Ferenc fölfedezte Krisztus szegénységében Isten bölcsességét, fölfedezte Jézus Krisztus szeretetét a szegények iránt, közéjük akarta hogy számítódjon, és fölfedezte azt is, hogy számunkra, emberek számára az, ha valaki lemond az emberi javakról, a földi javakról, azzal ő mit viszonozhat, mit adhat Istennek: odaadhatja mindazt, ami itt van a földön. Ez nagyszerű lehetőség Ferencnek, egy nagylelkű fiatalembernek!
Fölfedezte azt is, hogy ha ő ezt az utat választja, és még hozzáveszi azt is, hogy lemond a szerelemről azért, amit a nőtlenség, a szüzesség, a cölibátus jelent, akkor megint csak Istennek adhat valamit!
Ez tartja életben a szerzetesrendeket, testvéreim! Nem az, hogy rossznak tartják a családi életet, dehogy!
Az mozog egy fiatalember vagy egy fiatal lány életében, hogyan viszonozza Isten szeretetét, és ebben talál egy hallatlan nagy lehetőséget, olyat, ami az egész életén át végighúzódik.
Ez volt tehát Ferenc megoldása, és izgalmas viszony alakult ki Ferenc és Isten között. Ferenc szinte kihívást intézett Isten felé: lemondott mindenről, az ő gondjára bízta magát; „te majd gondoskodol rólam”! Lesz, ahogy lesz. Ha juttatsz valamit, akkor örülök az ajándékodnak. Ha nem juttatsz, ha nélkülözök, akkor azt is tudom, hogy ezt érted odaadhatom.
Ez volt tehát Ferenc megoldása, és izgalmas viszony alakult ki Ferenc és Isten között. Ferenc szinte kihívást intézett Isten felé: lemondott mindenről, az ő gondjára bízta magát; „te majd gondoskodol rólam”! Lesz, ahogy lesz. Ha juttatsz valamit, akkor örülök az ajándékodnak. Ha nem juttatsz, ha nélkülözök, akkor azt is tudom, hogy ezt érted odaadhatom.
Veszélyes, minden nap új és új helyzetek elé állító utat választott Ferenc. A közvetlen követőinek is ezt az utat nyitotta meg.
Bámulatos, hogy akkor ezrével mentek Ferenc után. De ő nem tartotta ezt az utat mindenki számára járhatónak. Volt úgy, hogy egy egész község akart utána menni, beszegődni hozzá és Szent Klárához. „Testvérek, maradjatok, mi lesz, ha mindnyájan szerzetesek lesztek? Be kell népesíteni az anyaszentegyházat.” És megalapította a harmadrendet, hogy azért valami módon mindenki követhesse az ő nagyszerű útját, azt az izgalmas viszonyt Isten és őközte. Így az emberek iránti bizalmát is kimutatta: a koldulásával rájuk bízta magát – a jóságukra vagy a rosszaságukra.
Így bontakozott ki aztán Ferencben ez a tipikus „Szent Ferenc-i” szegénység szelleme. Sajátos módon lett az övé az egész világ; kinyílt előtte, megszépült, minden Istenről beszélt neki, és ő közvetlenül mindenen keresztül Istent találhatta meg.
írta: Vácz Jenő : Elmélkedés Assisi Szent Ferencről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése