2013. március 29., péntek

Melkizedek áldozata elõképe Jézus áldozatának




Melkizedek pogány fõpap áldozata látható a mozaikon. Melkizedekkel meg akarta átkoztatni Isten népét királya, õ azonban látomást látott és átok helyett áldást mondott az isteni sugallat hatása alatt. Melkizedek áldozata elõképe Jézus áldozatának. Melkizedek, aki kenyeret és bort hozott és áldozott (Ter 14,18-20) utalásként az Újszövetség szentmiséjére. a római kánon átváltoztatás utáni második imádsága kifejezi: „Supra quae propitio ac sereno vultu respicere digneris: et accepta habere, sicuti accepta habere dignatus es munera pueri tui justi Abel, et sacrificium Patriarchae nostri Abrahae: et guod tibi obtulit summus sacerdos tuus Melchisedech, sanctum sacrificium, immaculatam hostiam.” Magyar fordításban: „Tekints ezekre kegyesen irgalmas és derűs tekintettel: és fogadd el, mint ahogy kegyesen elfogadtad igaz szolgádnak, Ábelnek ajándékait, és ősatyánknak, Ábrahámnak áldozatát: és azt a szent és szeplőtelen áldozatot, melyet Melkizedek, a te főpapod mutatott be neked.” Melkizedek rendje szerinti papnak kijelentve testét és vérét a kenyér és bor színe alatt Istennek, az Atyának felajánlotta, és ugyanezen színek alatt az apostoloknak (kiket ezáltal az új szövetség papjaivá tett) átadta, hogy azok elfogadják, majd a következő szavakkal megparancsolta nekik, valamint a papi hivatalban őket követőknek, hogy: ‘ezt cselekedjétek emlékezetemre’ (Lk 22,19; 1 Kor 11,24), és így tovább, ahogy ezt a katolikus Egyház mindig értelmezte és tanította.

2013. március 24., vasárnap

Az értelem arroganciája és a lélek jósága

Fr. Anaklét OFM   
• A Golgota eseményében jelen van az értelem arroganciája és a lélek jósága. Az egyik szorongást, fájdalmat, hátborzongató eseményeket gyárt, a másik csak szenved, megbocsájt és közbenjár. Az egyik ordítozva követelőzik, vádaskodik és kigúnyol, a másik alig hallható szavakot suttog, majd mélységes csendbe zuhan.
• Az örök bírót elítélik, kivégzik. De ítélkezhet-e a sötétség a világosság fölött? János apostol, aki a kereszt alatt állt, úgy beszél Jézusról, mint aki látta az ő dicsőségét.
• A nép és főtanács tagjai zavarodottak és ingerültek, mert hallják Jézus feloldozó szavait: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” (Lk 23,34).
• Azt várták, hátha azt mondja, hogy ő mégsem Istentől való, mert akkor visszavonhatták volna a kiközösítést, és legalább tisztességesen el lehetett volna temetni. Az ő feloldozásuk helyett az Úr Jézus oldozta fel őket. Minek ez a feloldozás, hiszen „nincs bűnük”, és gúnyolni kezdték őt.
• Gúnyolódás… Az gúnyolódik, aki azt hiszi, hogy ezáltal feloldja a benne levő zavart.
• A kereszten az Úr még a legnagyobb kínjai közt is nagyon jól lát. De nem csak azokat látja, akik a kereszt alatt vannak, hanem lát engem is. Látja nyomorult életemet, értelmetlen viselkedésemet, bambaságomat, közönyösségemet. Látja, hogy mily szánalmasan vergődök a bűnben, hogy az életemet lassan átjárja a hazugság, az örök halál.
• A hazugság, a halál kultúrája fölött Jézusnak a legtisztább és a legigazabb szava hallatszik. Első szavával így szól: „Atyám!”; majd a körülötte álló tömeg elpusztítását kérő szavak helyett: „Bocsáss meg nekik!”.
• A jobb oldali lator is megkapta a feloldozás szavait, amit kért, majd ő is mélységes csendbe zuhant. Torkát már nemcsak a testi halál iszonyatos kínjai fojtogatták, hanem a megrendült lélek állapota…
• „Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

2013. március 23., szombat

XVI. Benedek és a ferencesek

A világ ferencesinek legfőbb elöljárója, José Rodríguez Carballo miniszter generális Mexikóban értesült XVI. Benedek pápa lemondásáról. A hír hallatán először nagy szomorúság töltötte el, de amikor visszatért Rómába, már a csodálat hangján tudott szólni a Szentatya döntéséről, amely „rendkívüli szerénységről, szabadságról, felelősségtudatról és az egyház mérhetetlen szeretetéről tanúskodik” – írja rendtársainak címzett, február 14-i levelében.
A legfőbb szolga – a miniszter generális rang tulajdonképpen ezt jelenti –, levelében áttekinti, hogy a pápa részéről a ferencesek irányában mit tapasztalt az elmúlt nyolc évben, és megállapítja, hogy a kisebb testvérek nagyon hálásak lehetnek őszentségének számtalan gesztusáért, megnyilatkozásáért és tettéért, melyek mind kifejezésre juttatták Szent Ferenc karizmája iránti nagyrabecsülését.
A generálisnak sokszor volt alkalma találkozni a pápával a négy püspöki szinódus alkalmával, melyeken a szerzetesi legfőbb elöljárók konferenciájának tagjaként vett részt, a latin-amerikai püspökök konferenciáján, a ferencesek szentté avatási szertartásai alkalmával, illetve a Szentatya néhány apostoli látogatásakor, melyekre a generális is meghívást kapott.
XVI. Benedek háromszor fogadta magánkihallgatáson a ferencesek vezetőjét, mikor a rend életéről adhatott tájékoztatást. Mindannyiszor megtapasztalhatta, hogy a német pápa mennyire közvetlen, megértő, és milyen közel áll hozzá a ferencesség.
A rendi vezető házigazdaként fogadhatta Őszentségét assisi látogatása alkalmával a Porciunculában és a San Damiano-kolostorban, valamint szentföldi útja alkalmával több, ferencesek által őrzött szent helyen.
Más alkalommal is megmutatkozott a pápa Szent Ferenc iránti csodálata, a ferences hagyományok mélységes ismerete és tisztelete. Katekézisében sokszor szólt a ferences szentekről, a ferences teológia és lelkiség sajátos értékeiről.
Carballo generális legutóbb a megszentelt élet világnapján, február 2-án találkozott és koncelebrált XVI. Benedekkel. A szentmise után, amikor a ferences elöljáró köszöntötte a pápát, az egyházfő a következőket mondta: „Szent Ferenc hatalmas szent, és milyen időszerű a személye és a karizmája!”
A világ közel tizenötezer ferenceséhez szóló levelében a legfőbb rendi elöljáró köszönetet mond a nagy pápáért, és kéri rendtársait, hogy fogadják el a pápa bátor döntését, imádkozzanak érte, hogy saját óhaja szerint teljes szívvel és lélekkel tovább szolgálhassa immár legfőképp az imádságnak szentelt életével az egyházat. A személyéért való imádságon kívül iránta érzett hálájukat úgy juttathatják kifejezésre – írja –, ha műveit, beszédeit újra és újra átelmélkedve tanulmányozzák.
Levele végén José Rodríguez Carballo azt kéri a ferencesektől, hogy imádkozzanak az egyházért, kérjék, hogy a Szentlélek világosítsa meg a választásra jogosult kardinálisok szívét és eszét Szent Péter utódjának megválasztásakor.