Böngészem az átdolgozott és felújított, több mint harmincezer címszót tartalmazó Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát (Akadémia Kiadó 2003.), és felütöm a Magnificat szónál. Csalódom. Ugyanaz a tárgyi tévedés – Máriát dicsőít ének a római katolikus liturgiában – a fogalom értelmezésénél, mint az 1957-ben megjelent első, majd azt követő bővített kiadásoknál. Hiába, a negyven év nem múlt el nyomtalanul. Pedig a szerkesztőknek csak a Bibliát kellett volna fellapozniuk. A katolikus liturgiában canticumnak (kiséneknek) hívják azt a zsoltárszerű éneket, melynek szövege az Újszövetségbõl való és Lukács evangéliumában található alfabetikus sorrendben, az alábbiakban: Benedictus (Lk 1.68-79); Magnificat (Lk 1.46-55); Nunc dimittis (Lk 2.29-32). Magyarázatra szorul a horae canonicae (imaórák) fogalma is. A katolikus szertartásrendben a zsolozsma egyes imádságainak elmondására kijelölt órák, illetve a hozzájuk tartozó imádságok. A középkori szerzetesek közös imádságokra gyűltek össze ezekben az időpontokban. A hét időpont és a hét imádság: matutinum hajnalban (a név is hajnalit jelent latinul); prima 6 órakor (elsőt jelent, mert az ókori számításban reggel 6 volt a nap első órája); tertia [tercia] 9 órakor ('harmadik'); sexta délben ('hatodik'); nona 3 órakor ('kilencedik'); vesperas 6 órakor ('esti'; még 'vecsernye'); és completorium napnyugta után ('bevégzés'). Egy hétre és a hét-hét alkalomra elosztva elimádkozzák (régebben el is énekelték) mind a 150 zsoltárt, valamint himnuszokat, olvasmányokat és imákat. (Ez a zsoltárbeosztás II. Vatikáni Zsinat után némileg módosult.)
A Benedictus a canticumok egyike, Zakariás hálaéneke fiának, Keresztelõ Jánosnak születése alkalmából. Ugyanezzel a szóval kezdődik a Sanctus második sora a misében; egyházzenei művekben gyakran önálló tétel. A latin szó annyit jelent: 'áldott'.A Nunc dimittis az agg Simeon hálaéneke; amikor Jézust – 8 nappal születése után – bemutatták a templomban és Simeon karjába véve az Üdvözítőt, ezt énekelte. Az ének latin kezdőszavai azt jelentik: 'Most elbocsátod' (a te szolgádat Uram).
A Magnificat (lat. 'magasztalja'), a Boldogságos Szûz dicsőítő és hálaéneke, melyet akkor mondott, amikor meglátogatta Erzsébetet, aki mint Megváltója anyját köszöntötte õt. A Szent Szûz énekkel ad hálát megváltottsága kegyelmeiért. Az ének latin szövege e szavakkal kezdődik: Magnificat – anima mea Dominum. Et exsultavit spiritus meus: - in Deo salutari meo... Tudnunk kell még, hogy a Magnificat a zsolozsma állandó része. A latin szertartásban az esti dicséret canticuma, a bizánci liturgiában viszont a reggeli. Átvette a katolikus liturgiából a reformáció is; latinul, majd Luther fordításában németül is énekelték. Magnificatnak hívják a zeneirodalomban az említett evangéliumi szakaszra énekelt dallamot és nagyobb zeneművet. A XV. sz. óta többszólamú vokális megzenésítései is ismertek. Gregorian dallamai díszesek, ünnepélyesek.
A pádovai Scrovegni-kápolnában látható Giotto Vizitáció címû nagyméretű freskója, mely a két tiszta, nemes jellemű asszony találkozását ábrázolja. A későgótika egyszerű vonal- és színvilágával jól érzékelteti Mária és Erzsébet szeretetteljes rokoni kapcsolatát. Vajon meg tudja-e érteni ezt a csodálatos képet az, aki nincs tisztában a Magnificattal. De utalhatnánk Botticelli hasonló témájú festményére is (Firenze, Uffizi 1480.k.), ahol a művész angyalok körében festi le Máriát. Bámulatos és felemelő, a gótikus szobrászat csúcsának tekinthető a Magnificat a svájci Fribourg székesegyházában is.
Meg tudjuk érteni, át tudjuk érezni e műalkotásokat a világ egyik legszebb imájának mélyebb ismerete nélkül? S ha már a vizitációt említettem, nem állhatom meg szó nélkül az említett és jogosan kritizált idegen szavak szótárának e szóhoz fűzött magyarázatát sem: „a Jézust méhében hordozó Szűz Mária és a Keresztelő Szent Jánossal terhes Erzsébet találkozásának jelenete, ill. ennek ábrázolása a keresztény művészetben”. Mennyivel szebben fejezi ezt ki csodaszép nyelvünk, amikor azt mondja, hogy a gyermekét váró Mária látogatása idős rokonánál, Erzsébetnél, aki Keresztelő Jánost hordta méhében, s kettőjük találkozása, mint képzőművészeti ábrázolás tárgya. A legszebb vizitációk egyike minden bizonnyal a magyarországi M.S. mester (1506) alkotása.A Magnificat megértéséhez vissza kell mennünk a Találkozáshoz (Lk 1,39-56.).
Mária és Erzsébet találkozása összefűzi a János és Jézus születésének hírüladásáról szóló két elbeszélést, de a születésükről és a gyermekkorukról szólókat is. Az Erzsébettel való találkozás mélyebben megérteti Máriával a saját üzenetét és hálatelt szívvel dicsőítő éneket zeng Isten üdvözítő működéséről.
Röviddel az angyali üdvözlet után Mária útja Názáretből Júda egy városába vezet. A vándorút végén Mária belép Zakariás házába és üdvözli Erzsébetet, aki eltelik a Szentlélekkel. Erzsébet dicsőítő énekének végső szavaival boldognak magasztalja Máriát. Boldog vagy, mert hittél. Mária azért lett Jézus Krisztus anyja, mert hívő engedelmességgel igent mondott az angyali üzenetre.
Az angyal üzenetéből, a lélektől eltöltött Erzsébet prófétai szavaiból és az Írásból Mária felismeri, milyen nagy dolgot tett vele az Úr.
Mária himnikus evangéliuma Isten dicséretének akkordjaival kezdődik, majd megénekli a hatalmas szent és irgalmas Istent, üdvözítő tevékenységének alaptörvényeit és ígéreteihez való hűségét dicsőíti. Ez a messiási-eszkatológikus öröm áthatja Mária szívét és lelkét. Mária az alacsonyakhoz, vagy kicsikhez és a szegényekhez számítja magát és ez a boldognak hirdetés is – amit Erzsébet kezdett is – soha nem ér véget. Minden nemzedék hallatja hangját Mária dicséretében. Éneke kezdetén arról az üdvösségről beszélt, amelyet Isten neki magának készített, a végén pedig arról, amely népére virradt. Ami Máriával történt, az megy végbe Isten egyházában is. Mária anyasága minden mást felülmúl. Ő annak a Messiásnak szűzi anyja, akitől áldást kap a föld minden népe és anyasága minden más anyaságot megkoronáz.
Mária Isten iránti háláját a Magnificatban az ószövetségi énekek nyelvén fejezi ki. Éneke Isten népének éneke lesz. Az egyház azért énekli a Magnificatot esti imája közben, mert elmélkedve ekkor tekint végig a nap történésein.
forrás: Udvarhelyi Olivér, kesz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése