Az igazság a földből születik, a megigazulás a. mennyből adatik

Szent Ágoston püspök beszédeiből 
(Sermo 185, 1. 2. 3: PL 38, 997-999)

Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog! (Ef 5, 14). Ismétlem, Isten érted lett ember.

Örökre halott lennél, ha ő bele nem születik az időbe. Sohasem szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha ő fel nem ölti a bűnös test hasonlóságát. Örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha ő nem lett volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha ő meg nem segítene. Elvesznél, ha ő el nem jött volna.

Örvendezve ünnepeljük meg tehát üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét. Ezt az ünnepnapot ünnepeljük meg, amelyen a nagy és örök napból nagy és örök nap jött el erre a mi annyira gyorsan múló napunkra.

ő megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. így teljesül a Szentírás szava: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék! (l Kor l, 30-31).

Igazság sarjad a földből (Zsolt 84, 12): Krisztus, aki mondta: Én vagyok az igazság (Jn 14, 2), a Szűztől született. És igazságosság tekint le az égből (Zsolt 84, 12): mivel az az ember, aki hisz abban, aki megszületett, nem önmagából, hanem Istentől kapta a megigazulást.

Igazság sarjad a földből: mert az Ige testté lett (Jn l, 14). És igazságosság tekint le az égből mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van (Jak l, 17).

Igazság sarjad a földből: a test Máriától. És igazsá­gosság tekint le az égből: mert az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak nem a mennyből kapta 0n 3, 27).

A bit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel (Rom 5, 1), mert csókot vált az igazságosság és a béke (Zsolt 84, 12). A mi Urunk, Jézus Krisztus által: mert Igazság sarjad a földből. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk (Rom 5, 2). Nem azt mondja: hogy "a mi dicsőségünknek", hanem az isteni dicsőségnek, a reménységével, mert az igazságosság nem belőlünk származik, hanem az égből tekint le. Tehát aki dicsekszik, az ne önmagában, hanem az Úrban dicsekedjék.

Ezért aztán amikor megszületett az Úr a Szent Szűztől, angyali dicsőítő ének zengett: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek! (Lk 2, 14).

A földön honnan volna béke, ha nem onnan, hogy igazság sarjad a földből, vagyis, hogy Krisztus testből született? ö a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta (Ef 2, 14^): hogy jóakaratú emberek legyünk, aki­ ket az egység édes köteléke köt össze.

Ebben a kegyelemben örvendezzünk tehát, hogy a mi dicsekvésünk a lelkiismeretünk tanúsága legyen; ne magunkban, hanem az Úrban dicsekedjünk. Azért mondatott: Dicsőségem, aki fejemet fölemeled (Zsolt 3, 4). Vajon ragyoghat-e fel számunkra Istennek ennél nagyobb kegyelme, mint az, hogy egyszülött Fiát, alti csak az öve volt, Emberfiává tette; és fordítva: az ember gyermekét Isten gyermekévé?

Keresd az érdemet, keresd az okot, keresd az igazságosságot és meglátod, nem találsz mást, csak azt, hogy mindez kegyelem.