 | |
| Szent Pio |
A papi
cölibátus előírja, hogy a római katolikus papnak nem lehet felesége. Az a
normális viszony, amelyet a Teremtő szabott meg férfi és nő között, az ő
életében másként kell, hogy alakuljon. A női nemnek a pap életében is igen
komoly szerepe van, hiszen őt is édesanya szüli, neveli. Igen sok függ a papok
édesanyjától, hogy milyen egészséges lesz a fia, ha papi hivatást kap Istentől.
Az is sokat számít, voltak-e családjában leányok. A papok akkor tudnak helyesen
gondolkodni a női nemről, ha édesanyjuknak és nővérüknek látják őket. Szent Pál
apostol fiatal tanítványát püspökké szentelte és az efezusi hívek szolgálatára
rendelte. Bölcs tanácsokkal látta el a női nemhez való viszonyulásban is:
Tekintsd „az idős asszonyokat, mint anyádat, a fiatalabb nőket, mint
lánytestvéreidet, teljes tisztasággal”. (1Tim 5, 2) Ez a viszonyulás állandóan
segítségére lesz a papnak, hogy okosan és szeretettel tudjon gondolkodni
nővéreiről, a női nemről. Érintkeznie kell velük: gyóntatnia kell őket is, meg
kell értenie őket anélkül, hogy olyan érzelmi kapcsolata alakulna ki, amely a
párkereső civil férfinak természetes. Az együtt érző szívet a kegyelem őrizheti
meg, hogy ne magának, hanem annak a boldogítására segítse alakulni női híveit,
aki majd az élete párja, a Teremtő által neki szánt boldogítója lesz. Ha ezt
érti a pap, akkor könnyebben végzi küldetését ezen a téren. Nem szabad
elfelednie, amit költő paptestvérünk fogalmazott meg önmagának és
mindannyiunknak: „Ő mindenkinek öccse, fia, bátyja, Ő mindenkinek a valakije,
Csak néki, néki nincsen senkije”.
írta:Kovács Bánk ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése