A
Krisztustól jövő felszólítás egészen személyes: „Add el, amid van…, aztán jöjj és kövess engem!”
(Mk 10,21)
Ez
a felszólítás arra hív, hogy mindenben kizárólag Isten akaratát kövessük és a
szívünk középpontjában az Isten foglaljon helyet, ne a pénz és ne a
hatalomvágy.
Szent
Ferenc felismerte, hogy az ember szívét mennyire képes megkötözni a pénz és a
hatalom, ezért elhatározta, hogy vigyáz a szívére, és ezektől szabadon él.
Közösségét Kisebb Testvérek Rendjének nevezte el, hogy legyenek mindenkinél
kisebbek.
„Akik igazán
lelki szegények azok az Úr példáját követve semmit se sajátítanak ki és nem
védelmeznek sajátjukként, hanem úgy élnek ebben a világban, mint zarándokok és
jövevények.” (Regula 22.pont)
A
szegénység fogadalma felszabadít, hogy egészen az Istené legyek. És ebben a
pontban a három fogadalom találkozik egymással, hiszen mindegyik fogadalom ebben
segít, ez a lényege, hogy egészen az Istené legyek, mindentől szabadon.
Ezért
nem gyűjtögetünk, nem a pénzért dolgozunk, nem keressük az elismerést.
Egyszerűen élünk, mindennek örülünk és szabadon használjuk a földi javakat
mások szolgálatára.
Sajnos
a mai világ a szegénységet csak arra redukálja, hogy valaki kisemmizett,
nyomorog, pedig a szegénységnek sok arca van.
A
lelki szegénységből fakad a külső szegénység. A lelki szegénység azt jelenti,
hogy odaadjuk amink van. A szív igazi szegénysége azt jelenti, hogy az ember
többé már nem önmagáé – hanem Istené, az Egyházé, az embereké.
A
szegénység lelke önmagunk odaajándékozása. Kezdjük az apró dolgokon: pl.
hagyom, hogy mások felborítsák a napi időbeosztásomat és megzavarják terveimet,
és aki épp segítséget kér tőlem szánok rá időt és energiát az életemből.
Világos azonban, hogy az ajándékozásban is egyensúlynak kell lennie: vannak
elsődleges feladataim, amelyeket el kell végeznem, de a szívem segít, hogy a
kötelességemet is elvégezzem és a másikon is segítsek.
A
külső szegénységre gyönyörű példa a Szentcsalád: szerény, egyszerű élete,
mértéktartó, de nem éheznek, nem nélkülöznek. Hisznek a Gondviselésben,
rábízzák az életüket Istenre. Megvan a mindennapi kenyerük, és van idejük Isten
dicséretére.
A
szegénység megélésének sok formája lehetséges. Pl: egy karthauzi szemlélődő
szerzetes szegénysége: a némaság, a magány, a böjt. Míg egy aktív szerzetesrend
tagja számára az, hogy nem mindig van ideje rendesen megebédelni, mert csak
negyed órája van és újra mások rendelkezésére áll.
Az engedelmesség
Ez
ma nem egy divatos dolog, sajnos nagyon negatív lett a tartalma, mintha az aki
engedelmeskedik megfosztaná magát valamitől. Holott sem egy társadalom, sem egy
város sem egy család nem lesz egészséges, ha nem működik benne az
engedelmesség. Ha az autós nem tartja be a Kresz szabályt annak sok halálos
áldozata lesz.
Az
engedelmesség latinul obedientia, azt jelenti odahallgatás. Ez az engedelmesség
gyökere, lényege: meghallani az Isten szavát és azt követni, figyelmes
hallgatás az Istenre. Nagyon szépen fejezi ki ezt a Kerek templom főoltárának a
képe, ahogy a kis Szűz Mária figyel-odahallgat Szent Annára.
A
szerzetesi engedelmesség nem katonai fegyelem és nem infantilis gyermekek rendre
utasítása. A szerzetesi engedelmesség Krisztus engedelmességének a követése.
Annak a Krisztusnak, aki azt mondta: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem
mennyei Atyám akaratát” és „Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam
akaratát teljesítsem, hanem annak akaratát, aki küldött” (Jn 6, 38).
Jézus
engedelmessége váltott meg bennünket.
A
szeretetből fakadó engedelmesség egységet eredményez egy társadalomban, egy
városban, egy plébániaközösségben, egy családban.
Az
engedelmesség fogadalmában odaadjuk az akaratunkat Istennek. Könnyű a másik
embert legyőzni, a legnagyobb dolog a magunk felett aratott győzelem, amikor
saját akaratunknak képesek vagyunk meghalni. Az engedelmesség megélése egy
konkrét személy, az elöljáró iránti engedelmességben mutatkozik meg. Az
engedelmesség a hit cselekedete. A szerzetes, amikor az elöljárójának
engedelmeskedik, valójában az Istennek engedelmeskedik, mert az elöljáró őt
képviseli.
„Az Úr Jézus
példájára, aki akaratát Atyja akaratába helyezte, a testvérek és nővérek ne
feledjék, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. Ne keressenek uralmat vagy
hatalmat egymás fölött. A szeretet lelkével önként szolgálják egymást és
engedelmeskedjenek egymásnak. Ez a mi Urunk Jézus Krisztus igaz és szent
engedelmessége.” (Regula 25. pont)
Takács
M. Klarissza
ferences
szegénygondozó nővér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése