M. Veronika nővér beszámolója a hivatástisztázó lelkigyakorlatról

HÁT NEM LÁNGOLT A SZÍVÜNK?

  2011. július 17. és 22. között hivatástisztázó lelkigyakorlatot tartottunk Mátraverebély-Szentkúton. Nagy örömünkre 12 lány tudott részt venni rajta. Izgalommal és örömmel vártuk a fiatalokat a mátraverebélyi buszmegállóban, hogy a kegyhelyre autóval eljuttassuk őket. A lelkigyakorlat egy rövid ismerkedés és „batyus” ebéd után kirándulással folytatódott, hogy lehetőség legyen a további ismerkedésre, beszélgetésre ezzel is segítve a közösségi légkört.

A lelkigyakorlaton napi két tanítás hangzott el, amit csendes elmélkedés követett. A napot átszőtte az imádság: a közös zsolozsma, szentmise, este szentségimádás vagy rózsafüzér. Mindannyiunkat megérintett a kegyhely, a táj szépsége, ami önmagában is imára indította a szívünket.  De lehetőség volt mindennap kiscsoportos megosztásra, egyéni beszélgetésre is. P. Tihamér ferences atya lelkileg kísérte ottlétünket, felajánlva a szentgyónás, vagy a lelkibeszélgetés lehetőségét – sokaknak segítve ezzel.

Az egyik délelőttre egy házaspárt is meghívtunk Piliscsabáról, hogy ők beszéljenek a házasságról, mint hivatásról, míg a szerzetességről mi nővérek beszéltünk.

  Számunkra nagy ajándék volt megismerni a résztvevő fiatalokat; mi magunk is sokat tanulhattunk tőlük, és jó volt látni a lelkigyakorlat végén, hogy kinek-kinek az életében milyen „gyümölcsöket” hozott, vagy milyen folyamatot indított el ez a néhány nap, amiért ezúton is hálát adunk az Úristennek. Úgy vélem többen tértünk haza lángoló szívvel, a találkozásoktól, kegyelmektől, Isten szeretetétől lángra lobbantott szívvel.