Napközben különböző elfoglaltságaik voltak: a konyhában segítettek az ebéd elkészítésénél, kertészkedtek, konyhakerti növényeket termesztettek. Sokan kézimunkáztak, hímeztek, kötöttek, horgoltak, egyházi ruhákat javítottak. Közülük volt olyan is, aki a kórházban dolgozott ápolóként. A kolostor területére idegeneknek nem volt szabad bejárása.1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatták az akkori minisztertanácsi rendelet értelmében, mind a nőit, mind a férfit. Rendelet volt, hogy az idős szerzeteseket otthonokban kell elhelyezni. Az idős szerzetes atyákat Pannonhalmára vitték a bencés szerzetesekhez. Ott halálukig gondozták őket. Akik egyházmegyei papok voltak, tehát nem szerzetesek, azoknak pedig Székesfehérváron nyitottak papi otthont, és őket ott gondozták. A szerzetesnővéreket a feloszlatáskor több helyre hurcolták kolostorokba. Jászberénybe hozták a női szerzeteseket. Egészen a 90-es évek végéig érkeztek a kedves nővérek ide Jászberénybe, a kolostorba. A rendi ruhát nem vehették fel, csak civilben járhattak a rendszerváltásig. Csak halálukkor a koporsóban öltöztették őket rendi öltözékükbe, de életükben nem viselhették. 1989-ben a rendszerváltozás következtében Magyarország első önálló kormánya Antall József miniszterelnökletével semmisnek nyilvánította, az 1950-ben alkotott rendeletet. Innentől kezdve újból viselni lehetett a rendi ruhát. Sok szerzetesrend újjáalakult. 1993-tól az otthonba világi, civil személyeket is felvettek ápolásra, gondozásra. Sajnos a kedves nővérek ma már nagyon kevesen vannak az otthonban, mivel utánpótlás nem volt az elmúlt évtizedekben.
Forrás:2013-as Jászsági évkönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése