2015. január 7., szerda

A szegénység és az engedelmesség fogadalma


A Krisztustól jövő felszólítás egészen személyes: „Add el, amid van…, aztán jöjj és kövess engem!”
(Mk 10,21)
Ez a felszólítás arra hív, hogy mindenben kizárólag Isten akaratát kövessük és a szívünk középpontjában az Isten foglaljon helyet, ne a pénz és ne a hatalomvágy.
Szent Ferenc felismerte, hogy az ember szívét mennyire képes megkötözni a pénz és a hatalom, ezért elhatározta, hogy vigyáz a szívére, és ezektől szabadon él. Közösségét Kisebb Testvérek Rendjének nevezte el, hogy legyenek mindenkinél kisebbek.
„Akik igazán lelki szegények azok az Úr példáját követve semmit se sajátítanak ki és nem védelmeznek sajátjukként, hanem úgy élnek ebben a világban, mint zarándokok és jövevények.” (Regula 22.pont)
A szegénység fogadalma felszabadít, hogy egészen az Istené legyek. És ebben a pontban a három fogadalom találkozik egymással, hiszen mindegyik fogadalom ebben segít, ez a lényege, hogy egészen az Istené legyek, mindentől szabadon.
Ezért nem gyűjtögetünk, nem a pénzért dolgozunk, nem keressük az elismerést. Egyszerűen élünk, mindennek örülünk és szabadon használjuk a földi javakat mások szolgálatára.
Sajnos a mai világ a szegénységet csak arra redukálja, hogy valaki kisemmizett, nyomorog, pedig a szegénységnek sok arca van.
A lelki szegénységből fakad a külső szegénység. A lelki szegénység azt jelenti, hogy odaadjuk amink van. A szív igazi szegénysége azt jelenti, hogy az ember többé már nem önmagáé – hanem Istené, az Egyházé, az embereké.
A szegénység lelke önmagunk odaajándékozása. Kezdjük az apró dolgokon: pl. hagyom, hogy mások felborítsák a napi időbeosztásomat és megzavarják terveimet, és aki épp segítséget kér tőlem szánok rá időt és energiát az életemből. Világos azonban, hogy az ajándékozásban is egyensúlynak kell lennie: vannak elsődleges feladataim, amelyeket el kell végeznem, de a szívem segít, hogy a kötelességemet is elvégezzem és a másikon is segítsek.
A külső szegénységre gyönyörű példa a Szentcsalád: szerény, egyszerű élete, mértéktartó, de nem éheznek, nem nélkülöznek. Hisznek a Gondviselésben, rábízzák az életüket Istenre. Megvan a mindennapi kenyerük, és van idejük Isten dicséretére.
A szegénység megélésének sok formája lehetséges. Pl: egy karthauzi szemlélődő szerzetes szegénysége: a némaság, a magány, a böjt. Míg egy aktív szerzetesrend tagja számára az, hogy nem mindig van ideje rendesen megebédelni, mert csak negyed órája van és újra mások rendelkezésére áll.
Az engedelmesség
Ez ma nem egy divatos dolog, sajnos nagyon negatív lett a tartalma, mintha az aki engedelmeskedik megfosztaná magát valamitől. Holott sem egy társadalom, sem egy város sem egy család nem lesz egészséges, ha nem működik benne az engedelmesség. Ha az autós nem tartja be a Kresz szabályt annak sok halálos áldozata lesz.
Az engedelmesség latinul obedientia, azt jelenti odahallgatás. Ez az engedelmesség gyökere, lényege: meghallani az Isten szavát és azt követni, figyelmes hallgatás az Istenre. Nagyon szépen fejezi ki ezt a Kerek templom főoltárának a képe, ahogy a kis Szűz Mária figyel-odahallgat Szent Annára.
A szerzetesi engedelmesség nem katonai fegyelem és nem infantilis gyermekek rendre utasítása. A szerzetesi engedelmesség Krisztus engedelmességének a követése. Annak a Krisztusnak, aki azt mondta: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem mennyei Atyám akaratát” és „Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát teljesítsem, hanem annak akaratát, aki küldött” (Jn 6, 38).
Jézus engedelmessége váltott meg bennünket.
A szeretetből fakadó engedelmesség egységet eredményez egy társadalomban, egy városban, egy plébániaközösségben, egy családban.
Az engedelmesség fogadalmában odaadjuk az akaratunkat Istennek. Könnyű a másik embert legyőzni, a legnagyobb dolog a magunk felett aratott győzelem, amikor saját akaratunknak képesek vagyunk meghalni. Az engedelmesség megélése egy konkrét személy, az elöljáró iránti engedelmességben mutatkozik meg. Az engedelmesség a hit cselekedete. A szerzetes, amikor az elöljárójának engedelmeskedik, valójában az Istennek engedelmeskedik, mert az elöljáró őt képviseli.
„Az Úr Jézus példájára, aki akaratát Atyja akaratába helyezte, a testvérek és nővérek ne feledjék, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. Ne keressenek uralmat vagy hatalmat egymás fölött. A szeretet lelkével önként szolgálják egymást és engedelmeskedjenek egymásnak. Ez a mi Urunk Jézus Krisztus igaz és szent engedelmessége.” (Regula 25. pont)

                                                                                              Takács M. Klarissza
                                                                                  ferences szegénygondozó nővér


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése