Istálló a palotája, jászol a trónusa. Onnan tart programbeszédet az Égi Szülött, „oktatván minket, hogy lemondván az istentelenségről és a világi kívánságokról józanul, igazán és ájtatosan éljünk”. (Tit. 2. 11-12)
Én vagyok az Alfa és az Omega - mondja – a kezdet és a vég.
Mégis megaláztam magam az istálló koldusáig, hogy ti is megalázva magatokat őszinte bűnbánattal – Isten szemében felmagasztaltassatok.
Szegénységet vettem magamra, hogy megtanítsam a világot arra, hogy amit egy szegénynek tesztek nekem teszitek.
Király vagyok és mégis az állatok közt a helyem. Kerestem szállást Betlehemben, de elűztek onnan engem. Bezörgetek minden lélek ajtaján, de a legtöbbször csak azt hallom: - Jézus, Isten fia, mi közünk veled?! Pedig én bocsánatot hozok a bűnre, gyógyulást a betegségre és békességet a szívbe.
Hideg tél fogadott a földön, de a tél fagya nem kínoz annyira, mint a szívek hidegsége. Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsaimat, s ennél a szeretetnél felmelegednék.
Éjjel születtem e világra, a bűn sötét éjszakáján. Csak a hitnek csillaga ragyogott, s a virrasztok találtak meg engem. Most már mindennap veletek vagyok oltáraitokon és a hívő lelkeknek megmutatom az élet utait és betöltöm őket örömmel.
Mosolygó gyermek képében jöttem hozzátok, most pedig a kenyér hó tiszta alakjában időzöm köztetek, hogy megértsétek: szeretetet hoztam és szeretetet akarok… Elhagytam a Mennyországot
és emberré lettem, mert gyönyörűségem az emberek fiaival lenni…
Jöjj hát a mi szívünkbe édes kicsi Jézus! Te vagy a legszebb karácsonyi ajándék, s mikor bűntől megtisztult lelkünkbe szállsz, akkor van igazi karácsonyunk!…
Írta: Kovács Gyula, megjelent az Egri Katolikus Tudósítóban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése