Mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat!

 Marianus de Florentia (†1523) ferences történetíró tanúsítja, hogy még 1500 körül látta azt a fatáblát egy remeteségben (Cesi di Terni), amelyre Ferenc néhány verset írt, s különféle teremtményeket is festetett hozzá. A szöveg zsoltárokból és rövid liturgikus énekekből állt. Az ókeresztény kortól kezdve gyakorlat volt, hogy az oltár elé szövetből, fából, fémből vagy bőrből készült hímzett vagy festett képet, domborművet, ún. antipendiumot készítettek. Eg,y ilyen táblán állhatott ez az imádság is, amely a Naphimnusz előzményének tekinthető. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtett világot Isten dicséretére. Szűz Máriát és Szent Mihály arkangyalt is köszönti, mivel a kápolna, amelyben a ma már elveszett eredeti tábla volt látható, Angyalos Boldogasszony tiszteletére volt szentelve.

Féljétek az Urat, és adjátok meg neki a tiszteletet!
Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet.
Mindnyájan, kik félitek az Urat, dicsérjétek őt!
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.
Dicsérjétek Istent, ég és föld! 
Dicsérjétek mind, ti folyóvizek, az Urat!
Isten fi ai, áldjátok az Urat!
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és
vigadjunk rajta!
Alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya!
Minden lélek dicsérje az Urat!
Dicsérjétek az Urat, mert jó!
Mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat!
Mindnyájan, teremtmények, áldjátok az Urat!
Minden madarai az égnek, dicsérjétek az Urat!
Mindnyájan, gyermekek, dicsérjétek az Urat!
Ifjak és szüzek, dicsérjétek az Urat!
Méltó a bárány, aki megöletett, hogy övé legyen a dicséret, a dicsőség és a tisztelet!
Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység! 
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben!