Szent Cecília és a Ferences Szegénygondozó nővér M. Cecília

Cecília (más néven: Cicelle, Célia) római ókeresztény szűz és vértanú, aki a középkor végén lépett a Tizennégy Segítő Szent csoportjába, s egy ártatlan fordítási hiba következtében — mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán –, más értelmezés szerint “szíve a lakodalmi muzsika közepette is csak az Úrnak énekelt“, lett a szent zene védőszentje. 545 óta november 22-én ünnepeljük.

Előkelő nemesi családba született, de már igen kis gyermekként megismerkedett a kereszténységgel, tudatosan kerülte a pogány világot. Szüzességet fogadott, vagyis Jézussal jegyezte el magát, ezenkívül keményen sanyargatta a testét. Az egyházban előénekes és előimádkozó volt. Szülei azonban - a hagyományok szerint a lány megkérdezése nélkül - családi érdekből eljegyezték egy pogány fiatalemberrel, Valériánnal. Csak a nászéjszakán tudta az ifjúnak elmondani nagy titkát és fogadalmát. Valérián nagyon jólelkű volt, kíváncsi lett erre a titokzatos Jegyesre. Még a keresztséget is vállalta. Megkereste az Alexander Severus keresztényüldözése miatt éppen rejtőzködő Orbán pápát, aki nyomban megkeresztelte Valériánt. Boldog öröm szállja meg az ifjút, hiszen most már megvilágosodott előtte a nagy titok. Hazatérve angyal jelenését látta, aki koszorút adott kettejüknek; liliomból és vérvörös rózsából fonva. A koszorú illatát csodálkozva érezte Valériánnak Tibor nevű öccse, aki éppen gratulálni érkezett, de a virágokat nem láthatta; azt ugyanis csak a keresztények láthatják, magyarázták meg neki Cecíliáék. Tibor is megkeresztelkedett.

Megtudta a két ifjú megtérését Róma prefektusa. Egy tisztjével elfogatta őket. A két fiatalember hite azonban olyan csodálatos volt, hogy a tiszt, Maximus is megtért családostól és megkeresztelkedett. Másnap a tiszt is vértanúhalált halt, együtt Valériánnal és Tiborral. A prefektus Cecíliát is elfogatta, de a pogány katonák is megtértek, megkeresztelkedtek a szűz beszéde hatására. 

A sok csodás megtérést már megelégelte a prefektus, Cecíliát ki akarta gyorsan végezni. Először egy fürdő forró gőzével végeztette volna ki, de a tűz kialudt. Ezután lefejezésre ítélte, de három csapás sem tudott végezni a lánnyal. Halálosan megsebesítve maradt a vesztőhelyen, még három napig élt. 230. november 22-én hunyt el, testét először a Calistus katakombába temették, majd a 4. században templomot építettek a tiszteletére a Ceciliusz-ház helyén, vagyis ahol korábban Valérián és Cecília háza állt, és oda vitték át koporsóját. 

1559-ben felnyitották sírját, és testét teljesen épen találták. Szobrát ekkor készítette el Stefano Maderna. Az élethű szobor ma is ott látható üveg szarkofágban a szent templomában, olyan, mintha csak aludna. A templom alatt pedig látható a család ősi házának maradványa.

Cecíliát a középkortól kezdve az egyházi zene védőszentjeként tisztelik.

Händel: Szent Cecília napi óda   Gounod: Szent Cecília mise

 

Ferences Szegénygondozó Nővér volt Adamcsik Izabella, Mária Cecília nővér, aki Egerben született 1909-ben, ebben a városban is halt meg  1995-ben.    Jézus Krisztust és a szegényeket, betegeket, nélkülözőket, hajléktalanokat szolgálta több városban, ahova a diszpozíciókat kapta. Cecília nővérnek is szép hangja volt, kórusban is énekelt, hangszeren is játszott. 

Istenünk, te Izabellát a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendjébe vezetted, aki felvehette Szent Cecília nevét.  Szegények és a betegek felkarolására sietett. Add Urunk, hogy erényeit követve mi is igyekezzünk másokkal jót tenni. Add, hogy az ő példáján még sokan lépjenek be a Ferences Szegénygondozó Nővérek Rendjébe.

 A mi  Urunk, Jézus Krisztus által.