Istálló- vagy szálloda tulajdonos?

Egy rabbi egyszer megkérdezte tanítványait: "Hol van Isten?" A gyerekek összedugták fejüket, hogy megfelelő választ adjanak mesterüknek. Az igazi válasz mégsem született meg. Erre a rabbi úgy fogalmazott: "Isten ott van, ahol befogadják". Szent János evangéliumának bevezetőjében azt mondja, hogy az Ige "övéihez jött, de övéi nem fogadták be". Bölcselkedhetnénk arról, hogy miért nem fogadják be az emberek Istent, vagy arról, hogy miért fogadják be. Gyakorlati életünkre nézve azonban célszerűbbnek tartom, ha átgondoljuk, mi is történt Betlehemben.

Krisztus gyermekkorának evangéliumai egyöntetűen kijelentik, hogy Mária, József és a születendő gyermek számára nem volt hely a betlehemi fogadókban. Nem tudjuk, hogy hány szállója volt Betlehemnek. Tény, hogy az istengyermek egy istállóban jött világra. Egy szálloda és egy istálló között viszont nagy a különbség. Lehetnek egymáshoz közel is, mégis egész világok választják el őket egymástól, és a földrajzi távolság semmiben sem befolyásolja ezen világok terjedelmét. Ilyen szállodákkal manapság is találkozunk. Tulajdonképpen szállodának mondható minden hely, helyzet és egyén, ahova, akihez Isten be akar térni, de nincs hely számára. És bizony gyakran bukkanunk ilyen helyekre. Itt van például Európa. Az Unió alapokmányában nem volt hely Isten számára. De itt vannak a parlamentek, az egyetemek, az üzletek, a hotelok és a korcsmák, az otthonok - és lehet, hogy a mi szívünk is...

Isten az időnk - és az idők - végén aszerint fog bennünket megítélni, hogy a szállodát át tudtuk-e alakítani istállóvá. De nem a luxusszállóknak kell nekirohannunk, hogy szétromboljuk őket. A magunk szállodáján kell alakítanunk.

Az istálló a befogadást jelképezi. Azt a helyet, azt a szívet, ahol befogadják Istent. A mindennapi életben lehetünk tehát szálloda- vagy istállótulajdonosok is. A legnagyobb gond abban rejlik, hogy sokszor egyszerre akarjuk mind a kettőt. Karácsony döntés elé állít bennünket. Nem lehetünk hétköznap szállodatulajdonosok, vasárnap pedig istállótulajdonosok. Hétköznapi életünkben nincs hely az Istennek: fontosabb az üzletelés, terveink megvalósítása, a jólét biztosítása. Vasárnap pedig, amikor egy leheletnyivel több időnk marad Istenre, egy kicsit őt is beengedjük az életünkbe. De sokszor valóban "csak egy kicsit", mert szívünk istállójának ajtaját zárva tartjuk. A fáradságos hét után már nincs erőnk igazán kitárulkozni.

Betlehemi szállodatulajdonosokká válunk, akiknél nincs hely a születendő élet számára, akik nem veszik észre, hogy ajtajukon éppen Isten kopogtatott be. Lehet, hogy már csak a cégért kellene kidolgoztatni, hogy nevünket ráírva felcsavarozzuk saját betlehemi szállodánk ajtaja fölé. Vagy mégsem?

Kívánom minden kedves olvasónak, hogy ne a felirattal bíbelődjön. Egyszerűbb kinyitni az ajtót, nem kell hozzá sem szerszám, sem reklámszakember, sem kirívó felirat - hiszen a szívnek az ajtajáról van szó. Isten betalál oda cégtábla nélkül is, mert ő felismeri a szeretetben történő befogadás cégtábláját.

Harmath Károly OFM

forrás: Új Ember Magazin 2005. jan.-febr. VI. évf. 1. szám