Isten szeretete mindig velünk van, hűséges önmagához, ezért állandóan
hirdetni kell Isten hívó szavának szépségét, főként az új nemzedékeknek.
A keresztény élet igazi mértékét az jelenti, hogy úgy szeretünk, ahogy
Isten szeret. Az önátadó szeretet talaján, az isteni szeretetre való
megnyílásban fakadnak és növekednek a hivatások. A szeretet forrásából
merítve, az Ige és a szentségek gyakori vételén keresztül válunk képessé
arra, hogy szeressük a másikat, akiben felfedezzük Krisztus Urunk
arcát. A két szeretet – Isten és a felebarát iránt – közötti
eltéphetetlen kötelék ugyanabból az isteni forrásból ered és afelé
irányul. Nagy Szent Gergely pápa ezt így fogalmazza meg: „Szívünk
talajába Isten elültette az iránta való szeretet magját, amely kizöldült
a testvéri szeretet ágaként.”
XVI: Benedek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése