Ki Jézus? – Jézus a világosság a sötétségben és a szó a csöndben
Sokan félnek a sötéttől, nem kell emiatt szégyenkeznünk. Ez mindig így volt, kétezer évvel ezelőtt is, annál is inkább, mivel nem létezett villanyvilágítás. János, a negyedik evangélium szerzője, jól tudhatta mindezt, mert így írt: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl” (Jn 1,5).
Igen, János evangéliumában a sötétségről, az éjszakáról, a fényről van szó. Olyan, mintha látnánk szemünk előtt a betlehemi jászlat, az istállóval, amelyet egy gyenge fény világít meg és körülötte minden sötétség.
Miért kelt félelmet a sötétség? Mert a sötétségben káosz van, nem tudjuk, merre menjünk, nem látjuk, ki van körülöttünk, olyan, mintha egyedül lennénk, úgy tűnik, hogy senki sem tud segíteni.
De János így szólt: „Ebben a sötétségben felragyog a világosság és a sötétség nem oltja ki fényét”.
Mennyi fényre van szükség ahhoz, hogy legyőzzük a sötétséget?
Nem kell hozzá túl sok fény. Mindnyájan tudjuk, hogy a legsűrűbb sötétségben is elegendő egy egészen kicsiny kis lángocska, egy villanás, egy pillanatnyi fény, hogy reménykedjünk, hogy a sötét ne legyen annyira sötét!
Elég egy kicsiny fény, hogy ismét elinduljunk, hogy lássuk a körülöttünk lévőket, hogy megtaláljuk eltűntnek, elveszettnek hitt holmijainkat.
És a fény soha nem érkezik „véletlenül”.
A sötétben felragyogó világosság azt jelenti, hogy Valaki eljött, hogy találkozzon velünk.
Nincs szebb kép ennél, hogy Jézusról beszéljünk: Jézus a világosság, amelyet Isten gyújt meg számunkra, hogy ne féljünk többé a sötétségtől. És ez a fény, aki Jézus, bár kicsinynek születik, mint a gyermek a jászolban, beragyogja az éjszakát, a sötétség nem oltja ki fényét: ez a világosság, ha már egyszer felragyogott a földön, elpusztíthatatlan. Melege ugyan olyan, mint a szereteté.
Próbáljuk meg hegyezni fülünket. A jászolban csak a csönd hallható. Nincs szükség szavakra: itt van Mária, az anya; a gyermek; József. Egyikük sem szólal meg. Olyan valami történt, amelyhez nincs szükség szavakra.
Észrevettétek? Mindannyian olyan sokat beszélünk: otthon, a barátainkkal, a televízióban…
A jászolban senki sem szólal meg. Minden csöndben történik. A pásztorok, akik eljönnek, hogy lássák Máriát, Józsefet és a gyermeket, szintén hallgatnak.
Mielőtt a jászolhoz érkeztek volna, maguk között ezt mondták: „Menjünk, nézzük meg Isten Szavát”.
A jászol csöndjében az egyetlen szó a gyermek Jézus. A csöndben csak Isten beszél és szava egy gyermek. Olyan, amilyen te is voltál.
De milyen szó ez a gyermek? A gyermek Jézus Isten szava, aki így szól hozzánk: végy gondjaidba és boldog leszel.
Sokan félnek a sötéttől, nem kell emiatt szégyenkeznünk. Ez mindig így volt, kétezer évvel ezelőtt is, annál is inkább, mivel nem létezett villanyvilágítás. János, a negyedik evangélium szerzője, jól tudhatta mindezt, mert így írt: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl” (Jn 1,5).
Igen, János evangéliumában a sötétségről, az éjszakáról, a fényről van szó. Olyan, mintha látnánk szemünk előtt a betlehemi jászlat, az istállóval, amelyet egy gyenge fény világít meg és körülötte minden sötétség.
Miért kelt félelmet a sötétség? Mert a sötétségben káosz van, nem tudjuk, merre menjünk, nem látjuk, ki van körülöttünk, olyan, mintha egyedül lennénk, úgy tűnik, hogy senki sem tud segíteni.
De János így szólt: „Ebben a sötétségben felragyog a világosság és a sötétség nem oltja ki fényét”.
Mennyi fényre van szükség ahhoz, hogy legyőzzük a sötétséget?
Nem kell hozzá túl sok fény. Mindnyájan tudjuk, hogy a legsűrűbb sötétségben is elegendő egy egészen kicsiny kis lángocska, egy villanás, egy pillanatnyi fény, hogy reménykedjünk, hogy a sötét ne legyen annyira sötét!
Elég egy kicsiny fény, hogy ismét elinduljunk, hogy lássuk a körülöttünk lévőket, hogy megtaláljuk eltűntnek, elveszettnek hitt holmijainkat.
És a fény soha nem érkezik „véletlenül”.
A sötétben felragyogó világosság azt jelenti, hogy Valaki eljött, hogy találkozzon velünk.
Nincs szebb kép ennél, hogy Jézusról beszéljünk: Jézus a világosság, amelyet Isten gyújt meg számunkra, hogy ne féljünk többé a sötétségtől. És ez a fény, aki Jézus, bár kicsinynek születik, mint a gyermek a jászolban, beragyogja az éjszakát, a sötétség nem oltja ki fényét: ez a világosság, ha már egyszer felragyogott a földön, elpusztíthatatlan. Melege ugyan olyan, mint a szereteté.
Próbáljuk meg hegyezni fülünket. A jászolban csak a csönd hallható. Nincs szükség szavakra: itt van Mária, az anya; a gyermek; József. Egyikük sem szólal meg. Olyan valami történt, amelyhez nincs szükség szavakra.
Észrevettétek? Mindannyian olyan sokat beszélünk: otthon, a barátainkkal, a televízióban…
A jászolban senki sem szólal meg. Minden csöndben történik. A pásztorok, akik eljönnek, hogy lássák Máriát, Józsefet és a gyermeket, szintén hallgatnak.
Mielőtt a jászolhoz érkeztek volna, maguk között ezt mondták: „Menjünk, nézzük meg Isten Szavát”.
A jászol csöndjében az egyetlen szó a gyermek Jézus. A csöndben csak Isten beszél és szava egy gyermek. Olyan, amilyen te is voltál.
De milyen szó ez a gyermek? A gyermek Jézus Isten szava, aki így szól hozzánk: végy gondjaidba és boldog leszel.
Forrás: Vatikán rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése