Az Elnöki Tanács 1950. szeptember 7-én közzétett 34. számú törvényerejű rendeletének 1.§-a kimondta, hogy a Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye a rendelet hatályba lépésével megszűnik. Az állam több mint 600 épületet vett el. Nagyon sok szerzetes és szerzetesnővér kényszerült a rendházak elhagyására. A felszámolás úgy kezdődött, hogy a szerzetesek egy részét kényszertartózkodási helyre szállították. A szerzetesrendek feloszlatását állami részről azzal indokolták, hogy munkájukat – elsősorban a tanítást és a betegápolást – az állam átvette, ezért nincs rájuk szükség. A négy évtized tapasztalata meg-mutatta, hogy ezzel mennyi veszteség érte az egész magyar társadalmat...Minden üldöztetés ellenére a szerzetesek legnagyobb része hűséges maradt a hivatásához. Tanúságot tettek a fogadalmaikkal vállalt elkötelezettségükről. A szerzetesrendek tagjainak el kellett hagyniuk rendházaikat, városokban nem telepedhettek le, egymással kapcsolatot nem tarthattak, s hosszú időn át rendőri megfigyelés alatt álltak. A legtöbbjük egyházi szolgálatot sem vállalhatott. A Magyar Katolikus Egyház, de a teljes magyar kultúra, a magyar társadalom, a magyar nép egésze lett ekkor szegényebb. Az állam 5 rendházat jelölt ki a 440 személy részére, és az odaérkező idős, beteg szerzetesek ellátását vállalta.
Forrás:2013-as Jászsági évkönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése