M. Klára nővér: "Nagy szüksége van erre a világnak..."

Esztergom, a városba vezető főutca. A ferences rendházzal és gimnáziummal szemközt földszintes, sárga épület. A csengő fölött kis betűkkel a kiírás: Ferences Szegénygondozó Nővérek. Valaha a város hegyek felé vezető részén volt a házuk, 1990-ben adományként kapták ezt a helyet, ahol ma a közösség anyaháza működik. Az újrainduláskor még kétszázan voltak, mára harmincan maradtak, mondja Várnai Klára nővér, s küldetésükről, az új hivatásokról beszél. Ő maga korábban műszaki könyvtárosként dolgozott, s az 1980-as esztendőkben kötelezte el magát a szerzetesség mellett. 

 Várnai Klára nővér: "Nagy szüksége van erre a világnak..."

Szerzetesi élete során Klára nővér ápolónői képesítést szerzett. Jó, ha ilyen végzettséggel rendelkeznek a nővérek, mondja, hiszen a rend a szociális hivatást, a szegények testi-lelki gondozását, ápolását tekinti hivatásának.

Oslay Oswald ferences tartományfőnök 1927 decemberében kezdeményezte Páhok Franciska és Krómann Magdolna harmadrendi tagok részvételével az alapítást Egerben. Oswald atya, fölismerve korának szükségletét - a huszas, harmincas évek szociális ínségét -, világi szakemberekkel együtt kidolgozta az úgynevezett Egri normát, melyben összekapcsolta az önkéntes társadalmi szociális mozgalmat az egyház karitatív munkájával.

- Ma is szeretnénk a szociális munkában az akkor megfogalmazott hármasságot érvényesíteni: a gondoskodást, a tanúságtevő jelenlétet és a testvérként való megjelenést - mondja Klára nővér. - Nagy szüksége van erre a világnak, hiszen egyre zárkózottabbak, sérültebbek, reményvesztettek az emberek.

A betegek és szegények gondozásában elsősorban a szellemiségre helyezik a hangsúlyt, ahogyan János evangéliumában olvashatjuk: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt." Az újraindulás nehézségeivel nekik is meg kell küzdeniük. Ma még kevesen vannak, de előttük lebeg a régi nővérek példája: Szent Ferenc bűnbánó ruháját magukra öltve, biciklivel és gyalog járták a tanyákat és falvakat, városokat és cigány negyedeket.

Forrás: Új Ember

Szöveg és kép: Elmer István