Elizabeth Anikuzhikattil, 2006-ban elhunyt férjével, nyolc fiút és hét lányt nevelt fel. Négy lányuk lett szerzetes: ketten a keralai Szent Szív Nővérek közösségéhez csatlakoztak, a harmadik szalézi, a negyedik pedig ferences misszonárius nővér. A fiúk közül hatan lettek papok; a legidősebb a dél-indiai Idukki Egyházmegye püspöke. A család a földműves telepesek első csoportjával 1949-ben költözött Idukkiba. Egy fa tetején épült, tágas lombházban éltek, mert gyakran kellett vad elefántok és más vadállatok támadásával szembenézniük, akiknek nem tetszett, hogy az emberek betolakodtak a területükre – idézi fel a „hősidőket” az egyik fiú, az 53 éves Joseph Anikuzhikattil SDB, az azarai (Guwahati) Don Bosco Főiskola rektora, a sillongi Szent Szív Teológiai Főiskola tanára.
A katolikus édesanya nagy türelemmel nevelte gyermekeit, emellett egyedül ápolta legkisebb fiát, aki 19 éves korától a Guillain-Barre szindróma néven ismert, ritka autoimmun-betegségben szenvedett. „Savio ágyban feküdt, és anyánk tizenöt éven át ápolta úgy, hogy egyetlen felfekvése sem volt” – mondja Joseph Anikuzhikattil.
forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése