Lángolni az Úrért és az Ő kicsinyeiért

1927-ben barna ruhás fiatal lányok tűntek fel Eger utcáin biciklin száguldozva vagy éppen meszelővel a kezükben, hogy a lakásnak nem mondható elszegényedett emberek odúit kimeszeljék, rendbe hozzák, emberhez méltóvá tegyék. Így alakult meg a Ferences Szegénygondozó Nővérek közössége Egerben és terjedt el nagyon gyorsan az egész országban.

Odaadott életük és szeretettel teli szívűk sok fiatalt vonzott, hogy merjék bátran odaadni az életüket Krisztushoz hasonlóan.

Korunkban szerzetesi életformát vállalni őrültségnek számít, sokszor úgy tekintenek ránk az emberek, mint középkori muzeális darabokra. Hogyan lehet a 21. században olyan életet vállalni, amelyből hiányzik az önérvényesítés a divat, a pénz, a hatalom? E nélkül is lehet boldognak lenni? Mi jelentheti mégis az örömet?

Boldognak lenni egymagunkban nem tudunk, meg kell osztanunk másokkal. Istennek átadva magunkat olyan erőt és boldogságot kapunk, amit nem tudunk magunkban tartani. Amikor hívatásunkat élve Isten kicsinyei között vagyunk kétkezi munkánkkal őket mosdatva, őket meghallgatva, szenvedéseikben melléjük állva, olyan igazi örömöt élünk át, amely drága kinccsé válik számunkra.

A Szentestét minden évben azokkal a testvéreinkkel ünnepeljük, akiknél valamilyen oknál fogva hiányzik a családi szeretet melege. Idén például bűncselekményt elkövetett fiatalkorú lányok otthonában, akik közt volt olyan 14 éves lány, aki életében most találkozott először ezzel az ünneppel és a szépségével.

Egy este csengetnek. Jól öltözött fiatalember kér két gyermekének valami ennivalót, mert a felesége lelépett pénzzel, bankkártyával, gondolkodni is alig képes. Vasárnap este van, minden zárva. Kihez forduljon? Milyen nagy értékké válik ilyen helyzetben egy fél kenyér, egy péksütemény, 1 kg. cukor.

Életünk folyamán nap mint nap találkozunk az élet, a szenvedés és az öröm kérdéseivel, melyekre Isten nélkül nincsen logikus válasz. A szerzetesek élete is érthetetlen, ha nem vesszük számításba Istent. Így szavak nélkül, a puszta létünkkel tanúskodunk Arról, aki értelmet és célt ad tetteinknek.

Krisztus arra hívott bennünket, hogy osztozzunk az Ő életében és szeretetében, és azt adjuk tovább másoknak.

2010. január 2-án egy csinos, tehetséges fiatal kérte felvételét közösségünkbe. Családja nagy karriert szánt neki, lehetősége is lett volna rá, de felismerte, hogy élete igazi értelme Jézus. Az a Jézus, aki csendben, rejtetten van jelen az Oltáriszentségben és a kicsinyekben egyaránt. Elhatározta, hogy képességeit, adottságait az emberek megsegítésére fordítja, és nem kíván mást, mint Mária Magdolnához hasonlóan elpazarolni életét, és szétosztani azt. Megsebezte szívét Krisztus szerelme, és ő hagyta magát megsebesíteni.

Hogy ki megy manapság szerzetesnek? Akinek szíve tud lángolni az Úrért és az Ő kicsinyeiért.

                                                                                  Mária Klarissza

ferences szegénygondozó nővér