“Add el amid van, és árát oszd szét a szegények között”. (Mk 10,21) - olvassa Assisi Szent Ferenc (+1226) az evangéliumban. Szétosztja mindenét, s közösséget alapít, amely erre az evangéliumi mondatra épít.

- “Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok közöttük” - mondja Jézus. (Mt 18,20). - És Keleten Remete Szent Antal (+356), Nagy Szent Vazul (+379), stb. Nyugaton Szent Benedek (+547) megalapítják (illetve megszervezik) az első szerzetesközösségeket.
- “Add el amid van, és árát oszd szét a szegények között”. (Mk 10,21) - olvassa Assisi Szent Ferenc (+1226) az evangéliumban. Szétosztja mindenét, s közösséget alapít, amely erre az evangéliumi mondatra épít.
- “Tegyetek mindent Isten dicsőségére” (1 Kor 10,31) - írja a Szentírás. Loyolai Szent Ignácot (+1556) megragadja a gondolat. Létrehozza a jezsuita rendet, amelynek jelmondata: “Minden Isten nagyobb dicsőségére” az Egyház szolgálatában.
- “Amit egynek tettetek legkisebb testvéreim közül... nekem tettétek” - mondja Jézus. És szerzetesrendek és keresztény közösségek indulnak el a legkülönbözőbb korokban, akik életre akarják váltani Jézus e szavát. (Gondolj a betegápoló, szegénygondozó, stb. rendekre.)
- “Szüntelen imádkozzatok” - írja a Szentírás. (1 Tessz 5,17; Lk 18,1) És Nagy Szent Teréz (+1582) megalapítja a Karmelita-rendet, amelynek sajátos célja a folytonos Istennel egyesülő imádságos élet.
- “Tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) - mondja Jézus. - Lavigerie Károly (+1868), majd Jansens Arnold (+1909) és mások missziós szerzetes-közösségeket hoznak létre, amelyek tagjai elmennek távoli országokba, hogy hirdessék az evangéliumot.
- “Aki első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája” (Mk 10,44) - mondja Jézus. És Charles de Foucauld (+1916) nyomán létrejönnek a “kis testvérek” és “kis nővérek” közösségei, amelyeknek egyik legfőbb jellemzője a csendes szolgálat.
- “Legyetek mindnyájan egy...” (Jn 17,20) - imádkozik Jézus. És korunkban világszerte közösségek alakulnak, amelyek az egység megélését, az egységről való tanúságtételt tűzik ki célul. (vö. 15. rész 1; 35. rész 1).
És sorolhatnánk tovább... Mintha az Egyház különböző korszakaiban Jézus egyik-másik szava, igéje új pompában virágozna ki egy-egy szent, egy-egy keresztény közösség által...

 Jézus minden keresztényt tökéletességre hív. Egyesek mégis külön hívást éreznek, hogy sajátos teljességgel adják Istennek életüket. Ilyen hivatással rendelkeznek a szerzetesek.
A legtöbb szerzetesrend, egy-egy kor igényére válaszként jött létre, - hogy a szükségnek megfelelően szegényen éljenek, tanítsanak, beteget ápoljanak, prédikáljanak, stb. De a szerzetesközösségeket még inkább felfoghatjuk úgy, mint Jézus egy-egy megvalósult szavát. Világító fáklyák ezek, amelyek emlékeztetik az emberiséget Jézus egy-egy tanítására: pl. a felebaráti szeretetre, a szolgálatra, a gyermekek vagy az ifjúság nevelésének fontosságára, az Istenre hagyatkozásra, az imádságra, engedelmességre, alázatra, önmegtagadásra, apostolkodásra vagy az egységre - attól függően, hogy mi a rend sajátos “karizmája”.
A Szentlélek titokzatos terve, hogy a különböző embereket az evangélium különböző titkainak megélésére hívja. S így az Egyházban láthatóvá válik az evangélium színes gazdagsága (vö. 56. rész 3).

forrás: Dr. Tomka Ferenc: Találkozás a Kereszténységgel