Az üdvösség történet...

XVI. Benedek és a ferencesek

A világ ferencesinek legfőbb elöljárója, José Rodríguez Carballo miniszter generális Mexikóban értesült XVI. Benedek pápa lemondásáról. A hír hallatán először nagy szomorúság töltötte el, de amikor visszatért Rómába, már a csodálat hangján tudott szólni a Szentatya döntéséről, amely „rendkívüli szerénységről, szabadságról, felelősségtudatról és az egyház mérhetetlen szeretetéről tanúskodik” – írja rendtársainak címzett, február 14-i levelében.

A legfőbb szolga – a miniszter generális rang tulajdonképpen ezt jelenti –, levelében áttekinti, hogy a pápa részéről a ferencesek irányában mit tapasztalt az elmúlt nyolc évben, és megállapítja, hogy a kisebb testvérek nagyon hálásak lehetnek őszentségének számtalan gesztusáért, megnyilatkozásáért és tettéért, melyek mind kifejezésre juttatták Szent Ferenc karizmája iránti nagyrabecsülését.

A generálisnak sokszor volt alkalma találkozni a pápával a négy püspöki szinódus alkalmával, melyeken a szerzetesi legfőbb elöljárók konferenciájának tagjaként vett részt, a latin-amerikai püspökök konferenciáján, a ferencesek szentté avatási szertartásai alkalmával, illetve a Szentatya néhány apostoli látogatásakor, melyekre a generális is meghívást kapott.

XVI. Benedek háromszor fogadta magánkihallgatáson a ferencesek vezetőjét, mikor a rend életéről adhatott tájékoztatást. Mindannyiszor megtapasztalhatta, hogy a német pápa mennyire közvetlen, megértő, és milyen közel áll hozzá a ferencesség.

A rendi vezető házigazdaként fogadhatta Őszentségét assisi látogatása alkalmával a Porciunculában és a San Damiano-kolostorban, valamint szentföldi útja alkalmával több, ferencesek által őrzött szent helyen.

Más alkalommal is megmutatkozott a pápa Szent Ferenc iránti csodálata, a ferences hagyományok mélységes ismerete és tisztelete. Katekézisében sokszor szólt a ferences szentekről, a ferences teológia és lelkiség sajátos értékeiről.

Carballo generális legutóbb a megszentelt élet világnapján, február 2-án találkozott és koncelebrált XVI. Benedekkel. A szentmise után, amikor a ferences elöljáró köszöntötte a pápát, az egyházfő a következőket mondta: „Szent Ferenc hatalmas szent, és milyen időszerű a személye és a karizmája!”

A világ közel tizenötezer ferenceséhez szóló levelében a legfőbb rendi elöljáró köszönetet mond a nagy pápáért, és kéri rendtársait, hogy fogadják el a pápa bátor döntését, imádkozzanak érte, hogy saját óhaja szerint teljes szívvel és lélekkel tovább szolgálhassa immár legfőképp az imádságnak szentelt életével az egyházat. A személyéért való imádságon kívül iránta érzett hálájukat úgy juttathatják kifejezésre – írja –, ha műveit, beszédeit újra és újra átelmélkedve tanulmányozzák.

Levele végén José Rodríguez Carballo azt kéri a ferencesektől, hogy imádkozzanak az egyházért, kérjék, hogy a Szentlélek világosítsa meg a választásra jogosult kardinálisok szívét és eszét Szent Péter utódjának megválasztásakor.

Forrás: Ferences Sajtóközpont

Házasság hete 2013

Beszélgetés a házasság hete 2013 arcaival, Várnagy Andreával és Farkas Zsolttal

Ha február, akkor házasság hete – hazánkban immár hagyomány, hogy Bálint-nap tájékán a különféle egyházi közösségek országszerte izgalmas programok sorával készülnek, hogy a házasság intézményét népszerűsítsék az emberek között. Az is kezdetektől fogva szokás, hogy ennek a hétnek mindig van egy „házaspár arca” is – olyan valakik, akik hiteles, tanúságtevő életet élnek, s akik aktív tagjai egy-egy közösségnek. Ebben az évben a szervezők választása Várnagy Andreára és Farkas Zsoltra esett. A művész házaspár gyakran játszik négykezest. Ők választották az idei programsorozat szlogenjét: Egymásra hangolva. Sokat fogunk még róluk hallani, de addig is ismerkedjenek meg velük egy, a Family magazinban korábban megjelent cikk alapján.

