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a minden-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.

Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.

Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.

Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát.

Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek.

Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok.

Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez.

Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is.

Adj jókedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.

Uram, maradj az, ki mindig voltál: a megbocsájtó Édesatyám.

Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsájtani.

Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz.

Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet.

Tartsd meg és növeld a hitemet.

Szólj Uram, még hallja a Te szolgád.Ámen.

Amikor kérnek, ne felejts el adni

 

Ahogy megváltoztatod a saját életedet, ugyanúgy változtasd meg a körülötted élőkét is. Amikor kérnek, ne felejts el adni. Amikor kopogtatnak nálad, nyiss nekik ajtót. Amikor elveszítenek valamit és eljönnek hozzád, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy megtalálják, amit elvesztettek. De előbb kérj te magad, kopogtass te magad, és keresd meg te magad mindazt, amit elvesztettél az életedben. Paulo Coelho

 

Különbözõk azonban a Lélek adományai

Krisztus mindannyiunkért, bûnösökért vállalta a halált, és példájával arra tanít, hogy nekünk is hordoznunk kell azt a keresztet, amelyet a test és a világ rak azok vállára, akik a békét és az igazságosságot keresik. Krisztus, aki feltámadásával átvette uralmát – õ kapott meg minden hatalmat égen és földön –, Lelkének erejével mindjárt mûködni kezdett az emberek szívében: nem csupán a túlvilág vágyát ébreszti fel, hanem éppen ezáltal élteti, meg-tisztítja és erõsíti a nemes kezdeményezéseket, amelyekkel az emberiség nagy családja emberségesebbé teszi a maga életét,és e célja szolgálatába állítja az egész földet. Különbözõk azonban a Lélek adományai: egyeseket arra hív, hogy nyilvános tanúságot tegyenek az égi haza utáni vágyról, és ezt ébren tartsák az emberiségben, másokat arra szólít,hogy az emberek evilági szolgálatára szenteljék magukat, és szolgálatukkal készítsék elõ a mennyei ország alapanyagát.És mindenkit szabaddá tesz a Lélek, hogy megtagadja az ön-szeretetet, és minden természetes erõt az emberi élet szolgálatába állítva lendüljön neki annak a jövõnek, amelyben maga az emberiség lesz Istennek tetszõ áldozati ajándékká.(A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetû,az Egyház és a mai világ viszonyáról szólólelkipásztori konstitúciójából)

Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitvavan

Ha valaki azt mondja: Mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki: Mutasd meg nekem elõbb a te emberedet, és én azután megmutatom neked az én Istenemet, így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e, és szíved füle hall-e.Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbe menõ változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illõt vagy nem illõt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységérõl,illetve a vidám hangzatok megkülönböztetésérõl: ugyanígy mûködik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja.Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek elõtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig,hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik,hogy vak az õ szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bûn és a gonosz cselekedet is.(Szent Theophilus antiochiai püspöknekAutolycushoz írt könyvébõl)

Ahol az ember szíve van, ott van a kincse is

 Ahol az ember szíve van, ott van a kincse is; az Úr pedig nem szokta megtagadni jó adományát azoktól, akik azt kérik.Tehát mivel az Úr jó, és leginkább azokhoz jó, akik hûségesen kitartanak mellette, ragaszkodjunk hozzá, legyünk vele egész lelkünkkel, egész szívünkkel, minden erõnkkel, hogy fényében legyünk, lássuk dicsõségét, és élvezzük a mennyei gyönyörûség kegyelmét. Arra a jóra irányítsuk figyelmünket, abban legyünk, abban éljünk, és ahhoz ragaszkodjunk, amely meghalad minden értelmet és minden megfontolást, mely örök békét és nyugalmat ad; ez a béke pedig minden értelem és elgondolás felett áll.Ez az a jó, amely mindent betölt, s mi mindnyájan benne élünk, és tõle függünk, nála nagyobb nincsen, hiszen isteni.Senki sem jó, csak egyedül Isten, tehát ami jó, az isteni, és ami isteni, az jó, ezért mondja a Szentírás: Ha megnyitod kezedet,mindenek jóval telnek el (Zsolt 103,28). Méltán Isten jósága révén kapunk minden olyan jót, amihez rossz nem keveredik.Ezt a jót ígéri a Szentírás a hívõknek, amikor ezt mondja: A föld legjavából esztek (Iz 1,19).Meghaltunk Krisztussal; Krisztus halálát hordozzuk testünkben, hogy Krisztus élete is megnyilvánuljon bennünk. Tehát már nem a saját életünket éljük, hanem Krisztusét, az ártatlanság, a tisztaság, az egyszerûség életét, és a minden erénnyel teljes életet. Feltámadtunk Krisztussal, hogy benne éljünk, hozzá emelkedjünk fel, hogy az a kígyó, amely megsebezte a sarkunkat, újra ránk ne találjon a földön.(Szent Ambrus püspöknek„Elfordulás a világtól” címû értekezésébõl)