Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből
Az Apostol azt tanítja, hogy két embertől ered az emberiség élete: Ádámtól és Krisztustól. Ez a két ember test szerint egyforma, de érdemét tekintve különbözik. Testi felépítettségük valóban azonos, eredetük azonban egészen más. írva van: Ádám, az első ember, élő lénnyé lett, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké (l Kor 15, 45).
Azt az elsőt ez az utolsó teremtette, és ettől kapta lelkét is, hogy éljen. Emez önmagától való, nem vehette életét mástól, hiszen egyedül ő ad életet mindennek. Az a föld értéktelen porából alakult, ez viszont a Szent Szűz áldott méhéből született. Abban a föld pora lett testté, ebben viszont egészen az Istenig magasztosul fel az emberi test.
És ami még több: amikor ez a második Ádám megteremtette azt az elsőt, akkor a saját képét helyezte el benne. Ezért vette azután magára annak emberi természetét és nevét is, nehogy elvesszen az, akit saját képére teremtett. Van tehát egy első Ádám, és van egy utolsó. Az elsőnek van kezdete, az utolsónak nincs vége. Sőt igazában ez az utolsó maga az első, mert ő mondja: Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó (Jel l, 18).
Én vagyok az első, vagyis a kezdet nélküli, és én vagyok az utolsó, mert véget nem ismerek. De nem a szellemi az első — mondja az Apostol —, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi (l Kor 15, 46). Hiszen előbb van a föld, mint a gyümölcs, de a föld nem olyan értékes, mint a gyümölcs. Az fáradságos munkát követel, ez viszont táplálékot és életet ad. Méltán dicsekszik a Próféta ezzel a gyümölccsel, amikor így beszél: Földünk megtermi gyümölcsét (Zsolt 84, 13). Milyen gyűmölcsöt? Azt, akiről máshol így olvasunk: Aki testedből származik, trónodra azt ültetem (Zsolt 131, 11). Az első ember földből való, földi — mondja az Apostol —, a második ember a mennyből való, mennyei (l Kor 15, 47).
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is; s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is (l Kor 15, 48). Altkor pedig hogyan lehetséges, hogy akiit nem mennyeinek születtek, mégis olyanná lehetnek, vagyis nem maradnak olyanok, mint amilyenek születésükkor voltak, és miért maradnak azután olyanok, mint amilyenné újjászülettek? Onnan van ez, testvéreim, hogy maga a mennyei Szentlélek tette ilyen termékennyé saját isteni fényességével ezt a szűztiszta keresztelőkutat, így azokat, akiket a föld porából való eredetük e világ nyomorúságai alá vetett, ez az új életforrás mennyeivé alakította át, sőt elvezeti őket az isteni Teremtőjükkel való hasonlóságra. Ha tehát már újjászülettünk, és Teremtőnk képmására már megújultunk, teljesítsük is az Apostol figyelmeztetését: Ezért ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni (l Kor 15, 49).
Mivel tehát Urunk hasonlóságára újjászülettünk, és gyermekeivé is fogadott bennünket Isten, ezért hordozzuk Teremtőnk képét a legteljesebb hasonlóság szerint! Ez a hasonlóság nem éppen a méltóságára vonatkozik, mert az egyedül csak őt illeti meg, hanem legyünk hozzá hasonlók ártatlanságban, egyszerűségben, szelídségben, türelemben, alázatosságban, irgalmas szeretetben és békés egyetértésben. Urunk ilyen volt hozzánk, és így élt közöttünk nagy jóságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése