Lisieux-i Szent Teréz hivatását keresve Assisi Szent
Ferencre bukkan, aki nem akart pap lenni. Így könnyebben megérti a fiatal
karmelita apáca, hogy nem kell mindenkinek pappá szentelődnie ahhoz, hogy nagy
szent legyen. Keresése ugyan sántít, mert Ferenc férfi volt, s ha nem is
áldozópap, de szerpap, klerikus, érinthette az Eukarisztiát, prédikálhatott.
Teréz megtalálta helyét az Úr Jézus titokzatos Testében, az Egyházban. Szív
vagyok benne!- ujjongott fel. Mint minden embernek a szeretetre van hivatása és
küldetése, a pap sem kivétel. Azzal, hogy sok természetes örömtől elesik
hivatás-vállalása miatt, ezekért pótlást kap. Lemondása éppen úgy érdemszerző,
mint a házastársak-szülők szeretete, önfeláldozása, amikor társukat és
gyermekeiket boldogító szeretettel szolgálják. A papoknak szolgálatuk van
kegyelemosztásra, türelemre, misézésre, gyóntatásra. Mindezzel boldogítani
tudják embertestvéreiket. A papnak óriási szívnek kell lennie. – Ifjú teológus
koromban a megyéspüspök atya méltatta gyémántmisés rendtársunkat Szombathelyen.
Ki is tüntette, püspöki tanácsossá nevezte ki .Amikor szerényen átvette a
megérdemelt kitüntetést,válaszában azt mondta, amit nekünk Jézus Krisztus
ajánl: „Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek,
mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk
volt”. (Lk 17,10) Örömömre szolgál, hogy Krisztus haszontalan szolgája vagyok!
Bánk atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése