Az értelem arroganciája és a lélek jósága

Fr. Anaklét OFM

• A Golgota eseményében jelen van az értelem arroganciája és a lélek jósága. Az egyik szorongást, fájdalmat, hátborzongató eseményeket gyárt, a másik csak szenved, megbocsájt és közbenjár. Az egyik ordítozva követelőzik, vádaskodik és kigúnyol, a másik alig hallható szavakot suttog, majd mélységes csendbe zuhan. • Az örök bírót elítélik, kivégzik. De ítélkezhet-e a sötétség a világosság fölött? János apostol, aki a kereszt alatt állt, úgy beszél Jézusról, mint aki látta az ő dicsőségét. • A nép és főtanács tagjai zavarodottak és ingerültek, mert hallják Jézus feloldozó szavait: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” (Lk 23,34). • Azt várták, hátha azt mondja, hogy ő mégsem Istentől való, mert akkor visszavonhatták volna a kiközösítést, és legalább tisztességesen el lehetett volna temetni. Az ő feloldozásuk helyett az Úr Jézus oldozta fel őket. Minek ez a feloldozás, hiszen „nincs bűnük”, és gúnyolni kezdték őt. • Gúnyolódás… Az gúnyolódik, aki azt hiszi, hogy ezáltal feloldja a benne levő zavart. • A kereszten az Úr még a legnagyobb kínjai közt is nagyon jól lát. De nem csak azokat látja, akik a kereszt alatt vannak, hanem lát engem is. Látja nyomorult életemet, értelmetlen viselkedésemet, bambaságomat, közönyösségemet. Látja, hogy mily szánalmasan vergődök a bűnben, hogy az életemet lassan átjárja a hazugság, az örök halál. • A hazugság, a halál kultúrája fölött Jézusnak a legtisztább és a legigazabb szava hallatszik. Első szavával így szól: „Atyám!”; majd a körülötte álló tömeg elpusztítását kérő szavak helyett: „Bocsáss meg nekik!”. • A jobb oldali lator is megkapta a feloldozás szavait, amit kért, majd ő is mélységes csendbe zuhant. Torkát már nemcsak a testi halál iszonyatos kínjai fojtogatták, hanem a megrendült lélek állapota… • „Atyám, a kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)