Isten szeretete egy ferences szerzetesnő szívéből (Cikk 4 részre oszlik ez a 4/4)

A jövő nemzedéknek, akik ebben az időszakban „keresnek”, mit tudnál tanácsolni? Mit javasolnál, hogyan válhatnak szerzetessé?

Az első és legfontosabb, hogy legyen az Istennel kapcsolatuk. Akkor találom meg önmagamat, akkor találom meg a hivatásomat. Ezt csak úgy érhetem el, ha Istennel van egy stabil és mély kapcsolatom. Ez az alapja mindennek. A másik, ami nagyon fontos, hogy keressem az Istent, hogy igazán csak Ő hozzá, Ő utána vágyódjam. Ha valaki a szerzetesi életben gondolkodik, akkor nagyon fontos, hogy mélyüljön az Istennel való kapcsolata. Azért, hogy megtapasztalja az Isten szeretetét. Mert minden szerzetesi hivatásnak az a motivációja, hogy megragadott az Isten szeretete és Isten maga. S az tesz boldoggá, hogy neki élhetek, már nem vágyom másra. Nem akarok másé lenni, másnak élni, mint az Istennek és vele. A másik nagyon fontos momentum, hogy önmagát is ismerje, törekedjen magát megismerni. Azt is úgy, hogy Isten fényében és szemében látni saját magát. Akkor tudunk egy érett, megfontolt, helyes döntést hozni, ha van egy helyes önismeretünk önmagunkról. Én azt kívánom a fiataloknak, hogy merjék bátran odaadni életüket Istennek, abban a formában, amiben az Isten kéri tőlük. Mert az is nagy dolog, ha valaki keresztény édesanya! Egy életre szóló igent kimondani egy másik embernek és vállalni gyermekeket az abortusz helyett. Ezek mind nagyon nagy igenek, amelyeket Istennek mondunk ki.

És mit javasolsz azoknak a szülőknek, akiknek a gyermekei szerzetesi vagy papi hivatáson gondolkodnak?

Azt tudom javasolni, hogy ismerjék meg azt a közösséget vagy azt a hivatást ahová az ő gyermekük készül. Sokszor nagyon negatív ismereteik, vagy éppen tévképzeteik vannak az embereknek a szerzetesi életről. Például egy-egy középkori film hatása miatt. Mert igazán a szerzetesi élet az Isten szeretetében leélt testvéri közösségi élet. Sajnos sok embernek az ostorcsapások, a rideg falak jutnak róla eszébe. Szerzetes csak az lehet, aki önként, szabad akaratból vállalja ezt a hivatást. Aki nem érzi jól magát a Közösségünkben, annak jobb, ha időben meggondolja magát. Nem kívánjuk, hogy úgy éljen valaki egy közösségben, hogy nem boldog abban a hivatásban.

Előfordul, hogy egy-egy szülő sajnálja, kétségbe esik, hogy gyermeke szerzetes vagy pap lesz. A gyermekek Isten ajándékai és egy szülő sem sajátíthatja ki gyermekét magának, mert nem az övé. Bátorítok minden szülőt, hogy bízzon Istenben és gyermekében, hogy az Úr képes arra, hogy gyermekét végtelenül boldoggá tegye.

Te boldog ember vagy-e?

Igen, nagyon boldog vagyok, vannak küzdelmes és nehéz napok, de Isten szeretete és öröme ezt mindig felülírja.

Végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy meghívott és az Övé lehetek.

„Az életet nem azért kaptuk, hogy féltékenyen magunknak megőrizzük, hanem azért, hogy azt átadjuk.” (Ferenc pápa)

A riportot Szabó Tamás készítette