„Az Úr ismét megengedte nekünk, hogy végighaladjunk az
ádventi úton és gyorsan elérkeztünk a Karácsonyt megelőző utolsó napokhoz. Ezeket
a napokat egyedülálló spirituális hangulat jellemzi: tele vannak érzelmekkel, emlékekkel,
liturgikus és egyéb jelekkel, mint például a betlehemi jászol. Ebbe a légkörbe illeszkedik
bele a hagyományos találkozó a Római Kúria vezetőivel és munkatársaival, akik nap,
mint nap az egyház szolgálatában vesztek részt” – mondta a pápa, külön üdvözölve Pietro
Parolin érseket, aki nemrég kezdte el szolgálatát az Államtitkárságon és szüksége
van imáinkra!
Miközben szívünk eltelik hálával Isten iránt, aki annyira szeretett bennünket, hogy Egyszülött Fiát nekünk adta, szép dolog, hogy helyet adunk az egymás közötti hálának is – fejtette ki Ferenc pápa, majd így folytatta beszédét:
„Szükségét érzem, hogy ezen a Róma püspökeként megélt első Karácsonyomon köszönetet mondjak nektek úgy is, mint munkaközösség és személyenként, egyenként mindenkinek. Köszönetet mondok mindennapos szolgálatotokért: a gondos, szorgalmas, kreatív munkáért, a nem mindig könnyű elkötelezettségért, hogy együttműködjetek a hivatalokban, hogy meghallgassátok egymást, érvényre juttatva a különféle személyiségeket és tulajdonságokat, egymás kölcsönös tiszteletben tartásával”.
A pápa külön kifejezte háláját mindazoknak, akik ebben az időszakban fejezik be szolgálatukat és nyugdíjba vonulnak. Tudjuk, hogy mint papok, és mint püspökök soha nem mennek nyugdíjba, de a hivatali szolgálatból igen, és ez így helyes. Ezáltal egy kicsit több időt tudnak szentelni az imának, a lelkek gondozásának, kezdve saját lelkükkel. Tehát egy különleges „köszönet” mindazoknak, akik most annyi évi odaadó, csöndben végzett munka után elhagyják a Kúriát. Ez valóban csodálatra méltó. A pápa csodálatát fejezte ki ezeknek a prelátusoknak, akik a régi kuriális modellt követték és példát mutattak. De ma is vannak példás személyek, akik szakértelemmel, pontosan, önmegtagadóan dolgoznak, gondosan végzik mindennapi kötelességüket.
Ezek a testvéreink nagyon fontos tanúságot tesznek az egyházban – tette hozzá a Szentatya. Ebből a példából és tanúságtételből a pápa a következő jellemvonásokat emelte ki, amelyek szükségesek a Kúriában dolgozó személyek számára, főleg, ha vezetőkről van szó. Ferenc pápa mindenekelőtt hangsúlyozta a szakképzettséget és a szolgálatot.
A szaktudás annyit jelent, mint hozzáértés, szüntelen tanulás, továbbképzés. Ez alapvető követelmény ahhoz, hogy valaki a Kúriában dolgozzon. Természetesen a professzionális munkához már a kezdetektől fogva alapos képzésre van szükség, amelyre a további tapasztalatok épülnek.
A másik jellemvonás a szolgálat: a pápa, a püspökök, az egyetemes és a helyi egyház szolgálata. A Római Kúriában különleges módon „lélegezzük be” az egyház kettős dimenzióját, az egyetemes és a partikuláris egymásba fonódását. Ez az egyik legszebb tapasztalata annak, aki Rómában él és dolgozik: „érezni” az egyházat.
Ha nincs szakértelem, akkor lassan a középszerűségbe süllyed a munka. Az elintézendő ügyek dossziékká válnak, a kommunikáció nélkülözi az életadó kovászt, képtelenné válik arra, hogy nagy távlatokat hozzon létre. Amikor az itt dolgozók magatartása nem a részegyházak és püspökeik szolgálata, akkor a Kúria struktúrája egyfajta nehézkes vámhivatallá válik, amely bürokratikus, mindent ellenőriz és felülvizsgál, nem teszi lehetővé a Szentlélek működését és Isten népe növekedését.
Ehhez a két tulajdonsághoz Ferenc pápa még egy harmadikat is hozzátett: az életszentséget. Tudjuk jól, hogy ez a legfontosabb az értékek hierarchiájában. Ez képezi a munka, a szolgálat minőségének alapját is. A Szentatya rögtönzött szavakkal hozzátette: a Római Kúriában voltak és ma is vannak szentek. „Ezt már mondtam többször is nyilvánosan, hogy megköszönjem az Úrnak”. Az életszentség annyit jelent, hogy elmerülünk a Szentlélekben, szívünk nyitott Isten felé, szüntelenül imádkozunk, mély alázat, testvéri szeretet jellemzi munkatársainkkal való kapcsolatainkat. Jelent továbbá apostolkodást, tapintatos, hűséges lelkipásztori szolgálatot, amelyet buzgón folytatunk Isten népével való közvetlen kapcsolatunkban. Ez nélkülözhetetlen egy pap számára.
Az életszentség a Kúrián jelenti a lelkiismereti okokból való ellenvetést is. Igen, ami a pletykálkodást illeti. Mi helyesen erőteljesen hangsúlyozzuk a lelkiismereti okokra való hivatkozást, de talán nekünk is gyakorolnunk kellene, hogy védekezzünk környezetünk íratlan törvényével szemben, amely sajnos a pletykálkodást jelenti. Tehát mindnyájan utasítsuk vissza lelkiismereti okokból a pletykát – hangzott a pápa felhívása. Nem pusztán erkölcsi okokra utalt, hanem arra, hogy a pletyka kárt okoz a személyekben, károsítja a munka és a környezet színvonalát.
Végül a pápa a Betlehem felé vezető út utolsó szakaszán arra kérte a Római Kúria munkatársait, hogy elmélkedjenek Szent Józsefről, aki olyan csöndes és olyan szükséges a Szűzanya oldalán. Gondoljunk arra, hogy hogyan gondoskodott Jegyeséről és a Gyermekről. Ez olyan sokat mond egyházi szolgálatunk számára! Éljük meg ezt a Karácsonyt lélekben közel Szent Józsefhez. Ez mindannyiunknak olyan jót tesz!
Ferenc pápa beszédét a köszönet szavaival zárta: „Nagyon köszönöm munkátokat és főleg imáitokat. Valóban úgy érzem, hogy imáitok visznek engem előbbre és kérem, hogy továbbra is így támogassatok. Én is imáimba foglallak titeket és áldásomat adom. A világosság és a béke Karácsonyát kívánom mindnyájatoknak és szeretteiteknek! Áldott Karácsonyt!”
Miközben szívünk eltelik hálával Isten iránt, aki annyira szeretett bennünket, hogy Egyszülött Fiát nekünk adta, szép dolog, hogy helyet adunk az egymás közötti hálának is – fejtette ki Ferenc pápa, majd így folytatta beszédét:
„Szükségét érzem, hogy ezen a Róma püspökeként megélt első Karácsonyomon köszönetet mondjak nektek úgy is, mint munkaközösség és személyenként, egyenként mindenkinek. Köszönetet mondok mindennapos szolgálatotokért: a gondos, szorgalmas, kreatív munkáért, a nem mindig könnyű elkötelezettségért, hogy együttműködjetek a hivatalokban, hogy meghallgassátok egymást, érvényre juttatva a különféle személyiségeket és tulajdonságokat, egymás kölcsönös tiszteletben tartásával”.
A pápa külön kifejezte háláját mindazoknak, akik ebben az időszakban fejezik be szolgálatukat és nyugdíjba vonulnak. Tudjuk, hogy mint papok, és mint püspökök soha nem mennek nyugdíjba, de a hivatali szolgálatból igen, és ez így helyes. Ezáltal egy kicsit több időt tudnak szentelni az imának, a lelkek gondozásának, kezdve saját lelkükkel. Tehát egy különleges „köszönet” mindazoknak, akik most annyi évi odaadó, csöndben végzett munka után elhagyják a Kúriát. Ez valóban csodálatra méltó. A pápa csodálatát fejezte ki ezeknek a prelátusoknak, akik a régi kuriális modellt követték és példát mutattak. De ma is vannak példás személyek, akik szakértelemmel, pontosan, önmegtagadóan dolgoznak, gondosan végzik mindennapi kötelességüket.