Kéz a kézben

Variációk több témára

Sajátos zenei missziót folytat a Várnagy Andrea – Farkas Zsolt zongoraművész házaspár, akik közel egy évtizede a színpadon is egy párt alkotnak. A hazai és külföldi fellépéseik mellett Zeneképzelet című négykezes koncertjeikkel járják az országot: zongoráznak kis falvak művelődési házaiban, iskolák tornatermeiben, muzsikálnak gyermek- és ifjúsági programokon.

 

Komolyzenével és verssel megszólítani a gyermekeket, fiatalokat – mostanság bátor vállalkozás.

Zsolt: A gyermekek még nagyon nyitottak, a zene, a ritmus szervesen tartozik a mindennapjaikhoz. Számos dallam észrevétlenül lopózik be az életükbe, mi pedig népszerű karakterdarabokat választunk, amelyek közel állnak az ő világukhoz. A koncerteken megszólítjuk a közönséget, bevonjuk a gyerekeket az előadásba, például felfedeztetjük velük egy-egy reklámfilm zenéjének vagy a telefon csengőhangjának az eredetét… Ezek a találkozások óriási erőt adnak számunkra. Fantasztikus, amikor a gyerekek szinte tombolnak egy komolyzenei koncerten.

Andi: Sajnos a komolyzene ma nem tartozik a mindennapi kultúránkhoz, kevesen járnak koncertre, vásárolnak lemezt. Ugyanakkor a hagyományosan magas színvonalú hazai muzsikusképzés ontja a művészeket, akik mind ezen a szűk piacon szeretnének boldogulni. Amikor a fiatalok előtt lépünk fel, akkor tulajdonképpen a mi jövőbeli közönségünket neveljük a zene szeretetére.

Nem csupán a gyerekekhez szeretnének szólni, készítettek egy cédét felnőtteknek is. A Teremtés csodáiMózes első könyvét illusztrálja zenei darabokkal.

Zs.: A négykezes darabokkal megpróbáltuk közel hozni az ember számára megfoghatatlant, a teremtő akarat csodáját. Nagy örömünk az is, hogy egy új műfajban is kipróbálhattuk magunkat: nyolckezes koncerteken zongorázunk a Hegedűs házaspárral, ahol időnként arra is lehetőségünk adódik, hogy Isten végtelen kegyelméről szólhassunk.

 

A nagy kaland

Harmóniáról árulkodik, ahogy egyszerre mozdulnak a pódiumon. Szinte még levegőt is ugyanakkor vesznek. Mióta játszanak négykezeseket?

Zs.: Másfél éves lehetett a középső gyermekünk, Lili, és Andinak több év kihagyás után egyre jobban hiányzott a pódium. Egy alkalommal meghívtak minket egy felújított kastély megnyitási ünnepségére, ott játszottunk először négykezest. Óriási sikere lett, éreztük, hogy folytatnunk kell.

Ezeket a darabokat nemcsak előadni, hanem próbálni is együtt kell. Mit csinálnak ilyenkor a gyerekekkel?

Zs.: Laura (Lala) és Lili hihetetlenül nyugodt, kiegyensúlyozott baba volt. Órákat játszottak mellettünk, sőt egy idő után észrevettük, hogy a hallott műveket dúdolják. Ez segített később a Zeneképzelet című lemezeink anyagának válogatásában is, ők voltak a mi első rajongóink. Egyébként a cédék rájuk is nagy hatással voltak: Lala az irodalom, a versmondás irányába, Lili pedig a zene felé indult.

A.: A koncertek alatt a nagyszülők voltak velük, később pedig már örömmel jöttek meghallgatni bennünket. Előfordult, hogy Bécsben a nővérei vigyáztak a kicsi Lócira az öltözőben, amíg mi muzsikáltunk. Kedves élményünk, amikor az egyik bécsi előadásunk végén a két testvére kezét fogva hátul betotyogott. A közönség megfordult, és már nem is minket, hanem őket tapsolta meg. Valahogy így érezzük mi is: a legbüszkébbek rájuk vagyunk.

Önök előtt volt családi példa? Honnan indult a művészi pályájuk?

A.: A szüleim nem arról álmodtak, hogy zongoraművész leszek, édesapám jogásznak szánt. A szombathelyi konzervatórium elvégzése után Győrbe jártam főiskolára, majd Münchenbe és Dortmundba zeneakadémiára.

Zs.: Rólam viszonylag korán kiderült, hogy jó a hallásom, hatévesen kezdtem el zongorázni. Eleinte a szüleim noszogatására, később már saját magamtól is szívesen leültem gyakorolni. Tulajdonképpen nálunk sosem volt kérdés, hogy milyen hivatást válasszak. Én is Győrben végeztem a főiskolát és Münchenben a zeneakadémiát.

Hogyan találtak egymásra?

A.: Romantikus, de igaz: szerelem volt első látásra. Egyszerre felvételiztünk a főiskolára. Ekkor láttam először Zsoltot, és abban a pillanatban, amikor rám nézett, éreztem, hogy ő lesz a férjem.

Mikor kerültek ki Münchenbe?

Zs.: Közvetlenül a főiskola elvégzése után, 1993-ban. Mindig vágytunk arra, hogy tovább folytathassuk a tanulmányainkat, mégis váratlanul jött a lehetőség. Győrben koncertezett egy Németországban élő, magyar zongoraművész, akitől a hangverseny után egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztük, hogy felvételizhetnénk-e az osztályába. Másnap meghallgatott bennünket, és biztatott, hogy jelentkezzünk. Mindkettőnket felvettek. A nyáron összeházasodtunk, szinte nyelvtudás nélkül vágtunk neki a nagyvilágnak.

A.: A sok gyakorlás mellett minden munkát el kellett vállalnunk, hogy meg tudjunk élni: Zsolt újságot hordott ki, konyhai kisegítőként dolgoztunk, én bébiszitter is voltam. Később bekerültünk a német zenei életbe, tanítványaink lettek, sokat koncerteztünk. Tanulmányaink végéhez közeledve Zsoltnak állást is ajánlottak, azonban akkoriban Németországban magasra szökött a munkanélküliség, és nem lehetett munkavállalási engedélyt kapni, így hazaköltöztünk..

Közben házaspárként is összekovácsolódtak?

A.: Sok magasságot és mélységet is meg kellett élnünk közösen, mire rájöttünk, hogy ha a kérdéseinkre a választ rossz helyről várjuk, akkor az csak kudarcokhoz és fájdalomhoz vezet. Különös kiváltság számunkra, hogy Isten párhuzamosan munkálkodott mindkettőnk szívében, és hitre juthattunk.

 

Egymásra rakott kockák

Milyen kézzelfogható változást hozott ez a döntés az életükben?

A.: Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Lócival leültünk építeni, és csak úgy, találomra raktuk egymásra a kockákat. Ő alig várta, hogy ledöntse és új sorrendben építse föl. Amint úgy ítélte meg, hogy így már jó lesz, láthatóan elégedetté vált. Hasonló történt velünk is, amikor hitre jutottunk: a magunkkal hozott emberi tulajdonságaink ugyan megmaradnak, de Isten Igéje megváltoztatja a dolgok fontossági sorrendjét, és minden a helyére került. Meggyőződésünk, hogy az emberi boldogságnak ez a kulcsa.

Zs.: A kimondott szavaknak mindig erejük van, így annak is, ha bocsánatot tudunk kérni egymástól. A konfliktusaink kezelésében nagy szerepe van a humornak is, hiszen egy-egy megmosolyogtató mondat könnyebbé teszi a mindennapi terhek cipelését. Baj, ha túlságosan komolyan vesszük, túl fontosnak tartjuk magunkat.

A muzsikálásukat is befolyásolta a szemléletváltásuk?

A.: Nem szeretjük az öncélú, magamutogató koncerteket. Szívesen játszunk harmóniát sugárzó darabokat, hiszen ez hiányzik leginkább az emberek hétköznapjaiból.

Gondolom, a három gyermek, az anyagiak megteremtése, a művészlét továbbra is hoz megoldandó kérdéseket.

Zs.: A koncertek szervezése, a lehetőségek keresése rengeteg energiát vesz el az alkotástól. Muszáj több lábon állnunk, a hazai és bécsi koncertjeink mellett jelenleg három helyen is tanítok. Nagyon szeretem, de ez bizony fárasztó.

A.: Nemrégiben – Lóci születése után – Isten fizikai szenvedést is megengedett az életemben. Kétségbeesett, küzdelmes időszak volt. A sok fájdalom, könny és vívódás közepette ismét átéltük, hogy csak egymásra számíthatunk, és csak Istenben bízhatunk. Naponkénti valóság lett számunkra az ígérete:„Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

 

Sz. Kiss Mária

 

Megjelent a Family magazinban. www.family.hu

Éljünk át egy szerelmes kalandot házastársunkkal a házasság hetén

Kertész Marika

Február második vasárnapja a házasság világnapja. Ez az ünnep Amerikából indult útjára 1981-ben házaspá­rok kezdeményezésére Hiszünk a házasságban! címmel, majd 1983-tól szinte az egész világon elterjedt, és a házasság világnapja elnevezést kapta. II. János Pál pápa 1993-ban áldását adta erre a napra. Célja, hogy felhívja a társadalom és mindannyiunk figyelmét arra, hogy léteznek jó, boldog és tartós házasságok. Szimbóluma egy férfit és egy nőt jelképező, gyertyára emlékeztető forma, amely kifejezi, hogy a házastársi szeretet fényt áraszt a világra. Jelszava – Szeressétek egymást! – nemcsak szólam, hanem arra buzdítja a házastársakat, hogy minden nap mondják ki újra igenjüket egymás mellett. Ezen a napon kezdődik a házasság hete rendezvénysorozat, amelynek legfőbb célkitűzése, hogy minél több ember figyelmét felhívja a házasságban rejlő értékekre, szépségre. Ugyanakkor jó lehetőség a házaspárok számára, hogy felélesszék egymás iránti szerelmüket, hogy megszilárdítsák kapcsolatukat. Biztatok minden házaspárt, hogy ezen a héten keressenek alkalmat arra, hogy az egymás iránti szeretetüket és elköteleződésüket megerősítsék. Ünnepeljük meg házasságunkat! Álljon itt néhány ötlet, ami széppé teheti a közös együttléteket. Vasárnap, a házasság világnapja: ma este együtt vacsorázhattok, élvezve egymás társaságát, felidézhettek egy közös élményt, majd azt is elmondhatjátok egymásnak, hogy mit értékeltek a leginkább egymásban. Hétfő: folytassátok külön-külön a következő mondatot, majd mutassátok meg egymásnak: Azt szeretem a leginkább benned, hogy… Kedd: ma délután menjetek el együtt valahová, ahol mindketten jól érzitek magatokat! Szerda: nézzetek meg együtt egy házasságról szóló filmet (például Az eskü című amerikai filmet)! Csütörtök: lepjétek meg társatokat valamilyen számára kedves ajándékkal! Ezáltal is kifejezhetitek egymás iránti szereteteteket, megbecsüléseteket. Péntek: írjatok köszönőlevelet egymásnak Amit a leginkább köszönök neked címmel! Olvassátok el egymás levelét! Szombat: ma igyekezzetek egymás kedvében járni, lessétek társatok kívánságait, legyetek ti magatok ajándék a másik számára! Vasárnap: ma imádkozzatok együtt és egymásért! Uram! Istenem! Te azért dobbantottad össze szívünket, hogy egy életen át boldoggá tegyük egymást. De te tudod a legjobban, hogy a boldogság mennyi áldozattal jár, te tudod a legjobban, milyen szeretet lehet biztosítéka az igazi boldogságnak. Apostolod erről a szeretetről írta a legszebb himnuszát. Az igazi szeretet türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél és mindent elvisel… Ha te ezt üzented a szeretetről apostolod által, biztosan van ilyen szeretet, és csak az ilyen szeretet tehet igazán boldoggá bennünket. Mi segítségedet, erődet kértük házasságkötésünkkor. Most azt kérjük, segíts így szeretni, és add meg nekünk az ebből fakadó boldogságot. Mert tisztán emberi erővel lehetetlen így szeretni, én pedig akarom, szívből akarom ilyen szeretettel széppé tenni hitvestársam és családunk életét, akarom, hogy annak a boldogságnak a fénye ragyogja be hajlékunkat, életünket, amelyet ez az áldozatos, mindent vállaló szeretet adhat meg nekünk. Szűz Mária és Szent József! Ti biztosan így szerettétek egymást. Járjatok közben értem, értünk, hogy példátokat követve életünk zengje a szeretet szép himnuszát. Ámen.

Szegénység emberi méltósága

   E címmel szeretnénk egy kis időutazást tartani a Norma működésének idejére, hogy lehetőségeinkhez képest minél jobban megmutathassuk milyen ereje volt e isteni csodának, mi emberi méltóságot adott vissza egykor a kor emberének. Mind ezt Petro Kálmán fiának és a Nővéreknek engedélyével tesszük.

   „….. minél nagyobb az a magántulajdon, minél bővebb az a vagyon, amit a földön gazdagságnak neveznek: annál nagyobb a felelősség, annál nagyobb a kötelessége azokkal szemben, akiknek talán a mindennapi kenyerük sincs meg! A gazdagok fölöslege a szegények jogos tulajdona! „ Ez Aquinoi Szent Tamás szerint isteni rendelkezés a magántulajdonra nézve.

„Szegények ugyanis – állapítja meg az Úr Jézus maga – mindenkor vannak veletek” (Máté 26,11).

   Ez az isteni megállapítás talán soha, mióta a világ áll, nem volt oly dermesztően nyilvánvaló, mint éppen ezekben a most folyó időkben. Szegények, kiknek nincs betevő falatjuk, nincs mezítelenségüket elfedő rongyos ruhájuk; szegények, kik ajtóról-ajtóra járván kunyerálnak egy falat kenyérért: kiknek nincs hová fejüket lehajtaniuk, vagy ha van is, az még sertésólnak sem volna jó; szegények, koldusok, kiknek erkölcsi süllyedésétől még a kevésbé jó ízlésű ember is undorodik, ilyen szegénységgel talán még a rabszolgaság korában sem volt a világ annyira eltelítve és megfertőzve, mint éppen napjainkban.”

 

 Ez a pár mondat mit az imént idéztünk Dr. Pero Kálmán egri országgyűlési képviselő által kiadott tanulmányából, melynek címe Az Egri Norma. Az 1927 és 1932 közötti állapotot mutatja be az ország egészére nézve.

   Nem különös? Majdnem olyan mintha ma írták volna. Nagyon sok a hasonlóság az akkori és a mai viszonyokat nézve. Sok az egyre jobban elszegényedő család és ember. A kérdés csak az, hogy ma eljön e hamarosan, azaz idő vagy várat magára, amikor is érzékenyek lesznek egyre többen Isten szavára? „Amit eggyel a legkisebb testvéreim közül eggyel is tesztek, azt velem teszitek meg.” (Máté 25,40)

   A válasz erre nem egyszerű. Talán azért mert sokszor úgy viselkedünk, mint azok a bizonyos kosok kiket a király az utolsó ítéletkor baljára állít majd. Nem vesszük észre az éhező, ruhátlan, hajléknélküli, magányos embertársainkat. Sőt sokszor azt is elfelejtjük, hogy testvérek vagyunk. Testvérek ők is, a mi testvéreink! Gondoljuk át egy kicsit a helyzetet. Mi lenne akkor, ha például mi kerülnénk olyan helyzetbe az Urunk, Jézus Krisztus által is mondott eset bármelyike: hajléktalan, beteg kire rá sem néznek, éhező kinek egy falatot sem adnak, mondván dolgozz meg érte! Vagy börtönben lévő kit a közössége kitaszít, megvet, ellök magától és így magára marad. Kulcs szó a magány és a mások általi gyűlölet. Ezen példák, mutatják azt, hogy akik ilyen helyzetben vannak magányosak és igen is kötelességünk őket felkarolni, biztatni! Ne legyen senki sem magára hagyva. Mi sem szeretnénk magányosan élni, számkivetve.

Szabó Tamás

FEBRUÁR 6. – MIKI SZENT PÁL ÉS VÉRTANÚTÁRSAI

Tegnapi napon ültük e vértanuk vértanúságának ünnepnapját. A jezsuita Miki Szent Pál keresztény hitében elkötelezett társaival szenvedett vértanúságot Nagaszakiban. 1597. február 5-én feszítettek keresztre őket. Volt köztük pap és világi, európai misszionárius, tizennégy japán bennszülött és három ministráns gyermek is. Hatan spanyol ferencesek voltak, hárman japán jezsuiták. Az első távol-keleti szenteket 1862. június 8-án avatta szentté IX. Piusz pápa.

 

Szent Miki Pál jezsuita 1556–1597; Gotoi Szoan János jezsuita 1578–1597; Kisai Jakab jezsuita ?–1597

  

   Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte meg a hittérítést, 1587-ben már mintegy 250 000 lelket számláló katolikus közösség élt az országban, Nagasaki központtal. Ebben az esztendőben Japán ura, Toyotomi Hideyosi, aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult: a jezsuitákat kiutasította az országból. A többség viszont helyben maradt és titokban tovább folytatta a térítést.

   1593-ban a Fülöp-szigetekről ferencesek érkeztek Japánba. Annak ellenére, hogy a shogun, Hideyosi betiltotta a prédikálást, nyíltan hirdették az evangéliumot, sőt kórházakat is alapítottak. Hideyosi 1596 decemberében elfogatta a ferenceseket, s velük együtt három jezsuitát és tizenöt japán hívőt. Megkínozták, halálra ítélték őket. Az ítélet úgy szólt, hogy Nagasakiban kereszten fognak meghalni. Mindegyiküket megcsonkították: levágták a bal fülüket, és hármasával kocsira kötözve körülhurcolták őket Meakóban a nép okulására. Majd elindították őket Nagasaki felé. Az utat gyalog kellett megtenniük, hogy elrettentsék a keresztényeket a hitüktől. Ám ennek ellenkezője történt: a hívek szimpatizáltak velük, segítségükre voltak. A kivégzést is látványosságnak szánták. Az áldozatokat keresztre feszítették, ők pedig a Te Deumot énekelték, s a keresztről buzdították a hívőket.

   MIKI PÁL Kiotóban született 1556-ban. Öt éves korában keresztelték meg, s amikor húsz éves lett, felvételét kérte a jezsuita rendbe. Amikor tanítani kezdett, nagy hatása volt, mert jól ismerte a buddhizmust, és tudott vitatkozni a boncokkal is. Ő maga lett Japán leghíresebb szónoka. 1596. december 26-án tartóztatták le két novíciustársával, Kisai Jakabbal és Szoan Jánossal együtt. Még a kereszten is térített! Az egész vértanú-csoportot róla szokták elnevezni: Miki Pál és társai.

   KISAI JAKAB Osakában jelentkezett a jezsuitáknál, akik fölvették, és műveltségét látva hamarosan hitoktatással bízták meg. A ferencesekkel és két másik novíciustársával együtt börtönözték be. A kivégzés előtti éjszakán a velük lévő jezsuita páter kezébe tette le szerzetesi fogadalmát.

   GOTÓI SZOAN JÁNOS 1578-ban született keresztény családból. 15 évesen kérte fölvételét a jezsuiták közé, akik hitoktatással bízták meg. Osakában tanított, majd a próbaidő elteltével Miki Pállal és Kisai Jakabbal kezdte meg a novíciátust. Együtt nyerték el a vértanúságot.

   A többi tizenhét vértanú japán volt, a ferenceseket segítették különböző szolgálatokkal. Két keresztényt, akik segítették a hosszú úton a szenvedőket és nem mozdultak mellőlük, szintén a halálraítéltek közé vettek. Miki Pál és társai lettek Távol-Kelet első kanonizált szentjei 1862-ben. Vértanúságuk napja február 5. Mivel ezen a napon Szent Ágota vértanú szűz ünnepe van, a következő napon, február 6-án ünnepeljük őket.

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY

Február 2.

   A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe. Az egyházi értelmezés szerint a viasz emlékeztet Jézus emberi természetére, a világosság pedig istenségére. Más értelmezés szerint a halandóságra, mert a gyertya magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Ismét más magyarázat szerint az égő gyertya a jócselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertyaláng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jócselekedetek nélkül halott.

   URUNK BEMUTATÁSÁnak ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.

   A római katolikus vallás GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY néven ünnepli ezt a napot. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban. Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.

   Gyertyaszentelő Boldogasszony, a Müncheni-kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának (purificatio Beatae Mariae Virginis) napja, görögül Hypapanté, vagyis Találkozás, amikor a világ világosságát, Jézust a mózesi törvény értelmében bemutatta a templomban (Lukács 2,22–32).

E napot már a szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorozza.

   A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat.

   Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul.

A Tihanyi-kódexben az ünnepről olvastatik exemplum is:

Részlet:

„Egy jámbor asszony kápolnát építtetett, amelyben káplánjával mondatott misét. Egyszer, Gyertyaszentelőre virradva, a káplánt hiába várta. Már azt hitte, hogy mise nélkül marad. Elszomorodott, majd elszöndörödék: egy szép nagy szentegyházban találta magát. Látta, hogy két szép ifjú csodálatos szőnyegeket hozott. Kiket követnek vala nagy sok ifjak, kik mind Istennek angyali valának. A szőnyegeket az oltár előtt leterítették. Most Keresztelő János jött a pátriárkákkal és prófétákkal. Utánuk szépen felöltözve Szent Péter mind az apastolokkal, mártiromokkal és konfesszorokkal. Ezek a nagyoltár előtt szépen fölállottak.”