Ha valaki azt mondja: Mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki: Mutasd meg nekem elõbb a te emberedet, és én azután megmutatom neked az én Istenemet, így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e, és szíved füle hall-e.Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbe menõ változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illõt vagy nem illõt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységérõl,illetve a vidám hangzatok megkülönböztetésérõl: ugyanígy mûködik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja.Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek elõtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig,hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik,hogy vak az õ szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bûn és a gonosz cselekedet is.(Szent Theophilus antiochiai püspöknekAutolycushoz írt könyvébõl)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése