Nővérek, akik az esztergomi Ferences Gimnáziumban szolgálták Istent és embertársaikat.

P. Radics Dávid OFM SZERZETESNŐVÉREK, AKIK GIMNÁZIUMUNKBAN SZOLGÁLTAK A szerzetesrendek feloszlatásával a nővérek is látszólag kiszolgáltatottjai lettek az államhatalomnak. Ők, akik az élet minden területén szolgálták embertársaikat, óvodákban, kórházakban, iskolákban, szegénygondozásban, el kellett hagyniok kolostoraikat, még azt a helységet is, ahol addig éltek. Szinte nincstelenül kerültek egyik napról a másikra kolostoron kívülre, az utcára. Sok nővérnek új szakmát, új foglalkozást kellett választani. Olyan munkaköröket kellett elvállalni, amire korábban nem is gondoltak. Gimnáziumunk a nővérek egy részének otthont, közösséget, munkát tudott biztosítani. A nővérek, akik nálunk maradtak, munkába is álltak. Volt aki közülük latint tanított, a mosodában dolgozott, vagy a konyhán, a rendi ebédlőben, a konyhakertben, a betegszobán, a diákebédlőben, stb. Munkájuk a napi hivatalos nyolc órai munkaidőt mindig meghaladta. Bármikor lehetett számítani segítségükre akkor is, amikor lejárt a munkaidejük.  Fennmaradó idejükben a konyhakertben, a hizlaldában, a Basa utcai kertészetben dolgoztak. Télen oltárterítőket varrtak, a nyári iskolai szünetben, ami látszólag eseménytelen hosszú, a télre szükséges befőzéseket végezték el, takarítottak, stb. Ahogyan fogyott az erejük, ahogyan folyamatosan kiálltak a munkából, helyüket civil alkalmazottak töltötték be. Minden nővér munkáját rendszerint két civil alkalmazott tudta csak elvégezni. Jelenlétük nemcsak munkájuk miatt volt fontos, hanem imádságos jelenlétük azt a nevelő munkát is támogatta, kiegészítette, ami az iskolában folyt! Imáikkal, szavaikkal, munkájukkal, csendes jelenlétükkel az evangélium megélői maradtak mindvégig. Sok papi és szerzetesi hivatás megerősítője volt jelenlétük. Egyik barátom mondta el a következő esetet, amely hivatásának elindítója volt. „Amikor Esztergomba jöttem tanulni, úgy tűnt, mintha olyan lenne ez a gimnázium is mint a többi. Amikor eljött a szombat, és menni kellett a tiszta ruhákért a vasaló helyiségbe, mindig szép, tiszta ruhát kaptam vissza. Ha elszakadt, akkor mindig meg lehetett kérni valakit, aki szinte pillanatok alatt megvarrta. Egyik alkalommal beszélgetni kezdtem egyikükkel. Beszélgetés közben derült ki, hogy szerzetesnővérekről van szó. Nagyon meglepődtem, mert nem így képzeltem el őket. Suhogó fekete ruhában, és rózsafüzérrel a kezükben. A beszélgetés után mélyen elgondolkodtam, vajon miért vállalják ezt a nehéz munkát, éjt nappallá téve, hogy kamasz gyerekekre mossanak, vasaljanak, köszönetet nem várva. Titkukat részben sikerült megfejtenem. Isten miatt, Jézus, az Ő egyszülött Fia miatt, aki maga is szolgálni jött a világba. Ez lett hivatásom elindítója, mert hasonló módon szerettem volna szolgálni embertársaimat papként is." Ez csak egy vallomás, amely a nővérek pótolhatatlan jelenlétét tükrözi. Ma, negyven évvel rendjeik feloszlatása után, a nyugdíjas kort elérve, nem a pihenést választották, hanem visszamentek újra alakuló rendi közösségeikbe. Csak köszönettel és hálával tudunk beszélni róluk, negyvenéves jelenlétükről, ami a mai napig sugárzó és építő! SZEGÉNYGONDOZÓ NŐVÉREK Rédey Sarolta Mária Gottfrida, Gundl Izabella Mária, Süllei Mária Ilona, Várnagy Katalin Mária Klára, Krizsány Ilona Mária Dorottya, Mátyás Gizella Mária Beatrix, Radocsai I. Mária Jozefa, Gulyás Mária Mária Ambrózia. JÓPÁSZTOR NŐVÉREK Ötvös Mária kolumba, Slezák Margit Jácinta, Kovács Veronka Angéla, Tóth Mária Hedvig, Forszter Adalberta ERZSÉBET NŐVÉR Markovics Erzsébet Franciska. SZATMÁRI NŐVÉREK Kovács Judit, Pcsellár Erzsébet Bertina, Kovancsek Otillia, Orbán Karitina, Szakály Erzsébet Johanna, Sándor Irma Imelda, Muhari Erzsébet Jolán, Kiss Mária Etildisz. MA ÉLŐ SZATMÁRI NŐVÉREK Antal Júlia, Stróbl Dária, Földi Margit, Füle Piroska, Dömök Rozália Viktória, Ulrich Janka Jusztina, Kovácsik Rozália Juszta, Pallér Anna Hedvig, Krajnyák Margit Marina, Gazsi Mária Celsina, Diósi Antónia.