Jézus mondja: „Szegények mindig lesznek veletek...“ (Mt 26,11)

A felvetett témánk az éhezés és a szegénység. Azért, hogy tisztábban lássunk, kikerestem egy Újszövetségi görög-magyar szótárból a fent említett alapfogalmak meghatározásait.

A következõket találtam:
Éhezés: A táplálék hosszabb vagy rövidebb idõn át való nélkülözése (nincs tartaléka).
Éhínség: A megélhetéshez szükséges táplálék hiánya.

Szegénységre vonatkozó szavak a Bibliában:
- Mindenes szolgáló, aki csak nehéz és alantas munkákat kap, nincs feleslege, sem tartaléka.
- Szükségben lévõ, akinek hiánya van valamiben, szûkölködik.
- (Koldus)szegény: ínségben él, nyomorult, akinek semmije nincs, a létfenntartáshoz szükséges dolgok hiányoznak az életébõl. Van köztük olyan is, aki ezeket csak koldulásból tudja beszerezni. Ez az utóbbi kategória az, amelyrõl Jézus a legtöbbet beszél.

A munkám során akkor találkoztam testközelbõl az éhezéssel és a szegénységgel, amikor bizonyos rendszerességgel levest osztottunk a budapesti aluljárók egyikében, s amikor a Menedék Alapítvány munkatársaként hajléktalan - vagy szenvedélyek rabságában megnyomorodott életû - fiatalokat befogadó otthonban szolgálhattam Istennek és felebarátaimnak. Számtalan oka lehet annak, hogy ki miért és hogyan jut a szegénység és az éhezés élethelyzetébe. Egyeseket sajnálhatunk, másokról pedig megállapíthatjuk, hogy ki mint vet, úgy arat. (Péld 22,8; Gal 6,8) Mi is gyakran és jogosan tesszük fel azt a kérdést, hogy italra, cigarettára van pénzük, élelemre, rezsire miért nincs? Miért nem dolgozik az illetõ, akkor el tudná tartani magát és családját?! És közmondásszerûen tudjuk idézni a Bibliát: „hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék“. (2Tessz 3,10) De a kérdés mégis az, vagy divatosabban megfogalmazva a kihívás az, hogy mint Jézus Krisztus követõi mit tegyünk, ha ezekkel az élethelyzetekkel találkozunk? Alapelveink lehetnek, de nincs általános megoldó képlet erre a kérdésre. Mivel az élet összetett, így a Szentírás (az ÉLET Könyve) is összetett válaszokat képes adni számunkra. Hiszen minden helyzet más és más. Egyedüli eligazítónk az Atya Isten és Jézus Krisztus példájának és tanításának a követése a Szentlélek aktualizáló világosságában. (2Kor 13,13) Az emberi természetünk számára ez rossz hír, kényelmetlen, hiszen így mindig készenlétben kell lenni. Istentõl nyert szeretetünket és lelkiismeretünket folyamatosan „edzésben“ kell tartanunk! „A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihûl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.“ (Mt 24,12-13) Sajnos a sok visszaélés miatt nehéz eldönteni, hogy mi a helyes! De vigyáznunk kell, ki kell tartanunk, nehogy emiatt a szeretet meghidegüljön bennünk! Nekünk minden külsõ körülmény ellenére a Biblia tanításában és a Szentlélek vezetésében kell járnunk! A gonoszság megsokasodása miatt nem vonulhatunk vissza közösségeinkbe, templomainkba, nem zárkózhatunk be. Nem erre szól a Jézustól kapott küldetésünk! Nem kegyes áldozataink, szokásaink: templomba járás, adakozás, böjt, amit Isten kér tõlünk elsõsorban (ez is fontos), hanem Jézus ezt így fogalmazza meg Máté 9,13-ban: „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.“ Békés-Dalos Újszövetségi fordítás lábjegyzete a következõket fûzi an fenti vershez: Isten az irgalmasság és a szeretet tetteit többre becsüli a külsõ áldozati szertartásoknál. (Zsid 13,6) Izaiás 58,6-10 pedig az igazi böjtrõl beszél: „...ha odaadod az éhezõnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verõfényre változik.“ Tehát Istentiszteletünk, hitünk minõségét Isten azon is megméri, hogy hogyan viszonyulunk a szegényekhez és éhezõkhöz. (Péld 3,27; Péld 14,31; Péld19,17; Péld 21,26/b; Péld 22,9) Isten folyamatosan megmér, és minõségi -hitpróbának tesz ki bennünket. Nem azért, hogy Õ megtudja, milyenek is vagyunk, hiszen Õ mindent tud, hanem hogy mi tudjuk meg magunkról eközben, hogy hol is tartunk a hit útján. Isten irgalmasságot akar, ez gyakorló szeretetet jelent, amely az Istentõl átélt szeretetet a felebarát felé viszonozza. S a felebarátról tudjuk, hogy az egy olyan személy, aki képletesen a legközelebb áll hozzám, szorosan mellettem van. Más nyelvek a szomszéd szóval adják vissza jelentését. Az irgalmas szamaritánus példázatából az is kiderül, mikor és kinek vagyok én az igazi felebarátja!? Annak, aki bajban van, aki nem tud magán segíteni. „...Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?“„Aki irgalmas szívû volt iránta“ - felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.“ (Lk 10,25-36-37) Ebbõl adódik az, hogy a mi elsõdleges feladatunk és felelõsségünk a közvetlen környezetünkben van. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet adakozni a távoliak szükségleteire, az Írás ere is bátorít. (Róm 15,26) [Az utolsó idõk jelei közt megjelenik majd az éhínség is, amely már több, mint az éhezés (Mt 24,7). Ennek elõjeleit a híradásokon keresztül láthatjuk Afrika és Ázsia egyes vidékein.] A Szentírásból tudjuk, hogy a mi Atyánk irgalmas, és Jézus arra szólít fel minket, hogy hozzá hasonlóan mi is legyünk irgalmasok! (Kiv 34,6; Lk 6,36) Mit jelent ez valójában számunkra? Jézus kijelentése Máté evangéliumában kibontja ennek a gondolatnak a további mélységeit. Isten a gonoszokra is fölkelti napját, esõt ad a bûnösöknek is. (Mt 5,45) Õ abban gyönyörködik, hogy a gonosz megtérjen és éljen. (Ez 33,11) Szt. Pál apostol a jézusi ige alapján: szeressétek ellenségeiteket (Mt 5,44) tovább tágítja ezt a perspektívát. „Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni...“ (Róm 12,20) Ehhez már emberi szeretet, emberi erõ kevés! Mindenben Jézus az etalon, s ha minden dolgunkat Õhozzá mérjük, akkor hamar kész a következtetés: „...Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét...“ (Róm 3,22-25) így mi is irgalomra szorultak vagyunk! (Zsolt 49,8-10;.Mt 18,23-27) S csak ebbõl a felismerésbõl táplálkozhat minden tettünk, s így nem érdemeket keresünk cselekedeteink által, hanem azt mondjuk: „…csak azt tettük, ami kötelességünk volt“ (Lk 17,10), persze ezáltal mennyei kincseket is gyûjtünk, de ennek is az a lényege „...Ahol a kincsed, ott a szíved is...“. (Mt 6,19-24) De azt hiszem, tovább kell látnunk a testi szükségletek betöltésénél! Kövessük Jézust! Õ, mint az irgalmas Atya egyszülöttje nemcsak a testi táplálék biztosításával törõdött, amikor az 5000 embert megvendégelte (Jn 6), hanem több ízben a következõképp vallott küldetésérõl: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.“ (Lk4,18) „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.“ (Mt 4,4) A valódi élet az igazi megmentés több mint az étel! Az Õ küldetése és a mi küldetésünk a lelkek megmentése, hiszen Jézus maga mondja: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?...“ (Mt 16,26)

Fontos megtalálnunk a jézusi egyensúlyt! Ha úgy hirdetjük a szegényeknek az evangéliumot, hogy nem gondoskodunk a nélkülözõk alapvetõ emberi szükségleteirõl, akkor az Írás alapján a hitünk halott (Jak 2,14-17), azonban ugyanígy céltévesztett az a segítség is, amely csak a földiekre koncentrál, és elmulasztja a fõ küldetést, hirdetni az evangéliumot minden teremtménynek. Õ tudta és hangoztatta azt, hogy az Isten országa elközelített, amelynek erejét, hatalmát, bõséges gondoskodását be is mutatta földi szolgálata során. Örök Élet beszédeit hirdette, az igazságot prédikálta. Tudta, hogy ha az emberek megismerik az igazságot, akkor az igazság szabaddá teszi õket. (Jn 8,32) „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.“ (Jn 14,6) Igazán Õt, a vele való bizalmas, személyes kapcsolatot kell éheznünk. Õ tart meg minket! „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.“ (Mt 5,6)
Isten szereti az embert, és Jézusban gondoskodik róla, ezt kell elmondanunk és bemutatnunk. Van helyreállás, van kiút, van bûnbocsánat, van megmenekülés, van gyógyulás, van remény, van örök élet! Ez az Örömhír, amelyet hirdetnünk kell, miképpen Mesterünk is tette! Mert a valódi és végleges megoldás minden lelki és fizikai szükségletünkre egyaránt az Úr Jézus, a Messiás, aki maga az örök élet! És, akik Benne hisznek, és Vele vannak, azoknak így szól a mennyei ígéret:„...Nem éheznek és nem szomjaznak többé...“ (Jel 7,16-17)

Roóz Zoltán