"Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás"

Budaörs, Kő-hegy, Szeplőtelen Fogantatás temploma

A hagyományos katolikus hit szerint Mária, Jézus anyja különleges kegyelem által soha nem követett el bűnt, mivel Isten eleve megóvta őt az áteredő bűn hatásától. Ezt a tökéletes védettséget nevezzük szeplőtelen fogantatásnak. E megfogalmazás negatív jellege mellett az egyház valami fontosat, nevezetesen Mária különleges szentségét akarta kifejezni. Életének első pillanatától kezdve a szentség különleges ragyogása gazdagította Máriát - nyilatkozta róla a II. vatikáni zsinat (Lumen gentium 56). A keletiek a "panagia" görög szót használják Máriával kapcsolatban, mely az egészen szent életre utal. Ez a hit az egyházban egy nagyon ősi hagyományon alapszik, mely valójában a Szentírásra támaszkodik, ahol Gábor angyal így köszönti Máriát: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes!" (Lk 1,28).

Jóllehet a hagyomány "egészen szent"-nek nevezi Máriát, a teológusok mégis feltették kérdéseiket. Elsőnek azt, hogy ha Jézus az egész világ megváltója, melynek Mária is a tagja, még ha ő egészen szent is, hogyan lehet Jézus az ő számára is megváltó? Sem Szent Bernát, sem Aquinói Szent Tamás, sem Szent Bonaventúra nem tudta ezt a látszólagos ellentmondást feloldani. A 13. század jelentős skót teológusa, a doctor subtilis címet kiérdemelt Duns Scotus (1265-1308) talált erre megoldást, amikor kifejtette, hogy Mária a Fia révén elővételezett megváltásban részesült. Ettől kezdve Scotus a doctor marianus tiszteletcímet is megérdemelte. Végül is ezt a megfogalmazást ismerte el az egyház, amikor másfél évszázada, 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus kezdetű apostoli konstitúció bullájában Boldog IX. Piusz pápa kifejtette: "A kimondhatatlan Isten egyszülött Fiának kezdettől fogva és a századok előtt anyát választott. Csodálatosan elhalmozta őt mindenféle égi kegyelmi ajándék bőségével, hogy ő a bűn minden szennyétől mindig teljesen mentesen és teljes valójában szépen és tökéletesen, az ártatlanság és a szentség teljességének példáját nyújtotta, teljesen mentes lévén még az áteredő bűn szennyétől is" (DH 2800-2801). Ezután a pápa kimondta a hittételt: "A Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt." (DH 2803) A Szent Péter bazilika kupoláján még ma is láthatóak azok a bádogfülek, amelyekre gyertyákat erősítettek, és így világították meg a kihirdetés napjának estéjén a katolicizmus központi templomát.

Az ünnepélyes formula kihirdetése előtt azonban már kétszáz évvel a szicíliai Palermo városa, melynek a fő patrónusa a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása, már hivatalosan kérte a Szentszéket a dogma kimondására. 1850-ben a szicíliai püspöki kar IX. Piusz kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a kihirdetendő dogma a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról mindig is a szicíliai keresztények hitének és jámbor hagyományai örökségének teljes és elidegeníthetetlen részéhez tartozott. II. János Pál pápa ez év októberében levelet intézett Salvatore de Giorgi palermói érsekhez, a szicíliai püspöki konferencia elnökéhez, és lelki közelségéről biztosította a Szicíliában élő katolikusokat, akik az évforduló kapcsán egyesülnek Róma püspökével.

Négy évvel később, 1858. február 11-én - mintegy a dogma kihirdetésének az igazolására - egy tizennégy éves francia parasztlány, a teológiai kérdésekben teljesen járatlan Bernadette Soubirous a Lourdes melletti Gave folyó közelében lévő barlang oldalában egy ragyogó fényességű asszonyalakot látott, aki neki így mutatkozott be: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" (Que soy era Immaculada Concepcion). 2004. augusztus 15-én azért látogatott el II. János Pál pápa a közismert francia kegyhelyre, hogy emlékeztessen e hittétel jelentőségére és aktualitására. Magyarországon pedig Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök emlékeztetett arra, hogy hagyományosan a "Pázmány-egyetem alapszabályai megkívánják, hogy tanárok s tanítványok készek legyenek a szeplőtelen fogantatásért síkra szállni".

Milyen értelmet ad az egyház a szeplőtelen fogantatás dogmájának? Máriát úgy állítja a keresztény hívek elé, mint akiben az Isten által elgondolt tökéletes emberség megvalósult. A példa nem egy hős vagy egy kiváló tudós, hanem egy fiatal leány, aki egyszer s mindenkorra kimondta az igent Isten előtt, mindvégig hűséges maradt az ő szavához és Fiában való hite még a szenvedés legnehezebb órájában sem ingott meg.

Kránicz Mihály

forrás: Új Ember Magazin