A kereszten függő Jézus mellkasának táján egy finoman körvonalazott fej látható, a szent oldalseb felé fordulva. Az Atya képe ez, akiről Jézus mondja: „Atyám, bennem vagy." (Jn 17,21). Alatta egy kör vehető ki, melyben egy másik fej vonalait fedezhetjük föl. A kör maga is szimbólum, a kezdet és vég nélküli örökkévalóságé, melyben testet öltött az Örök Ige. Jézus homlokán pedig egy galambot ismerhetünk fel mely a Szentlélek jelképe. Ahogy Máténál olvashatjuk: Isten lelke mint galamb szállt le. A galamb és a lélek összekapcsolódása az Evangéliumban feltehetően arra az ősi rabbinikus hagyományra támaszkodik, amely a vizek felett lebegő Isten lelkét galambként írja le. De jele a galamb a szeretetnek is (Ézs 1,15 és 5,12), márpedig a Szentlélek a tanítás szerint az Atya és a Fiú szeretetének megszemélyesülése. Így válnak Szent Pál szavai láthatóvá: „Benne lakik testileg az istenség egész teljessége, benne ti is ennek a teljességnek lettetek részesei." (Kol 2,9). Jézus teste az élő templom, amelyről mondta: „Bontsátok le a templomot, én harmadnapra fölépítem." (Jn 2,19). Jézus az új és végleges templom, amelyben Isten Igéje vett lakást. Feltámadása után ez a test az isteni jelenlét jele itt a földön, egy új, átalakult állapotba kerül, amely lehetővé teszi, hogy az eucharisztikus színek alatt minden helyben és minden időben jelen legyen. Maga az Egyház is Krisztus testének temploma (1 Kor 3,10), s Krisztus testének tagjaként minden keresztény maga is Isten temploma. A templom: az Egyház, Krisztus teste, Isten és ember találkozásának helye, az isteni jelenlét jele a földön.
Elgondolkodtató, hogy az ikonok nagy részén Jézus nyakát feltűnően erőteljesnek, szélesnek ábrázolják. A Bibliában használt nyelvekben a lelket jelölő kifejezések többé-kevésbé - közvetlen kapcsolatban vannak a lehelet képével. A lehelet, a lélegzés elsődleges jellemzője annak, aki él. Amikor Jézus meghal és átadja lelkét Istennek, egyszersmind átadja azt Egyházának (Jn 19,30). Feltámadása után megjelent tanítványainak, „rájuk lehelt és folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.” (Jn 20,22). Miután Jézus elment, a Lélek veszi át a helyét, hogy Vigasztalójuk legyen (Jn 14,16). Tanítványai, mert megkapták Jézus Lelkét, önként követik gondolatait. Cselekedeteiket „a Lélek evangéliumának" tekinthetjük. Jézus öt szent sebéből patakokban folyik szent vére. Az angyalok csodálattal nézik. Jézus az utolsó vacsorán úgy mutatta be az eucharisztikus kelyhet, mint a „szövetség vérét". (Mt 26,28). Feláldozott teste és kiontott vére halálának kettős áldozati jelentést ad: szövetségi áldozat, mely az Újszövetséggel helyettesíti a sínai szövetséget és engesztelő áldozat a Jahve szolgájáról szóló jövendölésnek megfelelően. Az igaztalanul kiontott ártatlan vér így lett a Megváltás Vérévé. János evangélista látta, hogy Krisztus lándzsával átdöfött oldalából vér és víz folyt (Jn 19,31-37). Ez a víz és vér az Egyházban továbbra is kifejti éltető hatását. A víz a Lélek jele, aki csillapítja szomjunkat, aki által újjászületünk (Jn 3,5). A vért pedig az eucharisztikus áldozatban vesszük magunkhoz. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van." (Jn 6,53-56).
„Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna." (Jn 19,25) valamint a szeretett tanítvány, János is. A San Damiano-i ikonkereszt festője őket is megörökíti, nevüket is feltüntetve. Ahogy Jézus mondta: „Megosztom velük dicsőségedet, amiben részesítettél." (Jn 17,22). Mert osztoznak Krisztus dicsőségében, a művész dicsfénnyel övezte őket. A kereszt az egész megváltott világ középpontja a rajta függő Megváltó által. Kereszthalála által Jézus lett az „elsőszülött sok testvér között (Róm 8,29), kiengesztelte Istennel és egymás között az embereket. Így van mindenkinek bejárása az „Országba", így lesz minden ember a Krisztusba vetett hit által testvér – így találkozhat a keresztfa tövében a legtisztább Szűz és a legbűnösebb asszony, a vér szerinti rokon, Mária, Jakab anyja - s a fogadott fiú, János, a kafarnaumi főember, a zsidókat és a pogányokat jelképező egy-egy alak is. Mindenki, aki befogadja Krisztust, Isten gyermekévé válik (Jn 1,12), s így testvérek lesznek. Őket immár semmi sem osztja meg, mindnyájan egyek Krisztusban, mindnyájan testvérek, Isten szeretett hívei. (Kol 1,2).
Érdekes, hogy a kereszt alatt állók hasonlítanak egymásra. A stílusbeli azonosság, a közös jegyek az egymáshoz és együvé tartozást fejezik ki. Magasságuk, arcformájuk, keskeny szájuk, nagy szemük ugyanolyan. Vonásaikban Jézushoz is hasonlók, hiszen „Teremtőjük képmásai" (Kol 3,11). „Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak fia képmásához.” (Róm 8,29). Mária fia jobb oldalán, János mellett áll. Ő az „Új Éva", „Jézus anyja" (Mk 3,31), ahogy az Evangéliumok egyszerűen, de az üdvösségtörténetben betöltött szerepét meghatározva nevezik meg Máriát. Mária anyasága a Kálvárián teljesedik be. A kereszt alatt álló édesanyához Jézus ismételten az ünnepélyes „asszony" megszólítással fordul, ami az Ország Urának tekintélyét érzékelteti. „Íme, a te fiad!" - mondja Jánosról. Egy új anyaságra utal, amelyet Máriának most már Isten népe körében kell gyakorolnia. Mária csodálkozva Jézus felé fordul jobbjával a fiára mutat. Talán ugyanazzal a mozdulattal ahogy a kánai menyegzőn a szolgák felé intett: „Tegyétek, amit mond!" (Jn 2,5).
Szinte töpreng Jézus szavain, bal karjával állát megtámasztva. Arcán szeretetteljes mosoly ül ahogy a fönséges Istenfiára néz. Ahogy csak anya tud gyönyörködni gyermekében.
Mária egy fehér, egész testét beborító köpenyt visel. Ennek hármas jelentése van. Jelképezi a tisztaságot, a szüzességet, a szeplőtlenséget. A fehér illeti azokat a szenteket, akikben Isten nagy tetteket vitt végbe. „Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék." (Jel 19,5). Fehér illeti a győztest is, különösen azt, aki a kígyó fejét tapossa el. (Ter 3,15). Ezt a fehér köntöst drágakövek sokasága díszíti. Az ékszer és a drágakő a Szentlélek ajándékait jelképezi (Ez 28,13). Mária a legnagyobb ajándékot, az Istengyermeket kapta meg, amikor az angyal „kegyelemmel teljesnek" szólította (Lk 1,28). A fehér köntös alatt Mária egy sötétvörös ruhadarabot visel. A színe a szeretetet jelképezi. Csak ez a rendkívüli, különlegesen erős szeretet volt képes elviselni a fájdalmak tőrét. A sötétvörös ruhadarab alatt violaszínű tunika van. A két szín együttese a szövetség ládájára emlékeztet. „A hajlékot... lenvászonból kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el." (Kir 26,1). A láda előképe Máriának, aki az Újszövetséget, az élő Igét rejti magában. János, Jézus szeretett tanítványa, ahogy az utolsó vacsorán is, a San Damiano-i ikonon is a Mester mellé kerül. Mária oldalán áll a vért és vizet folyató szent seb közelében! Gyermeki szeretettel Máriára tekint, ahogy hallja Jézus szavait: „Nézd, a te anyád!" Baljával, ahogy Mária is, Jézusra mutat. János világos piros köpenyt visel. Ez a szín az örök bölcsesség iránti szeretet jele. János felismerte az örök bölcsességet és követte őt (Jn 1,38). A köpeny alatt fehér tunika látható. Színe a tisztaságot, a test vágyai fölötti győzelmet jelképezi. Ez a tisztaság tette képessé Jánost a bölcsesség felismerésére. Ugyanis „gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség és nem vesz lakást olyan testben, mely a bűnnek szolgál." (Bölcs 1,4).
Érdekes, hogy a kereszt alatt állók hasonlítanak egymásra. A stílusbeli azonosság, a közös jegyek az egymáshoz és együvé tartozást fejezik ki. Magasságuk, arcformájuk, keskeny szájuk, nagy szemük ugyanolyan. Vonásaikban Jézushoz is hasonlók, hiszen „Teremtőjük képmásai" (Kol 3,11). „Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak fia képmásához.” (Róm 8,29). Mária fia jobb oldalán, János mellett áll. Ő az „Új Éva", „Jézus anyja" (Mk 3,31), ahogy az Evangéliumok egyszerűen, de az üdvösségtörténetben betöltött szerepét meghatározva nevezik meg Máriát. Mária anyasága a Kálvárián teljesedik be. A kereszt alatt álló édesanyához Jézus ismételten az ünnepélyes „asszony" megszólítással fordul, ami az Ország Urának tekintélyét érzékelteti. „Íme, a te fiad!" - mondja Jánosról. Egy új anyaságra utal, amelyet Máriának most már Isten népe körében kell gyakorolnia. Mária csodálkozva Jézus felé fordul jobbjával a fiára mutat. Talán ugyanazzal a mozdulattal ahogy a kánai menyegzőn a szolgák felé intett: „Tegyétek, amit mond!" (Jn 2,5).
Szinte töpreng Jézus szavain, bal karjával állát megtámasztva. Arcán szeretetteljes mosoly ül ahogy a fönséges Istenfiára néz. Ahogy csak anya tud gyönyörködni gyermekében.
Mária egy fehér, egész testét beborító köpenyt visel. Ennek hármas jelentése van. Jelképezi a tisztaságot, a szüzességet, a szeplőtlenséget. A fehér illeti azokat a szenteket, akikben Isten nagy tetteket vitt végbe. „Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék." (Jel 19,5). Fehér illeti a győztest is, különösen azt, aki a kígyó fejét tapossa el. (Ter 3,15). Ezt a fehér köntöst drágakövek sokasága díszíti. Az ékszer és a drágakő a Szentlélek ajándékait jelképezi (Ez 28,13). Mária a legnagyobb ajándékot, az Istengyermeket kapta meg, amikor az angyal „kegyelemmel teljesnek" szólította (Lk 1,28). A fehér köntös alatt Mária egy sötétvörös ruhadarabot visel. A színe a szeretetet jelképezi. Csak ez a rendkívüli, különlegesen erős szeretet volt képes elviselni a fájdalmak tőrét. A sötétvörös ruhadarab alatt violaszínű tunika van. A két szín együttese a szövetség ládájára emlékeztet. „A hajlékot... lenvászonból kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el." (Kir 26,1). A láda előképe Máriának, aki az Újszövetséget, az élő Igét rejti magában. János, Jézus szeretett tanítványa, ahogy az utolsó vacsorán is, a San Damiano-i ikonon is a Mester mellé kerül. Mária oldalán áll a vért és vizet folyató szent seb közelében! Gyermeki szeretettel Máriára tekint, ahogy hallja Jézus szavait: „Nézd, a te anyád!" Baljával, ahogy Mária is, Jézusra mutat. János világos piros köpenyt visel. Ez a szín az örök bölcsesség iránti szeretet jele. János felismerte az örök bölcsességet és követte őt (Jn 1,38). A köpeny alatt fehér tunika látható. Színe a tisztaságot, a test vágyai fölötti győzelmet jelképezi. Ez a tisztaság tette képessé Jánost a bölcsesség felismerésére. Ugyanis „gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség és nem vesz lakást olyan testben, mely a bűnnek szolgál." (Bölcs 1,4).
forrás: Soós Sándor és Soós Sándorné Rózsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése