Nővérek Egri Anyaházáról 1930 szeptemberéből - folytatás

Az Atya szerelmes levele

Felismerted már a hivatásodat?

Az idei lelkigyakorlatot két  nővér vezeti, akik nagyon kedvesek, barátságosak és közvetlenek. Őszintén és mélyen lehet velük beszélgetni. Fiatalos lendületüket áthatja a ferences lelkület, ennek a lelkületnek a mélységeit megtapasztalhatod te is, ha eljössz. Én már részt vettem 3 évvel ezelőtt, szintén Marianna és Veronika nővér vezetésével tartott lelkigyakorlaton. Úgy érkeztem arra a hétre, hogy nyitott legyek arra amire Jézus hív engem, rengeteg kérdés motoszkált bennem, valamint kétely is volt önmagammal kapcsolatban. A találkozás helyszínére odaérve sok ismeretlen lányt pillantottam meg, akik megismeréséhez ügyes feladatokat adtak a nővérek. Tehát már maga az ismerkedés is játékosan történt. A hivatás felismeréséhez és Isten mélyebb befogadása érdekében előadásokat, elmélkedéseket, feladatokat és kis csoportos beszélgetéseket tartottak a szerzetesek, melyekre ügyesen bevontak minket. Az egyik alkalom olyan mélyreható változást váltott ki bennem, hogy mondhatom ott akkor minden összeállt. Úgy éreztem most már megkaptam a választ. Minden kétely elszállt és mindenben megoldásra találtam. Kegyelem volt a számomra, hogy épp akkor vettem részt a hivatástisztázó lelkigyakorlaton amikor erre a legnagyobb szükségem volt. Őszintén mondhatom, hogy nekem rengeteget adott az amit ott tőlük és rajtuk keresztül kaptam. Megtaláltam a hivatásom az Ő segítségükkel. Ezért végtelenül hálás vagyok a nővéreknek és a jó Istennek! Házasságra hívott engem az Úr. Rövid időn belül megtaláltam a hozzám illő társat, akinek hasonló gondolatai vannak a családról, ezért házasságkötésünkkor felajánlottuk leendő gyermekeinket a Szűzanyának és az Atyának a papi és szerzetesi hivatásra. Jól működő, mély szereteten alapuló házasságban élünk amelyben kiteljesedhetünk. Mind kettőnk lelkében ott él az a  közös feladat, hogy ahol és amiben csak lehet segítsük a nővéreket. Figyeljünk fel a hívó szóra és vegyünk részt az ilyen alkalmakon. Bizton állíthatom, hogy mind hitben, mind szeretetben megerősödve, fantasztikus és felejthetetlen emlékekkel, élményekkel „megrakodva” fogunk hazatérni.

írta: Szabóné Eszéki Anita

Elmélkedés Assisi Szent Ferencről

Ferenc fölfedezte Krisztus szegénységében Isten bölcsességét, fölfedezte Jézus Krisztus szeretetét a szegények iránt, közéjük akarta hogy számítódjon, és fölfedezte azt is, hogy számunkra, emberek számára az, ha valaki lemond az emberi javakról, a földi javakról, azzal ő mit viszonozhat, mit adhat Istennek: odaadhatja mindazt, ami itt van a földön. Ez nagyszerű lehetőség Ferencnek, egy nagylelkű fiatalembernek!

Fölfedezte azt is, hogy ha ő ezt az utat választja, és még hozzáveszi azt is, hogy lemond a szerelemről azért, amit a nőtlenség, a szüzesség, a cölibátus jelent, akkor megint csak Istennek adhat valamit!

Ez tartja életben a szerzetesrendeket, testvéreim! Nem az, hogy rossznak tartják a családi életet, dehogy!

Az mozog egy fiatalember vagy egy fiatal lány életében, hogyan viszonozza Isten szeretetét, és ebben talál egy hallatlan nagy lehetőséget, olyat, ami az egész életén át végighúzódik.
Ez volt tehát Ferenc megoldása, és izgalmas viszony alakult ki Ferenc és Isten között. Ferenc szinte kihívást intézett Isten felé: lemondott mindenről, az ő gondjára bízta magát; „te majd gondoskodol rólam”! Lesz, ahogy lesz. Ha juttatsz valamit, akkor örülök az ajándékodnak. Ha nem juttatsz, ha nélkülözök, akkor azt is tudom, hogy ezt érted odaadhatom.

Veszélyes, minden nap új és új helyzetek elé állító utat választott Ferenc. A közvetlen követőinek is ezt az utat nyitotta meg.

Bámulatos, hogy akkor ezrével mentek Ferenc után. De ő nem tartotta ezt az utat mindenki számára járhatónak. Volt úgy, hogy egy egész község akart utána menni, beszegődni hozzá és Szent Klárához. „Testvérek, maradjatok, mi lesz, ha mindnyájan szerzetesek lesztek? Be kell népesíteni az anyaszentegyházat.” És megalapította a harmadrendet, hogy azért valami módon mindenki követhesse az ő nagyszerű útját, azt az izgalmas viszonyt Isten és őközte. Így az emberek iránti bizalmát is kimutatta: a koldulásával rájuk bízta magát – a jóságukra vagy a rosszaságukra.

Így bontakozott ki aztán Ferencben ez a tipikus „Szent Ferenc-i” szegénység szelleme. Sajátos módon lett az övé az egész világ; kinyílt előtte, megszépült, minden Istenről beszélt neki, és ő közvetlenül mindenen keresztül Istent találhatta meg.

írta: Vácz Jenő : Elmélkedés Assisi Szent Ferencről

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a Ferences Szegénygondozó Nővérekkel - 20...

Lángolni az Úrért és az Ő kicsinyeiért

1927-ben barna ruhás fiatal lányok tűntek fel Eger utcáin biciklin száguldozva vagy éppen meszelővel a kezükben, hogy a lakásnak nem mondható elszegényedett emberek odúit kimeszeljék, rendbe hozzák, emberhez méltóvá tegyék. Így alakult meg a Ferences Szegénygondozó Nővérek közössége Egerben és terjedt el nagyon gyorsan az egész országban.

Odaadott életük és szeretettel teli szívűk sok fiatalt vonzott, hogy merjék bátran odaadni az életüket Krisztushoz hasonlóan.

Korunkban szerzetesi életformát vállalni őrültségnek számít, sokszor úgy tekintenek ránk az emberek, mint középkori muzeális darabokra. Hogyan lehet a 21. században olyan életet vállalni, amelyből hiányzik az önérvényesítés a divat, a pénz, a hatalom? E nélkül is lehet boldognak lenni? Mi jelentheti mégis az örömet?

Boldognak lenni egymagunkban nem tudunk, meg kell osztanunk másokkal. Istennek átadva magunkat olyan erőt és boldogságot kapunk, amit nem tudunk magunkban tartani. Amikor hívatásunkat élve Isten kicsinyei között vagyunk kétkezi munkánkkal őket mosdatva, őket meghallgatva, szenvedéseikben melléjük állva, olyan igazi örömöt élünk át, amely drága kinccsé válik számunkra.

A Szentestét minden évben azokkal a testvéreinkkel ünnepeljük, akiknél valamilyen oknál fogva hiányzik a családi szeretet melege. Idén például bűncselekményt elkövetett fiatalkorú lányok otthonában, akik közt volt olyan 14 éves lány, aki életében most találkozott először ezzel az ünneppel és a szépségével.

Egy este csengetnek. Jól öltözött fiatalember kér két gyermekének valami ennivalót, mert a felesége lelépett pénzzel, bankkártyával, gondolkodni is alig képes. Vasárnap este van, minden zárva. Kihez forduljon? Milyen nagy értékké válik ilyen helyzetben egy fél kenyér, egy péksütemény, 1 kg. cukor.

Életünk folyamán nap mint nap találkozunk az élet, a szenvedés és az öröm kérdéseivel, melyekre Isten nélkül nincsen logikus válasz. A szerzetesek élete is érthetetlen, ha nem vesszük számításba Istent. Így szavak nélkül, a puszta létünkkel tanúskodunk Arról, aki értelmet és célt ad tetteinknek.

Krisztus arra hívott bennünket, hogy osztozzunk az Ő életében és szeretetében, és azt adjuk tovább másoknak.

2010. január 2-án egy csinos, tehetséges fiatal kérte felvételét közösségünkbe. Családja nagy karriert szánt neki, lehetősége is lett volna rá, de felismerte, hogy élete igazi értelme Jézus. Az a Jézus, aki csendben, rejtetten van jelen az Oltáriszentségben és a kicsinyekben egyaránt. Elhatározta, hogy képességeit, adottságait az emberek megsegítésére fordítja, és nem kíván mást, mint Mária Magdolnához hasonlóan elpazarolni életét, és szétosztani azt. Megsebezte szívét Krisztus szerelme, és ő hagyta magát megsebesíteni.

Hogy ki megy manapság szerzetesnek? Akinek szíve tud lángolni az Úrért és az Ő kicsinyeiért.

                                                                                  Mária Klarissza

ferences szegénygondozó nővér