Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre

 Szent Ambrus püspök "A misztériumok" című értekezéséből

Már beláttuk azt, hogy nagyobb a kegyelem ereje, mint a természeté, és mégis tovább soroljuk a prófétai áldás kegyelmét. Ha ugyanis a próféta emberi áldásának oly nagy volt a hatalma, hogy megváltoztatta a természetet, akkor mit mondjunk az Isten által végbevitt konszekrációról, amelyben Urunknak, Üdvözítőnknek szavai fejtik ki erejüket? Mert az a Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre. Ha ugyanis olyan nagy hatalma volt Illés szavának, hogy tüzet hozott le az égből, akkor ne lenne annyi ereje Krisztus szavának, hogy az elemek mivoltát átváltoztassa? Azt olvastad az egész világ teremtéséről: Csak szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek (Zsolt 32, 9). Vajon Krisztus szava, amely a semmiből meg tudta teremteni azt, ami még nem létezett, most ne tudná a már meglévőt átváltoztatni azzá, ami előbb még nem volt? Mert nem kisebb dolog új természetet alkotni, mint a meglévő dolgok természetét átváltoztatni.

De miért szaporítsuk a bizonyítékokat? Mutassunk rá magára Krisztusra, és ennek a misztériumnak igazságát az ő megtestesülésének misztériumával igazoljuk. Vajon a termeszét rendje szerint volt-e az Úr Jézusnak Máriától való születése? Ha a természet rendjét nézzük, a férfi és a nő egyesülése által történik a nemzés. Világos tehát, hogy a természet rendjén kívül történt az, hogy a Szűz fiút szült. Ez a test is, amely a konszekrációval jön létre, a Szűztől származó test. Miért kutatod tehát a természet rendjét Krisztusnak ebben a testében, hiszen a természet rendjén kívül történt az Úr Jézusnak a Szűztől való születése is. Valódi teste volt Krisztusnak, amelyet felfeszítetek és amelyet elte­mettek; valódi tehát itt ez a szentségi test is.

Maga az Úr hirdeti: Ez az én testem (Mt 26, 26). Az isteni szavakkal történő konszekráció élőit más dolognak, kenyérnek nevezi, az átváltoztatás után testnek hívja. Ő maga mondja, hogy ez a saját vére. A konszekráció előtt másnak, bornak nevezi, az átváltoztatás után vérnek mondja. Te pedig azt mondod: Ámen", ami annyit jelent: Bizony, úgy van." Amit a szád mond, azt a szíved is vallja; s ami a szavaidban hang­zik, az hassa át lelkedet is.

Az Egyház pedig, ismerve ezt a nagy kegyelmet, buzdítja fiait, buzdítja barátait, hogy járuljanak a Szentséghez, és így szol: Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim! (Én 5, 1). Hogy mit együnk, és mit igyunk, a próféta által más helyen így mondja meg neked a Szentlélek: ízleljétek, és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki benne bízik (Zsolt 33, 9). Ebben a szentségben Krisztus van jelen, mert ez Krisztus teste. Tehát ez nem testi, hanem lelki táplálék. Azért mondja az Apostol ennek előképéről, hogy atyáink lelki ételt ettek, és lelki italt ittak (vő. l Kor 10, 3). Mert az Úr teste szellemi test, Krisztus teste isteni szellem teste, mert Krisztus szellem, amint olvassuk: Szellem a mi számunkra az Úr Krisztus (vő. Siral 4, 20 a LXX szerint). És Szent Péter levelében olvassuk: Krisztus meg is halt értetek (vő. l Pét 3, 18). Röviden összefoglalva: ez a táplálék megerősíti szívünket, és ez az ital az ember szívét megvidámítja (vő. Zsolt 103, 15), amint a Próféta mondja.