„Ottfelejtett nővérek” gondozták az időseket

Archívum 2011. május 24.

Visszakapta zugligeti ingatlanát a Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja, amely a Chemin Neuf ökumenikus elhivatottságú katolikus közösségnek adja használatba a villaépületet. A házban működő leánykollégium közel hatvan év után végleg megszűnik.

Április végi ülésén határozott arról a fővárosi közgyűlés, hogy július 1-jével visszaadja a Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációjának a Zugligeti út 73. alatti épületet, ahol eddig a Zugligeti Középiskolai Leánykollégium működött. A házban 14–22 év közötti középiskolás lányok laktak, akik szeptembertől – amennyiben igényelték – más fővárosi kollégiumokba költözhetnek, a zugligeti intézmény ugyanis jogutód nélkül megszűnik.
Az épületben 1954-ben hozták létre a Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola leánykollégiumát, később ebből alakult ki a fővárosi középiskolák egyik közös kollégiuma – mesélte Tóth Krisztina igazgató. (Érdekesség, hogy az ő egyik elődje Halda Alíz volt, aki 1962-től 1983-ig vezette az intézményt. A két évvel ezelőtt elhunyt pedagógus és politikus a rendszerváltás előtt részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokrata Szövetség alapításában, 1999-től 2006-ig a párt XII. kerületi szervezetének elnöki tisztét töltötte be.)

Összetartó közösség a kollégiumban

„A hálószobák az alsó szinten találhatók, a pinceszinten két tornaszobát alakítottunk ki, a konyha, az ebédlő, a tanulószoba, a tanári szoba és a gazdasági iroda az emeleten kapott helyet” – magyarázta Tóth Krisztina, miközben körbevezetett bennünket a még működő kollégiumban. Bemehettünk a jelenleg üresen álló, felújításra váró toronyszobába is, ahonnan egy vasból készült, díszes csigalépcső vezet fel a torony kilátóteraszára.
Az igazgató szerint ugyan a kollégium egyik kedvezőtlen adottsága, hogy viszonylag távol helyezkedik el a legtöbb fővárosi középiskolától, ezzel együtt a diákok nagyon szerették családiassága és a tiszta levegőjű hegyvidéki környezet miatt – az egészségtelen városi otthonokból kikerülő asztmás gyerekeknek kifejezetten jót tettek az itt töltött évek. Nemcsak lakhatást és étkezést biztosítottak harminc diáknak, hanem pedagógiai munka is zajlott, az utóbbi években a tehetséggondozás, illetve a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelése-oktatása került előtérbe.

A kollégium lakói – akik a főváros különböző középiskoláiban és szakiskoláiban, szakképző intézményeiben tanultak – vidékről vagy a határon túlról érkeztek, de rossz szociális körülményeik miatt budapestiek is felvételt nyerhettek. Az eltérő családi hátterű fiatalokat közös események kovácsolták összetartó közösséggé: a tanulást segítő foglalkozások mellett rendszeres kulturális programok – várostörténeti barangolások, színházi látogatások, vagy épp kollégiumi filmklub – segítettek ebben.

„Ottfelejtett nővérek” gondozták az időseket

„A zugligeti épületünket 1941-ben vásároltuk, ez lett a lelkigyakorlatos házunk, itt laktak azok a nővérek, akik a budapesti szegénygondozást végezték” – elevenítette fel a múltat Takács Etelka M. Klarissza, a villaépületet visszakapó rend elöljárója. A háború idején, 1944 áprilisától egy évig a kibombázott ferencvárosi posta műszaki osztálya részére foglalták le a házat havi 800 pengő bérért. A házban az ostrom alatt két hónapig katonákat szállásoltak el, a földszintet pedig istállónak használták. Ebben az időszakban teljesen tönkretették, illetve széthurcolták a bútorzatot, a felszerelést. Amikor 1945 májusában 48 óra alatt ki kellett üríteni a Szövetségesek Ellenőrző Bizottsága részére a rend zuglói, Ida utcai házát, a kilakoltatott nővérek a szegényekkel, idős gondozottakkal együtt szintén ide költöztek.
A Kultuszminisztérium 1947-ben kívül-belül felújította az épületet, ám nem sokáig örülhettek a rendezettebbé váló körülményeknek, a szerzetesrend-feloszlatási hullám hamarosan őket is utolérte. Igaz, csak némi késéssel: hivatalosan 1950-ben kellett volna megszűnniük, három nővér azonban úgy döntött, amíg lehet, folytatják gondozómunkájukat.
Takács Etelka elmesélte: az „ottfelejtett nővérek” egy éven át fizetés nélkül gondoztak húsz idős embert. Úgy tudták fenntartani magukat és az intézményt, hogy közülük ketten cselédként dolgoztak ismerősöknél, harmadik társuk pedig közben vigyázott az otthon lakóira. A hatóságok illetékesei nagyon meglepődtek, amikor kiderült, hogy a rend tagjai saját elhatározásból, önkéntes munkával tovább működtették a szeretetotthont. Bár az épületet 1951-ben államosították, a nővérek iránt érzett tisztelet jeléül mindhármuknak kiutaltak egy lakást.

Chemin Neuf, azaz Új Út

A rendszerváltást követően a Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja is visszaigényelte az államosított ingatlanjait, köztük a Zugligeti úti házat. A törvény szerint 2011. december 31-ig minden igénylőnek vissza kell adni a tulajdonát; ezért döntött úgy már 2006-ban a főváros, hogy megszünteti a Zugligeti Középiskolai Leánykollégiumot, és annak épületét a rendnek adja át. A tervek szerint a házat – mivel a rend létszámhiánnyal küzd – „meghosszabbított kezének”, a Chemin Neuf katolikus közösségnek adja használatba, amely lelkigyakorlatos központot alakít ki itt.
A francia alapítású, a keresztényeket felekezetüktől függetlenül befogadó Chemin Neuf (jelentése: Új Út) közösség 1995 óta van jelen Magyarországon. Első hazai tagja, Győri Katalin elmondta, hogy jelenleg Sárospatakhoz közel, Bodrogolaszin van egy házuk, a tagok többsége azonban budapesti, és régóta szeretnének itt is egy olyan épületet, ahol együtt élhetnek, imádkozhatnak, programokat szervezhetnek. Ahogy eddig, a továbbiakban is fiatalok, illetve házaspárok részvételével kívánnak lelkigyakorlatokat tartani.

z.

A Zugligeti út 73. alatti díszes, tornyos villaépületet eredetileg Fürst Mór budapesti lakos építette 1891-ben. Nem tudni, hogy mennyi ideig volt az ingatlan birtokosa, mindenesetre egy 1925-ből származó építésiengedély-kérelmen – amelyben egy vasbeton híd és betonkerítés létesítésére kérték a hatóság hozzájárulását – már dr. Gál Jenő és neje szerepel tulajdonosként. A Ferences Szegénygondozó Nővérek 1941 márciusában vásárolták meg az épületet; a rend a korabeli dokumentumok szerint egy évvel később, 1942-ben építtette be az első emeleti erkélyt.

forrás: http://www.hegyvidekujsag.eu