Ezek a testvéreink nagyon fontos tanúságot tesznek az egyházban – tette hozzá a Szentatya. Ebből a példából és tanúságtételből a pápa a következő jellemvonásokat emelte ki, amelyek szükségesek a Kúriában dolgozó személyek számára, főleg, ha vezetőkről van szó. Ferenc pápa mindenekelőtt hangsúlyozta a szakképzettséget és a szolgálatot.
A szaktudás annyit jelent, mint hozzáértés, szüntelen tanulás, továbbképzés. Ez alapvető követelmény ahhoz, hogy valaki a Kúriában dolgozzon. Természetesen a professzionális munkához már a kezdetektől fogva alapos képzésre van szükség, amelyre a további tapasztalatok épülnek.
A másik jellemvonás a szolgálat: a pápa, a püspökök, az egyetemes és a helyi egyház szolgálata. A Római Kúriában különleges módon „lélegezzük be” az egyház kettős dimenzióját, az egyetemes és a partikuláris egymásba fonódását. Ez az egyik legszebb tapasztalata annak, aki Rómában él és dolgozik: „érezni” az egyházat.
Ha nincs szakértelem, akkor lassan a középszerűségbe süllyed a munka. Az elintézendő ügyek dossziékká válnak, a kommunikáció nélkülözi az életadó kovászt, képtelenné válik arra, hogy nagy távlatokat hozzon létre. Amikor az itt dolgozók magatartása nem a részegyházak és püspökeik szolgálata, akkor a Kúria struktúrája egyfajta nehézkes vámhivatallá válik, amely bürokratikus, mindent ellenőriz és felülvizsgál, nem teszi lehetővé a Szentlélek működését és Isten népe növekedését.
Ehhez a két tulajdonsághoz Ferenc pápa még egy harmadikat is hozzátett: az életszentséget. Tudjuk jól, hogy ez a legfontosabb az értékek hierarchiájában. Ez képezi a munka, a szolgálat minőségének alapját is. A Szentatya rögtönzött szavakkal hozzátette: a Római Kúriában voltak és ma is vannak szentek. „Ezt már mondtam többször is nyilvánosan, hogy megköszönjem az Úrnak”. Az életszentség annyit jelent, hogy elmerülünk a Szentlélekben, szívünk nyitott Isten felé, szüntelenül imádkozunk, mély alázat, testvéri szeretet jellemzi munkatársainkkal való kapcsolatainkat. Jelent továbbá apostolkodást, tapintatos, hűséges lelkipásztori szolgálatot, amelyet buzgón folytatunk Isten népével való közvetlen kapcsolatunkban. Ez nélkülözhetetlen egy pap számára.
Az életszentség a Kúrián jelenti a lelkiismereti okokból való ellenvetést is. Igen, ami a pletykálkodást illeti. Mi helyesen erőteljesen hangsúlyozzuk a lelkiismereti okokra való hivatkozást, de talán nekünk is gyakorolnunk kellene, hogy védekezzünk környezetünk íratlan törvényével szemben, amely sajnos a pletykálkodást jelenti. Tehát mindnyájan utasítsuk vissza lelkiismereti okokból a pletykát – hangzott a pápa felhívása. Nem pusztán erkölcsi okokra utalt, hanem arra, hogy a pletyka kárt okoz a személyekben, károsítja a munka és a környezet színvonalát.
Végül a pápa a Betlehem felé vezető út utolsó szakaszán arra kérte a Római Kúria munkatársait, hogy elmélkedjenek Szent Józsefről, aki olyan csöndes és olyan szükséges a Szűzanya oldalán. Gondoljunk arra, hogy hogyan gondoskodott Jegyeséről és a Gyermekről. Ez olyan sokat mond egyházi szolgálatunk számára! Éljük meg ezt a Karácsonyt lélekben közel Szent Józsefhez. Ez mindannyiunknak olyan jót tesz!
Ferenc pápa beszédét a köszönet szavaival zárta: „Nagyon köszönöm munkátokat és főleg imáitokat. Valóban úgy érzem, hogy imáitok visznek engem előbbre és kérem, hogy továbbra is így támogassatok. Én is imáimba foglallak titeket és áldásomat adom. A világosság és a béke Karácsonyát kívánom mindnyájatoknak és szeretteiteknek! Áldott Karácsonyt!”
Forrás: Vatikán rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése