Valóban csodát művelt a szegények szentje

Páduai Szent Antal

Olaszországban pár éve felmérést készítettek az ország legnépszerűbb szentjeiről. A legtöbben arra a Páduai Szent Antalra voksoltak, akit az olaszok egyszerűen csak így emlegetnek: Il Santo, azaz A Szent.

Két város is verseng a szegények szentjeként is tisztelt, eredetileg Fernando névre kereszteltért. Lisszabon, ahol egy előkelő lovag fiaként megszületett, és Padova, ahol 1231. június 13-én meghalt. Pontosabban, nem is Páduában halt meg, hanem egy város melletti
kistelepülésen. Igaz, születésének pontos időpontja sem ismert: noha a Raymund-féle legenda nyomán 1195-re datálják születését, a kutatók nem ennyire biztosak a dátumban, és a születés évét 1188 és 1195 közé teszik.

Az ötéves szűz

Antal egyszerű, tiszta életet élt, de a köré szőtt vallásos legendák sokszor hamis fényben tüntetik fel -- csodatevő híre a hívők körében elnyomta az evangéliumi szeretet igaz hirdetőjének alakját, és a népi tudatban előtérbe kerültek a köré szőtt vallásos babonák.

Öt éves volt, amikor a lisszaboni székesegyházban szüzességet fogadott. A legenda szerint a székesegyház ministránsa egyedül imádkozott a templomban, amikor a kórus sötétségéből váratlanul előbukkant egy rémisztő figura: maga az ördög. Fernando nagyon megijedt, de a félelmét legyőzve a templom kövezetére keresztet rajzolt, mire fényesség támadt és az ördög eltűnt. Persze, nem csak a legendában leírt csoda vezethette rá a szentet, hogy ilyen korán felajánlja szíve tisztaságát Istennek, sokkal inkább az a tény, hogy szülei egyházi iskolába járatták.Természetesen az ott nevelő atyák az értelmesebb és rátermettebb nebulókat a papi hivatás felé is terelgették.

Lovag helyett szerzetes

Bár a családban többen is a szerzetesi életet választották, az előkelő família más utat szánt Fernandónak. Apja azt szerette volna, ha fia, hozzá hasonlóan bekerül a királyi udvarba, megnősül és családot alapít. Fernandót azonban nem érdekelte a politika, Istennek akart élni – döntését végül családja is elfogadta.

A halak is értették

Körülbelül 16 éves volt, amikor a liszaboni Szent Vince kolostorban belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé. Amikor azonban kolostora az uralkodó és a portói püspök közötti viszály kereszttüzébe került, elhagyta szülővárosát. A coimbrai Santa Cruz kanonoki kolostorba települt, hogy nyugodt körülmények között készüljön papi hivatására.

A politika itt sem hagyta nyugodni, de sokkal fontosabb, hogy ezidőtájt Marokkóból öt ferences vértanú földi maradványát vitték Coimbrába, Fernandót pedig megérintette a mártírhalál. Ugyancsak fontos esemény ifjonti útkeresésében, hogy találkozott azokkal a közeli kis rendházakból való szerzetesekkel, akik kolostora ajtajánál alamizsnát koldultak. Fernandóban megszületett a vágy, hogy ő maga is a szegények közösségében éljen, ezért elhatározta, hogy átlép Szent Ferenc rendjébe és misszionáriusként Afrikába utazik. Ekkor választotta Remete Szent Antalt védőszentjéül, és a szerzetességben az Antal nevet.

Isten kegyes viharában

Antal 1220 nyarán misszionáriusként Marokkóba hajózott. A legenda szerint még elutazása előtt az egyik napon a kolostor folyosóját takarította, amikor meghallotta, hogy az Úrfelmutatást jelző csengő hangját. Ám mivel ő szolgálata miatt nem mehetett a templomba, nagyon szomorú lett. A falak azonban hirtelen szétnyíltak és Antal láthatta, amint a szentmisét bemutató pap felemeli Krisztus szent testét.

Marokkó felé a hajón megbetegedett és legyengülve szállt partra – nem is maradhatott sokáig, vissza kellett térnie Európába. Hazafelé azonban hajóját egy hatalmas vihar Portugália helyett Szicília felé sodorta. Onnan ment az Assisi melletti Porciunkulába rendje egyetemes káptalanjára, ahol találkozott Szent Ferenccel is, de az összegyűlt háromezer ferences rendtestvér előtt ismeretlen volt, sem származásáról, sem képzettségéről nem tudtak. Ezért amikor a testvéreket az egyes rendtartományokba sorolták, ő magára maradt. Észak-Itália tartományfőnökéhez fordult, vegye szárnyai alá, az pedig Montepaolo remeteségébe küldte.

1222 nyarán derült csak fény Istentől kapott szónoki képességére – az addig csendes, szerény Antalt ugyanis Forliba küldték, hogy pappá szenteljék, és mert az ünnepi szónok megbetegedett, Antalt lökték pulpitusra. Szavait – így a katolikus legendárium – eltöltötte a Szentlélek. Elöljárói boldogan küldték Felső-Itáliába, hogy a tévtanítók ellenében prédikáljon.

Önként vállalta a nincstelenséget, így tudott hitelesen beszélni a szegénység elviseléséről és a hit erejéről. ,A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt” – szól egyik híres prédikációja. Híre mindenütt megelőzte, bár volt ahol elkergették, Udinében például, mert úgy vélték, a gazdagok és a tévtanítók ellen uszít – holott prédikációs följegyzéseiben egyetlen bántó vagy támadó szó sem található, mindig a szeretet nyelvén szólt.

Nem csak prédikált az önzetlenségről (Willem van Herp: Szent Antal kenyeret oszt)

A legenda szerint, amikor épp Firenzében prédikált, meghalt egy uzsorás. Antal azt mondta a híveknek: "Ahol a kincsed, ott a szíved is". Ezek után állítólag felnyitották az uzsorás testét, a mellkasában nem volt szív -- a tárcájában találták meg.

Amikor pedig az eretnekeknek prédikált, és azok kigúnyolták őt, Antal szomorúan ment a folyópartra -- a hagyomány szerint a Marecchia partjára, ott ahol az az Adriába ömlik -- és a halakat hívta, hogy azok hallják meg az Úr szavát. A halak pedig odaúsztak eléje, és a fejüket a
folyóból kiemelve végighallgatták szónoklatát.

Nem szerette a tétlenséget

Szent Ferenc megbizatásából Antal megalapította rendjének első tanulmányi intézményét Bolognában, ahol ő lett a teológia első lektora. A hivatali teendőket azonban nem szerette, hamarosan rendtársaira bízta és ismét vándorprédikátornak állt.

Az Antal életéről szóló legendák szerint Ferrarában különös eset történt. Megérkezvén a városba a vándorprédikátort különös pletyka fogadta. A szóbeszéd szerint egy fiatal lovag hűtlenséggel vádolta meg a feleségét: úgy vélte, az újszülött gyermeknek nem ő az apja. Eredménytelenül próbálkozott a fiatalasszony az ellenkezőjéről meggyőzni a férjét - pedig már egyre közeledett a keresztelés ideje. Szent Antal, mielőtt kiszolgáltatta volna a keresztség szentségét, felszólította a csecsemőt, hogy mutassa meg: ki az apja. A csecsemő pedig rámutatott a lovagra és hangosan, érthetően azt mondta: ő az!

A padovai csodatévő

Szent Antal 1230 nyarán érkezett Padovába, amit a második otthonának tekintett. Itt tartott böjti beszédein soha nem látott tömeg jelent meg, már az éjszaka folyamán özönlöttek a hívek, végül kiszorulván a templomból, Antal a szabadban prédikált nekik. Ha a legendék különös csodái nem is hihetőek, az biztos, Padovában valódi csodát tett. Beszédei hatására régi ellenségek békültek ki, az adósokat szabadon engedték, sokan visszaadták jogtalanul szerzett javaikat, rosszélető asszonyok és férfiak tartottak bűnbánatot.

Szavainak hatékonyságát bizonyítja az az 1231. március 15-én hozott adóstörvény, amely szerint a korábbi gyakorlattól eltérően, az adós csak vagyonával, és nem személyével vagy szabadságával kezeskedik.

A sok munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét. 1231. június 13-án, egy pénteki napon halt meg. Útban Padovába, az otthonába, ám azt el nem érve, Szent Klára nővéreinek Arcella nevű kolostorában érte a halál. A legenda szerint korábban megszállt tisztelőjének és barátjának, Tiso grófnak Padovától északra lévő birtokán. A gróf maga is harmadrendi ferences volt, aki camposampierói birtokán kápolnát és remetelakokat építtetett. A diófára faágakból, rudakból és gyékényből összetákolt cellába költözött Szent Antal, készülve arra, hogy az örök hazába költözzön – ekkor ismét megjelent előtte a kisded Jézus, aki rámosolygott és átölelte.

IX. Gergely pápa, erős nyomásra, 1232-ben avatta szentté, síremléke köré mind a mai napig hívek sokasága dobálja a papírlapokra írt, segítséget kérő kívánságait. Aki nem juthat el a Szent sírjához, az modern korunk technikai lehetőségeit kihasználva, e-mailen is elküldheti Szent Antalnak könyörgéseit.

Simon F. Nándor

forrás: mindennapi.hu