1950-ben megalakult Bakonybél, Csákvár, Gyón, Jászberény állami fenntartású szociális ott-hona a szerzetesnővérek számára, Jánoshida volt premontrei rendháza pedig a férfi szerzetesek részére, amely később, 1952-ben Pannonhalmára települt át, mert Jánoshida szűknek bizonyult.Az egzisztenciális bizonytalanságba zuhant szerzetesrendi tagok megsegítésére természetesen az egyház is erőfeszítéseket tett. A püspöki kar létrehozta a Római Katolikus Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatát, amely ma Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat néven működik.Isten csodálatos rendelése folytán ezekben az években két kiváló szerzetes került a szeretetszolgálat élére. Szörényi Gábor jezsuita atya és Szabó Erna szatmári irgalmas nővér. Az ő személyiségük meghatározó volt abban, hogy a legsötétebb időszakban is a szeretet és az összetartozás szigeteivé válhattak ezek a házak. Virányi Ottó piarista atya vette át Szörényi Gábor atyától a szeretetszolgálat vezetését 1980-ban, és tartotta össze nagy szívével haláláig. Zalán Katalin M. Luciána szatmári irgalmas nővér több évtizedes szolgálatával járult hozzá az idős papok és szerzetesek gondozásához.A kolostor 1950. november 8-tól száz idős szerzetes lakhelye lett. Ettől kezdve II. Számú Állami Szociális Otthon néven szerepelt, és folyamatosan érkeztek a kirekesztett szerzetesnők...
Forrás:2013-as Jászsági évkönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése