Nagyon jó alaphelyzetből indultam: vallásos neveltetés egy Szécsényhez közeli kis faluban. ...még csak tévében (és szentképen) láttam apácát, amikor a plébánosunk összeszedett egy kocsira való fiatal lányt, és meglátogattuk a Szécsénybe frissen visszatelepült nővéreket.
Az első találkozás felbátorított arra, hogy gyakrabban betérjek hozzájuk, segédkezzem ebben-abban. Végül ’odáig fajult a dolog’, hogy civil munkatársuk lettem az újonnan kialakított Szeretetházukban. Így alkalmam nyílt közelről szemlélni az életüket, s ez nem eltaszított tőlük, hanem ellenkezőleg... Megpróbáltam minél több időt tölteni velük. Nagyon vonzott az életformájuk. Hosszú lenne mindent elmesélni...
’Egy szó, mint száz’ – felvételemet kértem a közösségbe. Egy évig éltem köztük jelöltként. Számomra ez az egy év volt az igazi hivatástisztázó lelkigyakorlat. Kimondhatatlanul sok lelki kincset kaptam ezalatt az időszak alatt, s a nővérek valóban a nővéreim voltak, ...nagyon jó nővéreim!
...DE...
Ahogyan közeledett az elköteleződés (fogadalomtétel) időpontja, én annál inkább elbizonytalanodtam a hivatásomban. Bár jól éreztem magam a közösségben, mégsem tudtam elképzelni, hogy soha ne legyen családom, férjem, gyermekeim... Az elöljáróim tanácsára hazaköltöztem néhány hónapos szabadságra, átgondolni, átimádkozni ami bennem kavargott.
Így történhetett meg aztán, hogy visszakerültem a régi munkahelyemre... Így történhetett meg, hogy hamarosan összejöttem egy kedves fiatalemberrel, aki már korábban is megdobogtatta a szívemet... És így lett a fogadalomtétel helyett esküvő... a barna ’esküvői ruha’ helyett fehér.
Azóta harmonikus házasságban élek a férjemmel, aki mellesleg a kollégám (és egyben a nővérek kollégája is), és boldog családanya lehetek!
Köszönet mindezért lelki iránymutatóimnak, ’nővéreimnek’ - a Ferences Szegénygondozó Nővéreknek, és dicsőség mindezért a Gondviselő Istennek!!!
2011. Nagy Ági (Szécsény)
 |
| Ági és Robi a nővérekkel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése